A tegnap általam is részletesen elemzett orosz–kínai (vagy kínai–orosz? Ennek még lehet jelentősége...) közös nyilatkozat után a világ döbbenten áll, vakarja a fejét és megpróbálja eldönteni, mit gondoljon a jövőről. Egyes állítások szerint meredeken csökkent a tartós tej forgalma, mert az előrelátóbbak már nem vesznek ilyesmit, de azért lássuk a különböző véleményeket!

A Telex összegyűjtött párat, én is találtam legalább ugyanannyit – és ne feledjük, nem csak a nyilatkozattal kapcsolatban érdemes körülnézni, bár valóban az a legfontosabb, a krízis általános médiavisszhangja ugyanolyan lényeges, hiszen ez a háború jelenleg még nem a harctereken zajlik, hanem a sajtóban és a virtuális térben, hírek, nézetek, vélemények, álhírek, tévedések és dezinformációk kergetik egymást a közönség fejében, érdemes is különbséget tenni közöttük.

De kezdjük a nyilatkozat értékelésével. A Telex alapján elmondható, hogy:

„Szergej Radcsenko, a Johns Hopkins Egyetem történésze szerint a szöveg egy „globálisan releváns ideológiai narratívát próbál teremteni, hogy legitimálja Peking és Moszkva törekvéseit a nemzetközi rend átformálására”. Mindezt úgy akarják elérni, hogy kiforgatnak és kikezdenek egyes széles körben elfogadott kategóriákat, például a demokrácia vagy a nemzetközi közösség fogalmát. Azaz végső soron azt állítják, hogy ők a rendet védelmező demokráciák, és az agresszív Egyesült Államok a fenyegetés.” (Telex)

Ez körülbelül meg is egyezik azzal, ami nekem tegnap első olvasatra eszembe jutott róla, azonban Kínából érdekes új szempont merült fel.

„Feng Jü-csün, a Fudan Egyetem Oroszország- és Közép-Ázsia-tanulmányok intézetének vezetője például azt írta, hogy Oroszország Nyugattól való elzárkózása vagy elzárása nem lenne előnyös Kínának. Oroszország szerinte már most is egyre inkább rá van szorulva a kínai technológiára, a kínai pénzre, a kínai piacra és Kína politikai támogatására, így Pekingnek nincs további nyerni valója a helyzet fokozásával. Feng azt is kiemeli, hogy szemben a nyersanyagexportőr Oroszországgal, Kína „fejlődése nagyban függ a nemzetközi ipari, technológiai és ellátási láncokhoz való hozzáféréstől”, ami csökkenti Peking számára az orosz konfrontáció támogatásának potenciális geopolitikai előnyeit.” (Telex)

A Fudan Egyetem függetlensége finoman szólva is vitatott, de Feng Jü-csün bogarat ültetett a fülembe. Mi van akkor, ha Kína, aki a pénzt, a munkaerőt és az ipart adja a szövetségbe, nem a motorja, hanem a fékje lesz az orosz befolyás terjeszkedésének? Hiszen Kínának valóban sérülnek a gazdasági érdekei, ha Európa és benne az Unió kiesik a vevőkörből, a külkereskedelmi partnerségből, sőt, az ellátási láncokból is... igen, egy házasságban is kettőn áll a vásár, és minél butább az egyik fél, annál inkább hiszi, hogy ő a domináns. Ha Oroszország most úgy gondolja, hogy Kína a saját érdekei ellenére fogja őt támogatni, nagyot téved. Az más kérdés, hogy nem tudjuk, Kínának mik a hosszú távú érdekei, és csak remélhetjük, hogy ellentétesek egy tartós, világméretű szembenállással, netán fegyveres konfliktussal. A rövid távú érdekeiknek mindenképpen ellentmondana egy ilyen állapot.

Újabb szempontot veszek elő, ezt most az Új Népszabadságból, de ők is az Orosz Tükörből szedték. Azért érdekes, mert nem akárki a szerzője: Igor Sztrelkov, akinek az egyik lábjegyzet bemutatja az életpályáját:

„Sztrelkov Igor Ivánovics /Стрелков, Игорь Иванович/ (1970-) (igazi neve Ígor Vszevolodovics Girkin /И́горь Все́володович Ги́ркин/ Állami, politikai és katonai közszereplő, publicista, író. 1996—2013 között az FSZB ügynöke volt. A kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus aktív résztvevőjeként vált ismertté. Az ún. Donyecki Népköztársaság fegyveres erőinek parancsnoka, később honvédelmi minisztere volt. Nézeteit tekintve monarchista.” (Orosz Tükör)

Sőt, nyolc évvel ezelőtt a bosnyák médiában előkerült róla egy fotó, ahol a szerbek egyik vezérével pózol 1992-ben a boszniai Visegradban, ahol több ezer muzulmánt mészároltak le. Az International Business Times szerint megfordult a csecsen konfliktusban, a transznisztriai háborúban és a Krím-félsziget elfoglalásánál is. Egyszóval, nem az az ember, akivel nekiindulnék a sivatagnak, ha nála volna a kulacs, sőt, a társaságát se nagyon keresném – de érdekes véleménye neki is lehet, bár nem a közös nyilatkozatról ír, hanem egy orosz–ukrán fegyveres konfliktus lehetőségeiről. Ahhoz pedig ért.

„Feltételezik, hogy viszonylag kis háború lesz, amit Oroszország nem tud sietve befejezni úgy, hogy Ukrajna gyorsan kapituláljon. Minden más forgatókönyv az orosz gazdaság meredek zuhanásához vezet, belső tiltakozásokhoz, mivel a krimi konszenzus mára teljesen eltűnt, a gazdasági helyzet Oroszországban messze elmarad a ’14 -’15-ös évektől. A szociális feszültség a nyugdíjreform és Putyin elnöki periódusainak lenullázása után igencsak megnövekedett. Putyint valójában csak a csinovnyikok támogatják. Egy sikertelen háború megteremti az államcsíny lehetőségét. (…) Putyint környezetének egy része könnyedén félreteheti, azok, akik sohasem titkolták Nyugat-barát és Krím-ellenes álláspontjukat. A helyzet komoly. Nem látom, hogy valóban készülnénk a háborúra. Valójában csak propaganda-hadjárat folyik, aminek a végén Oroszország kapitulál. (…) A Kreml Ukrajna teljes legyőzésére nem áll készen. Nem is tervezi. De mit tervez? Semmiképpen sem tervez lemondani a Donyec-medencéről, mert tudja: azután a Krím következik. Elismeri talán a szakadárokat, s megvédi őket. Talán eltervezték, hogy eljutnak Harkovig. Erre a meglévő csapatlétszám elégséges és a csapatok elhelyezkedése is megfelelő. Jó, hogy vannak csapataink Belaruszban, amelyek lekötik az ukrán erők egy részét. (…) Putyin környezetének legalább a fele az első lehetőséget megragadva elmenekül, hogy mentse a vagyonát és a Nyugaton tanuló gyermekeit. Ezt mint állambiztonsági tiszt mondom. A mi kolosszusunk nem agyaglábakon áll, ennek a feje van agyagból. Egy csapás a fejre és vége. (…) Csapatokat állomásoztatunk Szíriában, Karabahban. Nem maradt megfelelő létszámú hadseregünk, és ezért nem állunk készen az Európával való jelentős háborúra sem, de még egy Ukrajnával szembenire sem. Csak a Donyec-medencét vagyunk képesek megvédeni, de ez is gazdasági csőddel fenyeget. Ha a háború következtében Oroszországban államcsíny történik – ami lehetséges –, és azt ugyanazok fogják vezetni, akik most Putyin környezetében vannak, akkor az Ukrajnában folyó lényegében orosz belháború – polgárháború – átcsaphat Oroszországra, annak egy része elvesztését eredményezve.” (Orosz Tükör, via Új Népszabadság)

Katonai szempontból nagyon is igaza lehet, ami a dolog állambiztonsági részét illeti, ne feledjük, Sztrelkov hivatásos pesszimista mint volt (vagy nem csak volt) FSZB-tiszt, neki mindig készen kell állnia a legrosszabb forgatókönyvek megvalósulására is. Én inkább úgy látom, hogy olyan külföldi ország, ami szívesen látná Putyin leváltását, akad, nem egy, nem kettő, de olyan, amelyiknek erre akár csak egy százalékos esélye is volna, legyen akármilyen gazdag, körmönfont és gátlástalan is: egy sem. Egy Putyin-ellenes összeesküvés még a szervezési szakaszba sem jutna el, vagy talán akkor jutna odáig egyáltalán (és nem tovább), ha az az FSZB, esetleg a GRU szervezné. Ők azonban nem olyan bolondok, hogy maguk ellen dolgozzanak.

Van elég munkájuk amúgy is a média és a közönség megbolondításával, félretájékoztatásával, és időnként a véletlen is a kezükre játszik. Úgyhogy hagyjuk is a véleményeket, most tekintsük a hírek és álhírek kavalkádját.

Tegnapelőtti hír az Indexről miszerint:

„Halottakkal és gyászoló színészekkel forgatott orosz kamuvideó lenne az ürügy a háborúra

Az amerikaiaknak állítólag bizonyítékaik vannak arra, hogy az oroszok egy hamisított, felkavaró képeket mutató videót készítenének egy ukrán támadást követő helyszínről, halottakkal, török gyártmányú drónmaradványokkal és hozzátartozókat sirató színészekkel.

