Forgókínpad

Forgókínpad

Egy hírszerkesztő háborúja

2022. március 16. - Szele Tamás

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy világ „hajrázott ámulva” tegnapelőtt este, mikor az orosz köztelevízió egyes csatornájának „Vremja” című hírműsorában a bemondó mögött feltűnt egy csinos, szőke hölgy egy nagy háborúellenes plakáttal, és szóban is az invázió ellen buzdított – míg el nem vitték a biztonsági őrök, amint kilépett a stúdióból. Lássuk, mi is történt?

marina_ovszjannikova2a.jpg

A plakáton a következő felirat volt olvasható:

Ne legyen háború! Állítsátok meg a háborút. Ne higgyetek a propagandának. Itt hazudnak nektek. Oroszok, tegyetek a háború ellen!”

szóban pedig annyit sikerült elmondania Marina Ovszjannikovának – mert így hívják a hőslelkű hölgyet – hogy:

Állítsátok meg a háborút! Nemet a háborúra!”

De hogyan sikerült bejutnia az élő adásban közvetített hírműsor stúdiójába? Úgy, hogy a tévécsatorna munkatársa volt, és nem is valamiféle jelentéktelen munkakört látott el. De erről majd később, mikor a hátteréről szólunk. Hamar kiderült, hogy az akciója előtt készített egy videót is, ami magyarázza tettét, ezt be is tudjuk mutatni:

 ennek a szövege magyarul:

Ami most Ukrajnában történik, az bűncselekmény. És Oroszország az agresszor. A felelősség ezért a bűncselekményért csak egy ember lelkiismeretét terheli. Ez a személy Vlagyimir Putyin.

Apám ukrán, anyám orosz. Soha nem voltak ellenségek. Ez a nyaklánc a nyakamban az orosz és az ukrán zászló színeiben azt jelképezi, hogy Oroszországnak azonnal abba kell hagynia a testvérháborút, így testvéri népeink még képesek lesznek megbékélni.

Sajnos az elmúlt években az Egyes Csatornánál dolgoztam, a Kreml propagandáját terjesztettem, és emiatt most már nagyon szégyellem magam emiatt. Szégyellem, hogy hagytam, hogy hazugságokat terjesszenek a tévéképernyőről. Szégyellem, hogy hagytam, hogy az orosz népet zombifikálják.

2014-ben, amikor az egész elkezdődött, még hallgattunk. Nem mentünk ki gyűlésekre akkor sem, amikor a Kreml megmérgezte Navalnijt. Csak némán néztük ezt az emberellenes rendszert. Most az egész világ hátat fordított nekünk. Leszármazottaink tíz generációja sem fogja lemosni ennek a testvérgyilkos háborúnak a szégyenét.

Mi, oroszok gondolkodó és intelligens emberek vagyunk, tudjuk, hogy hatalmunkban áll megállítani ezt az őrületet. Gyertek ki a gyűlésekre, ne féljetek semmitől, nem tudnak mindannyiunkat börtönbe zárni.”

Természetesen azonnal kivitték a biztonsági őrök, rendőrkézre adták, először az osztankinói őrsre vitték, aztán ismeretlen helyre, most már tudjuk, hogy rendőri őrizet alatt áll és kapott is harmincezer rubel büntetést – de nem a plakátos, élő akcióért, hanem a videó elkészítéséért. Az élő adásba került transzparensért majd külön számolnak vele, és mivel maga Dmitrij Peszkov, a Kreml mindenható szóvivője nevezte az esetet „huliganizmusnak”, valószínűleg az idevágó paragrafus alapján fogják elítélni. Nem árt tudni azonban, hogy a Pussy Riot három tagja pont ilyen vád alapján kapott börtönkolóniában (hívjuk Gulágnak és nem tévedünk kicsit sem) letöltendő két évet a sarkkörön túl... szóval, nem keveset kockáztatott a hölgy. Ha ehhez a bíróság még hozzácsapja azt a tizenöt évet is, ami mostanság a háborúellenes propagandáért jár Oroszhonban, elmondható: élve ő már nem szabadul.

De kicsoda Marina Ovszjannikova?

A Meduza.io írása alapján érdekes életútja volt. Nem megkeseredett, konok, eltökélt ellenzéki, aki a hatóságokkal vívott száz csatán edződött: ellenkezőleg. A putyini rendszer haszonélvezője, valóságos kedvence volt egész mostanáig.

Marina Ovszjannikova 1978-ban született Odesszában, és házassága előtt a Tkacsuk vezetéknevet viselte a TASZSZ információi szerint. Édesapja ukrán, édesanyja orosz. Profi úszó volt, és az első junior bajnoki cím birtokosa; Ovszjannikova átúszta a Volga folyót és a Boszporuszt is.

1997-ben beiratkozott a Kubanyi Állami Egyetem (KubGU) újságíró szakára. Ugyanakkor kezdett dolgozni a „Kubany napja” című helyi hírműsorban az állami televíziós csatornán. Ovszjannikova így jellemezte életének ezt az időszakát:  

Akkoriban mi, nagyon fiatal, ambiciózus diákok, készek voltunk dolgozni a regionális televízióban éjjel-nappal, hétvégét és szünnapot nem ismerve, csak éltünk, égtünk a munkáért.”

A Kubanyi Állami Egyetem egy másik végzőse, Takhir Kholikberdiev a Meduzának elmondta, hogy a Russia Today főszerkesztője, Margarita Szimonjan egy osztályba járt vele. Szimonjan tagadja, hogy osztálytársak voltak, de megjegyzi, hogy Ovszjannikovával versengett a műsoridőért:

Ő volt Vlagyimir Runovnak, a Kubanyi Televízió szinte mindenható igazgatójának a kedvence, és miatta volt az, hogy hevesen ellenezte a cég krasznodari regionális tudósítói kinevezésemet, mert őt akarta erre a posztra emelni.”

Azt, hogy Ovszjannikova Runov „pártfogoltja” volt, egy másik, a Meduza által megkérdezett kubani újságíró is megerősítette. Vlagyimir Runov, aki 1993 és 2002 között vezette a Kubanyi Televíziót, a Meduzának így pontosította Szimonjan szavait:  

Természetesen ez nem igaz. Nem akadályozhattam Margarita Szimonjan karrierjének fejlődését. Soha nem dolgoztam vele.”.

Runov úgy jellemzi Ovszjannikovát, mint egy „talpraesett fiatal hölgyet”, akit „nehéz volt megállítani”: „Az volt a vágya, hogy kitűnjön és minél magasabbra jusson. Jó, hogy megvalósult.” Ennek ellenére negatívan értékelte Ovszjannikova tiltakozó akcióját:

Nem látok semmiféle hősiességet vagy bátorságot a tetteiben. Számomra ez inkább hülyeség. Az újságírásnak az írásról és a forgatásról kellene szólnia.”

Runov most már persze, hogy elítéli Ovszjannikovát, akár pártfogolta annak idején, akár nem, hiszen nem akar ő is egy sarkkörön túli lágerbe kerülni... De annak idején még ő javasolta, hogy Ovszjannikova a moszkvai egyetemre, az Orosz Elnöki Nemzetgazdasági és Közigazgatási Akadémiára (RANEPA) járjon. Rounov írt neki egy ajánlólevelet, amely „segített a felvételin”. Az újságírónő 2001 és 2005 között ott is tanult. Aztán a 2000-es évek elején az akkori férje, a Russia Today igazgatója, Igor Ovszjannikov helyezte el a Vremja szerkesztőségében; az ő édesanyja, Irina Ovszjannikova szintén a Vremja szerkesztője volt. Marina Ovszjannikova rögtön a tudósítókkal dolgozott – szerkesztőként kezdett. Neki és Igornak két gyermeke született, az idősebb majdnem 18 éves. A házaspár később elvált, de Marina továbbra is szerkesztőként dolgozott a régi munkahelyén.

Szóval: egy sportos és karrierre vágyó, mi több, azt el is érő, sikeres nőt látunk, aki nem sokat válogatott az eszközökben, míg elérte célját: de hogyan kivitelezte az akciót? Erre Igor Riskin újságíró adott választ a Meduzának.

Ez az egykori koncertstúdióban történt, ahol korábban híres műsorokat rögzítettek. A szerkesztők munkaállomásai és számítógépei a stúdióban vannak, közvetlenül a műsorvezető mögött. Ami a biztonsági őrséget illeti, természetesen van ott ilyen, de az én időmben ez a stúdió bejáratánál volt, nem bent. A szerkesztők műszakokban, heteken át azonos váltásrend szerint dolgoznak, és az arcukat az őrök megjegyzik. Mindenki ismeri egymást, és technikailag nem nehéz egy négyszeresen összehajtogatott posztert behozni, kibontani és az előadó mögé állni. Feltételezem, hogy a stúdióban nem volt senki, aki feltartóztathatta volna, és a stúdió feletti vezérlőből adhattak jelzést, ami után a biztonsági szolgálat feltartóztatta Marinát kifelé menet.”

Valóban: a kamerák elől még szabadon távozott. Csak az ajtóban csaptak le rá. Azóta nagyon szigorú világ lett az Egyes Csatornánál: Farida Rusztamova újságíró szerint:

Marina Ovszjannikova háborúellenes akciója miatt tegnap óta a hírműsorok és az Egyes Csatorna Vremja című műsora félperces – egy perces késleltetéssel kerül adásba. Korábban mindent élőben, késedelem nélkül közvetítettek.”

A csatorna munkatársai is elégedetlenek, Zsanna Agalakova, a volt párizsi tudósító március 3-án bejelentette a vezetőségének, hogy felmond. Most rendezi az iratokat: „A szabadságom pénteken kezdődik, várom ezt a pillanatot.” A Meduza kérdésére, hogy miért döntött az újságíró a kilépés mellett, Agalakova azt mondta: „Azt hiszem, a válasz nyilvánvaló”.

A csatorna korábbi kreatív tervezési vezetője, Elena Afanaszjeva, aki 2006 és 2021 között dolgozott ott, elmondta, hogy sokan, köztük a hírműsorok igazgatóságán, ahol Ovszjannikova dolgozott, „nem értenek egyet” a történtek hivatalos megítélésével.

Néhányan közülük valóban hisznek abban, amit csinálnak, és sokukat ismerem. Néhányan azért dolgoznak ott, mert nincs más munkahely, a médiatér úgy összezsugorodott. Sokakat ismerek azok közül, akik nem osztják azt a hivatalos, állami véleményt, amit a csatorna közvetít, de nem tudnak vagy félnek elmenni a gyerekek, a szülők, a jelzáloghitelek, a felmorzsolódó megtakarítások, a közelgő munkanélküliség vagy a kegyetlen büntetéstől való félelem miatt. Kivétel nélkül mindenki rájön, hogy hazudnak – a Reuters és az AP hírügynökségek hírei futnak a stúdiójukban, de olyan témákkal és szövegekkel etetik őket felülről, amelyek semmi közük a valósághoz. A háború kezdete óta pánikban élnek a középszintű hírszerkesztők: miért hazudunk, mi lesz velünk? A főnökeik megnyugtatják őket: azt mondják, hogy majd kidobják Zelenszkij ukrán elnököt, és minden olyan lesz, mint korábban. De az idő múlik, senki sem bántja Zelenszkijt – az értelmes és információhoz hozzáférő emberek pedig kezdik elveszíteni a fejüket.”

Egy másik, névtelenséget kérő televíziós nyíltabban fakadt ki:

Egy „békefenntartó különleges műveletről” kell beszélniük, miközben például sokaknak vannak közeli, sorköteles korban lévő rokonai, akiket minden lehetséges eszközzel megpróbálnak kijuttatni az országból. És ez tényleg szörnyű: a televízióban arról beszéltek, hogy milyen nagyszerű minden, miközben a szabadidődben kétségbeesetten segítesz pakolni, hogy a rokonaid ne menjenek el erre a „felszabadító különleges műveletre”. A lelki trauma óriási, semmilyen pénz nem segíthet már ezen. Itt szinte mindenki elégedetlen ezzel a – ahogy ők nevezik – különleges művelettel. A háború kitörésekor három szerkesztő felmondott, egy lány pedig idő előtt szülési szabadságra ment.”

Nap, mint nap érkeznek a hírek a felmondó, külföldre menekülő vagy magukat „ott felejtő” orosz televíziósokról, újságírókról, akik így próbálnak elmenekülni az elől, hogy háborús propagandát kelljen közvetíteniük: pedig hát ha valaki, ők nem voltak a putyini rendszer vesztesei. Tisztességes fizetéseket kaptak, kiváló munkakörülmények között végezhették a munkájukat, de hazudni bizony nem mindegyikük képes.

Marina Ovszjannikovánál például betelt a pohár, de osztálytársnője, Margarita Szimonjan most is a Russia Today főszerkesztője, éppen pár napja nyilvánították nemkívánatos személynek az Európai Unió és az Egyesült Államok területén. Szóval: alkat kérdése, meddig bír valaki a rendszer (és a közönség) kedvenceként élni.

Van az a pont, amikor már nem lehet.

És a lázadó kedvenceket kidobják vagy agyoncsapják, ha nem menekülnek időben.

Most a külföld lett az orosz „kedvencek temetője”.

Nem csodálkoznék, ha rövidesen indulna egy jó minőségű, orosz nyelvű hírtelevízió-csatorna – az Egyesült Államokban.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása