Vannak témák, amik inkább volnának valók tűzszerészeknek, mint újságíróknak, de mégis foglalkozni kell velük, ahogyan a véletlenül felfedezett rozsdás aknagránáttal is, ami bármelyik pillanatban kárt tehet valakiben. Mondjuk ha ez a történet felrobban, legalább emberhalál nem lesz belőle, de hogy kényes, mint a korrodált gyújtószerkezet, az tény.

Érdemes a végén kezdeni: különös szerződés jutott el tegnap hozzám. Az áll benne, hogy az aláírója jelöltként indul a „Le az adók 75%-ával” párt színeiben a 2022-es választásokon, ennek feltételeit elfogadja, bár akad közöttük egész csinos is, például az, hogy:

„A Párt programjáról a Párt engedélye nélkül egyáltalán nem nyilatkozik, különösen a Párt hírnevét rossz fényben feltüntetni kívánó média szereplőknek.”

vagy az hogy az esetleges kritikát, észrevételt kizárólag a pártvezetéssel közli, de mondjuk értem, ilyen a pártfegyelem. Az külön kérdés, hogy ezek után miféle nyilvánosságra számíthatnak, hiszen a jelek szerint a sajtónak előbb kéne szeretni a pártot és csak utána ismerhetnék meg vagy beszélhetnének a jelölttel, de ez politika, ne keressünk benne logikát. A szerződésnek nem is ez a lényege.

Hanem az, hogy a jelölt, amennyiben elfogadja a feltételeket és egyáltalán jelölteti magát – a párt dönti el, hova állítja, hol indítja, a 106 körzetből csak találnak neki egy megfelelőt – nem ingyen vagy a nemes eszmék iránti elkötelezettségből indul.

„Díjazás a Jelöltnek:

250 000 forint teljesen szabadon felhasználható Díjban részesül a Párt által legkésőbb a kampányidőszak 45. napján (2022 áprilisában). Ennek adóterheit és költségeit teljes egészében a Párt állja.

Díjazás az aláírás gyűjtésért:

A kampány a választás napját megelőző 50. napon indul. Ekkor 750 aláírást kell összegyűjteni egy hitelesített ajánlóíven, melyet majd a körzet választási bizottságától igényelve kap meg a Jelölt. Ezt legkésőbb a szavazást megelőző 34. nap 16 óráig kell a hivatalos személynek visszajuttatni. Ezért a Jelölt érvényes aláírásonként 700 Ft-ban részesül a választási iroda általi elfogadásakor. Ha a Jelölt mind a 750 aláírást összegyűjti, akkor 525 000 forint díjazásban részesül.”

Itt kezdtem el csóválni a fejemet. Törvényes ez? Felhívtam néhány, évtizedeken át választási kampányok tüzében edződött ismerőst, barátot, és döbbenten kellett konstatálnom: törvényes. Kicsit a szürke zóna felé tendál, de ha a jelölt (bocsánat, nekik lehet nagybetű, nekem köznév) mondjuk a pártra áldozott szabad- esetleg munkaideje ellenértékeként kapja azt a bizonyos 250 ezret, ami ráadásul adózott összeg is, azt intézte a párt – kissé ironikus, hogy ezzel a névvel adózniuk kell, de a törvény az törvény – akkor tulajdonképpen legális. Az aláírásgyűjtés más tészta, azt is lehetséges legalizálni, például úgy, hogy a gyűjtő aktivisták tevékenységét hostess-munkakörnek számolják el. Az maga volna a csoda természetesen, ha jelöltünk körbesétálna és egymaga begyűjtené az összes ajánlást, de jogilag még ez sem kizárható, ha valószínűtlen is.

Nem szép a történet, nem is becsületes? Így van, de mégis bevett módszer ez, Gattyán György is alkalmazza, persze, ő nagyságrendekkel több pénzt ígér a jelentkezőknek (sőt, egy rosszakaróm pár hete Gattyán hirdetését az én mailcímemmel adta fel egy kisebb, vidéki felületre, így tudom, hogy vannak jelentkezők, legalábbis nálam előkerült egy, ha több nem is). És más pártokról is tudok, akik fizetett, a programjukban nem túl járatos személyeket indítanak, ugyanis ez anyagilag még mindig jobb nekik, mintha bevallanák, hogy az egész pártból hárman, ha értik, mit akarnak igazából, és ők meg nem merik elmondani. A kampánytámogatás összege függ attól, hány jelöltet tudnak indítani országosan. Aztán vagy megugorják a szükséges küszöböt, vagy sem, vagy el kell számolni a felvett támogatással, vagy sem. Hivatalosan el kellene, de Magyarországon ítélet ugyan már született így elsíbolt pénz ügyében, viszont reális büntetést még Seres Máriára sem szabtak ki, sikerült megkerülnie.

Ezen a ponton kiált fel az olvasó: „Kamupárt!”

Bár az volna. Az olvasó ez esetben téved: elég sok kamupártot láttam már, és bízvást állíthatom, hogy ez a szitokszóként is használatos kifejezés az LA75-re (a továbbiakban így említem) nem érvényes. Látom a programjukat, a honlapjukat, ezek az emberek tényleg és őszintén akarnak valamit, a „mit” kérdésre pedig az a válasz, hogy libertárius államot. Ennek a létjogosultságán lehet vitatkozni – az egyik adócsökkentő programpontjuk például az, hogy a párt:

„Kormányra kerülve kiírjon egy második választást, melyben lemondhatod a munkádat terhelő adóidat (SZJA, SZOCHO, TB), valamint a TAO fizetését. Az első ciklusban azt akarjuk elérni, hogy az így nyilatkozó dolgozó polgárok átlagosan havi 140 000 Ft-tal kevesebb adót fizessenek be.”

ami érdekes ötlet, kérdés, a valóságban mennyire fogadná el az állampolgárok többsége, hogy a fizetés lemondásával lemondja a szolgáltatást is: TB esetében mondjuk az első komoly betegségig tartana az arany szabadság. De nem akarok én most ideológiai vitát kezdeni, inkább lássuk a párt tevékenységét. Mert a programja átgondolt, alaposan felépített, akár egyetértünk vele, akár nem, ezen dolgoztak, ami a kamupártoknál elképzelhetetlen. Azok odalöknek három-öt mondatnyi általánosító közhelyet programként, néha azt is lopják valahonnan, ugyanis nem győzni akarnak, hanem a kampánytámogatásra fáj a foguk. A legnagyobb zavarban lennének egy véletlen siker esetén, bár ez a veszély nem fenyeget. Ellenben az LA75 valóban szeretne győzni, csak az eszközei – hm – furcsák.

És nem csak most látjuk őket a homályzóna határán navigálni. Tavaly ilyenkor még a járványügyi intézkedések elleni tiltakozások hullámát próbálták meglovagolni, „Tömeges üzletnyitás” néven mozgalmat is szerveztek, tüntetést is rendeztek a Hősök terén 2021. január 31-én és február elsején, meg is büntették a pártelnök Ecsenyi Áront 2 millió forintra, testvérét Szilárdot 1,5 millióra. Amit nem igazán fizettek be, legalábbis tavaly október 8-án még jogi segítségért folyamodott az elnök, méghozzá egy Facebook-csoportban (onnan tudni a dologról, különben). De Ecsenyi Áron volt az is, akinek korábban sikerült bejutnia pár hétre gyakornoknak az átalakuló Index szerkesztőségébe, bár még próbaideje alatt eltanácsolták, erről interjút is adott az Azonnalinak, tehát én már nem részletezném.

Mindenesetre nem kamupártot látunk, hanem kicsiny, de nagyon elkötelezett pártot, ami azonban nem riad vissza a különös módszerektől sem. Ezt a legközelebbi eseményükkel próbálom illusztrálni, kösse be magát mindenki, rázós rész következik.

„7,5 millió forintot fogunk szétszórni a Parlament előtt egy speciális szerkezettel, úgy hogy az 1000 forintos címletek az egész Kossuth teret beterítsék.

Hogy miért?

Ezzel fogjuk szimbolizálni, hogy amióta a kormány is baloldali gazdaságpolitikát folytat, mennyi pénzt nyomtatott a jegybank a semmiből: 26,000 milliárd forintot. Ez másfélszer több, mint amennyi készpénzt együttesen tárol a lakosság és a vállalatok 0% közeli kamatozású folyószámlákon.

Az infláció a legaljasabb adó, mert a megtakarítókat bünteti. A forint teljesen értéktelen lett, ezt szimbolizálja, hogy szélnek eresztjük.

Bár a technológia és a digitalizáció lehetővé tenné, hogy az adók töredékéből fenntartható legyen az állam, a szocializmus őrei, a társadalommérnökök, ugyanígy herdálják el az adóinkat.

Gyere, és kárpótold magad, mert ha győznek az adófizetők a választásokon, mindannyian kárpótolva leszünk!”

Egy videó szövegében azt is közlik, hogy csak akkor tartják meg a rendezvényt, ha legalább tízezren jelzik a részvételüket: eddig 144 résztvevő jelentkezett, pedig közeleg a meghirdetett időpont: február 13. vasárnap déli 12 óra.

Figyelem, azt azért sehol sem állítják, hogy valódi pénzt fognak szórni!

Ha ki is megy a tízezer ember, fejenként 750 forint jutna, ami ezer forintos bankjegyben megoldhatatlan: tehát a résztvevők negyede üres zsebbel távozik. De szerintem elmarad a pénzszórás, pedig megnéztem volna. Szórtak el a Kossuth téren ennél sok nagyságrenddel nagyobb összegeket is, igen gyakran.

Akárhogy is veszem, a speciális pénzszóró készülék viszont kerülhet igazi pénzbe, ahogy a jelöltvásárlás is, az ajánlásgyűjtés is. Egy dolog tilos ugyanis csak, de az nagyon: pénzt kínálni az ajánlásért, szavazatért. A gyűjtést viszont nem tilos honorálni.

Sőt, egy hozzám eljuttatott beszélgetésben kifejezetten azt mondja a pártvezetés egy kételkedő jelentkezőnek, hogy nyugodjon meg, legkésőbb március 20-ig mindenkit kifizetnek.

Jó, de miből? Hiszen nem is olyan rég még egy három és fél millió forintos bírságot sem tudtak rendezni. Erről csak elképzeléseim vannak, tehát figyelem: spekuláció következik.

1. Valahonnan, mondjuk egy szponzortól pénzhez jutottak. Ez lenyomozhatatlan, bizonyíthatatlan, ellenőrizhetetlen.

2. Senkinek nem fognak adni egy vasat sem – ez viszont valószínűtlen, tekintve a rövid lejárati határidőt, és azt, hogy tényleg szükségük van az ajánlásokra. De ha nem gyűlik össze elég, akkor hoppon maradhatnak a jelöltek.

3. Nem pénzhez jutottak ők, hanem kölcsönhöz, amit a remélt kampánytámogatás terhére költenek. Ha sikerrel járnak, a várható haszon így is több száz millió forint, hiszen a kifizetések összköltsége optimális esetben 82 millió 150 ezer forint (nettó, bruttó legyen száz-valahány millió), a várható összeg ennek a sokszorosa. Azonban ez veszélyes játék, ami azt feltételezi, hogy a most, előlegként, ki tudja, milyen feltételek mellett felvett kölcsönt egészen biztosan vissza tudják fizetni. Erre csak egy garancia lehetne: ha már megvannak nekik előre egy listán az aláírások adatai, különben a saját bőrüket viszik a vásárra.

Ilyen lista létezik, Seres Mária hozta létre még igen régen, már nem is teljesen használható, viszont ő nem ezzel a párttal ápol jó viszonyt, hanem az egyik ellenlábasukkal a „járványszkeptikus” oldalon, tehát a csoda tudja, mennyire támogatná az LA75-öt.

Szóval: mint a fentiekből látható, a magyar belpolitikában nagyon sok minden lehetséges és mindennek az ellenkezője is, ha van anyagi háttere. Nem állítom egy szóval sem, hogy itt törvény sérülne, de az félő, hogy ha valami nem a terveknek megfelelően alakul, a jelöltek is, az ajánlások gyűjtői is fújhatják a pénzüket. Annak ellenére, hogy a párt mostani tagsága és vezetősége (attól tartok, a két halmaz teljesen lefedi egymást) őszintén hisz az elveikben, csak a megvalósítás, a választási részvétel, a politikai eszközök billegnek a Nagy Magyar Szürke Zóna határán.

Mindenesetre én nem mennék bele egy ilyen alkuba, de tudok arról, hogy egy 300 lakosú településen 15 jelölt is akadt. Ha mindegyik összeszedi a 750 ajánlást a 300 lakostól, akikkel ismeretségben vannak, akkor már tudni fogom, mit gondoljak.

Most még vacillálok, és egyelőre nem mondok semmit.

Meglátjuk.

Szele Tamás