A titkos terv szerint a képsorokon halottak és lerombolt épületek, hamis ukrán katonai felszerelések, török gyártmányú drónok és hozzátartozókat sirató túlélők lennének láthatók – ez utóbbiakat színészekkel játszatnák el. Az amerikai helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó, Jonathan Finer azt mondta, hogy nem tudják teljesen biztosan, hogy az oroszok ezt az utat választják-e, de azt igen, hogy foglalkoznak ennek lehetőségével.” (Index)

Akinek most a gliwicei rádióadó jut eszébe, azt nem hibáztatom, de ha készült is ilyen videó, azt most már kidobhatják, hiszen kiszivárgott a híre. Más kérdés, hogy mi van, ha nem készült. Akkor mire volt jó a bejelentés? Arra, hogy ne is készüljön. Mindenképpen, egy-null a jenkik javára. Bár – nem tartott sokáig a döntetlen, az oroszok hamar egyenlítettek. A Bloomberg tegnap véletlenül élesített egy „cikket”, azzal a címmel, hogy:

„Élő közvetítés: Oroszország megszállja Ukrajnát”

Aztán harmadik kozmikus sebességgel tüntették el, arra hivatkozva, miszerint előre bekészítettek egy főcímet arra az esetre, ha Oroszország lerohanja Ukrajnát, és ez jelent meg az oldalon. A megjelenés okát még vizsgálják. Ha ez igaz, nagyon nagy bajok vannak a megbízhatónak ismert Bloombergnél. Ez lehet magyarázat laikusok számára, de aki már dolgozott szerkesztőségben, az tudja: ilyen nincs. Egy-egy nekrológot talán megírnak a nagyobb szerkesztőségekben előre, én mondjuk azt sem tettem soha, mert a Halál nagy tréfamester, adódhatnak olyan körülmények, hogy a legártatlanabb nekrológba is szarvas hiba csúszik – de külpolitikai, főként harci cselekményekkel kapcsolatos hírt soha, sehol nem írnak meg előre. Olyan nincs, minden támadás másféle, azt még a hírszerzés sem képes előre megmondani, mikor, hogyan, hány fővel és milyen erőkkel indul meg, nem, hogy egy szerkesztő.

A tévedés kulcsa ott lehet, hogy a szerkesztőségi helyesbítő közlemény kifejezetten „headline”-t, vagyis főcímet, szalagcímet említ, tehát azt el tudom képzelni, hogy a főoldalra kimenő szalagcímet előkészítették minden esetre, de írás nem volt mögötte, és ahogy észrevették a bajt, le is kapták. Itt már inkább csak az a kérdés, hogy emberi tévedés, hanyagság vagy külső beavatkozás élesítette a meggondolatlanul előre összedobott címet.

Mindenesetre ezzel a Kreml járt jól. Mint Dmitrij Peszkov szóvivő (lassan már olyan celebritás lesz belőle, mint Zabihullah Mudzsahidből, aki a kabuli tálib rendszer szóvivője) értékelte a helyzetet a TASZSZ szerint:

„A Bloomberg hírügynökség ukrajnai orosz invázióval kapcsolatos publikációs hibája világossá teszi, hogy mennyire veszélyes a Nyugat által gerjesztett feszültség – mondta Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő szombaton a TASZSZ-nak.

„Aligha volt provokáció, nincs szükség túlzásokra” - mondta, hozzátéve, hogy az ügynökség bocsánatot kért a hibáért.

„Ez a helyzet azonban világossá teszi, hogy mennyire veszélyesek ezek a feszültségek, amelyeket a Washingtonból, az európai fővárosokból és Londonból folyamatosan, napi gyakorisággal érkező agresszív nyilatkozatok váltottak ki, mert ezek a nyilatkozatok, a csapataink telepítése a határaink közelében és az Ukrajna fegyverekkel való támogatására irányuló tevékenységek vezetnek ezekhez a feszültségekhez, és ebben a helyzetben minden szikra veszélyes” – mutatott rá Peszkov.” (TASZSZ)

Még az a jó, hogy Moszkva nem gerjeszt feszültségeket, ugyebár, ők csak sétálgatnak a határ mentén, a hófehér nyírfácskák között, százezren, nehéz páncélosokkal és légelhárító egységekkel, de azokat kizárólag egészségügyi célból viszik magukkal. Mindenesetre ezt a második találatot a Bloomberg beismerésének köszönhetően Moszkva vitte be, a meccs állása újra döntetlen.

Én magam továbbra is a különböző orosz hírforrásokra és a Defense One-ra támaszkodom elsődlegesen, aminek egyszerű az oka. A Defense One-t még sosem kaptam sem hazugságon, sem tévedésen, az orosz hírforrásokat meg volt időm kiismerni: azt is tudom, mikor hazudnak. És ez a tudomány manapság kincset ér.

Döntetlen tehát a mérkőzés állása, nagyon sok esélyes a kimenetele, papírforma nincs: és akárki is nyeri meg, nem lesz jó sem győztesnek, sem vesztesnek lenni.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás