Szegény ember szándékát boldog Isten bírja, szegény újságcsinálóét még inkább. Ma sem arról akartam írni, amiről fogok, de menet közben változott a terv, beszédet mondott Bajkonurban Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, minden oroszok valamije, az majd eldől a jövőben, minek fogjuk nevezni, és ez bizony érintette az ukrajnai invázió témáját is.

Akkor először is pontosítsunk. Putyin elnök nem egy, hanem több beszédet is mondott annak alkalmából, hogy meglátogatta az űrkikötőt, a minket érdeklő részleteket ezekből kell összeszedegetni, az nagyon jellemző például, hogy az invázióról, bocsánat, „különleges hadműveletről” (specoperacija) szóló megnyilvánulásának a szövege nincs fent a Kreml hivatalos elnöki oldalán, azt csak hallani és nézni lehet. De a lehetetlen és a tehetetlen között objektív különbségek vannak, elvtársaim, valahogy csak sikerült összevadászni, mit mondott.

Nem sok vigasztalót, bár egy tapasztalt kremlinológus mindenből képes kiolvasni bármit (én csak amolyan botcsinálta vagyok, hozzám Kína közelebb áll, de azért megteszem a magamét). Szóval, próbáljuk meg idézni, mit válaszolt, mikor az űrkikötő egyik dolgozója teljesen spontán módon, minden kényszer nélkül Ukrajnáról kérdezte (az mond valamit, hogy nem vitték el azonnal az uránbányába, tehát neki ez volt a dolga – mármint, hogy kérdezzen):

„A különleges művelet céljai tiszták és nemesek és meg is valósulnak. Efelől a leghalványabb kétségem sincs. Nem volt más választásunk – jó döntést hoztunk. Meg kellett védenünk az oroszajkú embereket Donbásszban.”

Azért ennek a döntésnek a helyes voltát még megszavaztatnám Bucsa életben maradt lakossága körében is, ha ők is egyetértenek az orosz elnökkel, akkor valóban semmi kétség, de van egy olyan érzésem, hogy nagyon másképp gondolnák.

„A fő cél az, hogy segítsünk a donbásszi embereknek, a donbássziaknak, akiket elismertünk, és ezt kellett tennünk, mert a kijevi hatóságok a Nyugat bátorítására megtagadták a minszki megállapodások végrehajtását, amelyek az ottani problémák békés megoldását célozták. Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök nyilvánosan kijelentette, hogy Kijevnek nem tetszik a minszki megállapodások egyetlen záradéka sem, míg más tisztségviselők azt mondták, hogy a minszki megállapodások végrehajtása lehetetlen. Nyilvánosan elutasították. Nos, egyszerűen lehetetlen volt tovább tűrni ezt a nyolc éven át tartó népirtást.”

Magára a népirtásra semmiféle bizonyíték nincs azon kívül, hogy aki szereti Putyint, az vakon hisz benne, aki nem szereti, az tagadja, mikor pedig a valóban független sajtó vagy szakértők megpróbálnak utánajárni az állítólagos tömegsíroknak, vagy oda sem engedik őket, vagy rájuk fogják, hogy nem függetlenek. Ilyenformán az a népirtás hit kérdésévé változott, mondhatni szent dogmává a putyinita egyházban. Viszont ne feledjük, hogy az elmúlt két hónap folyamán az orosz erők nagyon komoly új tömegsírok létrehozásában vettek részt, mondhatni nekik köszönhetőek ezek: Bucsa, Hosztomel, Borodjanka lakosainak százai kerültek bele, és ne feledjük Mariupolt, ahol még folynak a harcok és ahol a civil áldozatok számát mindenképpen tízezernél többre becsülik, valahol húszezer körül lehet. Nos, erről a tevékenységről is meg kellett emlékezzen Putyin:

„Tisztjeink ma egy különleges katonai műveletben vesznek részt Donbasszban, Ukrajnában. Segítséget nyújtanak a donbászi népköztársaságoknak. Bátorságról tesznek tanúbizonyságot, megfelelő, professzionális és hatékony módon cselekszenek, a legmodernebb, egyedi tulajdonságokkal rendelkező fegyvereket használják.”

Közlegényeik pedig a legmodernebb háztartási készülékeket is képesek magukhoz szólítani bármely otthonból, és azt csomagküldő szolgálattal juttatják haza, rendszerint Fehéroroszországon keresztül. Nagy dolog a modernitás és a tudomány fejlődése, és teljesen természetes, hogy pont egy űrkikötőben kerül szóba. Ahol mellesleg Putyin azt is megemlítette, hogy nemsokára lesz újabb fehérorosz űrhajós is, mire fel Lukasenka munkaerőt ígért a létesítmény bővítéséhez szükséges építőipari feladatokhoz. Ilyen az, amikor két politikus között létrejön a teljes harmónia.

„Amit mi teszünk, az egyrészt a helyi emberek segítése, megmentése, másrészt pedig egyszerűen csak intézkedéseket teszünk Oroszország biztonságának garantálása érdekében.”

Értem, elnök úr. Oroszország biztonságának elengedhetetlen garanciája volt tehát nem csak a tömegsírok kialakítása és azok feltöltése, de például huszonöt 14 és 24 év közötti lány, nő fogva tartása egy bucsai ház pincéjében, naponta többszöri megerőszakolásuk és megkínzásuk, es egyesek meggyilkolása is? Közülük kilencen terhesek most. Értem, hogy Oroszország biztonságáért mindent meg kell tenni, de erre is szükség volt?

„Elkerülhetetlen volt és csak idő kérdése az összecsapás az Ukrajnában kinevelt oroszellenes erőkkel. Ukrajnát elkezdték oroszellenes hídfőállássá átalakítani, elkezdték felnevelni a nacionalizmus és a neonácizmus ott már régóta meglévő csíráit.”

Igen, ez egy érdekes kérdés, ugyanis nemrég kiderült Szergejcev úr RIA Novosztyin megjelent írásából, hogy a „náci” szó az Oroszországi Föderációban nem azt jelenti, mint bárhol máshol, hanem egyszerűen csak olyan embert, akinek kifogásai volnának az orosz uralom ellen, nem szeretne abban a kitüntetésben részesülni, hogy elnyerje az „orosz állampolgár” kitüntető címét. Ha nem olvasta volna az írást, itt a magyar nyelvű kivonata, de van egy olyan érzésem, Vlagyimir Vlagyimirovics, hogy ezt maga csak azért nem olvasta, mert maga diktálta.

A szankciókról is mondott egy magvasat.

„Nem fogjuk magunkat elzárni. A mai világban teljesen lehetetlen bárkit is teljesen elszigetelni, és teljesen lehetetlen elszigetelni egy olyan hatalmas országot, mint Oroszország. Ezért együtt fogunk működni azokkal a partnereinkkel, akik együtt akarnak működni.

1961-ben technológiai szempontból a Szovjetunió teljes izolációban élt, akkoriban a szankciók mindenre kiterjedtek. „Mindezek ellenére a Szovjetunió volt az első, amely mesterséges földi műholdat bocsátott fel, az első űrhajós a miénk volt, az első űrséta is a miénk volt, az első női űrhajós, Isten áldja meg őt, Valentyina Tyereskova is a miénk volt. Mindent a teljes technológiai elszigeteltség körülményei között tettünk, és mégis ilyen kolosszális sikereket értünk el. Tényleg feltételezhető, hogy a mai Oroszország a fejlett technológiákkal nem lesz képes tovább vinni az űrprogramunkat 2030-ig?

A 2014-es korlátozások kezdetétől függetlenül az ország szankciókkal sújtott gazdaságának számos területe nagy utat járt be, ugrásszerűen fejlődött. A mezőgazdaság csúcstechnológiás termelési szférává vált. Az export volumene még a fegyvereladásokét is meghaladta, méghozzá jelentősen, 10 milliárd dollárral.”

Aztán közölte, hogy Oroszország rövidesen visszatér a Holdra. Ami azért érdekes, mert korábban még nem járt ott sem orosz, sem szovjet állampolgár – legalábbis nyilvánosan nem.

A Lukasenkával folytatott megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón azért még szólt egy erőset, nagyot. 

„A különleges művelet a terv szerint halad. Semmit sem szabad eltitkolnunk a nyilvánosság elől, de a hadsereg munkájáról objektíven kell beszámolni. Feladatunk, hogy a kitűzött célokat elérjük, a veszteségek minimalizálása mellett. A logikánk egyszerű. Az ukránokat egyszerűen felhasználják Oroszország ellen. Ukrajna a Nyugat eszköze olyan célok eléréséhez, amelyeknek semmi közük az ukrán nép érdekeihez. Bármilyen furcsán is hangzik ma, az oroszok, a fehéroroszok és az ukránok egy hármas nemzetet alkotnak. Ami Ukrajnában történik, az tragédia, de Oroszországnak nem volt más választása.

Ami Bucsát illeti, megkérdezem a nyugati kollégákat, jártak-e már Szíriában? Ott Rakkát az amerikai légierő lerombolta, és több száz halott feküdt a romok között hónapokig, senkit sem érdekelt. Ugyanez volt a helyzet Afganisztánban is. Csend. Nem volt ilyen csend, amikor Szíriában vegyi fegyvereket használtak fel provokációkra. Aztán kiderült, hogy ez sem volt igaz. A bucsai mészárlás is hazugság. Ma Alekszandr Grigorjevics (Lukasenka) átadta nekem az FSZB számára készült dokumentumokat, amelyekben releváns lehallgatások vannak – hogyan, ki és milyen járművel érkezett ebbe a faluba, és megteremteni a provokáció megszervezésének feltételeit.”

Most szeretném megkérdezni: tudja ez az ember, mit beszél? Szíriában nem az derült ki, hogy nem alkalmaztak vegyi fegyvereket, hanem az, hogy 39 esetben alkalmaztak, és 33 esetben bizonyítottan a kormányerők tették, orosz támogatással. Afganisztán? Ki is vonult be Afganisztánba elsőként, nem a szovjet csapatok? Putyin valóban azt kérdi a világtól, hogy:

„Ha régebben mészárolhattunk, most miért nem szabad?”

És folytatta:

„A szankciós „villámháború”, amelyre rosszindulatú ellenzőink számítottak, nem következett be. Pénzügyi rendszerünk és iparunk ritmusosan működik. Továbbra is együtt fogunk dolgozni, hogy ellenálljunk minden olyan kísérletnek, amely országaink fejlődésének lassítására vagy a világgazdaságtól való mesterséges elszigetelésére irányul. Biztos vagyok benne, hogy csak még erősebbek leszünk.”

Izé, a villámháború sem a szankciókra, hanem az orosz invázióra vonatkozott eredetileg...

Az ember óhatatlanul arra gondol: Oroszország mehet a Holdra, de Vlagyimir Putyinnak viszont a Földre kéne visszatérnie. A fentebb idézett mondatok nem arra utalnak, miszerint útban lenne már a Valóság felé, ő most szovjet főtitkárnak érzi magát és minimum világhatalomnak.

És ezzel az emberrel kéne valahogy békét kötni az egész világ érdekében.

Hát Zelenszkij se lennék, az is biztos.

Szele Tamás