Forgókínpad

Forgókínpad

Egy fenékkel két nyeregben

2022. június 20. - Szele Tamás

Lehet, hogy tévedek – most sokan fognak erre a kezdetre nagyot bólintani és megjegyezni vigyorogva vagy vicsorogva, miszerint „Nem lehet, hanem biztos!” de nem tartom kizártnak, hogy most dől el az ukrajnai orosz invázió sorsa. „Persze”, bólogatnak mások: „Szeverodonyecknél, Liszicsanszknál!” Nem, nem ott: hanem Herszon és Zaporizzsja térségében.

t-62-tank.jpg

Tegyük félre minden rokon- és ellenszenvünket, „drukkolásainkat”, és tekintsük hideg fejjel a mai jelentéseket, amelyek arról számolnak be – Ivan Fedorov, Melitopol polgármestere bejelentése alapján – hogy ukrán csapatok közelednek a Herszoni Terület felé. Valószínű, hogy a helyi ukrán ellentámadások továbbra is visszaszorítják az orosz erőket, különösen a Herszon-Mikolajiv terület határa mentén, és az ukrán erők az elkövetkező hetekben tovább fenyegethetik Herszon városát. Zaporizzsjában, szintén Fedorov jelentése alapján tudjuk, hogy az ukrán erők 10 km-rel délre tolták a Zaporizzsjai Terület frontvonalát. Ennek következtében az orosz erők felszerelést és embereket halmoznak fel a Zaporizzsjai Terület középső részén, különösen a Dnyiprorudne-Vasziljevka-Orikhiv vonal mentén, valószínűleg válaszul az ukrán ellentámadásokra – nyilván védekezésre készülnek.

Mindez nem egy klasszikus „nagy” offenzíva, de ukrán szempontból – a helyzetet az Ukrinform elemzi – igenis képezheti egy stratégiai győzelem alapját.

Vagy nem, a hadiszerencse forgandó, de érdemes elmélázni a harci helyzeten egy kicsit hátralépve a térképtől, mintegy áttekintve azt.

A Donbássz nyilvánvalóan a legkeményebb és legforróbb pont jelenleg. Oroszország ott vetette be fő erőit, hogy elérje a donyecki és luhanszki régiók közigazgatási határait. Szeverodonyeckben jelenleg is folynak az utcai harcok. Az ellenség elfoglalta a város nagy részét, az Ukrán Fegyveres Erők pedig visszavonulnak a Liszicsanszkhoz közelebbi előkészített állásokba. Liszicsanszkban mellesleg nyugati tüzérség várja az orosz támadást, tehát érdemes lenne meggondolni a város ostromát, azonban ennek a tüzérségnek a minőségéről és mennyiségéről egyelőre nem tudunk sokat: legalább öt M–777-es ütegről van szó, de lehet, hogy más és több is van ott. Minden arra mutat tehát, hogy a két hadvezetés ezt a térséget szánja a sokak által várt „döntő ütközet” helyszínének.

Kivéve, ha az ukránok másként gondolják.

Akkor ugyanis az oroszok is másképp fogják gondolni.

A most használatos orosz taktika nem a legelőnyösebb – gyakorlatilag úgy foglalja el a településeket, hogy megsemmisíti azokat, hiszen ahol kő kövön nem maradt, ott már nem fenyegethet az, hogy védők bújnak meg a romok között – más kérdés, hogy mihez fog kezdeni az Oroszországi Föderáció győzelem esetén egy csomó aláaknázott rommezővel és a terméketlenné vált, kiszáradt Donbásszal (ugyanis a medencét vízzel ellátó vízműveket is szétlőtték, Donyeckben már lajtoskocsiról osztják a vizet, a termőterületek öntözése szóba sem kerülhet). Ezzel a taktikával lehetséges egy nagyon lassú, viszonylag biztos, napi néhány kilométeres sebességgel haladó előrenyomulás, ami szó szerint mindent felőröl, ami az útjába kerül. Csak ezt győzni kell emberrel, lőszerrel, üzemanyaggal.

Az orosz hadsereg emberhiánnyal küzd, Putyin nem meri bejelenteni a hadiállapotot, kitart amellett, hogy ez csak egy „különleges katonai művelet”, éspedig azért nem, mert az megoldaná ugyan a létszámhiányt (el lehetne rendelni az általános mozgósítást), de olyan mértékben ártana már most sem túl acélos népszerűségének, hogy nem érdemes megkockáztatni ezt a húzást. Egyelőre túljutni szeretne ezen a háborún, arcvesztés nélkül, tehát valamilyen szempontból győztesen, nem véletlen, hogy nem hajlandó pontosan elárulni a háború valódi célját, mert amíg ez nem köztudott, bármire, ami győzelemnek néz ki, ráfoghatja: ez volt a cél, ezért harcoltunk, vége a specoperacijának!

Ilyen cél lehetne Szeverodonyeck és Liszicsanszk elfoglalása, ezzel a Donbássz elfoglalását teljesnek mondhatná, Dél-Ukrajna jelentős része a kezében van már – vagy még? – a Krím szintén, az is, ami kevés Mariupolból maradt, tehát a félsziget szárazföldi elérhetősége biztosított, ha ez a két város elesik, azt mondhtaja: „Mologyec, ezt akartuk, most már megkezdődhetnek a béketárgyalások”, és nagyon csodálkozna, ha Ukrajna egyáltalán nem könyörögne ezért a békéért. Sőt, folytatnák a harcokat, legfeljebb Henry Kissinger rosszallásával találkozna ez a tény (igaz: ő sem szó szerint azt mondta, amit a magyar kormánymédia a szájába adott).

De akkor miért mondom, hogy Herszon és Zaporizzsja az ukrán győzelem kulcsa, ha Szeverodonyeck és Liszicsanszk az orosz diadal záloga?

Azért, mert egy fenékkel sehogyan sem lehet két nyeregben ülni. Mint Petro Csernyik ukrán katonai szakértő összefoglalta:

Az ellenség a Herszoni Térségben háromszintű védelmi vonalat épít ki. Gondolkodjunk el: ha az ellenség erőforrásokat fektet a szintvonalas védelembe, akkor nagyszabású támadó hadműveleteket tervez? Válasz: aligha. De ez semmiképpen sem törli el azt a tételt, hogy holnap minden megváltozhat. És ma Ukrajna fegyveres erői, ha nem is stratégiai, de jelentős műveleti előnnyel rendelkeznek a Herszoni Régióban.”

Petro Lakiychuk százados folytatta a gondolatmenetet az Ukrinform számára:

Május 30-31-én Ukrajna Fegyveres Erői ellentámadást indítottak a Herszon régióban, Davidiv Brid általános irányában. Davidiv Brid falu az Inhulec folyó partján és a Nova Kakhovka felé vezető T2207-es autópálya mellett fekszik. Az Inhulec folyó keleti partján lévő hídfő elfoglalása nagyon fontos az Ukrán Fegyveres Erők számára, mivel ez bázisul szolgálhat a további ellentámadáshoz, amelynek célja a Krivij Rih irányában lévő ork csoportok „feldarabolása” több részre, bekerítése és ártalmatlanítása.”

Igen, a folyó. A folyóknak különleges fontossága van ebben a háborúban, ugyanis a támadó orosz alakulatok előbb vagy utóbb át kell keljenek rajtuk, és aközben a páncélosok is, a tüzérség minden fajtája is teljesen védtelen: érvényes ez az ukránokra szintén, csak nekik egyelőre még kevés nehéz holmit kell magukkal hurcolniuk az átkelések közben. Délen az Inhulec az oroszok réme, a Donbásszban a Sziverszkij Donyec folyó: ott volt olyan eset, amikor állítólag maga Putyin irányította az átkelési kísérletet, nem is maradt életben senki az alakulatból.

De adjuk át a szót Oleg Zsdanov ezredesnek:

Nagyon fontos volt számunkra, hogy átkelhessünk az Inhulec folyón. Hogy miért? Mert ha hídfőállásunk lesz ennek a folyónak a keleti partján, akkor ott csapatokat tudunk felhalmozni és további offenzívát fejleszteni Nova Kahovka ellen. Nova Kahovka pedig a hidroelektromos gáton átívelő híd, amely lehetővé teszi az orosz csapatok egy csoportjának az ellátását, amely a Kryvyi Rih-től 30 km-re lévő állásokon nyomult előre. Ha elérjük Nova Kahovkát és ellenőrzésünk alá vonjuk ezt a hidat, akkor elvágjuk a Kryvyi Rih közelében állomásozó orosz csapatok egy csoportját. Ha megnézik a térképet, láthatják, hogy a beriszlavi járásba közvetlen út vezet a davidivi hídtól le Nova Kakovkáig, és Nova Kahovka területén van egy átkelő. Vagyis, ha sikerül elfoglalnunk ezt az utat és elérjük a Dnyipro folyó partját, akkor tulajdonképpen kettévágjuk az ellenséges csoportot, és az ellenséges csoport, amely ettől az áttöréstől északra marad, teljesen csapdába kerül. Esélyük sem lesz átjutni a Dnyipro folyó túlsó partjára, mert mögöttük van a Kahovka víztározó. Csónakokon nem lehet sok lőszert és üzemanyagot szállítani, így a rohamosztagosok el lesznek vágva az utánpótlástól.”

Azért más miatt is fontos az a kahovkai víztározó: onnan kapja a Krím az összes vizét. De hát az oroszok csak védik valahogy, nem?

Védik bizony, mintegy tízezer fős állománnyal és körülbelül száz harckocsival. Azonban ezek a harckocsik T–62-esek... Rendben, a T–62M változatról van szó, de akkor is, az alaptípus sorozatgyártása 1961-ben kezdődött, ha ember volna, már a nyugdíjon gondolkodna. Ezeket a harcjárműveket már nagyon régóta csak demonstrációs, kísérleti célokra használták, világos, hogy inkább szolgálnak látványelemként, mint bevethető páncélosként.

Rendben van, az ukrán terv bátor is, merész is, elegáns is: de vajon sikerülhet? Hát, Helmuth von Moltkét idézve:

Egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást”

de ebben az a szép, hogy ha nem sikerül, akkor is sikerül. Ezen azt értem, hogy egyfelől politikai szempontból a Donbássz fontos a Kremlnek, hogy ki tudjanak szállni a háborúból, másfelől, gazdasági és katonai szempontból is sokkal fontosabb nekik a Krím és az ahhoz vezető szárazföldi folyosó, nem véletlen, hogy a háború elején annak megszerzésére koncentráltak. Ha ez a két utóbbi övezet veszélybe kerül, mindenképpen meg kell védeniük, de ez csak úgy lehetséges, ha erőket vonnak el Keletről és Északkeletről, a donbásszi és harkivi harcterekről. Amivel időt nyernek a Szeverodonyecknél harcoló ukrán erők, míg meg nem érkezik a nyugati nehéztüzérség és az új rakéta-sorozatvetők. Tehát még ha nem is jár esetleg teljes sikerrel az ukrán offenzíva, a célját akkor is eléri: orosz erőket von el, jó esetben nem csak a szeverodonyecki, de talán a harkivi harcterekről is.

De nem tudják ezeket frissen szerződtetett legénységgel pótolni orosz oldalon?

Nem. Mai hír, hogy az önkéntesnek jelentkező állampolgárok nagy része benne van a korban és nem is egészséges (eltörölték a jelentkezés felső korhatárát és az orvosi vizsgálatot is), ellenben vagy az orosz nacionalizmus hajtja a seregbe, vagy a nyomor. Legalább felük rosszul is lát, és alig akad közöttük, aki korábban már fogott fegyvert. Szóval, velük többen és sűrűbben lesznek ugyan az orosz erők, de hasznuk nem sok lesz, szegényeknek.

Persze, ez is csak elmélet. Jelenleg senki sem volna képes megmondani, hogy alakul a harci helyzet akár csak holnap reggelig is. Amit biztosan állíthatunk: nem fognak előkerülni az orosz csodafegyverek, mert ha lennének, már használnák őket.

Mindenesetre ez a lehetőség erősen kiegyensúlyozza a helyzetet, sőt, az ukránok javára billentheti a mérleget – már persze akkor, ha győzik a szentháromsággal, vagyis emberrel, lőszerrel és üzemanyaggal. Az oroszoknak üzemanyaguk volna elég, csak nem jut el hozzájuk, a lőszerből már mindkét fél kifogyhat, a személyzet utánpótlásáról meg már az előbb szóltam.

Szóval érdekes dolgok történnek a déli fronton, és ennek a haditervnek valóban az az előnye, amit már korábban mondtam.

Ez akkor is sikerül, ha nem sikerül.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása