Forgókínpad

Forgókínpad

Európai sajtóörömök

2022. január 23. - Szele Tamás

Ha tegnap a magyar sajtóról szóltam pár keresetlen szót, annak keserű jelenéről és homályos jövőjéről, most sort kerítek az európaira is, mert vannak jó híreim és vannak rosszak is. A jó hír az, hogy ezentúl nehezebb lesz az álhíreket terjeszteni, a rossz, hogy meglehet, a valódiak meg eltűnnek. Az online sajtóval együtt, mert annak nem lesz bevétele.

europai_parlament_kalapacs_paragrafus.jpg

Pár napos a hír, csak a magyar választási kampány hevében sokan fel sem figyeltek rá, miszerint az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén rendeletjavaslatot fogadott el a digitális platformok szabályozására. A javaslat a jogellenes tartalmak eltávolítását és a valótlan információk terjedésének megfékezését célozza. Ez igen szép szándékra utal, de hogyan gondolják? Idézzük a Média1-et:

A digitális szolgáltatásokról szóló rendeletjavaslat a köztes szolgáltatók – elsősorban az online platformok, így például a közösségi média és az online piacterek – felelősségi körét és elszámoltathatóságát határozza meg. A szöveg a jogellenesnek minősülő online termékek, szolgáltatások és tartalmak eltávolítására bejelentési és cselekvési kötelezettséget ír elő, és a fogyasztók jogait védő biztosítékokat vezet be. Az ilyen bejelentést követően a tárhelyszolgáltatóknak – a javaslat szövege szerint – „indokolatlan késedelem nélkül kell cselekedniük, figyelembe véve a bejelentett jogellenes tartalom típusát és az intézkedések sürgősségét”.

A káros, de nem feltétlenül jogellenes tartalmak kezelése és a dezinformáció megfékezése érdekében a tervezett rendeletben olyan rendelkezések is helyet kaptak, amelyek kötelező kockázatértékelést, kockázatcsökkentést és független ellenőrzést írnak elő, illetve átláthatóságot várnak el. Ezek olyan információszűrő algoritmusok, amelyek a felhasználók korábbi vásárlásai vagy értékelései alapján határozzák meg a megjelenített tartalmat vagy termékeket.” (Média1)

Akkor most fordítsuk le bikkfáról magyarra.

  1. A jogellenes tartalmak, termékek, szolgáltatások eltávolításáért mostantól a platform, vagyis a közösségi oldal és a tárhelyszolgáltató is felel. Mik ezek a jogellenes dolgok? Például nem szabad fegyverrel, uránnal, droggal kereskedni online, szexuális szolgáltatásokat kínálgatni, tiltott önkényuralmi jelképeket mutogatni, vagy hazugságot, rágalmat, álhírt terjeszteni. Éljen, bár ez eddig is így volt. De míg egy AR–15-ösről világosan látszik, hogy fegyver, egy szexuális szolgáltatásra tett ajánlatot sem nagyon lehet félreérteni, egy horogkreszteszten se sok értelmezni való akad, akárhogy is forgatják (minden kezdő neonáci kipróbálja, hogy fordítva osztja meg, és azzal védekezik, hogy „az úgy nem is horogkereszt”, csakhogy de bizony), miről ismerjük meg a hazugságot, rágalmat, álhírt?

  2. Itt jön a bölcs jogalkotó még bölcsebb intézkedése. Mivel a tartalmakat árucikknek tekintik (bár a legtöbben egy vasat sem adnak értük), elrendelik a „ kötelező kockázatértékelést, kockázatcsökkentést és független ellenőrzést”. Éspedig a fogyasztók korábbi tapasztalatai alapján. Ennek árucikkek esetében van értelme, mert ha Pistike rothadt almát vagy lopott operációs rendszert árul, akkor sok lesz a negatív visszajelzése, Pistike cégének tehát rossz lesz a híre. Ha emellé érkezik pár konkrét panasz is, az algoritmus – vagyis nem egy ember – megvizsgálja a helyzetet, és azt mondja: „ezt a céget sokan szidják, ráadásul a jelek szerint alapjuk is van rá, távolítsuk el a hirdetését, esetleg a honlapját is”. És a cégnek lőttek. Anélkül, hogy a konkrét eseteket bárki vizsgálta volna, hiszen az algoritmus nem fog tudni kimenni Pistikéhez körülnézni, az algoritmus a statisztika alapján dönt. Ez a nyugat-európai társadalmakban nem nagy baj, nálunk az lesz, mert némi önszerveződéssel ezen az úton bárkit, bármit lehetetlenné tehet egy akár kis létszámú, de agilis csoport is.

  3. Mi a helyzet azonban a nem materiális javakkal, a tartalmakkal? Mivel ezek megítélése relatív – ha én azt mondom teszem azt, hogy a jelenlegi magyar társadalmi rendszer korrupt és hazug, azzal az olvasóim fele egyetért, másik fele nem – itt jut szerephez a kockázatelemzés és a független tényellenőrzés. Emlékszünk mindannyian a legendás álhírre, épp két évvel ezelőttről, mely szerint a Keletiben egymás után esnek össze és halnak meg az emberek, írtunk is róla. Annak ügyében akkor a magyar rendőrség lépett, de keményen, a terjesztő álhírlapokat meg is szüntette a tulajdonosuk (máig pereskednek vele sokan), ugyanis megállt a közveszéllyel fenyegetés vádja. Ez még a különleges jogrend előtt történt. A rendőrség ebben az esetben kockázatelemzést végzett, ellenőrizte a tényeket és úgy találta, hogy ez egy veszélyes hazugság. Idáig világos.

    Azonban a politikai természetű írásokat már nem ilyen könnyű ellenőrizni, mert teszem azt, Orbán Viktor hetedik éve retteg már a sosem látott mértékű, agresszív migrációs hullámtól, én meg láttam már menekültet, és épp ezért nem rettegek tőlük, szegény, nyomorult emberek azok többnyire. Ha ennek a két nézetnek az ütközését kéne egy független szervnek elemeznie, előbb tisztázniuk kellene a migráció valós mértékét és természetét, azután ennek függvényében el kéne dönteniük, melyik vélemény elfogadása kockázatosabb társadalmi szempontból, aztán jöhetne a verdikt. Na, ez az, amit képtelenség volna kivitelezni, az első feladat megoldhatatlan lenne, a második pedig világnézet kérdése...

És akkor még nem beszéltünk a magyar jobboldal kedvenc témájáról, vagyis arról, hogy mennyire függetlenek a tényellenőrök. Ahányszor ezzel kapcsolatos hír merül fel, annyiszor kapnak hisztériás rohamot és kezdenek rémmeséket kiáltozni a türelmes Ég felé Sorosról, világösszeesküvésekről, lobbykról meg ami épp az eszükbe jut, úgy járják az esőtáncot, hogy a sziú indiánok sámánküldöttséget menesztenek hozzájuk eltanulni a művészetüket. Legutóbb a Lakmusz.hu indulásakor kezdtek bele a hadjáratukba, tekintet nélkül arra, hogy ütött ám a Lakmusz balra is, nem csak jobbra. De korábban az egyetlen magyar Facebook-tényellenőr volt a közellenségük, egy kolléga, aki a régi Indextől került oda, nem érdekelte őket, hogy még csak nem is törölheti a tartalmat: egy az álmuk, az, ami Donald Trumpnak volt: ne legyen semmiféle tényellenőrzés! Mert ha nincs, hazugságban és rágalomban nekik van gyakorlatuk, ők az erősebbek. Övék a post-truth világ, amiben semmi sem valódi, de bármit szabad hazudni: persze, hogy zavarják őket a tények is, azok is, akik ellenőrzik az állításokat. Ugyan tudnék a másik oldalról is példákat hozni, csak valamivel kevesebbet, és azok nem hisztériáznak a tényellenőrzés ellen.

Tehát ha elfogadjuk, hogy adott nemzetállam területén a helyi, hatályos jog dönti el, melyik tartalom törvényellenes – abszurd a dolog, mert a tartalom maga az egész világról elérhető – már csak annyi a dolga az adott nemzetállamnak, hogy megfelelő törvényeket suszteroljon össze, és maga a Facebook lesz kénytelen levenni a kifogásolt tartalmakat. A tényellenőrzés és kockázatelemzés kérdése pedig kerülhet szintén állami kezelésbe, ha az illető állam semmi egyéb megoldást nem fogad el, már várom a Hazugságügyi Hivatal rendes napi jelentéseit arról, hogy Mohácsnál győztünk és a Duna délről észak felé folyik. Míg ilyen hivatal nincs, be kell érjék a független tényellenőrzéssel.

Szóval, az uniós határozat kicsit megnehezítette az álhírek terjesztését a kultúrállamokban, és megfelelő módszerek bevetése esetén nagyon megkönnyítette azt kevésbé demokratikusokban. Ez volt a hír. Akkor vegyük rosszat.

Az csak annyit mond, hogy egy német bíróság ítélete alapján fel fog kopni az állunk, mármint nekünk, tartalomszolgáltatóknak és -előállítóknak. Illetve... egy eddig szabályozatlan, de fennálló gyakorlatot legalizált az ítélet, a reklámblokkolók használatával kapcsolatban. Ezeknek a használata eddig is legális volt, ezentúl meg pláne az – a szóban forgó eljárást az Axel Springer kiadóvállalat indította, ami nem olyan szegénylegény, mint a kis magyar online lapok, éspedig egy, „eyeo” nevű, reklámblokkolókat fejlesztő cég ellen. Eddig úgy volt, hogy aki nem akart reklámokat látni és lelkére vette, hogy az újságot írók miatta essenek el pár fillértől, az telepített egy ingyenes blokkolót. A reklámcégek meg olyan hirdetéseket fejlesztettek, amik megkerülték a blokkolót, ezek után a blokkolókat fejlesztették, szóval örök verseny zajlott. Ezt unta meg az Axel Springer és bírósággal akarta kimondatni, hogy tilos megváltoztatni a HTML-alapú felületek megjelenését, vagyis ez esetben tilos blokkolni a reklámokat.

Ez most nekik nem sikerült, aminek az lesz a következménye, hogy több és fejlettebb blokkolóprogram fog megjelenni. Miért baj ez?

Azért, mert a legtöbb online lap abból a kis bevételből próbál megélni, amit az AdSense-reklámokból kap. Ha nem álhírlapokról van szó, akkor ez havonta tíz-húszezer forintnál nem szokott több lenni, ez csak a fenntartási költségeket fedezi, honorárium már ki sem jön belőle. De van, aki ezt is nyerészkedésnek tartja, viszont a lapot mégis olvasni szeretné: neki való a blokkoló.

Olyan is van, aki nem blokkolja a hirdetést, csak panaszkodik rá: hetente három-négy ember talál meg amiatt, hogy mindenféle szexuális tartalmú hirdetéseket talált az írásaim környékén. Hát, nekik van egy rossz hírem: ezek személyre szabott reklámok, az ő saját, korábbi kereséseik alapján oszt nekik az AdSense szexet vagy zsebrádiót, annak függvényében, mit tételez fel az érdeklődési körükről, tehát erről én nem tehetek, ők viszont nagy szolgálatot tesznek maguknak, ha nem nyilvánosan panaszkodnak az ilyesmire, mert hát kínos, és a legtöbben tudnak is a hirdetéseknek erről a természetéről.

No, mindegy, ha a jövőben több és jobb blokkoló lesz elérhető, annyit sem keresünk majd, mint eddig. Foglaljuk össze a híreket: az Európai Unió országaiban ezen túl kicsit nehezebben lehet álhíreket terjeszteni, ellenben mindenféle hír és információ terjesztése ráfizetéses lesz.

Éljünk, amiből tudunk.

Végső soron úgy is meg lehet szabadulni a sajtótól, ha éhen veszejtjük.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása