Az átlagos újságíró Európában – épp úgy, mint az átlagos újságolvasó – tavaly karácsony este kezdte magát különösen érezni, ha épp nem ünnepelt. Ha ünnepelt, akkor csak másnap szerzett tudomást Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin ultimátumáról, melyet az euroatlanti világhoz intézett, egyáltalán nem véletlenül pont ebben az időpontban.

A bejelentés maga is egyfajta ügyesen kifundált diplomáciai sértés volt, ugyanis az ortodox egyház máskor ünnepli Krisztus születését, így a minden korábbinál nagyobb horderejű bejelentésben ott volt kimondatlanul az is, hogy „és teszünk mi a karácsonyokra, rossz ünnepet kívánunk!” Az első kérdés, ami a meglepett világ eszébe jutott az volt, hogy „ezt meg mi lelte?” Nos, máig nem tudjuk pontosan, de leli még most is. Kegyetlenül leli, mint a harmadnapos láz. Csakhogy akármi is legyen ez a nyavalya, már minket is lel itt Európában, persze, Ukrajna szenved tőle a legjobban.

A bejelentés lényege annyi volt különben, hogy az Oroszországi Föderáció nem tűr meg a határai mentén fekvő országokban sem NATO-alakulatokat, sem támaszpontokat, sem fegyverzetet. Először megvonta a vállát az ember, hogy hiszen nincs is túl sok közös határa a NATO-val, legfeljebb a Baltikumban, míg eszünkbe nem jutott Kalinyingrád meg az, hogy tengeri határ is van a világon, így aztán ha a NATO elfogadná az ultimátumot, Európában ki kéne üríteni Németországig, Csehországig mindent, de ha a tengeri határokat is nézzük, bizony Japánt, sőt, Alaszkát is. Ugyanebből az elvből fakad, hogy ha Ukrajnát most sikerülne meghódítania az Orosz Föderációnak (úgy néz ki, nem fog menni), Magyarország, Románia és Lengyelország lenne az elsőként kiürítendő, védtelenül maradó három európai állam. Aztán így tovább, az Atlanti-óceánig.

Ezek közismert dolgok, csak azért mondtam el, mert sokan kezdik elfelejteni, hogyan is kezdődött az egész, eltévednek az orosz propaganda tengerén és őszinte hittel bizonygatják, hogy „a maci csak azt veszi el, ami az övé”. Az a maci egy vérengző vadállat, nem egy aranyos plüssfigura, szelíd soha nem is volt, és elég a térképre nézni, hogy rájöjjünk, miért pont Ukrajnában indult el a világ ellen. Mert ott volt neki a legalkalmasabb.

De pont most jött rá a világhódítás?

Először is: nem pont most, a csapatösszevonások már tavaly tavasz óta tartottak. De a Meduza.io interjúja szerint, melyet Kirill Samijev politikai elemzővel készítettek, már sok-sok éve ért ez a terv, lehetett tudni, hogy valami nagy disznóság készül, csak éppen azt nem, hogy mi. Utólag visszapillantva sok orosz különlegesség nyer értelmet. Akkor lássuk, mit mond Samiev?

Azt, hogy Putyin elnök már 2008-ban utalt nyugati tárgyalópartnereinek az Ukrajna elleni esetleges támadásra, amikor megkezdődtek a tárgyalások az ország (és Grúzia) esetleges NATO-csatlakozásáról. Amint az ma már világos, a Kreml a következő években szisztematikusan előkészítette a katonai akciót. De a világ nem hitt egy nagyobb háború lehetpségében, még a Krím annektálása és a 2014-es donbásszi fegyveres konfliktus után sem.

Teltek-múltak az évek, Ukrajna évről évre egyre inkább függetlenedett Oroszországtól politikailag, gazdaságilag és kulturálisan, és ez alkalmat adott Putyinnak, hogy Ukrajnát a Nyugat „oroszellenes” projektjének, valamiféle „ellen-Oroszországnak” nevezze, ahol csak lehetett. És közben átszervezte a hadsereget.

A fegyveres erők modernizálása és a hadiipari komplexum reformja mellett (emlékszünk az évente feltűnő orosz csodafegyverekre?) a Kreml megbízást adott az országszerte található óvóhelyek hálózatának éves ellenőrzésére és korszerűsítésére. Az elavult és ellopott szovjet polgári védelmi infrastruktúra felülvizsgálatra és megújításra szorult. Kísérleteztek egy tartalékos hadsereg-utánpótlási rendszer kialakításával is, de ez túl későn állt fel. A csodafegyverekkel is baj van, ami elkészült, abból kevés van, vagy nem azt tudja, amit hisznek róla, de a legtöbb csak terv maradt.

Viszont a belpolitikai események mintha csak egy rövidesen bekövetkező háborút készítettek volna elő. A különböző régiókban a Kreml fokozatosan növelte a biztonsági-titkosszolgálati ügynökségek befolyását: a föderáció egyes területein az ügynökségek kreatúrái lettek a kormányzók, míg máshol a bűnüldöző szervek szerveztek razziákat a regionális vezetők ellen. Az üzenet világos volt – a regionális vezetőknek rendkívül lojálisnak kellett lenniük, és képesnek kellett lenniük a Kremlből érkező parancsok végrehajtására.

Az ellenzékkel szembeni megtorlások és a lojális civil társadalom kialakulása a belpolitikai mozgósítás folyamatának része volt. Az egyes politikai vezetők elpusztítása vagy bebörtönzése, az ellenzéki csoportok feldarabolása, a civil kezdeményezések egyrészt tiltása, másrészt támogatásokkal és a hatalomhoz való hozzáféréssel történő kooptálása, alternatív, kormánypárti ifjúsági mozgalmak létrehozása és a cenzúra szükséges volt ahhoz, hogy egységesen engedelmes lakosságot és könnyen kezelhető politikai rendszert lehessen kialakítani (azért a lakossági engedelmességgel vannak még bajok). Az orosz rezsim képviselőinek szemében az ellenzék, az „idegen ügynökök” és a háborús független polgári mozgalmak a legjobb esetben is gyanúsítottakká, a legrosszabb esetben pedig az ellenség kollaboránsaivá váltak. Az előzetes tisztogatás elfogadható minimumra csökkentette a tiltakozási potenciáljukat.

A Kreml a gazdasági szankciókra is felkészítette az országot. Oroszország 2014 óta aktívan dolgozik a „gazdasági biztonság” létrehozásán. Moszkva meghatározta a szövetségi ügynökségek hatáskörét és feladatait a szankciók elhárítása érdekében, és jogi keretet hozott létre a vészhelyzetek kezelésére. Ez teszi most lehetővé például a távozó nyugati cégek oroszországi tulajdonának államosítását, amire a jelek szerint napokon belül sor kerülhet.

Látszott, hogy készül valami, de senki sem sejtette, mi. Még a magasrangú tisztviselők sem tudták pontosan, hogy a Kreml szerint mire kell felkészülniük. Csak a távolságtartó és összetett elemzés tette volna lehetővé a katasztrofális helyzet felismerését – egy valódi háború előkészületei voltak folyamatban.

2022-re a mozaik szinte teljesen összeállt, kivéve egy kulcsfontosságú részletet – Vlagyimir Putyin döntését. Február 21-én közzétette ultimátumát Ukrajnának – ez volt az utolsó kísérlet arra, hogy nem katonai eszközökkel elérje, amit akart – Február 24-én pedig kihúzta a gyújtószeget, és gránátot dobott Ukrajna elé.

Még az sem mondható, hogy nagyon váratlanul történt a dolog: nincs még két hónapja, hogy a Kreml felháborodva tiltakozott a Bloomberg egy hibásan kiment főcíme miatt, mely szerint „Oroszország megtámadta Ukrajnát”, majd pár napon belül – tényleg megtámadta. Mindenki tudta, hogy ez megtörténik, a nyugati szolgálatok két napos szórással jósolták meg még a támadás időpontját is. Az amerikai hírszerzés és a Fehér Ház előre tudott a Kreml minden tervéről, és nyilvánosan beszélt róluk. Így egyszerre figyelmeztették Ukrajnát (esélyt adva neki, hogy felkészüljön a konfrontációra), és próbálták információs eszközökkel megelőzni a háborút.

Ráadásul a háború sem úgy sikerül, ahogy tervezték. Akkor mi lesz? Samijev borúlátó:

„Vlagyimir Putyin nem engedheti meg magának, hogy politikailag elveszítse ezt a háborút. Személyes biztonsága és a rezsim jövője egyaránt kockán forog. Előzetesen egy sor politikai követelést fogalmazott meg Ukrajnával szemben. Ezek között kulcsfontosságú az ország el nem kötelezett státusza, a Krím oroszként, az LNK és a DNK függetlenként való elismerése, valamint az ukrán támadó fegyverek megsemmisítése. Amíg Ukrajna nem hajlandó ilyen engedményekre, azaz szuverenitása egy részének de facto elvesztésére és az euroatlanti integráció befejezésére, addig a háború egyre több áldozattal és pusztítással fog folytatódni. Az orosz fegyveres erők fokozni fogják a válogatás nélküli támadások alkalmazását, és a gerillaakciók esetleges megindulása a polgári áldozatok számának megsokszorozódásához fog vezetni. A nyugati részvétel egy olyan konfliktusban, amely jelentős károkat okoz az orosz hadseregnek, azzal fenyeget, hogy az orosz fél nukleáris fegyvereket vet be, és az ellenségeskedést az európai kontinensre is kiterjeszti. Putyin nyíltan figyelmeztetett erre, és feltételezhető, hogy bármire hajlandó, csak ne veszítse el a hatalmát.

Még egy Oroszország és Ukrajna közötti békeszerződés sem garantálhatja Európa békés jövőjét. Az EU és az USA szankciói hatalmas károkat okoznak az orosz gazdaságnak, olyan mértékben, amely meghaladhatja a kilencvenes évek összeomlását. A Kremlnek új ellenségre lesz szüksége, hogy megmagyarázza saját kudarcait és az életszínvonal összeomlását, ezért ki kell terjesztenie a belpolitikában az „ötödik hadoszlop” keresését, amely állítólag a nyugati országok érdekében dolgozik.”

Mindez nagy gazdasági visszaesést okoz majd, melynek nyertese Kína lehet, de ennél is rémítőbb, hogy a „Nyugat” igazából a mostani jelek szerint nem akar forradalmat vagy rendszerváltozást Oroszországban. Nem érdeke. Az euroatlanti blokk számára könnyebb lenne elszigetelni az országot és hidegháborút kezdeményezni vele, vasfüggönnyel, mint egy rendkívül heterogén, nukleáris fegyverekkel rendelkező országban rendszerváltást szorgalmazni. A nyugati országokban egyetértés van abban, hogy az orosz rezsim belülről történő mesterséges megváltoztatására tett kísérletek még nagyobb problémákhoz vezethetnek.

Tehát patthelyzet alakult ki. Oroszország nem győzhet, az erőforrásai, anyagi lehetőségei fogynak, a világ viszont támogatja Ukrajnát, hogy ne kelljen otthon medvét táncoltatnia. Samijev úgy látja, hogy 2022. február 24-én a Kreml egyenesen katasztrófába küldte Oroszországot, amelynek következményeit még sokáig tart feldolgozni. Az ország megmentésének gyorsasága és egyáltalán, annak lehetősége is a belpolitikai helyzettől függ, vagyis attól a felismeréstől, hogy a harminc év alatt létrehozott politikai rendszer életképtelen és archaikus a modern Oroszország számára. Nemcsak a jólét növekedését nem tudja megteremteni, de nem tudja biztosítani az országot a kolosszálisan negatív következményekkel járó egyoldalú döntésekkel szemben sem. A változásnak belülről kell indulnia és nem lesz sem zökkenőmentes, sem vértelen.

Van rá esély?

Most míg ezeket a sorokat írtam, sorban érkeztek a hírek, mint mindig.

Herszonban az orosz erők a megszállás ellen tüntető, fegyvertelen civilek közé lőttek. A sortüzeknek vannak halálos áldozatai és sebesültjei is, egyelőre nem tudjuk, hányan.

Egy orosz bíróság határozatában szélsőséges szervezetnek nyilvánította a Metát, és betiltotta a cég Facebook és Instagram közösségi oldalait

A tiltó határozatot azonnal végre kell hajtani. Ez nem érinti a WhatsAppot.

A Facebook és az Instagram már blokkolva van Oroszországban, a mostani döntés azért volt fontos, mert így a közösségi oldalak felhasználói is bűnrészessé válnak a vélelmezett államellenes tevékenységben. Szibéria felkészül sok millió új vendégének fogadására.

Már tizenötezer béketüntető vár a tárgyalására az orosz börtönökben.

Ebből mindenki döntse el, mire van esély, mire nem.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás