Három nappal ezelőtt írtam Alekszej Gorinov moszkvai önkormányzati képviselő esetéről, aki hét év fegyházat kapott, mert a most zajló háborút háborúnak nevezte. Akkor ezen sokan felháborodtak: de Gorinovot még ki lehet engedni egy szerencsés politikai fordulat esetén, bár olyan nem volt orosz földön sok száz éve. Viszont ki támasztja fel Dmitrij Kolker fizikust?

Ráadásul méltatlan halála volt, kínok között hunyt el. Az esetről már tudok pár napja, de nem nyúltam hozzá, míg nem sikerült megértenem, miről van szó – meg kell mondanom, a vádnál nagyobb őrültségnek már csak a mögötte álló, több évi háttérmunkát találom. Meg a jelenlegi helyzetet. De lássuk az esetet magát, minél egyszerűbben ismertetve.

Ez év június 30-án egy bíróság letartóztatta Dmitrij Kolker novoszibirszki tudóst hazaárulás gyanújával. Végső stádiumú hasnyálmirigyrákban szenvedett, és egy novoszibirszki kórházban kezelték. A tudóst a kórházból egyenesen a moszkvai Lefortovo előzetes letartóztatási központba szállították, ahol július 2-án, 54 évesen meghalt. Kolker ügyvédje, Alekszandr Fedulov úgy véli, hogy védence haláláért az FSZB tisztjei, az egészségügyi dolgozók, akik engedélyt adtak a tudós Novoszibirszkből Moszkvába szállítására, és a bíró, aki a súlyos beteg férfit a fogdára küldte – mind felelősök. Állapotában szinte megszakítás nélküli terápiára volt szüksége: erős fájdalomcsillapítókra, intravénás táplálásra, melyet a lefortovói börtönben nem kapott meg,

Dmitrij Kolker az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Kirendeltsége és a Novoszibirszki Állami Egyetem Lézerfizikai Intézete Kvantumoptikai Technológiák Laboratóriumának vezetője, valamint a Novoszibirszki Állami Műszaki Egyetem Lézerrendszerek Tanszékének professzora volt. Nem egyedül őt vádolták hazaárulással a novoszibirszki tudósok közül, vele egy időben tartóztatták le ugyanezzel a váddal Anatolij Maszlovot, az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Kirendeltsége Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Intézetének 75 éves munkatársát, a hiperszonikus technika szakértőjét, de ő még életben van, talán megmenthető volna hajlott kora dacára is.

Mi volt a vád Kolker ellen?

Elmondani is abszurd. Azt állították, hogy még 2018-ban tartott egy előadást Kínában, kínai diákoknak, melyben államtitkokat árult el.

Diákoknak.

Nyilvánosan.

Nem kínai professzoroknak vagy katonáknak: diákoknak.

Ezt a lézerfizikáról szóló előadást azonban, mint Maxim Kolker, az elhunyt tudós fia a sajtónak elmondta, az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Kirendeltsége Lézerfizikai Intézetének szakértői már a kínai utazás előtt ellenőrizték. Megvizsgálták a „sterilitását”, vagyis az államtitoknak minősülő információk hiányát, máig megvan az igazoló irat. Ráadásul Kínában Kolker professzor kifejezetten oroszul kellett előadást tartson, hogy annak tartalmát a tudós mellé kirendelt FSZB-tiszt meghallgathassa és figyelemmel kísérhesse. Sőt: nem is beszélhetett angolul, csak oroszul, a hétköznapi teendők közepette sem, ugyanis Novoszibirszkben éber és hűséges FSZB-tiszt még akadt, akit vele küldhettek Kínába, de olyan egy sem, amelyik angolul akár csak kicsit is tudott volna.

Azért az elég érdekes, hogy egy lézerfizikus nem utazhat FSZB-ügynöki kíséret nélkül még a baráti Kínába sem. Ami az adminisztrációs hátteret illeti: az Orosz Tudományos Akadémia tagjai a „Július 1. Klubból” közzétettek egy igazoló okiratot, amely szerint Kolker valamennyi előadása előzetes vizsgálaton esett át. Ezt a dokumentumot Kolker kollégái találták meg, miután kiderült, hogy őrizetbe vették. Egyikük elmondta, hogy az ilyen szakértői jelentéseket az intézetekben egy belső szakértővel és a megfelelő osztály munkatársaival közösen készítik el minden egyes nemzetközi publikáció vagy előadás esetében. Kötelező.

De hát Kína most az Oroszországi Föderáció egyetlen és legjobb barátja, nem? Ó, most majdhogynem (vannak még államok, amelyek versenyeznek abban, hogyan szerethetnék Pekingnél is jobban Moszkvát) de mintha az örök szövetség nem működne olyan olajozottan, ahogy tervezték: a kínai cégek figyelmeztetés nélkül hagyják ott az orosz piacot, nem úgy és nem olyan módon támogatják az orosz gazdaságot, ahogyan azt a Kreml szeretné, és általában: Peking valamiért mintha fontosabbnak találná a saját szempontjait, mint az orosz birodalmi törekvések támogatását.

Gyakorlatilag egyetlen dologban nyújt segítséget: hajlandó nyomott áron átvenni az orosz nyersanyagokat és energiahordozókat, ami nagyon hasonlít a huszadik század eleje-közepe felé még létező gyarmatosításhoz, csak ezt a kifejezést most kerülik a két állam relációjában. Az viszont már biztos a pár napos hír alapján, hogy az új Moszkvics-típusok, amiket a korábban Renault, még korábban szintén Moszkvics gyárban fog építeni a Kamaz, tulajdonképpen és valójában a kínai JAC Motors termékei lesznek. Ilyen ennek a két államnak a viszonya, mikor „legjobb barátok”, de 2018-ban még csak „barátok” voltak.

Szóval kicsit logikátlan a vád, ami szerint Kolker 2018-ban, négy évvel ezelőtt, orosz nyelven, ám Kínában államtitkokat árult el egy FSZB-tiszt füle hallatára kínai diákoknak, mellesleg ingyen és bérmentve. Azért legalább az FSZB-tiszt illetékességét illett volna megvizsgálni, mert vagy érti a lézerfizika mélységeit, csak angolul nem tud, és akkor miért hagyta kiszivárogni a titkokat, vagy nem ért semmihez sem, nem csak az angolhoz hülye, és akkor miért őt delegálták?

Rendben van, nem volt más, csak traktorosból átképzett állomány. De miért pont most kellett letartóztatni Kolkert?

Itt jön a dolog legembertelenebb része: mert már nagyon beteg volt. Ha kicsit egészségesebb lett volna, ráért volna Lefortovo is. Nem tetszenek érteni? Én sem értettem, míg el nem olvastam Ivan Pavlov ügyvéd okfejtését, aki orosz ellenzékiek védelmére specializálta magát, pont hazaárulási ügyekben (már az is abszurd, hogy ilyen specializáció létezik, hogy meg lehet élni a hazaárulási ügyekből, annyi van belőlük):

„Sokakat elborzasztott egy újabb, hazaárulással vádolt tudós esete, aki súlyos betegsége ellenére meghalt, miután őrizetbe vették. Megmagyarázom a titkosszolgálat logikáját.

Meg kell érteni, hogy egy ilyen büntetőügy nyomozati megnyitását általában egy hosszú, másféltől öt évig tartó, úgynevezett operatív fejlesztési időszak előzi meg. Ez alatt az idő alatt az alanyt átfogóan megfigyelik: megfigyelés, telefonlehallgatás, e-mail lehallgatás, háttérinformációk gyűjtése. Több kötetes akta alakul ki, amelyet egy adott pont után nyilvánítanak teljesnek.

A KGB számára a legfontosabb akció a gyanúsított elfogása, ennek napja a legfontosabb az ügy operatív kidolgozásában részt vevő nagyszámú tiszt számára. Számukra ez egy ünnep, amire készülnek, annak tudatában, hogy ez lesz az a nap, amikor a legszörnyűbb államellenes bűntényt fogják megoldani. És bőkezű jutalomra, előléptetésekre számítanak.

Esetünkben tudták, hogy Kolker élete a tét és ez az élet már nem lesz hosszú, sőt, talán csak hetei lehetnek hátra: ha a letartóztatás elmarad, évek munkája, kitüntetések, előléptetések reménye megy füstbe. Inkább elvitték a kórházi ágyról, de – a maguk részéről megoldották a feladatot, letartóztatták a gyanúsítottat.”

Hogy belehalt, kínok között, mert nem kapott fájdalomcsillapítót? Az az ő baja.

Kolker halála után a novoszibirszki Akademgorodokban (az egyetemi városban), Valentin Koptyug akadémikus emlékművénél megjelent egy emléktábla Dmitrij Kolker és Anatolij Maszlov tudósok fotóival. Ezt néhány órával később, tekintet nélkül a kegyelet virágaira, a rendőrség leszerelte. Másnap hasonló emléktábla jelent meg a szomszéd utcában, azt is eltüntették. De az emléktáblák mellett a városban megjelentek a Dmitrij Kolker emlékének szentelt szórólapok és plakátok is.

Az ügy legabszurdabb részét a végére hagytam. Mai hír, éspedig nem ellenzéki forrás, hanem maga az aranyszájú TASZSZ írja:

„NOVOSZIBIRSZK, július 11. /TASZSZ/. A novoszibirszki területi bíróság hétfőn nem adott helyt a védelem fellebbezésének, és helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését az elhunyt tudós, Dmitrij Kolker hazaárulással gyanúsított őrizetbe vételéről. A TASZSZ tudósítója a tárgyalóteremből számol be róla.

„A tanács a Szovjetszkij Kerületi Bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezést megvizsgálva, úgy döntött: a határozatot változatlanul hagyja, a panaszt elutasítja” – hangzott el a bíró határozatában.

Kolker védője fellebbezni fog a Novoszibirszki Regionális Bíróság ítélete ellen, közölte újságírókkal Alekszandr Fedulov, az elhunyt ügyvédje. „A jövőben fellebbezni fogunk a semmítőszék előtt. Arra fogunk törekedni, hogy ne ejtsék az ügyet, hanem rehabilitálják néhai ügyfelemet” – mondta az ügyvéd.

Az ügyvéd nem értett egyet a bíróság döntésével, mivel Kolker negyedfokú daganatos betegségben szenvedett, ami lehetetlenné tette volna az őrizetbe vételét. Fedulov pontosította, hogy Kolker holtteste Moszkvában van – az elhunyt útlevele nélkül nem adják át a rokonoknak. Ez a dokumentum nem áll a hozzátartozók rendelkezésére.”

Igen, ugyanis azt már egy korábbi házkutatás idején lefoglalták. Az orosz jogban amúgy is sajátosan kezelik a letartóztatás fogalmát, például külföldön tartózkodó embereket is „letartóztatnak” papíron, és majd ha kéznél lesznek, akkor ültetik át a dolgot a gyakorlatba, ilyen helyzetben van például Dmitrij Gluhovszkij, a kiváló író, aki hiába él Barcelonában, jogi szempontból ő egy moszkvai letartóztatott.

Ezt még értem, bikkfalogika, de ki lehet magyarázni.

Azonban hogyan maradhat letartóztatásban egy halott?

És meddig? Míg el nem ítélik? Ítélet után pedig áttemetik a fegyházi sírkertbe? Vagy hogy van ez?

És ha megtalálja haló poraiban az útlevelét, akkor foghatja a koporsóját, szemfödelét, aztán mehet Isten hírével? Vagy előtte még meg kell szerezze és be kell mutassa a tulajdon halotti bizonyítványát?

Lássuk be mégis mást jelent az, hogy „a letartóztatott elhunyt”, mint az, hogy „az elhunyt le van tartóztatva”.

Érzek némi különbséget.

Érdekes rendszer ez az orosz, ami a jogi hatáskörét kiterjeszti a túlvilágra is, és a halottat sem hagyja nyugodni.

Remélem, nem tart ki sokáig.

Dmitrij Kolker, az ártatlanul és aljas indokból megvádolt lézerfizikus nyugodjon békében.

A kínzóinak, rágalmazóinak azonban azt kívánom, hogy a föld alatt se pihenhessenek.

Legyenek a Pokolban is FSZB-sek.

Ott is kell a szakember.

Szele Tamás