A kormánymédia folytatja a kompromatok ügyét, és ha ők folytatják, így teszek én is: egyre több és durvább logikai hiba jelenik meg az érvelésükben, már persze, amikor érvelnek egyáltalán és nem útszéli sértegetésekkel vagy paranoid téveszmékkel operálnak. De kampány van, és ők azt hiszik, ilyenkor mindent faék-egyszerűséggel kell mondani.

Mondjuk máskor is azt hiszik, ezért nem érvényes szinte egyetlen magyarázatuk sem a valódi világ piszokul bonyolult jelenségeit illetően, azt viszont meg kell hagyni, hogy aki a velük ellentétes oldalon próbálkozik hasonlóan szimpla, tőmondatos, tételes megfejtésekkel, szintén csődöt mond. A legjobb lenne végiggondolni a dolgokat, csak az meg sokaknak fárasztó. Elszoktak tőle.

A jelen helyzet az, hogy újabb kompromat jelent meg a Magyar Nemzetben, amiben kezdem nem érteni, mit kifogásolnak. Idézzük a lapot!

„Most egy új interjúalany, Asbóth Márton álláspontjával ismerkedhetünk meg. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyik jelenlegi projektvezetője egyebek mellett a nyugati sajtó Magyarországgal szembeni erős előítéleteiről beszélt. – Úgy gondolom, a nyugati országoknak van egy nagyon furcsa narratívája vagy nézőpontja, ami alapján hajlamosak elhinni, hogy Magyarország egy nagyon szörnyű hely, ahol a demokrácia egy nem létező dolog. Mintha olyan lenne, mint Fehéroroszország, vagy valami ilyesmi – fogalmazott a TASZ projektvezetője.

Asbóth rámutatott: bár a külföldi sajtó arról tudósít, hogy Magyarországon és Lengyelországon autoritárius rezsimek vannak hatalmon, szerinte mindkét államban kifejezetten jó élni.

Úgy vélte, nem arról van szó, hogy van egy diktátor, aki másik irányba akarná állítani azt a „jó kis országot, ami Magyarország a rendszerváltás idején volt”. – Ez így egy nagyon egyszerű történet lenne, de sokkal-sokkal mélyebb okok húzódnak meg a háttérben. És hosszú évek óta a nemzetközi sajtó erről nem is akar tudomást venni – fejtette ki, kiemelve, hogy a külföldi újságírók még tájékozódni sem hajlandók megfelelően az itteni viszonyokról.”

Elég sokukkal dolgoztam már együtt, dehogynem hajlandóak. Csak többnyire nem ismerik a terepet. Az valóban előfordul időnként, hogy prekoncepcióval érkeznek Magyarországra, de ezt fel is szokták adni, különben pedig van bőven valódi gond, nem kell kitalálni hozzájuk már semmi többet.

De álljunk már meg kicsit: a Magyar Nemzetnek tehát az a baja, hogy Asbóth Márton nem panaszkodott mindenféle atrocitásokra? Igen, az a bajuk. Mert ha panaszkodott volna, akkor hazugnak nevezhetnék, így meg nem tehetik.

Azt senki sem mondja, se belföldi, se külföldi kolléga, hogy minálunk deresre húzzák a hajléktalanokat és minden vasárnap boszorkányt égetnek a nagyobb településeken, főleg azért nem, mert ez nem volna igaz. Elég az igazat írni, elég körülnézni az egészségügyben, a pedagógusok, a közmunkások bérezése körül, hogy találjunk olyan színigaz témát, amit nem tesznek az ablakba. Elég bemenni egy élelmiszerboltba vásárolni, hogy számokkal mérhető, 2007 óta nem tapasztalt inflációval szembesüljünk.

Panaszkodunk a sajtószabadságra, holott „megjelenhetünk”?

Még igen, de ha ők próbálnának így és ennyiből megélni – hiszen a kormány monopolizálta a hirdetési piacot is – felkopna az álluk, mi sem szoktunk dőzsölni, annyit mondhatok. Tehát ez a végletekig beteg fekete-fehér gondolkodás azt várná el a pártoktól független magyar sajtótól, hogy legyen boldog és ünnepelje a csodás kormányt, azért mert még nem vagyunk felakasztva. De vegyük úgy, hogy minden nap ajándék nekünk, mert hiszen közénk is lövethetnének, mint Lenin elvtárs a viccben. Hazudjuk azt bőségnek, hogy nem haltunk éhen. Ha meg éhen halunk vagy közénk lövetnek, már úgysem lesz, ki reklamáljon, ez a logika oda vezet, hogy az ember még a nyomorának is örüljön, míg bele nem hal, utána meg már panaszkodhat.

És ezt várnák a külföldi sajtótól is. Tessék megérteni: a magyar kormányt illető kritikák nem azt mondják, hogy itt embereket mészárolnak le, hanem azt, hogy nagyon pocsékul mennek a dolgok, Európa más országaiban ez az állapot már kritikus volna, ezen kívül a rendszer hazug és enyves a keze is. Nem csak koromfekete és hófehér álláspont létezik.

Hogyan hazudik a rendszer? Mondok egy példát, épp ide illik. Ma reggel nézegetem a megjelent híreket ebben a témában, és látom ám, hogy előkerült Bayer Zsolt hosszú időn keresztül elérhetetlen Migration aid-cikksorozata. Alig tegnap írtam, hogy nincs meg, ugyanis tényleg nem volt elérhető. Most „üzemzavarra” hivatkoznak és azt állítják: mindig is hozzá lehetett férni. Kivéve mostanában, rövid ideig. Tanúsítom, ha kell esküt is teszek rá, bíróság előtt, hogy tavaly október 26-án nem volt ez az archívumban, különben nem írhattam volna le az alábbi sorokat:

„A másik komoly probléma az volt, hogy az ügy a Magyar Időkben pattant ki. Azóta levették a cikksorozatot, de én még emlékszem rá, épp kávét főztem, míg felforrt a kotyogós, belenéztem a telefonomon a sajtóba és elsőnek az szakadt ki belőlem:

- Úristen, ezek teljesen megőrültek.”

Most, a nagy érdeklődés hatására visszarakták az inkriminált sorozatot és úgy tesznek, mintha mindig is ott lett volna. Valamint az hazudna, aki nem találta.

Hát ezért romlott és hazug ez a rendszer. Ahhoz, hogy cáfoljam a mostani állításaikat, megint negatívumot kéne bizonyítanom, amiről már tegnap bebizonyítottam, hogy lehetetlen. Van, aki ezt „ügyességnek” látja, én bizony hazugságnak nevezem.

Mindenesetre a Magyar Nemzet alaposan bespájzolhatott kompromatokból, naponta kiengednek egyet, végül is ezek hosszú idón keresztül készülhettek, 2020 nyarán indult az akció, és ki tudja, meddig zajlott, 2021 szeptemberéig egészen biztosan, ennyi idő alatt a fél világot rávehették a hosszas beszélgetésekre (minél hosszabb egy beszélgetés, minél több szó, kifejezés hangzik el benne, annél jobban vágható). Megélnek belőlük érzésem szerint a választásokig bőven.

Különben a mai Asbóth-videóról a TASZ is kiadott egy közleményt, hadd idézzem azt is, kifejezetten a tárgyilagosság jegyében, ha már a Magyar Nemzetet is idéztem:

„A propagandasajtóban megjelent, munkatársunkat és a független sajtót rossz színben feltüntetni próbáló propagandacikk kapcsán a következőket tartjuk fontosnak kiemelni a munkánkat követőknek, partnereinknek.

Ez a cikksorozat egy szándékos, tudatos, a civil szférát és az újságírókat hitelteleníteni kívánó kampányelem, aminek a valódi újságíráshoz semmi köze sincs. Egyértelmű és egyetlen célja, hogy a választások előtt megpróbálja a hatalommal szemben kritikus hazai és külföldi sajtótermékeket és újságírókat úgy beállítani, mint akik utasításra dolgoznak.

Mi a TASZ-nál nem ilyen újságírókkal dolgozunk. (…)

A valódi sajtó részéről elképzelhetetlen lenne az, ahogy munkatársunkkal készült beszélgetést felhasználják saját állításaik alátámasztására. A közölt videó nagyobb részében nem is Asbóth Márton, hanem a kérdezője beszél, a válaszát pedig, nyilván szándékosan, félre is fordították. Ha nem sikerül elérniük, hogy valaki kimondja, amire szükségük van, kimondják hát ők, és azt is meghamisítják, amit ő mondott.

Évek óta lejáratókampányok célkeresztjében dolgozunk, pontosan tudjuk, hogy mind szakmailag, mind emberileg nagyon nehéz a hasonló helyzeteket kezelni. Éppen ezért minden lehetséges eszközzel kiállunk kollégánk mellett.” (TASZ)

Akkor most már meghallgattuk mindkét felet, itt állunk a ködben és mindenki érzelmei alapján foglal majd állást a kérdésben, ahogyan errefelé szokás, nehogy használjuk már egy percig is a fejünket. Történt még valami a kompromatok körül?

Ha leszámítom a fantazmagóriákat, melyekre most nem térnék ki, lényeges esemény nem történt, így a végére vegyünk két hírt, amit pozitívan kéne látnom a kormánymédia szerint. Az első úgy szól, hogy:

„Adatvédelmi hatóságként annyit tudtunk tenni, hogy megismételtük a jelentésben azt, amit egyébként Gulyás Gergely miniszter is elmondott, hogy a sajtóban megjelent nevek között valóban vannak olyanok, akikkel szemben titkos információgyűjtés folyt.

De azt is megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált esetekben ezek jogszerűek voltak.

Ehhez megnéztük, hogy konkrétan mire alapozva rendelték el a megfigyeléseket. Ezeket a részleteket én láthattam, de nem beszélhetek róluk.”

Ezt Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos mondta, akinek el kell hinnem becsületszóra, hogy igazat mond, mert ha nem teszem, hazugsággal vádolom. Jó, adjunk hitelt a szavainak, Brutus derék, becsületes férfiú (különben azt elhiszem, hogy igazolni, például gyanúval bármilyen megfigyelést lehet, törvényeink szerint akár utólag is). Akkor nézzük a másikat, melyben azt kérdezték a legfőbb ügyésztől, miért van még szabadlábon Völner Pál:

„Polt Péter azt válaszolta, hogy Völner Pál fideszes képviselőnél is vizsgálta a Központi Nyomozó Főügyészség a személyi szabadság esetleges korlátozását, de a büntetőeljárásról szóló törvény alapján arra jutottak, hogy esetében nem álltak fenn ennek jogi feltételei.

A legfőbb ügyész által hivatkozott paragrafus alapján arra lehet következtetni, hogy a hatóságok nem tartottak attól, hogy az egyébként nagyon súlyos bűncseleményekkel vádolt Völner Pál esetleg megszökne, elrejtőzne, a bizonyítást veszélyeztetné, újabb bűncselekményt követne el.”

Nos, miképp Brutus, úgy Polt Péter is derék, becsületes férfiú, ha ő nem látja esélyét Völner szökésének, elrejtőzésének, a tanúk általa történő befolyásolásának, akkor hiába gyanakszom az ellenkezőjére, ezek a lehetőségek elképzelhetetlenek.

A lejáratás tényfeltárás, a megfigyelések jogosak voltak, Völner szabadon jár és virul: mi baj lehetne Magyarországon, minden társadalmak legjobbikában?

Maximum engem érhet az a baleset, hogy halálra röhögöm magamat.

Kínomban.

Szele Tamás