Hétköznap van most már, lesz még néhány munkanap idén, azért már olyan nagyon sok nem, még egy kicsit vissza kell ülni az evezőkhöz, az a jó hír, hogy pár napig kaptunk rumot, az a még jobb, hogy a kapitány egyelőre nem akar vízisízni, lassan csurrantak-cseppentek a hírek a karácsonyi időszakban, szenzáció nem nagyon akadt, inkább csak kis színesek.

De azoknak – ha a hazaiakat tekintjük – tagadhatatlanul magyaros a zamatuk. Le sem tagadhatnánk őket, ahogy a kort sem, amely szülte őket, hármat veszek elő, de mindhárom olyan, ami soha korábban, sehol máshol meg nem eshetett volna. Rögtön ott az első eset, ami arról szól, hogy a Fidesz több, mint harminc éve lop.

Ez ugyan nem újdonság, de annak idején, közvetlenül az indulás után, mikor még magam is a Tolna megyei csoport alapítói közé tartoztam (szerencsére pár év múlva, a jobbkanyar idején kizártak), nagyon meglepődtünk volna a dolgon és meg is rendült volna a bizalmunk a pártvezetésben. De senki sem tudott róla, így ahhoz a megrendüléshez várni kellett a székház-ügyig – de lássuk csak, miről is van szó? A HVG számol be róla, Hadházy Ákos információi alapján, hogy:

„A Facebook letiltotta a Fidesz-kongresszusról készült videót”

Mielőtt a kormánypártiak felhördülnének sebzett vadként és elkezdenék emlegetni a liberálkommunista cenzúrát, jelzem: nem politikáról van szó, hanem szerzői jogokról. És ez, ha lehet, még sokkal nagyobb baj, mintha „csak” politika lenne a dolog mögött. Az ugyanis a helyzet, hogy a szerzői jogok mostanság az Európai Unióban sokkal komolyabb védelem alatt állnak, mint valaha. A legerősebb a zenészek lobbyja, ők minden jogtalan felhasználásnak utána járnak, ha lehet, minden esetet peresítenek, a második erős lobby a képtartalom-szolgáltatóké, fotósoktól grafikusokig: egy illegálisan felhasznált képanyagért, egyszeri alkalom esetén szoktak négy-ötezer eurós kártérítéseket igényelni. Ismerek embert, nem is egyet, akinek volt már dolga ilyesmivel: tudok filmről, amit pár ütemnyi engedély nélkül felhasznált zene miatt nem lehetett bemutatni, de még a YouTube-on sem, olyan blogbejegyzésről is, aminek az illusztrációja fájt volna ötezer euróba, szóval nem játék ez.

„A kongresszusról szóló videót azért tiltotta le a Facebook, mert a Roxette együttes „Listen to Your Heart” dala a jogtulajdonos engedélye nélkül hangzott el. (Ez a dal már az 1990-es választásokon is a Fidesz kampányzenéje volt, sőt, innen volt a „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre” szlogen.)

Hadházy megjegyzi, a HírTV 5,5 órás „közvetítéséből pedig levették a hangsávot azokban a percekben amikor a lopott számot játszották engedély nélkül.” Az Origo nem cserélte ki az új videóra a közvetítést, ezért azon mutatta meg Hadházy, milyen zene szól ott, ahol a HírTV „hanghibája” kezdődik.”

Emiatt jelentkezett tehát a jogtulajdonos képviselője. Nyilván nem egyeztetett vele senki a „Listen to your heart” felhasználásáról, se most, se harmincegy éve, sőt, akkor a mostani képviselő épp úgy erősen serdületlen lehetett, mint a jelenlegi jogtulajdonos – Marie Frederikssonnal pedig szintén nem tárgyaltak az idei Fidesz-kongresszus előtt, ezt biztosan állíthatom, mert ő még 2019. december 9-én elhunyt. Szóval, a jogsértés megáll, de hogyan derült ki?

Netán besúgta valaki? Ellenzéki ármány? Sorosista összeesküvés?

Nem: algoritmus. Ismerek programozót, aki abból él, hogy olyan algoritmusokat fejleszt, amik naponta végigássák a világhálót lopott zenék után kutatva, és ezeket az szoftvereket aranyért méri a zenészeknek, jogászoknak, mert azok keresnek velük pénzt a bíróságokon. Szóval: ehhez nem kellett több, mint az idők változása. Akkor viszont azt vizsgáljuk inkább, mi lehet a dolog következménye.

Minimum súlyos pénzbüntetés. De hát nem volt rá engedélyük? Egy 1990. márciusi Magyar Hírlap-írás szerint a helyzet minimum zavaros:

„Vajon mennyi jogdíjat kellett például fizetnie a népszerű Roxette együttesnek, amelynek Listen to your heart című dalát használta fel szlogenjében a Fidesz? Mint megtudtuk, semmit, mert a szóban forgó dalrész nem több huszonöt másodpercnél, márpedig ennyi után nem kell jogdíjat fizetni. (Más kérdés persze, milyen jól jött a Fidesznek, amikor a nótát tőlük függetlenül is lejátszotta a rádió vagy a televízió.) Természetesen így is engedélyt kértek a Roxette producerétől, aki beleegyezett a dal felhasználásába.” (24.hu)

Tényleg nem kell jogdíjat fizetni 25 másodpercnél rövidebb zenei idézetért? Sajnos ez csak egy elterjedt tévhit. Az Artisjus világosan megmondja honlapján a „gyakori kérdésekre” válaszolva:

„Ha csak pár másodpercet használok fel egy zeneműből, ahhoz is kell engedély?

Igen. A köztudattal ellentétben nincs olyan másodperc alapú határ, ami alatt egy védett zenemű felhasználása ne lenne engedélyköteles.”

Viszont mi a helyzet az akkori Roxette akkori producerének engedélyével? Ha megvan írásban: jó, bár nem biztos, hogy vonatkozik a teljes szám felhasználására, ha nincs meg, nem jó, mert akkor 31 év összes lejátszása után kell majd a Fidesz jogdíjat és büntetést fizessen. Érdekes per lesz, annyit mondhatok, és nem ez az első eset, amikor a magyar kormánypárt nem foglalkozik a zenei jogdíjakkal, majd ez a hanyagság sokba kerül neki.

Ott volt a Nagy Imre újratemetésének 30. évfordulójára készült filmecske, amit a Schmidt Mária által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány rendelt meg a feltétlenül kormányhű Lajos Tamás Szupermodern Stúdió Kft nevű cégétől. El is készült egy, a szakma szabályait betartó egy perces klip, interjúkkal és saját zenével. Ezt megnézte Schmidt Mária és annak ellenére, hogy ő engedélyezte a storyboardot, visszadobta. Másikat kellett csinálni, Orbán Viktor apoteózisát, és az igazgatónőnek az volt a kifejezett követelése, hogy a zenét cseréljék le a Scorpions „Wind of change”-ére. Hm. Az eredeti zene félmillióba került, a szám felhasználási jogainak a megszerzése ennél sokkal nagyobb, 20 millió forintos tétel lett, ráadásul a Scorpions nem is akarta odaadni politikai célokra. Nem tudnánk az ügyről, ha nem úgy alakult volna a történet, hogy a Szupermodern Stúdió Kft. beperelte 88 millió forintra a közalapítványt, ugyanis ki sem fizették őket. Ez a 2020-as eset azért Lajos Tamást nem fordította a kormány ellen, most is bent ül az elfoglalt SZFE kuratóriumában, a készülő Antall József-filmnek is ő a producere – de lám, a szerzői jogokkal már korábban is volt baj kormányék háza táján.

Hogy ebből mi lesz, azt még majd meglátjuk, Van érdekesebb hír is, valóságos unikum: nem épül meg a Pécsi Mecsek Futball Club új stadionja, legalábbis a Magyar Közlöny december 24-i száma szerint.

Ettől minimum meghökken az ember. Azt szoktuk meg, hogy minden stadion megépül, olyan nincs, hogy valamelyiket meg ne építsék, ezer év múlva a régészek majd nagyon fogják törni a fejüket a Stadionok Kora miatt, hát mi történt?

Szerintem egyszerűen nem jutott rá pénz a nagy kampányolásban, a mostani államháztartási hiány mellett, de a Nemzeti Sport ügyesen megmagyarázta:

„A módosítás oka: költségvetési átszervezés. A pécsiek többsége sem támogatta az építkezéseket. (…) Azért nem valósult meg a projekt, mert a pécsiek többsége az építkezések ellen volt. És mivel a város nagyobbik része nem akarta, a kormány sem erőltette a megvalósítást, és a december 24-én megjelent Magyar Közlönyben visszavonta a Pécsi Mecsek Futball Club új stadionjának előkészítéséről és megvalósításáról szóló kormányhatározatot.” (NSO)

Ez, kérem, példátlan: mármint eddig még soha, semmiféle stadionnal kapcsolatban nem érdekelte a kormányt az úgynevezett közvélemény. Mondjuk szerintem most sem érdekli, de hivatkozik rá. Ügyes, ügyes.

A harmadik színes hír nem kizárólag magyaros, de mégis elég jellemző ránk: februárban megjelenik Magyarországon a nulla eurós bankjegy. A többi eurócímlet egyelőre még nem létezik magyar változatban, de a nullás a Festetics-kastélyt fogja ábrázolni.

Nem árt, ha tudjuk, hogy ilyesmi máshol, más országokban is létezik: ugyanolyan lilás árnyalatú papírra nyomtatják, hologrammal, vízjellel, mémcsíkkal, csak éppen szuvenír, turistáknak, a gyártásukat és a forgalmazásukat az Európai Központi Bank engedélyezi, amennyiben nem lehet őket összetéveszteni a valódi fizetőeszközzel.

Ezek szerint nincs is értéke?

Dehogy nincs, gyűjtők olyan 1500-4000 forintokat szoktak adni az ilyesmiért, szóval egyáltalán nem értéktelen. Csak névértéke nincs.

Akkor most számtanpéldák következnek:

Ha nulla euró mondjuk háromezer forint, hány euró tízezer forint?

Ha nyolcvan-száz nulla euróst kerestem egy hónapban, az forintban mennyi és miért nem tudom beváltani a megszokott úton?

Hány nulla eurósból lehet megépíteni egy pécsi stadiont és mennyivel lehet kifizetni a Roxette elmaradt jogdíjait?

Mikor jelenik meg a nulla forintos bankjegy, és mennyit fog érni?

Lehetséges lesz úgy fizetni kétezer forintnyi bevásárlást, hogy adok két egyforintos és három nulla forintos bankót?

Kis, év végi fejtörők. Az biztos, hogy minálunk ez csak akkor marad szuvenír, ha nem jönnek rá, hogy van értéke.

Összegezve: viszonyaink az ünnepek alatt kicsit sem változtak.

Ezt a pár munkanapot meg bírjuk ki valahogy.

Aztán a többit is.

Szele Tamás