Tulajdonképpen bagatell. Tulajdonképpen csak egy ostoba tévedés lehet, nem több, de rámutat arra, mi a baja a sajtónak. A kormánysajtónak is, a nem-kormánysajtónak is. És az olvasónak szintén. Nevetni kéne rajta, ha nem volna inkább sírnivaló ez a sbfgjgkhgfdesss. A mi? A sbfgjgkhgfdesss.

Persze, szakmabelinek többet mond az eset, olyan embernek, aki már dolgozott online sajtóban. Szóval, a kívülállók kedvéért: az történt, hogy – ez visszakövethető ám – kedden 16:25-kor valaki megosztott a Mediaworks Baranya megyei híroldalán, a bama.hu-n egy olyan című írást, az „egyperces” rovatban, miszerint:

„sbfgjgkhgfdesss”

Ma délig kint is volt, az alcímével együtt, ami egyenesen az olvasó arcába vágta:

„jblkfhkpoe5zuhtnvrtfrf”

Egyedül az oldalra tett cikkajánló volt érthető, eszerint:

„EZT NE HAGYJA KI!

A bukott baloldaliak néha jobban jártak”

Ellenben az írás tartalma valóságos szenzációt jelentett, ugyanis a mai világban ritka bátorsággal mondta ki:

„uojlbsnmg v,mc hhhh”

és a szerző is névvel vállalta művét, eszerint a Mű kbfdvn munkája volt.

Mi ez? Persze, hogy semmi, nálam a Spárga macska szokott ilyeneket írni, mikor úgy gondolja, hogy ősi földje a billentyűzet és hadba vonul annak elfoglalásáért. Olyankor ráül vagy szaladgál rajta és ennél még cifrábbak is képernyőre kerülnek. Azt azért nem hinném, hogy a bama.hu-nál kitört volna a macskalázadás és így üzenik a világ cirmosainak, hogy egyesüljenek, az már valószínűbb, hogy valaki tesztelni próbált rendszeren belül valamit, és ahhoz kellett egy anyagnak, írásnak tűnő valami, egy „vakcikk”, amit a rendszer úgy kezel, mintha tartalom lenne, mert megvan minden szükséges eleme (cím, alcím, tartalom, szignó), de a megírásával nem érdemes vesződni, akármi alkalmas bele.

Azért lefogadom, hogy nem a rendszergazda kísérletezgetett, ugyanis ez a halandzsa kiment nyilvánosan a lapfelületre. Ha egy piaci alapon működő lapnál történik ilyen fiaskó, az perceken belül kiderül, meglátja a szerkesztő, meglátják a kollégák, meglátják az olvasók és szólnak, sőt, levadássza a kormánymédia is és annak bizonyítékaként tálalják, hogy a független sajtóban bolondok/részegek/drogosok dolgoznak. Itt semmi ehhez hasonló nem történt, ma délben vették le, ma is csak azért, mert megírta a Média1 nyomán a fél magyar sajtó, mi olvasható náluk.

Ez a marhaság majdnem két napig kint volt, és a szerkesztőségből senki sem vette észre.

Pedig dolgozik náluk egy főszerkesztő, két szerkesztő, három munkatárs, egy értékesítési vezető, sőt, akár a rendszergazdának is szemet szúrhatott volna a jelenség, de a minimum nyolc emberből egy sem olvasta a saját lapját. Lehet róla egy véleményük, az már biztos.

Jól van, de ezzel a mese még nem ért véget. Amint kiment ez a „tartalom” a nyilvános lapfelületre, tehát kedden 16:25-kor, abban a másodpercben (de legalábbis percben) vette át olvasás nélkül az összes megyei Mediaworks-lap. Mindenesetre ebből messzemenő következtetéseket lehet levonni.

1. A Mediaworks lapjainak belső rendszere azonnali, cégen belüli információmegosztásra épül. Ha mondjuk a szekszárdi Béla téren megharapja a kutya a borászt, a borász a kutyát, és ezt megírja a teol.hu munkatársa, az hír lesz nem csak Tolna megyében, de Baranyában, sőt, Hajdú-Biharban is. Hogy igazából csak a borászt és a kutyát érdekli? Az más kérdés, de ennél a lapcsaládnál amúgy sem volt soha cél a nagy olvasottság és a helyi hírek közérdekű nyomon követése: a Mediaworks vidéki lapjai mindig is a pesti központból kapták a tartalmak 90 százalékát, azon tilos volt változtatni, a maradék 10 százalék lehetett a helyi erők munkája.

2. Ámde a helyi erők olyan vehemenciával és pontossággal teszik a dolgukat, hogy észre sem veszik, ha a saját lapjukban halandzsa jelenik meg, azt sem vennék észre, ha tibeti vagy rongo-rongo írással adnák ki, ókínai nyelvjárásban, ők leadják a magukét, aztán többet ne is lássák. Nagy dolog ám újságíróval így megutáltatni a szakmát, lapot, de vagy az a helyzet, hogy sikerült a fensőbbségnek, a Mediaworksnek és/vagy a kormánynak még ez a bravúr is, vagy pedig – akik ott dolgoznak, eleve nem újságírók, soha nem is voltak azok, maximum tartalomkezelő szakmunkások. Ha ez a helyzet, meg is értem, hogy összehányják a lapot vasvillával, aztán jó lesz úgy is. Hiszen nem az olvasottságtól függ a jövedelmük, havi fixet kapnak, ha jól megy a lap, ha rosszul, ha sehogy.

3. Viszont a baj ennél is sokkal nagyobb. Mert rendben van, illetve nincs rendben, hogy a munkatársak nem veszik észre a hibát a fentebb vázolt okokból. De az olvasókkal mi a helyzet? Megint csak azt mondom: vagy nincs kinek szóljanak, vagy ők maguk nincsenek.

   Ezt meg kell magyarázzam. Szóval, ha egy bármilyen online sajtótermék nem engedélyezi a kommentelést, azt én csak helyeselni tudom, mert ahová a magyar nyilvános közbeszéd züllött, amilyen fekélyes indulatok dúlnak sokakban jobbról is, balról is... még ha az az aranyrózsa kerülne szóba egy írásban, amit a pápa minden száz évben egyszer küld katolikus, szűz és erényes királynőknek (nem minden évszázadban sikerül elküldeni), abból is maximum tíz perc alatt lenne trágár kocsmai veszekedés-gyalázkodás vagy perverz csámcsogás. Meg hát jogilag a lap a felelős a kommentekért, azok moderálására minimum három embert kéne fizetni naponta, mert írni még lehet csak egy-két műszakban, de moderálni mindig kell, éjjel is, nappal is. A lapfelületekről ezért száműzik a kommentelést, a Facebook-felületekről nem lehet, bár vannak olyan beállítások, amikkel véget lehet vetni az elszabaduló sárdobálásnak. Nem mondom meg, hogyan kell, mert akkor kicselezik. Azt is megértem, ha egy lap nem minden huszonnégy órában néz rá a mailcímére: van olyan, könnyen elfelejti az ember.

   De a bama.hu Facebook-oldalán – van nekik – csak értesíthette volna őket valaki, akár csak egy Messenger-üzenetben is! Sőt, a lap impresszumában van szerkesztőségi telefonszám, azt is felhívhatta volna bárki, de nem tette. Nincs más magyarázat tehát: azért nem hívta őket senki, mert a lapfelületet sem olvasta a világon senki. Kár pedig, gyönyörű névjegyük van a közösségi oldalon:

„A bama.hu a Dunántúli Napló online csatornájaként Baranya elsőszámú hírportálja – Olvasói révén pedig a megye nyüzsgő hír- és véleménymegosztója.”

Látjuk, mennyire nyüzsög, és ez felveti a kérdést, milyen jövedelmező lehet ezeket a kormányszócsővé züllesztett megyei híroldalakat életben tartani? Hányan olvassák őket, mekkora a propagandaértékük? Azt nem kérdem, mennyire informatívak, azt tudjuk: semennyire. Nem is céljuk.

Nem az első eset különben, hogy egy marhaság végigrohan a magyar sajtón, gyakran pártállásra való tekintet nélkül is. Erre úgy szokott sor kerülni, hogy még az MTI-nél írja el valaki magát, fordít félre, téved véletlenül vagy szándékosan, és mivel az MTI ingyenes, minden hírközléssel is foglalkozó tartalomszolgáltató, újság, híroldal, tévé, rádió azt használja (hiszen az nem kerül pénzébe a tulajdonosnak), egy fals hír vagy tévedés szó szerint ellepi az országot, sőt, bebetonozódik a köztudatba. Hiszen „mindenki ezt mondja”, ha kicsit is elképzelhető, akármekkora baromság: el fogják hinni. Lehetne erre példákat hozni, de minek?

Most azt látjuk, hogy ha más nagy hírkezelő rendszerbe kerül selejt, az ugyanúgy teríti, mint az MTI, sehol egy szerkesztő, egy munkatárs, aki ellenőrizné a tartalmakat, a teljes Mediaworksön végigrohant a sbfgjgkhgfdesss, ember nem akadt, aki észrevegye, megállítsa, vagy ha akadt, aki meglátta, annak meg hatásköre nem volt a cselekvésre.

Tetszik tudni, mi terjed ugyanilyen módszerrel?

Az álhír, de főleg az orosz eredetű, propagandisztikus álhír. Pont ez a terítésének a lényege: ingyen van, be kell juttatni egy nagy, hivatalosnak tűnő orgánumhoz – ilyen volt a legutóbbi időkig a Russia Today – és ott öt valós hír mellett el lehet mondani három-négy manipulációt is hírként, a páciens (mármint a közönség) észre sem veszi, elhiszi és onnantól már ő maga terjeszti tovább.

Azon csodálkozom is egy kicsit, hogy erről a sbfgjgkhgfdesssről még nem derítették ki az erre szakosodott szélhámosok, miszerint:

• Qanon így üzente meg, mikor tér vissza Trump elnök a hatalomba

• Az illuminátusok titkos üzenete és ukrajnai biolaborokról szól

• Ashtar parancsnok diktálta személyesen és azt jelenti, hogy többet nem kell banki törlesztőrészletet fizetni, illetve csak azoknak kell, akiket mi nem szeretünk, de nekik le kell pengetni a miénket is

• Aki elolvassa, abban aktiválódik az oltáskor kapott mikrochip, elzöldül, zombivá változik és Washingtonból fogják távirányítani az elnöki kulcstartóval, mely misztikus erejét annak köszönheti, hogy az ősmagyaroktól fortélyosan ellopott Hétszűnyű Kaponyányi Monyók kaponyájából készült

• Közeleg a világ vége (közeleg már a világ eleje óta)

Ezen kívül még azt is csodálom, hogy egyik-másik kolléga, amilyen lendületben van, ellenzéki oldalról nem állt neki megcáfolni az sbfgjgkhgfdessst, mert tudok olyant mondani, aki azonnal rákontrázná, hogy szó sincs róla, még az uojlbsnmg v,mc hhhh is szemenszedett hazugság, rágalom, a Pártelnök sosem mondott vagy tett ilyesmit, szent ember az, ellenben Orbán Viktor, na, az aztán nmiocnjhwpub, akárhogyan is tagadja, ezer tanú van rá!

A végső tanulság megint az, hogy ahol az értelmetlen szöveget nem szűri ki senki, és napokig keringhet a legnagyobb sajtónyilvánosságban – nem cenzúrát követelek, Isten ments, csak szerkesztői felelősséget! – ott az értelmesnek tűnő, de hazug információk megállítására, cáfolatára már lehetőség sincs.

A magyar sajtó valamikor működő rendszerekből állt – minden politikától mentesen veszem a dolgot – most pedig vagy működésképtelen, vagy akadozó szerkesztőségek próbálnak megállni a pipaszár lábukon egy ötös erősségű álhír- és dezinformáció-ciklonban. Csak a legtapasztaltabbaknak sikerül. Már persze, ahol egyáltalán meg akarnak állni, és nem fekszenek hasra inkább, mondván, jól lesz az úgy is, ahogy esik, úgy puffan, csak a fizetés legyen meg.

Ez most ilyen, ilyen lett, így (nem) működik.

Mujcoiqubnp kmjkwno kmihqnzuh, én mondom.

Bt6asch az oihsv8 az egészet.

Houhwvb8!

Szele Tamás