Forgókínpad

Forgókínpad

Némi felesleges aljasságok

2022. március 26. - Szele Tamás

Most meg kell állnunk egy szóra az Ukrajnában zajló orosz megszállás ügyében, mert ugyan nem az aktuális harci cselekményekről fogok beszélni – azokhoz minden kommenthuszár jobban ért nálam, mármint a saját vélekedése szerint, kár, hogy rendre az történik, amit én feltételezek – de jó lenne, ha komolyan vennénk az eseményeket, ha még tükörbe akarunk nézni.

ukran_zaszlo_fust_marcius_26.png

Persze ugyanannyian hülyéznek majd le, mintha több oldalról alaposan dokumentált összecsapásokról írnék, hiszen az ilyen emberek tükröt akarnak, nem hírlapot: ha nem saját magukat, a tulajdon véleményüket látják benne viszont, vagy hülye szerintük a szerző, vagy hazug. De aki esetleg még nem vált ilyenné, annak mondanám, hogy Magyarország most épp a jövőjét teszi tönkre. Nagy, hazafias lelkesedéssel.

Hagynám különben, bárhogyan is kapálózik ellene a józan ész, de már megtanultam, hogy aki nálunk az értelemre hivatkozva tiltakozik bármi ellen, az pusztába kiáltja a szavát, azonban most elegem lett. Jött nekem egy e-mail a kormánytól – az oltási regisztrációkor szerezték meg a mailcímemet – amiben egy vak hang nincs koronavírusról, de annál több hazugság van benne Ukrajnáról és a nemzetközi helyzetről. Mivel pedig a Kormányzati Tájékoztatási Központ adta fel, feltételezem, hogy a hivatalos álláspontot képviseli. Azt mondja a járványügyi tájékoztatásra szolgáló intézmény, miszerint:

Ezen a héten NATO- és uniós csúcstalálkozókat rendeztek Brüsszelben. A találkozók fő témája az orosz–ukrán háborús konfliktus volt. Olyan javaslatok kerültek napirendre, amelyekkel szemben meg kellett védeni Magyarország érdekeit.”

Nem tudom, ki írja ezeket, de pont most nagyon rossz akusztikája van a „megvédeni” kifejezésnek. Ha a kormánynak nagyon védekezhetnékje van, menjen ki Irpinybe vagy Hosztomelbe, és harcoljon kicsit a kadirovista csecsen alakulatokkal, manapság az a védekezés. És kitől kellett megvédeni az érdekeinket, tán csak nem orrolt meg ránk a Kreml? A Kreml mindentől függetlenül megorrolt, jó darabig a „barátságtalan országok” kategóriájában leszünk, de nem ellenük védekezünk. Azt még meg lehetne érteni. Hanem:

Videókapcsolaton keresztül az ukrán elnök is részt vett a csúcstalálkozókon, és külön szólt a magyar delegációhoz. Volodimir Zelenszkij követelte az energetikai szankciók bevezetését, és arra is kérte Magyarországot, hogy küldjön fegyvereket Ukrajnába.

Orbán Viktor miniszterelnök ezeket a kéréseket elutasította. Megértjük, hogy az ukrán államfő az ukrán érdekeket képviseli, de másoknak is meg kell értenie, hogy mi a magyar érdekeket képviseljük. Hiába vannak olyan külföldi és hazai szereplők, akik ezt követelik, mi nem akarunk belesodródni ebbe a háborúba.

A NATO-tárgyalásokon a miniszterelnök egyértelművé tette, hogy Magyarország nem küld katonákat Ukrajnába. A csúcstalálkozón elfogadták azt is, hogy fegyvereket sem küldünk, és nem is engedünk át fegyverszállítmányokat. Ezt azért tudtuk elfogadtatni, mert a legfontosabb közös NATO-cél továbbra is az, hogy a háború semmiképpen ne lépje túl Ukrajna határait.”

Na, álljon meg a verekedés. Magam is hallottam a felvételt, olvastam, amit Zelenszkij mondott. Nem kért magyar katonákat. Nem kért másféle NATO-katonákat sem, egyszerűen azért, mert tudja, hogy ez lehetetlen, legalábbis jelenleg. Ukrajna területén most hivatalosan semmiféle NATO-haderő nem állomásozik. Akkor viszont mit kért? Nem, nem kért fegyvert sem. A fegyverekkel kapcsolatban kérte azt, hogy engedjük át az országon a szállítmányokat. Szlovákia átengedi, Románia átengedi, Lengyelország átengedi, mi nem engedjük át, mert – a hivatalos narratíva szerint – akkor az orosz fél esetleg támadást intézne Magyarország ellen is. Hogy a felsorolt másik három országot nem érte támadás, az egy dolog, de mi félünk, mert jó estét kívánok, mi vagyunk a fehérvári huszárok.

Az orosz fél egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy kósza felderítő drónokon kívül bármi mást juttasson a magyar légtérbe és minden nappal gyengébb lesz. Az ukrajnai őrület mellett hadgyakorlatot tart a Kurilli-szigeteken, Karabahban próbál tárgyalni a felélénkülő örmény-azeri ellentétek ügyében, csak már arra sincs katonai kapacitása, hogy ott alakulatokat állomásoztasson és épp vonja ki csapatait Grúziából, hogy azonnal átirányítsa őket a Donbásszba. Melyre koncentrálni kíván, és ez a feladat, valamint Mariupol és Kijev ostroma gyakorlatilag minden bevethető katonai erejét leköti – a hadserege nagyobb létszámú ugyan a lekötött csapatokénál, persze, csak éppen a világ leghosszabb határát kell őriznie. És itt bosszulja meg magát az, hogy nagyhatalomnak tartja magát máig: nincs túl jóban a szomszédaival. Mindegyikre oda kell figyeljen. A harcoló alakulatok nincsenek a legjobb karban, és ez független attól, hogy ki mit szeretne olvasni róluk: épp tegnap derült ki, hogy a Mykolaiv térségében harcoló orosz csapatok fagyási sérüléseket szenvednek, ugyanis korábban elsikkasztották a téli felszerelésüket. Illetve, csak papíron létezett előzőleg is. Ezt a hibát, mármint a tél figyelmen kívül hagyását ukrán földön utoljára a Wehrmacht követte el, az se magától. Ebben a helyzetben az Oroszországi Föderációtól minden várható, csak támadás nem NATO-tagállamok ellen. Ezek üres kifogások.

Akkor mi a helyzet az energetikai érvekkel?

Az ukrán elnökön kívül más országok is javasolták, hogy az Oroszországot érintő szankciók terjedjenek ki az energiaszektorra is. Ez ellentétes Magyarország érdekeivel, különös tekintettel arra, hogy a hazai háztartások 85 százalékát gázzal fűtik, és kőolajimportunk 64 százaléka is Oroszországból érkezik. Ezért ezt a javaslatot – néhány másik országgal együtt – elutasítottuk, így hazánkba továbbra is érkezik majd gáz és olaj.

A legfontosabb célunk továbbra is az, hogy megőrizzük Magyarország békéjét és biztonságát. Elítéljük az orosz katonai beavatkozást, aggódunk Ukrajna területi épségéért, segítséget nyújtunk a bajbajutottaknak, de nem engedhetjük meg, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg.”

Na, most fog belőlem kitörni a két elemi. Nem a négy: a kettő. Ugyanis épp tegnap olvastam két szakcikket is a témában, egy oroszt, egy magyart. Kezdjük azon, hogy aki azt hiszi: mi valami ultrakedvezményes és teljesen kötött áron kapjuk a gázt és az olajat a nagy és baráti Oroszországtól, amit Orbán és Szijjártó alkudott ki Moszkvában, az nagyon nagyot téved. Azt, amit mi fizetünk a gázért, ugyanúgy befolyásolja a piac és a tőzsdei árak alakulása, mint teszem azt a Németországba szállított gáz árát. A szerződéses árat a tőzsdei jegyzésekhez kötik. Épp ezért nem is egy kialkudott summáról van szó, hanem egy – szakkifejezéssel élve – formuláról, amiben a piacon megszokott módon a holland tőzsdei ár, a TTF lehet az irányadó. Ezt részletesen bemutatja a G7 írása.

Problémák pedig így is lehetnek. Ugyanis még ha kialkudott, szerződéses áron kapnánk is a gázt, most Putyin arra utasította a Gazpromot, hogy csakis rubelért adja el külföldre a termékeit. Ez felborítja a szerződéseket, ugyanis azokat hosszú távon nem rubelelszámolásra kötötték, mindegyiket módosítani kell – és technikailag is érdekes lenne megérkezni Moszkvába egy vagon euróval. Beváltja az ember a központi orosz jegybankban nyolc vagon rubelre (átutalás, ugye, nem lehetséges az orosz pénzintézeteket sújtó szankció miatt) aztán elballag a kis szerelvényével a Gazprom székházába és vasvillával leszórja a pénzt az udvaron, kazlakba rakja, hogy jobban nézzen ki? Vagy hogy fogunk egyáltalán fizetni az orosz gázért? Erre még Maxim Salikhov, az orosz Energetikai és Pénzügyi Intézet igazgatója sem tudott egyértelmű választ adni a Meduza.io-nak, csak általánosságokat, például azt, hogy módosítani kell a szerződéseket, a kifizetés módját ő is csak úgy látja, miszerint:

Az európai vevő a moszkvai tőzsdére jön, eurót ad el, rubelt vesz, és azonnal átutalja a Gazpromnak – így teljesíti a kifizetést.

Természetesen az európaiak számára vannak kockázatok, mivel a rubel nagyon változékony valuta – bármi megtörténhet. A többletköltségek érthetőek.”

Nem lehet ezt valahogy megkerülni?

Dehogynem lehet, csak az sem lesz olcsó. Kína pénzintézeteivel szemben nincsenek szankciók és azok sem alkalmaznak ilyesmiket az oroszok ellen, meg van oldva a kérdés, nem kell vasúton vinni az eurót Moszkvába! Nem, de hogy az átváltások milyen arányúak lesznek, a tranzakciók mennyibe fognak kerülni, az már az egymással vígan parolázó oroszoktól és kínaiaktól függ, márpedig egyik csapat sem arról híres, hogy ha pénzt lát valahol, akkor otthagyná.

Lehetséges, hogy Oroszország egyszerűen „elzárja a gázcsapot” egyik napról a másikra?

Nem. Putyin már a rubelelszámolásra való áttéréssel is az orosz nemzeti valuta meredek árfolyamzuhanását próbálta megállítani, az orosz gazdaságot tulajdonképpen most szinte csak a hosszú távú gáz- és olajszerződések tartják életben. Autark, teljesen önellátó módon nem képes fennmaradni az ország, nem kockáztathatja, hogy a szerződések egyoldalú felmondásával minden bevétel nélkül maradjon: teljesen biztos, hogy legalább a lekötött gázmennyiségeket szállítani fogják (hogy milyen áron, milyen feltételek mellett, más kérdés). A mi most érvényes szerződésünk 10+5 éves, évi 4,5 milliárd köbméterről szól, ami a teljes igénynek körülbelül a fele – miért csak annyi? Ne engem kérdezzenek, nem én kötöttem. A lakossági fogyasztást viszont teljesen lefedi.

Tehát a kormány érve, mely szerint Magyarország gáz nélkül maradhat: újabb üres kifogás.

A jelen helyzetben arra sem remény, sem lehetőség, hogy Budapest belátható időn belül visszariszálhassa magát Moszkva kegyeibe (ha ugyan vannak kegyei), tehát elmondható, hogy az egész Zelenszkij-ellenes fellépésnek a világon semmi haszna vagy értelme. Kára viszont van.

Azonban a kormánypárt és a kormánysajtó teljes erejével követni kezdte ezt a vonalat – hogyne, ezt legalább értik, ezt megszokták, végre van ellenség, holott az ő ellensége a valódi probléma – és most, választási kampány dandárjában versenyt pocskondiázzák az országáért küzdő ukrán elnököt és az életéért, szabadságáért, függetlenségéért küzdő ukrán népet. Célpontot talált a falka.

Pedig lehetett volna másképp is. Hogy írta József Attila?

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért
ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

Körülbelül ez az alapkérdés. Azért szebb lett volna tisztességesen.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása