Annyit leszögezhetünk, hogy Oroszország ukrajnai inváziója alaposan átrendezte az európai politikát is. Folyamatok akadtak el, indultak helyettük mások, szétszakadt, amiről azt hitte mindenki: összetartozik és összenőni látszik az, aminek nem lenne természete.

Ebben a kontinensméretű kavarodásban érdemes feltenni a kérdést: hol a helye most már Orbán Viktor politikájának?

A felborult tervek romjai, az összetört álmok között, bár javasolnám neki a kolostorba vonulást is, ha nem tette volna már meg. De megtette, sőt, övé a kolostor (erre is kevés példa akad a történelemben), szóval ha belpolitikai szempontból nem is fenyegeti semmi különös, külpolitikai pályaíva most kezd csak igazán érdekessé válni. Olyan cikkcakkossá, amilyent az ökör is csak vágtában vizel.

Az egész tulajdonképpen a tegnapi, sokat vitatott írásom kapcsán jutott eszembe, melyről most nem lesz szó, ugyanis kötekedtek vele épp eleget, sértegettek miatta, én erről a témáról leveszem a kezemet, többet rá sem teszem, ha ez volt a céljuk a kötekedőknek, legyenek boldogok: elérték. Éspedig háromszor volt egyszerre ilyen sikerük nálam, úgymint először, utoljára és soha többé, osszák be maguknak egy életre, több ilyen sikerélményük nem lesz. Mindenesetre mikor még azt hittem, hogy folytatom, keresgéltem az ügy kapcsán a világhálón és elém került a The New Republic tegnapelőtti számából egy írás. Írta Craig Unger, az a címe:

„Miért tart a CPAC jövő hónapban konferenciát Budapesten?”

És tényleg: miért is?

Szóval, ezt eredetileg idén március 25-26-án tartották volna a budapesti Várkert Bazárban, az amerikai konzervatív politikai szféra konferenciájaként, de tulajdonképpen egy világméretű és minden területre kiterjedő show, Conservative Political Action Conference néven. Ahogy a hirado.hu írta, mikor még márciusra tervezték:

„Az Egyesült Államokban a CPAC-n összegyűlnek az ottani konzervatív jobboldalnak a meghatározó figurái: politikusok, újságírók, akadémikusok, a szellemi szféra képviselői, véleményformálók, influenszerek, hírességek és együtt fejezik ki azt milyen erős az amerikai jobboldal.”

Mármint ezt Szánthó Miklós mondta a hirado.hu-nak, az Alapjogokért Központ igazgatója, ugyanis nálunk ők lettek volna a szervezők. Annyit biztosan állíthatunk, hogy eljött volna a rendezvényre Spanyolországból Santiago Abascal, a jobboldali Vox párt elnöke, valamint Jair Bolsonaro brazil elnök fia, Eduardo Bolsonaro is. Maga Bolsonaro korábban jött Orbánt látni, idén február 17-én. Azonban a díszvendég lett volna a nagy durranás: Budapestre várták erre az alkalomra Donald Trumpot.

Az pedig mégis amerikai elnök volt, míg le nem járt a szavatossága, de még így, second hand állapotában is jól áll kicsiny európai országok politikusainak, ha vele fotózkodnak. Illetve, állhat nagyon rosszul is, attól függ, ki hogyan veszi. Azt nem állította senki, hogy eljön a CPAC-re személyesen Qanon, de álruhában mindenképpen oda várták. Külön „inkognitó” feliratú páholya is lett volna szerintem.

Csak a bolond nem jött rá már az esemény meghirdetésekor, hogy ez akart lenni a magyar kormánypárt kampányának koronája. Orbán Viktor, amint Trumppal parolázik, vacsorázik, míg Szijjártó hadonászik, a közönség hahotázik. Szóval, gyönyörűen ki volt ez találva, egy héttel a választások előtt zajlott volna, hogy mindenki kellőképpen meghatódhasson, milyen nagy formátumú államférfi is a magyar miniszterelnök, akihez amerikai elnökök járnak bulizni.

Ámde beütött a ménkű. Március negyedikén – tehát nyolc nappal a háború kezdete után – az Alapjogokért Központ közleményt adott ki:

„Az Alapjogokért Központ – a társszervező American Conservative Union-nal közösen – azt a nehéz, de felelősségteljes döntést hozta, hogy az ukrajnai háborús helyzet miatt az eredetileg 2022. március 25-26-ra tervezett budapesti CPAC Hungary-t május 18–20. között rendezi meg. Úgy gondoljuk, hogy most valamennyi politikusnak, állami és pártvezetőnek a saját országában kell minden erejével arra koncentrálnia, hogy népe és a nyugati civilizáció biztonságát, a konfliktus mielőbbi békés lezárását elősegítse.”

Nem tudom, honnan vették, hogy május 18-ra vége lesz a háborúnak, épp ma van második hónapja, hogy tart és ahogy elnézem, nyár végéig nem is csitul el: már persze, ha valami váratlan nem történik. Talán arra számítottak, hogy az oroszok tényleg maximum egy hét alatt foglalják el Kijevet – de ők hatvan nap alatt messzebb kerültek az ukrán fővárostól, mint a háború első napján voltak. Mindegy is, szép mulatság lesz ez májusban is, még ha nem is lesz annyi praktikus haszna, amennyit március végén reméltek tőle. De kik jönnek el?

Erről azért ejt pár szót a The New Republic. Annyit jeleznék azonban, hogy Trumpot már nem említik a meghívottak között.

„Május 18-án Budapesten gyűlik össze a Konzervatív Politikai Akciókonferencia (CPAC), amely közel 50 éve a konzervatívok legnagyobb és legbefolyásosabb találkozója a világon, és amelynek fő előadója Orbán Viktor magyar miniszterelnök lesz.

Ez azt jelenti, hogy vezető amerikai konzervatívok, akik állítólag mélyen elkötelezettek a személyes szabadság, a korlátozott kormányzás, a szabad piac, az emberi méltóság és hasonlók eszméi iránt, összefognak a világ egyik legautoriterebb államfője mögött. A hírek szerint a felszólalók között lesz Orbán Viktor, aki április 3-án nyerte el negyedik miniszterelnöki ciklusát; Eduardo Bolsonaro, a brazil elnök fia; és Santiago Abascal, a spanyol szélsőjobboldali Vox párt vezetője.

A cikk írásakor még nem világos, hogy mely nagynevű amerikai konzervatívok lesznek az esemény főszereplői. „Nem tudom megmondani, hogy valójában kik fognak felszólalni” – mondta Daniel Schneider, a CPAC-ot szponzoráló Amerikai Konzervatív Unió (ACU) ügyvezető igazgatója. Az elmúlt hónapokban azonban Marjorie Taylor Greene, Alex Jones és Tucker Carlson is jól láthatóan felszállt az Orbán-szekérre, Carlson többször is a magyar erős ember erényeit dicsérte a Fox Newson nézők millióinak.”

Hát Carlson nélkül tapodtat sem, de neki inkább forgatnia kéne a rendezvényen, hogy maradjon meg az Örökkévalóságnak a díszes, ünnepi alkalom. Vagy ha annak nem is, de legalább a Mosoly Albumának. Mindenesetre Marjorie Taylor Greene megjelenése keltene némi feltűnést, főleg, ha meg is szólalna: a hölgy már tavaly zsidó űrlézerek bevetésével magyarázta a kaliforniai erdőtüzeket. Nyilván igaza lehetett, űrlézer, sőt, kifejezetten izraeli űrlézer nélkül még soha nem gyulladt ki semmi Kaliforniában. Erdő aztán főleg nem. Az nem is ég. No jó, de azért Orbán és Putyin finoman fogalmazva is közismert rokonszenvét valahogy meg kell magyarázni...

„Putyin annyira mérgezővé vált, hogy még a CPAC Budapest szponzorai is igyekeznek bizonygatni – hozzáteszem, nem túl meggyőzően –, hogy a magyar miniszterelnök nem barátja az orosz uralkodónak. „Nem igaz az az állítás, hogy Orbán Putyin szövetségese” – mondta nekem Daniel Schneider, az ACU munkatársa egy telefoninterjúban, amelyben azt is állította, hogy „Magyarország és Orbán az Oroszország elleni szankciók mellett szavazott”.

Ez az értékelés azonban nem állja meg a helyét közelebbi vizsgálat után. Orbán Viktor még az orosz töneggyilkosságok után is elutasította, hogy közvetlenül bírálja Putyint, megtiltotta a Magyarországon keresztül Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat, és ellenezte az orosz földgázra vonatkozó uniós szankciókra vonatkozó javaslatokat.”

De a szerző folytatja, mert nem érti, hogyan lehet ezt a konferenciát pont most Magyarországon tartani:

„A NATO és az Európai Unió tagjaként Magyarország az egyetlen olyan ország ezekben a szervezetekben, amely szilárdan Putyin zsebében van. Ez a róka a NATO tyúkóljában.

„Az, hogy a CPAC ott tartja konferenciáját, abszolút biztonsági fenyegetést jelent” – mondja Richard Kraemer, a European Values Center for Security Policy vezető munkatársa, aki társszerzője volt a központ számára egy nemrégiben készült jelentésnek, amely Magyarországot orosz proxy államként jellemezte. „Vegyük csak példaként a budapesti Nemzetközi Beruházási Bankot. Ez lényegében az orosz hírszerzés érdekeltségeinek a színtere. A banknál mindenki diplomáciai mentességet élvez. Hogy miért van erre szükség, az számomra teljesen érthetetlen”.

Kraemer megjegyezte, hogy az NBB elnöke, Nyikolai Koszov régóta kapcsolatban áll az orosz és a szovjet hírszerzéssel szülei, Nyikolai Koszov és Jelena Koszova révén, akik mindketten jól ismert KGB-ügynökök voltak.”

És szörnyű gyanú kél benne, vagy inkább interjúalanyában, Dr. Göllner Andrásban:

„Voltak más alternatívák is. Párizs szép hely. London is szép. Miért döntött úgy a CPAC, hogy a konferenciát a bűnözés központjában tartja? Mert pénzügyi tranzakciókat tudnak kötni a közép-európai bűnözői osztállyal a finanszírozásért, ami biztosítja a politikai befolyás megszerzéséhez szükséges befolyást.”

Kemény, bizonyításra váró vád, de sajnos egyáltalán nem valószínűtlen. Alapvetően különös, hogy ezt a konferenciát egyáltalán megrendezik nálunk a mostani helyzetben. Miért is?

• Ha a háborús veszély miatt halasztották el, az fikarcnyit sem csökkent február 24. óta, inkább nőtt valamennyivel. Azóta érte már rakétatalálat a magyar határtól pár száz kilométerre fekvő Lvivet is, Ivano-Frankivszkot is.

• A magyar jobboldal európai súlya ezzel szemben csökkent: Orbán Viktor szuverenista álma a „nemzetek Európájáról” (pontosabban: a szuverén nemzetállamokéról, melyek egységbe forrnak, mint szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigyként) tavaly sem látszott reálisnak, de elképzelhető lett volna nagyon sok szervezés és munka árán egy, a mostani uniós szélsőjobbnál valamivel erősebb közös frakció létrehozása az Európai Parlamentben. Bár titáni erőfeszítések kellettek volna ahhoz, hogy összehozzák a lengyel jobboldalt a nyíltan Moszkvából pénzelt Marine le Pennel, Salvinit riválisával, Giorgia Melonival, tüzet a vízzel – viszont ezeket az erőfeszítéseket tavaly láthattuk Orbán Viktor részéről, aki ha vezető szerepet nem is, de a második ember tisztségét megkaphatta volna egy ilyen társulatban. Hogy kitől, az más kérdés: lehet, hogy épp Putyintól, akinek oroszlánrésze van az európai szélsőjobb anyagi finanszírozásában. De ez a rémálom az orosz támadással szertefoszlott.

• Magyarország „se hús, se hal” politikájának köszönhetően, mely nem hajlandó egyértelműen elítélni az orosz inváziót, a V4-ek együttműködése is inkább a V3-aké, tegnap már ott tartottunk, hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Eduard Heger szlovák miniszterelnök megbeszélésük után csalódottságuknak adtak hangot Magyarország hozzáállása miatt, ugyanis a magyar kormány nem hajlandó fegyvereket szállítani Ukrajnának, illetve nem engedi, hogy a fegyvereket szállító katonai szállítmányok áthaladjanak területén. Morawiecki elmondta, hogy szlovák kollégájával együtt felháborítónak tartja, hogy olyan országok, mint Magyarország és Németország tiltakoztak az Oroszországot célzó szankciók ellen. A két ország megbeszélésén emellett arról beszéltek, hogy fokoznák az Oroszországgal szembeni szankciókat. Ez sem növeli Magyarország súlyát a nemzetközi porondon, inkább csak csökkenti.

• Biztonsági szempontból sem ideális egy olyan fővárosban rendezni egy efféle hepajt, amelyben nagy létszámú és jól szervezett orosz hírszerzői csoport működik a közvélekedés szerint (és ebből a szempontból mindegy is, mennyire igaz vagy hamis ez az állítás): mi akadálya van annak, hogy Igor, a segédbonyolító kisétáljon a Nemzetközi Fejlesztési Bankból, elballagjon a Várkert Bazárig és egy vállról indítható rovanccsal megsemmisítse a fél CPAC-t? Semmi a világon, legfeljebb utána kínos lesz a magyarázkodás.

Egyszóval, oka kell legyen annak, hogy mindenképpen meg kell ezt a konferenciát rendezni, ráadásul itt és most. És nem jó hírnevünk, tekintélyünk miatt vagyunk a házigazdái, hanem, attól tartok, ellenkezőleg. Mint Craig Unger fogalmaz záró soraiban:

„Fontos lesz szemmel tartani Magyarországot. Mivel mind az EU-ba, mind a NATO-ba integrálódott, miközben Orbán továbbra is hűséges Putyinhoz, a budapesti konferencia termékeny táptalajt biztosít Putyin leghatékonyabb befolyásolási műveleteinek feltámasztására. Orbán, mint az egyetlen putyinista, aki az EU-ban hatalmon van, a Putyin-féle tekintélyelvűséget Nyugaton előmozdító kulcsszerepet játszik.”

Ez ugyan lehetséges, ha szomorú is: de fenti összegzésünk ugyanakkor kimutatja, hol van Orbán Viktor uniós politikájának a helye. Annak az uniós politikának, ami még fél éve is vérmes reményeket táplált.

Mindent tekintetbe véve: két szék közt van a helye, a pad alatt.

Oda jutott, egyszerűen azáltal, hogy fontos (talán legfontosabb) szövetségese, Vlagyimir Vlagyimirovics nem volt rá tekintettel, és a világ többi részére sem.

A Kremlbe már nincs visszaút, Magyarország felkerült a „barátságtalan államok” listájára, Brüsszellel már régebben sikerült összeveszni – erre illik a találó kifejezés.

Két szék közt, a pad alatt.

Sajnos az országgal együtt került oda ez a politika.

Az országért kár.

Szele Tamás