Túlzás nélkül állíthatom, hogy az évtized, ha nem az évszázad kémbotránya pattant ki, aminek nagyon komoly következményei lesznek: az a legkevesebb, hogy az abszolút nulla fokra hűl majd az orosz–amerikai viszony, de azon se lehetne csodálkozni, ha meg is szakadnának a diplomáciai kapcsolatok a két állam között.

Ekkora bukás talán Abel ezredes vagy Kim Philby óta nem volt a kémek világában: a Lubjanka téren most nem lehet a legjobb a hangulat, pár napja a Bellingcat és az ukrán hírszerzés verte át őket, márciusban Beszeda tábornokot és az Ötös Főosztályt csukták be és le, most pedig valószínűleg történetének legnagyobb veszteségét szenvedte el az FSZB.

Az üggyel a magyar sajtó még nem foglalkozott érdemben, talán azért, mert szombat van, talán, mert kicsit munkás dolog utánajárni, én is egy látszólag szürke TASZSZ-híren keresztül bukkantam a történetre. Ma reggel álmatagon bámultam a hírügynökségi jelentéseket, a hivatalos orosz hírektől nem sokat várhat az ember, maximum ellenreferencia-pontként szolgálhatnak, mert ha valamit írnak, akkor az úgy egészen biztosan nincs, de hogy ezzel szemben hogyan van, azt csak más forrásokból lehet megtudni – és elém került a következő szösszenet:

„NEW YORK, július 29. /TASZSZ/. Az orosz állampolgárságú Alekszandr Ionovot, aki kapcsolatban áll az oroszországi globalizációellenes mozgalommal, azzal a kísérlettel vádolják, hogy összeesküvést szőtt amerikai állampolgárokkal annak érdekében, hogy Oroszország befolyásoló ügynökeiként használják őket – közölte pénteken az amerikai igazságügyi minisztérium.

Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint Ionov „éveken át tartó, az Egyesült Államokat célzó külföldi rosszindulatú befolyásolási kampányban vett részt”. Így a 2014 és 2022 közötti időszakban Ionov három politikai csoporttal tartott fenn kapcsolatot az Egyesült Államokban (Floridában, Georgiában és Kaliforniában), és „az FSZB (Oroszországi Szövetségi Biztonsági Szolgálat – TASZSZ) nevében irányítást vagy ellenőrzést gyakorolt felettük”.

„Konkrétan, Ionov pénzügyi támogatást nyújtott ezeknek a csoportoknak, utasította őket oroszbarát propaganda közzétételére, koordinálta és finanszírozta az Egyesült Államokban e csoportok közvetlen akcióit, amelyek célja az orosz érdekek előmozdítása volt, és koordinálta e tevékenységről való tudósítást az orosz médiában.”. Ionov részletes információkat továbbított erről a befolyásolási kampányról három FSZB-tisztviselőnek is – áll a közleményben.

Ionovra akár öt év börtönbüntetés is vár.

Korábban pénteken az amerikai pénzügyminisztérium szankciókat jelentett be az orosz állampolgár ellen.”

Ionov „kapcsolata” az Orosz Globalizációellenes Mozgalommal kicsit szoros, ugyanis ő alapította ezt a társulatot, de ezt nem mindenki tudja – én is csak akkor jöttem rá, mikor kicsit elkezdtem kapirgálni ezt a bukott rezidenst. A TASZSZ tehet úgy, mintha egy szegény, ártatlan orosz üzletembert vegzálnának a gonosz amerikai hatóságok, de aki kicsit is járatos a külügyekben, még ebből a felvizezett és elkendőzött tartalmú hírből is látja, hogy nagy a baj, egész hálózat bukhatott le.

Bizony, ugyanis a második irat, ami elém került Ionovval kapcsolatban, már egyenesen az amerikai Igazságügyi Minisztérium közleménye. Ebből már sokkal több derül ki a spion elvtárs áldatlan tevékenységéről.

„A mai napon a floridai Tampában vádiratot hoztak nyilvánosságra, amelyben egy orosz állampolgárt azzal vádolnak, hogy az orosz kormány nevében és az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálattal ( FSZB) együttműködve állítólag egy több éven át tartó külföldi rosszindulatú befolyásolási kampányt szervezett, amely különböző amerikai politikai csoportokat használt fel a viszálykeltés, az oroszbarát propaganda terjesztése és az Egyesült Államokon belüli választásokba való beavatkozás céljából.

A vádirat szerint Alekszandr Viktorovics Ionov moszkvai lakos 2014 decemberétől 2022 márciusáig legalább három orosz tisztviselővel együtt éveken át tartó, az Egyesült Államokat célzó külföldi rosszindulatú befolyásolási kampányt folytatott. Ionov az alapítója és elnöke az Oroszországi Globalizációellenes Mozgalomnak (AGMR), egy moszkvai székhelyű és az orosz kormány által finanszírozott szervezetnek. Ionov az AGMR-t használta fel az orosz befolyásolási kampány végrehajtására.

„Ionov a feltételezések szerint pimasz befolyásolási kampányt szervezett, amerikai politikai csoportokat és amerikai állampolgárokat az orosz kormány eszközeivé változtatva” – mondta Matthew G. Olsen főügyészhelyettes az Igazságügyi Minisztérium Nemzetbiztonsági Osztályától. „Az Igazságügyi Minisztérium nem fogja hagyni, hogy Oroszország törvénytelenül megosztottságot szítson és félretájékoztatást terjesszen az Egyesült Államokon belül”.

A vádirat szerint Ionov – az FSZB felügyelete alatt és az orosz kormány támogatásával dolgozva – politikai csoportokat toborzott az Egyesült Államokban, köztük a floridai U.S. Political Group 1, a georgiai U.S. Political Group 2 és a kaliforniai U.S. Political Group 3 politikai csoportokat, és az FSZB nevében irányítást vagy ellenőrzést gyakorolt felettük. Konkrétan Ionov pénzügyi támogatást nyújtott ezeknek a csoportoknak, utasította őket oroszbarát propaganda közzétételére, koordinálta és finanszírozta e csoportok közvetlen tevékenységét az Egyesült Államokon belül, amelynek célja az orosz érdekek előmozdítása volt, és koordinálta e tevékenységről szóló tudósításokat az orosz médiában. Ionov részletes információkat továbbított erről a befolyásolási kampányról három FSZB-tisztviselőnek is.”

Húha, ezért nem öt év szokott járni, hanem ötszáz. És Amerikában ki is szabják. De folytatódik a dokumentum:

„A vádirat szerint Ionov állítólag a floridai St. Petersburgban székelő U.S. Political Group 1 nevű politikai csoportot vette célba. 2015 májusában Ionov finanszírozta az U.S. Political Group 1 vezetőjének (Unindicted Co-Conspirator–1, UIC–1) egy minden költséggel járó oroszországi utazását, hogy „kommunikáljanak az U.S. Political Group 1 és az AGMR közötti jövőbeli együttműködésről”. Ezt az utazást követően és legalább a következő hét évben Ionov irányította és ellenőrizte az 1. amerikai politikai csoport vezető tagjait.

Az összeesküvés korai szakaszában az U.S. Political Group 1, UIC–1, UIC–2 és UIC–3 vezető tagjai e-maileket váltottak arról, hogy Ionov az orosz kormány nevében dolgozik. Például 2015 szeptemberében Ionov fizette az UIC–1-nek, hogy részt vegyen az AGMR által szponzorált „Nemzetek Párbeszéde” című moszkvai konferencián. Floridába való visszatérése után UIC–1 arról számolt be az 1. amerikai politikai csoport vezetőségének, hogy az AGMR „az orosz politika szilárd intézménye”, és hogy „egyértelmű”, hogy az AGMR „az orosz kormány egyik eszköze”, ami – írta UIC–1 – „nem zavar minket”. A következő héten egy e-mailes megbeszélésen az UIC–1 politikai csoport vezetői megjegyezték, hogy „több mint valószínű”, hogy az orosz kormány arra használja az AGMR-t, hogy „felhasználja az USA-n belüli erőket az Egyesült Államokon belüli megosztottság szítására”.

Ionov arra használta fel az amerikai 1. politikai csoport vezetői feletti ellenőrzését, hogy viszályt szítson az Egyesült Államokon belül, hogy egy hazai politikai szervezet álcája alatt oroszbarát propagandát terjesszen, és hogy beavatkozzon a helyi választásokba. Például 2016 januárjában Ionov garantálta a finanszírozást – és végül finanszírozott – egy négy várost érintő tiltakozó körutat, amelyet az U.S. Political Group 1 indított az „Egyesült Államokban az afrikai népek elleni népirtás bűntettéről szóló petíció támogatására”, amelyet korábban Ionov irányításával nyújtott be az ENSZ-hez. Később, 2017-ben és 2019-ben Ionov figyelemmel kísérte és támogatta az UIC–3 és az UIC–4 politikai kampányát a floridai St. Petersburgban. 2019-ben, az előválasztás előtt Ionov azt írta egy orosz tisztviselőnek, hogy „minden héten konzultált” a kampányról.”

(Megjegyzés: az angol nyelvű különleges meghatározásokat inkább eredeti formájukban hagytam, megfelelő magyar szakkifejezések híján, mert nem akartam bővíteni a hivatalos dokumentumot.)

Hajjaj. Ha Ionov 2015-ben kezdte a munkát az Egyesült Államokban – és akkor kezdte, tudjuk – megvan a hiányzó láncszem, ami összeköti a Republikánus Pártot és Moszkvát, megvan az út és mód, amin keresztül az oroszok befolyásolták az elnökválasztást, ugyanis megvan az összekötő, de meglehet még ezer egyéb dolog oka is, például ez a petíció-támogatási kampány már későbbi eseményeket vetít előre. De támogatta az Egyesült Államok megcsonkítását is.

„A U.S. Political Group 1-gyel folytatott rosszindulatú külföldi befolyásolási erőfeszítései mellett Ionov irányította és ellenőrizte az U.S. Political Group 3-at is, egy kaliforniai székhelyű szervezetet, amelynek elsődleges célja Kalifornia Egyesült Államoktól való elszakadásának előmozdítása volt. 2018 januárjában és februárjában Ionov támogatta a U.S. Political Group 3 erőfeszítéseit – a szervezet alapítója (UIC–6) vezetésével –, hogy a kaliforniai Capitolium épületénél, Sacramentóban tiltakozó demonstrációt szervezzen. Ionov részben finanszírozta az erőfeszítéseket, és megpróbálta irányítani az UIC–6-ot, hogy fizikailag behatoljon a kormányzó hivatalába. Később Ionov elküldte a tüntetésről és az U.S. Political Group 3 szélesebb körű erőfeszítéseiről szóló különböző médiajelentéseket az FSB 1. tisztjének, azt írva, hogy az FSB 1. tisztje „felfordulást” kért, és kijelentette: „tessék”.

A vádirat szerint Ionov irányította az atlantai székhelyű U.S. Political Group 2 erőfeszítéseit is. Például még 2022 márciusában Ionov fizette a U.S. Political Group 2 tagjainak – köztük az alapítójának (UIC–5) –, hogy Atlantából San Franciscóba utazzanak, hogy tiltakozzanak egy olyan közösségi médiavállalat székhelyénél, amely tartalmi korlátozásokat vezetett be az Oroszország ukrajnai invázióját támogató bejegyzésekre. Ionov elküldte az UIC–5-nek a tüntetésen használt táblák terveit, és finanszírozta az UIC–5 és az U.S. Political Group 2 többi tagja számára az országon átívelő utazást. A tüntetés után Ionov elküldte az UIC–5-nek egy orosz hírportál közösségi médiaoldalának képét, amelyen egy orosz nyelvű hír jelent meg a tüntetésről.”

De támogatta a texasi szeparatizmust is, aminek komolyabb hagyományai vannak, mint a kaliforniainak (Texas jó ideig valóban önálló állam volt). Azt is elérte, hogy a kaliforniai szeparatisták „nagykövetséget” (igazából egy irodát) nyithassanak Moszkvában, és szerintem az Oroszországi Föderáció bosszantásképpen hajlandó is lett volna elismerni egy szuverén Kaliforniát, teljesen mindegy, hogy a valóságban van ilyen vagy nincs. Erről számol be egy korábbi mozgalmi irat:

„2016. december 18-án nyitották meg a Kalifornia képviseleti irodáját az oroszországi globalizációellenes mozgalom székházában. Az irodát Louis Marinelli, a Yes California függetlenségi kampány elnöke és Alekszandr Ionov, az oroszországi globalizációellenes mozgalom elnöke nyitotta meg.

A Kalifornia Egyesült Államoktól való függetlenségét követelő kampány „nagykövetséget” nyitott Moszkvában.

A Yes California nevű mozgalom az Egyesült Államoktól való „Calexit” elszakadást reméli. Louis Marinelli, a mozgalom vezetője egy vasárnapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a nagykövetség nem diplomáciai kérdésekkel fog foglalkozni, hanem inkább kulturális központként fog működni, amely az oroszokat Kalifornia történelméről fogja tájékoztatni, fellendíti a kereskedelmi kapcsolatokat és elősegíti a turizmust.

„Nem kérünk katonai segítséget Oroszországtól” – magyarázta Marinelli. „Természetesen kérni fogjuk függetlenségünk elismerését és a 2019-es függetlenségi népszavazásunk eredményének elismerését, ahogyan azt is kérni fogjuk, hogy az egész nemzetközi közösség ismerje el az eredményeket.”

A kaliforniai függetlenségi mozgalom Donald Trump novemberi választási győzelmét követően nyert némi teret, különösen a közösségi médiában.”

Akkor lássuk a szervezetét, az Oroszországi Antiglobalizációs Mozgalmat. Ez saját meghatározása szerint:

„Olyan társadalmi-politikai mozgalom, amelynek tevékenysége a globalizációs folyamat bizonyos aspektusai ellen irányul, különösen a transznacionális vállalatok és a nemzetek feletti kereskedelmi és pénzügyi intézmények globális dominanciája ellen.

A mozgalom ellenzi a világ kapcsolatrendszerének és kormányzásának néhány egyes ország általi monopolizálását. Ellenzi a kialakulóban lévő egypólusú világot és az „egyetlen és helyes nézőpont” diktálását a világ problémáiról, azok megoldási módjairól és az emberiség fejlődéséről.

Az oroszországi antiglobalizációs mozgalom támogatja a nemzetállamok teljes szuverenitását, beleértve Oroszország szuverenitását, mint a világ politikai, gazdasági és kulturális színpadának független szereplőjét.”

Nahát, nahát, ezt írhatta volna Dugin is, Orbán Viktor is. Nyilvánvaló, hogy ez egy fedőszerv, csak a széphangzás mián írták bele ezeket az illiberális-szuverenista közhelyeket, a „Boci, boci tarka” szövege épp ugyanúgy megfelelt volna alapító okiratnak, de ez mégiscsak komolyabban hangzik.

Hát szépen állunk: van egy hét éve működő, aktív orosz kém- és diverzánshálózatunk, komoly személyi állománnyal, ami most mindenestől megbukott. Senkit sem lehetett „kimenekíteni” az „ablakon”, de még az esőcsatornán sem, és itt több ezer emberről van szó, akkor is, ha a legtöbbjük valóban azt hitte, hogy ő csak globalizációellenes vagy szeparatista. A nagy hal köztük Ionov, de most igen komoly letartóztatási hullám várható Kaliforniában és Texasban.

És még a tavalyi kampányt is megpróbálták befolyásolni, sőt, idén is dolgoztak!

Ionov Jevgenyij Prigozsin alapítványával, az Igazságtalanság Elleni Küzdelem Alapítvánnyal (FBR) próbált együttműködni egy konkrét jelölt közvetlen támogatásának lehetőségéről a 2022-es amerikai kormányzói választásokon az FBI szerint. 2021 közepén pedig „olyan dezinformációk terjesztésén és terjesztésén dolgozott, amelyek befolyásolnák az amerikai választási folyamatot”.

Azt már nem is mondom, hogy ő volt Maria Butyina összekötője is, akit 2019 áprilisában ítélt egy washingtoni szövetségi bíróság 18 hónapos börtönbüntetésre, miután elismerte, hogy 2016-ban aktívan részt vett az amerikai választások befolyásolását célzó orosz kampányban. Butyina másik kapcsolattartója Alekszandr Torsin volt, aki Vlagyimir Putyin elnök „Egységes Oroszország” pártjának magas beosztású tagjaként ismert, bár szerepel a nyugat-európai szankciós listákon is, mint egy pénzmosással foglalkozó bűnszervezet feltételezett tagja. Igaz, Butyina kisasszonyt azóta kitoloncolták az Egyesült Államokból (mivel leülte a magáét) és Oroszországban szép karriert futott be állami hivatalok viselőjeként.

Ahogy nézem, gyakorlatilag a lehető legnagyobb halat fogta ki az FBI. De kicsoda igazából Alexandr Viktorovics Ionov? Mi volt eddig, hol szolgált?

Tessék bekötni magukat, rázós szakasz következik. Ionov azt állítja magáról, hogy sosem volt kém, saját magát „jogvédőnek” nevezi és „üzletembernek”. Hát, mifelénk kicsit másképp működnek a jogvédők is, az üzletemberek is. Például akkora jogvédő, hogy az ő feljelentésének hatására nyilvánították a Meduza című. Kiváló lapot „idegen ügynöknek”, miatta kellett Rigába menekülniük.

De amúgy is érdekes dolgokkal foglalkozott ő korábban. A Meduza megpróbált utánajárni az életrajzának, ami azért nem teljesen sikerült, de amennyi kiderült róla, az is nagyon izgalmas.

Ionov, a venezuelai hatalmi körök ismerőse (egy interjúban még azt is megemlítette, hogy Nicolas Maduro elnök kormányának embereivel barátkozik), az interjúban mesélt az országban kialakult helyzetről, és arról, hogy a venezuelai kormány orosz szakembereket hoz a szomszédos Kolumbiából érkező „szabotázsosztagok” visszaverésére. „Kolumbiától Venezueláig rengeteg szabotőrt börtönöztek be, hogy destabilizálják Venezuelát. Meg kellett terveznünk egy stratégiát, hogy kiiktassuk őket” – mondta Ionov.

De lássuk, mibe ütötte még bele az orrát? Az Oroszországi Antiglobalizációs Mozgalmat 2012-ben alapította, ennek létrehozása előtt Ionov a Szíriai és Líbiai Népekkel való Szolidaritás Bizottságának társelnöke volt Szergej Baburin volt Állami Duma-képviselő vezetésével (ebben a minőségében Ionov 2013 márciusában felszólalt az MGIMO „Az arab tavasz Szíriában” című tudományos és gyakorlati konferenciáján). 2013 tavaszán az antiglobalizációs mozgalom tagjai Damaszkuszba utaztak, ahol átadták Bashar al-Assad elnöknek a szervezet tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet. A mozgalom további tiszteletbeli tagjai – amint azt maga Ionov 2018-ban az RT-nek elmondta – Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnök és Nicolas Maduro venezuelai elnök.

Tiszta csoda, hogy Orbán Viktort fel nem vették belé.

2014 decemberében a mozgalom egymillió rubeles támogatást kapott a Kreml védnöksége alatt álló katonai-hazafias projekteket támogató Nemzeti Jótékonysági Alapítványtól, és megtartotta első hivatalos rendezvényét – egy nemzetközi panelbeszélgetést „Nemzeti párbeszéd. A népek önrendelkezési joga és a többpólusú világ felépítése”.

Az önjelölt Donyecki Népköztársaság küldöttei mellett külföldiek is részt vettek: például Joe Lombardo, az Egyesült Nemzeti Háborúellenes Koalíció alapítója az Egyesült Államokban, Nathan Smith a texasi szeparatisták mozgalmából és Margaret Kimberly, a Black is Back Koalíció egyik vezetője.

2015-ben újabb nagyszabású rendezvényt tartottak. A „Nemzetek párbeszéde. A népek önrendelkezési joga és a többpólusú világ építése” című konferenciát 2015 szeptemberében tartották a moszkvai President Hotelben. A konferencián számos kisebb – gyakran egyszemélyes – függetlenségi mozgalom küldöttei vettek részt különböző országokból: Írországból, az Egyesült Államokból, Spanyolországból és Olaszországból.

Ezen kívül Fjodor Birjukov, a Haza Párt politikai tanácsa elnökségének tagja is felszólalt ezen a konferencián, követelve „a washingtoni szemétládák elleni világméretű ellenállási front létrehozását”. 2015 tavaszán Ionov részt vett a Nemzetközi Orosz Konzervatív Fórumon, a szélsőjobboldali pártok és mozgalmak szentpétervári találkozóján.

2016-ban a Globalizációellenes Mozgalom Moszkvában tartotta második globalizációellenes fórumát. Nagy siker volt. Ionov mozgalma 3,5 millió rubel elnöki támogatást kapott a megtartására. Ezen a rendezvényen az el nem ismert Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság, az önjelölt LNR és a DNR képviselői mellett olyan aktivisták is részt vettek, akik Texas és Kalifornia elszakadását szorgalmazták az Egyesült Államoktól.

Igen, de közben Ionov már aktívan működtette a hálózatát Amerikában – nos, amióta a légiközlekedést feltalálták, ez távolról sem megoldhatatlan. Annyira nem, hogy 2018-ban még Szíriában is feltűnt, ottani projektekben vett rész a Mubashar nevű cégén keresztül. A vállalat szíriai irodája a damaszkuszi Sheraton Hotelben található. Az ország újjáépítésére kiírt pályázatokkal akart foglalkozni, amelyeket Szíria akkoriban, mint a Medúza című lapnak elmondta, készül megvalósítani (vasútépítés, gördülőállomány-javító üzem Homszban). De már egy évvel korábban részt vehetett a Re-Build Syria nemzetközi kiállítás-konferencia szervezésében, amely Szíria háború utáni újjáépítéséről szólt. Ionov szoros kapcsolatban állt a Russar Alapítvánnyal is, egy befolyásos orosz-szíriai baráti alapítvánnyal, amely Oleg Fomin, a Birodalmi Ortodox Palesztin Társaság elnökségi tagjának projektje.

Igen, ilyen van. Az „ortodox” szó kifejezetten „pravoszláv” értelemben szerepel az elnevezésben. Nem lehetnek nagyon sokan a pravoszláv palesztinok, birodalmat nem építenék rájuk.

2021. május 14-én pedig Jevgenyij Prigozsin „Igazságtalanság Elleni Küzdelem” alapítványa bejelentette együttműködését Ionovval. A Prigozsinhoz kötődő RIA FAN honlapon található hírben Ionovot „közszereplőként” említik anélkül, hogy megemlítenék „globalizációellenes mozgalmát”.

Alekszandr Ionov emberi jogi aktivistaként olyan orosz hackerek ügyeit is kezelte, akiket külföldön tartóztattak le kibercsalás és az amerikai választásokba való beavatkozás gyanújával – különösen Sztanyiszlav Lisov és Peter Levaszov ügyét. Kommentálva Levashov 2017-es spanyolországi őrizetbe vételét, azt „a külföldre utazó orosz állampolgárok közvetlen fenyegetésének” nevezte.

A Gazeta.ru egy külföldön letartóztatott orosz hackerekről szóló cikkében a Kreml-barát újság Ionovot az Emberi Jogok Nemzetközi Bizottsága oroszországi részlegének alelnökeként mutatta be. Amint azt a Foreign Policy újságírói, Sterling-Jones és Amy MacKinnon 2021 márciusában felfedezték, és később a Bellingcat projekt nyomozói is megerősítették, az „Emberi Jogok Nemzetközi Védelmi Bizottsága”, amelyet az angol nyelvű kiadványokban francia nyelvű rövidítéssel CIPDH néven ismernek, egy titokzatos állítólagos emberi jogi csoport, amelyet többször vádoltak már csalással. A CIPDH például azt állította, hogy az ENSZ és több mint egy tucat ENSZ-szervezet partnere, bár maga az ENSZ tagadja ezt a kapcsolatot; autóin gyanúsan ENSZ-rendszámtáblákat használt, a nemzetközi szervezet tudta vagy engedélye nélkül, és még saját „diplomáciai” útleveleket is kiállított tagjai számára. Néhányukat megállították a nemzetközi határokon, miután megpróbálták használni a CIPDH útleveleket, amelyeket az Európai Bizottság „fiktív” dokumentumoknak nevezett. Legalább két, a CIPDH-hoz kötődő személyt vádoltak meg bűncselekményekben való részvétellel. Ionov a CIPDH alelnökeként szerepelt ezekben a kiadványokban. 2018-ban a CIPDH „Becsületrenddel” tüntette ki Ionovot, „kiemelkedő orosz emberi jogi aktivistaként” jellemezve őt. 2021 márciusában Ionov azt mondta a Foreign Policy-nak, hogy már nem dolgozik a CIPDH-nél (bár a cikk megjelenésekor a profilja még mindig a szervezet honlapján volt).

Egyszóval, Ionov minden volt már, csak akasztott ember nem és mindennel foglalkozott, amiből csak baj lehet. Ez az ember bukott most meg az Egyesült Államokban a teljes hálózatával együtt.

Valami azt súgja, hogy nagyon érdekes dolgok fognak kiderülni a közelmúlt politikai botrányairól, fordulatairól, Donald Trump helyében kissé nyugtalanul hálnék mostanság.

Ja, igen, a berlini önkormányzatot ez úton figyelmeztetem, hogy tessenek letakarítani a glienickei hidat, más néven a Kémek Hídját.

Nagy forgalom várható fogolycserék miatt mindkét irányból.

Szele Tamás