Ahogy elnézem, mert merengő kedvemben vagyok, sokan élnek körülöttünk, akik ugyan felnőttek, van választójoguk is, dolgoznak és képesek gondoskodni önmagukról, de azért hajlamosak volnának mindenüket eladni egy marék varázsbabért, ha valaki felkínálná nekik. Kelendő cikk manapság a varázsbab, annyit mondhatok.

Magyarországon élnek, de Meseországban gondolkodnak, egy olyan Meseországban méghozzá, amiben ők a legerősebbek és a legokosabbak is, ezt modernebb szóval „véleménybuboréknak” hívjuk, létező dolog a közösségi oldalakon, és rendszerint nagyon megsértődnek a benne élő emberek, ha az övéktől eltérő véleménnyel találkoznak, hiszen a saját kis visszhangkamrájukon belül csak pozitív megerősítéseket kapnak, aztán egyszer csak szembejön azaz átkozott valóság, a maga brutális mivoltában.

Eléggé nem szép tőle. Maradjon a buborékon, visszhangkamrán kívül. Persze, akik már nagyon biztosak magukban, kimerészkednek az akolmelegből megtámadni a valóságot, hogy aztán vérző orral kullogjanak vissza. Várni, míg a varázsbab kikel. Az elmúlt pár évtizedben sok ilyen emberrel volt dolgom, a kötekedés és mocskolódás minden formáját ismerem, volnának történeteim fenyegetésekről és zsarolási kísérletekről, amik kivétel nélkül a támadó megalázó vereségével végződtek.

A legtöbb hisztéria különben mindig abból származott, ha valami miatt nem kedveltem vagy a rasszizmust-szélsőjobboldaliságot vagy Trumpot és Putyint. Az igazi hardcore buboréklakóknál ezek most is összefolynak, ebből lesz a telivér qanonizmus, karakán laposföld-tannal kísérve, mert eb ura fakó. És természetesen mindent meg próbálnak tenni, amiről azt hiszik, hogy árt. Elmesélek egy-két történetet.

2018-ban Oroszország rendezte a futball-világbajnokságot, lett, amilyen lett, én akkoriban egy sportlapnál dolgoztam másodállásban. Jött egy olyan hír, hogy a mérkőzéseknek otthont adó városokban szó szerint kiirtották a kóbor kutyákat, melyek egyébként falkákban éltek és nem kis veszélyt jelentettek a járókelőkre korábban is. Csak korábban a járókelők orosz honpolgárok voltak, nem nagyon kellett velük elszámolni, de a külföldi szurkolókkal annál inkább: akkor viszont inkább vesszenek a kutyafalkák. Ennek én utánanéztem – igaz volt – megírtam, a szerkesztő kollegina illusztrálta, megjelent, utána egy álló hétig anyáztak érte körülbelül négyezren. A rekordjuk az volt, amikor az egyik kommentelő megírta, hogy ismer engem, a fotón látható halott ebeket magam öltem meg, a háttér pedig a balatoni villám kertje, ahol a vérengzést végeztem. Kanalam sem volt nekem soha a Balatonon, nem, hogy villám, kertem meg utoljára harmincöt éve. Az sem volt az enyém, csak kertes házban bérletem lakást.

Enyhébb eset volt, mikor még 2015-ben a royalisták estek nekem, mert kinevettem a királyosdi játékukat: akkor azt mondták, 2017-re bedől a forint, mindenem odalesz, felkopik az állam, de nekik nem, mert ők szentkoronában tartják a pénzüket (ez a játék-valutájuk) és majd röhögve nézik, amint éhen veszek. Hogy mondjam: nem hatottak meg, sőt, mintha a forint is létezne még így, öt évvel a megjelölt terminus után. Bár gyengélkedik ezekben a háborús időkben. De még embert nem láttam szentkoronával fizetni, sem ekkor, sem azóta.

Épp ezért nem fakadok el akkor sem sírva, amikor most hülyéznek és sértegetnek ezrével, ha olyant írok, ami szerintük sértené Putyin cárt: mindez abból fakad, hogy a mostani hitüket abszolút igazságnak érzik, és amikor kicsorbul a valóságon, a világképük sérül, ami számukra tűrhetetlen. Ők hittek abban is, hogy az oltottak fél éven, aztán éven, aztán másfél éven belül mind egy szálig meghalnak, ők hazugozták a Covidban elhunytak hozzátartozóit, ők akarták lerombolni az 5G-tornyokat is – egykutya ez mind. Egy dolog nyugtalanító: ha gyakorlati ügyekről van szó, világjárványról, háborúról, épp olyan fanatikusan támadnak, mintha mesebeli gyíkemberekkel kapcsolatban védenék az álláspontjukat. Márpedig Wu Tao-ce óta tudjuk: a világon a legnehezebb kutyákat és lovakat festeni, mert olyant mindenki látott már, és a legkönnyebb démonokat meg isteneket, mert olyanokat még senki sem.

Egyre többen vannak. Vagy az eddigi kevés él serkentőkön. És mindannyian biztosak abban, hogy az átkozódásaik, sértegetéseik, fenyegetéseik rájuk nézve hátrányos következmények nélkül maradnak, hiszen ők „csak” a véleményüket mondják. Sőt, ha letiltják őket, az merénylet, az írás, amin a szerző dolgozott, igazából felesleges, az ő pár szavas véleményük a fontos. Ha az ilyen emberből amerikai elnök válik, mint Trumpból, valóban meg is próbálkozik azzal, hogy betiltsa a moderációt, virágozzék száz virág, feltéve, ha mind büdöske meg oroszlánszáj, de legalábbis húsevő.

Most játsszunk el a gondolattal, hogy jön egy gonosz tündér, és elhozza nekik azt a világot, amit ők kívánnak, éspedig mostanság Ukrajna orosz inváziója kapcsán kívánják.

Az evidens, hogy Magyarország azonnal hadat üzen Ukrajnának az ő világukban, mert mi baj lehet belőle? Arra különben már vannak is orosz próbálkozások, hogy belerángassanak minket ebbe a konfliktusba. Mai hír, hogy Kárpátalján a magyar nemzetiségű polgárok botrányos SMS-eket kaptak, melyek szerint „késhegyre a magyarokkal”, hamar kiderült azonban, hogy az ukrán nemzetiségű polgárok meg nem kaptak ilyent, szóval nem kellett sok ész ahhoz, hogy rájöjjenek: Moszkva és az ő kedves FSZB-sei gépészkednek. El is kaptak egy diverzáns csoportot, volt náluk minden földi jó, fegyvertől, lőszertől kezdve elektronikáig: ennek kapcsán kapott a magyar Külügy egy olyan jegyzéket Kijevtől, amiben felhívták rá udvariasan a figyelmünket, miszerint nem buborékban élünk, ha őket elfoglalják, a következők mi leszünk.

Meg is írtam máshová, hogy minden nacionalista kardcsörtetés, minden melldöngető revizionista mém, megszólalás most Moszkvának segít. Nekünk ebben a tragédiában a bohóc vagy a kétfenekű dob szerepe jutna, ha belemennénk a játékba. Mindegy: egyetlen büszke, buboréklakó honfit sem leszek képes rávenni, hogy gondolkodjon, felesleges minden próbálkozás.

Csak azt nem értem, miben reménykednek? Orosz fennhatóság alatt álló, az EU-ból és a NATO-ból kilépett Magyarországban? Akkor viszont ne hívják magukat hazafinak.

Vagy mit képzelnek, hogy „nincs közünk” a háborúhoz, akkor sincs, ha belesodródunk? Még ha erre nem is kerül sor, közünk akkor is volt, van és lesz.

Hetek óta válságos a helyzet az oroszok által elfoglalt csernobili szarkofágnál, tegnap estére sikerült elérni, hogy a túszként ott tartott karbantartó személyzetet végre váltsák le. Közben hol volt áramellátása annak a pokolkapunak, hol nem, aszerint hogy az orosz vezetésnek épp mi jutott eszébe. Csakhogy annak a romnak állandó hűtésre van szüksége, ha az elmarad, vagy ha a zaporizzsjei erőműben következik be szivárgás és fél Európa sugárszennyezést kap, mit mond a buboréklakó? Azt, hogy semmi közünk hozzá, messze van?

Nem: valószínűleg azt mondja, amit a világjárványra mondott. Hogy nincs. Se járvány, se sugárzás. Aki belehal, az mind hazudik, az mind bérenc. Hát kíváncsi vagyok, kit és mennyiért lehetne arra felbérelni, hogy akár ebbe, akár abba belepusztuljon.

Ma ítélték további kilenc évre Alekszej Navalnijt, ha már úgyis kéznél volt a büntetőtelepen. Volt a vádban minden, de legfőképpen sikkasztás – ez rendjén való? A buboréklakó szerint nagyon is, bár módja sem volt Navalnijnak sikkasztani, hiszen már jó ideje le van csukva. Akkor is – biztos sikkasztott előtte. És ha nem? Olyan nincs, se Oroszországban, se Magyarországon nem ítélnek el ártatlanul senkit. Például ma Czeglédy Csabát is biztosan joggal ítélték egymilliós bírságra, azon az alapon, hogy ő az Ördög Ügyvédje, nagy kár, hogy távollétében és tárgyalás mellőzésével tették, az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs, maximum kérhet tárgyalást. Navalnij tárgyalását megtartották, de vastagon is fogott a bíró ceruzája, ember nem ússza meg élve azt a kilenc plusz évet a szigorított gulágon.

Ez tehát rendben van a buboréklakó számára. Egyáltalán, minden rendben van, ami aljas, kicsinyes, veszélyes, gonosz, de neki nem lesz kellemetlensége miatta.

És azzal telik az élete, hogy reménykedik: észreveszi valamelyik hatalmasság az igyekezetét, az örömteli toporzékolását aközben, míg nyalja a talpukat, és dob neki egy csontot.

Hátha összejön.

A buboréklakó vezetne muszkát, ha megfizetik vagy ha árthat vele, bárkit mészárszékre küldene (míg neki nem kell csatába mennie), országokat seperne le a térképről rossz vagy jó kedvében, népeket etetne hazugsággal, mert másra nem telne, tömegeket irtana ki, ha egy hibáját rájuk foghatná, mert ő tévedhetetlen: az ő világa tiszta és egyszerű.

A buborékban Putyin szép és Trump okos (a régebbi verzióban Marx volt bátor és Engels ügyes), a buborékban mindenre van érthető, világos és hazug magyarázat. Néha ugyan kicsit bonyolult – de magyarázat!

Egyre többször mondja, hogy a külvilág nem létezik. Magyarország csak egy tőzsdén bejegyzett cég, a világ a Háttérhatalom játszótere, mindjárt jön Qanon és hatalmas Armageddón keretében végez a Gonosszal, vagyis – magával a létező világgal. Hogy csak a buborék maradjon, a biztonságos, akolmeleg buborék. Amiből pusztán kommentelni, hadakozni jár ki, de azt akkora hőstettnek érzi, mintha legalábbis Napóleont szalajtotta volna meg egymaga, Háry János módjára.

Azt a buborékot, amit úgy szeret, amit világnagyra akar pumpálni, egy orosz Grad rakéta-sorozatvető tizedmásodpercek alatt fújja ki a világból, az összes lakójával együtt.

De miket beszélek? Orosz Grad rakéta-sorozatvetők nem is léteznek, ő tudja!

Hiszen sosem látott olyant. Ha látott, az sem az volt.

Vagy ha léteznek, őrá, Putyin legnagyobb hívére sosem lőnének.

Kár, hogy előbb lőnek, aztán kérdeznek.

Olyan a természetük.

Szóval: a hazugság, kötekedés, rágalom, fölényeskedés sok mindenre képes. Csak épp az igazságot nem tudja megváltoztatni.

Azt, amin kipukkan a buborék.

Szele Tamás