Azzal szeretném kezdeni, hogy ingoványos terepre indulunk, mikor az utóbbi idők oroszországi és ukrajnai merényleteit próbáljuk elemezni, még a tapasztalt külpolitikai újságírók is a fejüket vakarják a hírek láttán – épp ezért vonjunk éles határt a tények és a spekuláció közé, mert tényből keveset ismerünk, elmélettel viszont tele a padlás.

Csakhogy az elmélet vagy helytálló, vagy nem (esetleg egyes részei igazak, mások tévednek), tehát a rendelkezésünkre álló kevés adat alapján egyelőre nem lehet megállapítani az abszolút igazságot. Illetve ismerek olyan „elemzőket”, akik már meg is tették, ilyen például Georg Spöttle, de ő amúgy is galaktika-szerte elismert valaki, ő megteheti. Amióta elvitték a földönkívüliek, mindent tud, és mindenben biztos, nekem sajnos nincsenek ilyen képességeim, én csak rakosgatom a mozaikköveket és úgy látom, hogy nincs meg mindegyik, innentől kezdve csak találgatni lehet, mit ábrázol a kép.

Egyáltalán, mi a kérdés? Az, hogy miért lett annyira gyakori az elmúlt napokban a robbantásos merénylet orosz és ukrán földön. A Telex mai írása összegyűjtötte az esetek egy részét:

„Autóba rejtett pokolgép miatt meghalt Ivan Szusko, Oroszország által kinevezett tisztviselő Zaporizzsja régióban – írja szerdán a The Moscow Times.

„Robbanószerkezetet helyeztek az autó ülése alá, Ivan Szusko megsebesült a robbanásban, és kritikus állapotban került kórházba, ahol hamarosan meghalt”

– írta az esetről Vlagyimir Rogov, Zaporizzsja oroszok által kinevezett közigazgatásának tagja.

Szusko meggyilkolására reagálva Rogov terrorszervezetnek nevezte Ukrajnát, és a megsemmisítésére szólított fel.

A héten nem ez volt az egyetlen merénylet, hétfőn késő este Igor Telegint, a megszállt Herszon oroszok által kinevezett belpolitikai vezetőhelyettesének autóját találta el egy rádióvezérlésű bomba, írja a The Daily Beast. Ő azonban túlélte a támadást, kórházba szállították, de stabil az állapota.

A hónap elején a Herszon régió Moszkva által kinevezett vezetőjét, Vlagyimir Szaldót szállították kórházba, miután az orosz védelmi minisztérium szerint megpróbálták megmérgezni. Helyettesét, Vitalij Gurát egy nappal később lelőtték.”

Ha jobban megnézzük a lajstromot, rájöhetünk: nem az autóbomba a gyakori, hanem maga a merénylet, és nem csak az utóbbi napokban, hanem inkább az elmúlt két hónapban. Bár mondjuk Szaldót megmérgezték (az akkori híresztelések szerint nem is okvetlenül ukránok tették, kellett a helye egy orosz tisztviselőnek), Gurát lelőtték, a robbantás sem új módszer, június 24-én, tehát jó két hónapja ugyanígy ölték meg Dmytro Szavlucsnkót, pont Herszonban, aki az orosz megszálló hatóságok adminisztrációjában a család-, ifjúsági- és sportügyi osztályt vezette, mint helyi kollaboráns. Július 11-én ugyancsak autóba rejtett bomba végzett Jevgenyij Junakovval, aki a megszállt Velikij Burluk adminisztrációs vezetője volt (a település a Harkivi Területen fekszik, elég messze Herszontól).

Hogy miért pont a Herszoni Területen több a merénylet, az valahol érthető: Herszon árulás következtében harc nélkül került orosz kézre, még a háború legelején, és a terület irányításában a második ember minden politikai szélhámosok és kóklerek koronázatlan királya, a kollaboráns Kyrylo Sztremouszov lett, akinek egyetlen esélye van az életben maradásra: ha az orosz fél győz. Egyébként érdemei szerint fognak elbánni vele, és a legszigorúbb büntetésre számíthat. Írtam én róla régebben, rejtői figura. Csakhogy pont Herszon az a terület, ahol volna esély egy sikeres ukrán ellentámadásra, a Dnyeper folyó jobb partján álló orosz csapatokat majdnem sikerült elszigetelni a hidak lerombolásával a bal parton maradt készleteiktől, az ukrán alakulatok bújócskát játszanak velük, időnként Herszon városának határában is feltűnnek, bár komoly támadást még nem indítottak – persze, hogy élénk a partizántevékenység is, és tegyük hozzá: az orosz megszálló hatóságok nem a barátságos arcukat mutatták arrafelé. Mindennaposak az éjszakai akciók, úgy az ukrán kollaboránsok, mint az orosz járőrök ellen, akik többnyire nem oroszok, hanem csecsenek, burjátok, dagesztániak... Harkiv környékén pedig most is komoly harcok dúlnak, ott is erős az ellenálló tevékenység – Harkiv és a közvetlen szomszédsága ukrán kézen van, a távolabbi településeket szállták meg az orosz erők.

Tehát odáig eljutottunk, hogy a megszállt ukrán területeken épp annyira nem csoda a merénylet, ahogy nem volt az a németek által elfoglalt Párizstól Vietnamig sehol. A megszállás ilyesmivel jár.

Csak most sokan hasonlítják össze a partizánok autóbombáit, merényleteit a Darja Dugina-esettel. Amiről viszont nagyon kevés konkrétumot tudunk. Igen, Alekszandr Dugin lányával valóban autóbomba végzett augusztus huszadikán este Moszkva közelében, az összes hírforrás így állítja. De – míg az előbbiekben viszonylag pontos adatokra, helyszínekre, időpontokra támaszkodhattunk, Dugina esetében annyira átpolitizált az eset háttere, hogy csak spekulálhatunk.

Nem világos például, ki volt a támadás célpontja – lehetett az áldozat apja, a misztikus hírnevű, világszerte ismert Dugin, de az sincs kizárva, hogy mégis ő maga volt a célkeresztben. Nem világos, ki használta kinek a kocsiját (apa és lánya két különböző járművel indultak haza), az FSZB jelentése azt állítja, hogy Darja Dugina járművét 400 gramm TNT segítségével repítették a levegőbe és a bomba rádiótávirányítású volt, viszont Dugina felravatalozott teste (bár csak mellkastól felfele látszott) teljesen sértetlennek tűnt, de ere még lehet magyarázat, arra már nehezebben találunk választ, kinek állt érdekében megölni?

Az a helyzet, hogy igazából senkinek. És az apját esetleg? Hát... igazából az ő halála se lett volna hasznos egyik oldal számára sem.

Alekszandr Dugin ugyanis hiába az „orosz világ” a „neo-eurazsianizmus” és a „Harmadik Róma-elv” valóságos nacionalista prófétája, nem visel semmiféle állami tisztséget, nincs végrehajtó hatalma, ő inkább manipulátor, szürke eminenciás, akinek az ideológiája nagyon jól jön ugyan a Kremlnek, használják is nyakra-főre, de a halála senkinek sem jött volna jól. Maximum az „orosz világ” mártírjának szerepére lett volna alkalmas, de arra pont olyan jó volt a lánya is. Sőt: jobb.

Nem véletlen, hogy a Novaja Gazeta Europa munkatársa, az öt éve emigrációba kényszerült Julia Latinyina a merénylet másnapján „új Kirov-gyilkosságról” írt és azt tételezte fel, hogy ugyanolyan széles körű tisztogatások fognak megindulni, mint 1934-35-ben, mikor Sztálin a Kirov elleni merényletet használta fel arra, hogy minden potenciális riválisától megszabaduljon, párton belül és kívül.

Mindenesetre az első reakciók közül kiemelkedett Maria Zaharova külügyminisztériumi szóvivő véleménye, amely egyértelműen „ukrán állami terrorizmust” emlegetett, de maga Lavrov külügyminiszter is „barbár bűncselekménynek” minősítette a gyilkosságot, amelyre „nincs bocsánat”. Lavrov azt is „remélte”, hogy hamar lezárul a vizsgálat és a vétkesek számára nem lesz kegyelem.

Ebben a Lavrovban egy próféta veszett el, ugyanis a vizsgálat már tegnapelőtt lezárult, elég különös eredménnyel: az FSZB szerint az elkövető egy Natalija Vovk nevű ukrán állampolgár, az Azov gárda tagja, aki több mint egy hónapon át élt Oroszországban, mielőtt a bombamerényletet kivitelezte. Sőt: Darja Duginával egy házban bérelt lakást, és elkövetés közben vele volt 12 éves lánya is, aki aktívan segédkezett volna a robbanószerkezet elhelyezésében. Itt kell megjegyeznem, hogy a parkolóban, ahol Dugina kocsija állt, egy különös véletlen folytán már két hete nem működtek a térfigyelő kamerák. Ellenben őrizték, de az őrök felelősségét senki sem vizsgálta. Natalija Vovk azóta elhagyta volna Oroszországot, éspedig Észtország felé, egy Mini Cooperrel, melyen út közben háromszor is rendszámot cserélt, utoljára állítólag Bécsben látták.

Kijev tiltakozik, az Azov tiltakozik, Vovk közzétett Azov-tagsági igazolványa hamisítványnak tűnik – nem az egyenruhájukat viseli rajta – ellenben gyanús, hogy a hölgy csak bábu a sakktáblán, ugyanis egyes források szerint egy donyecki szakadár vezető volt felesége.

Ha nem volna elég a homályból, előkerült még egy szál: a Kijevben élő valamikori Duma-képviselő, Ilja Ponomarjov azt állítja, hogy sem nem Vovk volt a merénylő, sem nem az ukrán szolgálatok, de még az orosz szolgálatok sem, hanem az eddig soha és sehol nem jelentkező „Nemzeti Republikánus Hadsereg”, ami ellenzéki oroszokból áll.

Ez elég romantikusan hangzik, de vegyük tekintetbe, hogy Ponomarjov meglehetősen gyanús figura. Apja az orosz kormányban dolgozott a korai Putyin-években, anyja Csukotkát képviselte a Föderációs Tanácsban, maga a volt képviselő pedig közel állt Vlagyiszlav Szurkovhoz, és a Dumában megszavazta az internetet szabályozó elnyomó törvényt. Korrupciós ügyekben volt érdekelt, még Alekszej Navalnij is csalónak nevezte a Szkolkovó Alapítvánnyal kapcsolatos botránya miatt, végül távoznia kellett a politikai életből – Kijevbe ment és üzlettel kezdett foglalkozni, hogy mifélével, azt megint nem tudjuk, de a korábbi praxisából ítélve sok mindenben lehetett érdekelt.

Elképzelhető, hogy egy romantikusan ellenzéki fegyveres szervezet pont őt keresi meg, vele kürtölteti szét a világban, miszerint ők a felelősök a Dugina-merényletért? Nem létezik. Ahogyan az sem túl valószínű, hogy egy ilyen szervezet megjelenik a semmiből és rögtön az első akciója komoly politikai vihart kavar.

Viszont gondolkodjunk FSZB-s (SZVR-es, GRU-s) fejjel. Tegyük fel, szükség van Oroszországban arra, hogy terrorveszély miatt kihirdessék a rendkívüli állapotot, és arra is, hogy bárkit le lehessen csukni bármikor ennek kapcsán. Hogy kéne ennek nekilátni? Jól jönne egy olyan felháborító merénylet, amilyen 1999-ben is jól jött Vlagyimir Vlagyimirovicsnak, akkor három robbantást fogtak a csecsenekre, 307 áldozatuk volt Moszkvában, Bujnakszkban és Volgodonszkban. A negyedik, rjazanyi ház nem robbant fel, Patrusev közölte is, hogy ott nem csecsenek jártak, hanem az FSZB, nem robbanóanyagot helyeztek el, hanem cukrot, az egész gyakorlat volt és nem ér a neve. Most teljesen felesleges sok embert megölni, elég lenne egy ikonikus figura, mondjuk Dugin, mártírnak ő is jó lesz, egyébre sem alkalmas, bár a lánya még jobban megfelel: fiatal is, csinos is, elkötelezett nacionalista is, többen fogják sajnálni. Miféle legyen a merénylet? Ha az ukránokra akarjuk fogni, olyasféle, amit a partizánok szoktak elkövetni, mondjuk legyen autóbomba. Akkor kell még egy terrorszervezet, feltételezhetően sok taggal, hogy bárkit meg lehessen gyanúsítani azzal: hozzájuk tartozik, tehát le lehessen csukni, akit csak akarunk.

Így összeáll a kép egy darabja, de ismétlem: ez mind spekuláció, nincs rá semmi bizonyíték.

Vagy így volt, vagy nem, mindenesetre ez is egy elképzelhető forgatókönyv.

De hogy valójában mi történt, azt talán sosem fogjuk megtudni.

Szele Tamás