Forgókínpad

Forgókínpad

Putyin prókátora

2022. szeptember 23. - Szele Tamás

Van, amire az ember fel sem figyelne, ha erőszakkal nem hívnák fel rá a figyelmét. Ez a mai történet hírnek meglehetősen jelentéktelen, de az utóélete kiválóan mutatja, milyen állapotban van az a jelenség, amit lassan már csak nosztalgiából nevezünk magyar sajtónak. Hová sikerült romlani.

bunko_ps.jpg

Én minden nap elolvasom az összes, általam elérhető napilapot, kevés kivétellel, azokat is, amikkel nem értek egyet, mert tudni kell, mit gondolnak a túloldalon. Így került ma elém a Pesti Srácok egy dolgozata, amiről nem igazán tudom eldönteni, mi is akar lenni, talán epeömlés. Már a címe is az indulatokra épít:

Idős orosz repülőgépmérnök halálán élcelődött a Portfólió, nyilván belekeverték Putyint”

Nagy témahiány lehet arrafelé és nagy igyekezet, bizonyítási kényszer hajthatja a szerzőt, aki így mutatkozik be (nem viccelek, tényleg ezt tartja szükségesnek magáról elmondani):

...vérszomját és harcművészetben való jártasságát sokan hajlamosak alábecsülni, ami nem csoda, hiszen leglátványosabb ütközeteit a föld alatt, gyakorlatilag kulisszák mögött vívja. Hasonló harcmodor és hadszíntér esetén Hunyadi János sem kapott volna akkora publicitást, pedig föld felett ő volt a Hadak Villáma.”

Azt nem mondja, hogy a neve Bond, James Bond, de csak azért, mert egyrészt ezt a nevet védi a szerzői jog, másrészt ő inkább Stirlitz lehet. De mibe bírt beleakadni?

Hetvenkét éves korában meghalt Anatolij Gerascsenko. A bácsi korábban az orosz légiközlekedés vezetője volt, de nyugdíjazása után is megtartották tanácsadónak. Na, ebből sikerült a Portfóliónak azt kihozni, hogy akár Putyin is állhat a haláleset mögött. A cikket azóta törölték, de az ellenzék politikusai azóta is lelkesen lájkolgatják.

Nem probléma, ha nem ismerik Anatolij Gerascsenko nevét. A 72 éves repülőgépmérnök egykor az orosz légiközlekedési kutatóintézet vezetője volt. Fontos ember a szakmájában, de azért nem egy, a világpolitikára is hatást gyakorló orosz politikus-oligarcha. De mivel leesett a lépcsőn, ez rögtön szöget ütött a Portfólió egyik újságírójának a fejében, hogy hátha Putyin lökte le. Vagy, ha nem is, de lehet, hogy áttételesen, távolról, vagy akármilyen módon, de köze lehet a halálesethez. Hiszen ott volt az a másik orosz, az az oligarcha, aki halálrészegen beleszédült a tengerbe a jachtjáról. Hát állítólag, abban is benne volt Putyin keze. Tehát Anatolij Gerascsenko is csak állítólag esett le a lépcsőn. Aztán persze jöhetett a főszerkesztő, hogy jól van fiam/lányom, ezt a cikket azonnal leszeded, mert ez nemcsak túlzás, de kegyeletsértés is.”

Az a helyzet, hogy nem értem a szerző indulatát. Egy már levett írást sérelmez, ráadásul az orosz elnök nevében, akinek feltételezésem szerint nincs szüksége fogadatlan prókátorokra. Sőt, prókátorokra sincs, akivel baja van, az sürgősen kedélybeteg lesz, felmegy egy sokadik emeletre és kiszédül az ablakon. Mellesleg a Portfolio-anyag valószínűleg – biztosan már sosem tudhatjuk meg, mert lecserélték – nem tartalmazta azt a kitételt, hogy Putyin lökhette le Gerascsenko urat. Mit szeretne a Pesti Srácok egy rövid, mínuszos hír ürügyén, elég, ha csak elbocsátják az íróját teljes vagyonelkobzás mellett és elküldik tizenöt évre egy szibériai munkatáborba uránt bányászni puszta kézzel, vagy küldjék vele a szerkesztőség összes tagját is, családostól?

Ha már itt tartunk, maga a PS–írás is tele van hibával. Gerascsenko urat tragikus elhunyta alkalmából nem bácsizzuk le, főleg nem, ha kegyeletsértést reklamálunk. Aztán meg nem ártott volna megnézni, kiről van szó: nem az egyik orosz légiközlekedési kutatóintézet vezetője volt, hanem a Moszkvai Aviatikai Intézeté. 2007 és 2015 között volt az intézet rektora, a mostani vezető mellett tanácsadóként működött. Azt az egyet írja helyesen a PS, hogy oligarcha nem volt. Ellenben a repülés automatizálásával foglalkozott.

Hogy miért halt meg, az kicsit bonyolult és inkább csak sejthető. Szóval, mostanság a magasból leesés gyakoribb halálnem orosz területen, mint bármi más, ennek komoly kultúrhagyományai vannak, gondoljunk csak Majakovszkij elvtárs öngyilkosságára, akinek utolsó szavai – „Elvtársak, ne lőjetek!” – közmondásosak, és volt olyan udvarias ember, hogy miután kiugrott az ablakon, becsukta maga mögött. Komolyabban: az ilyen halálnem roppant kényelmes, mert nem marad nyoma az erőszaknak. Nincs méreg, kötél, golyó, szúrt seb – egyszerűen megszédült az áldozat és leesett, tessék bebizonyítani, hogy nem magától tette.

Az oligarchák halála is nehezen érthető, hiszen egyikük sem volt aktív ellenzéki, sőt, inkább számítottak a hatalom oszlopainak, de a tudósoké majdnem érthetetlen. Illetve... megismétlődhetett a novoszibirszki eset, melynek során Dmitrij Kolker és Anatolij Maszlov fizikusokat tartóztatták le, mert állítólag katonai titkokat adtak volna el még 2018-ban, egy nyilvános előadás keretei között Kínának. Kolker, szegény meghalt a Lefortovo börtönben, Maszlov tudomásom szerint még életben van, de hát 75 éves, és őt is a Lefortovóban tartják fogva – teljesen világos, hogy ez a két tudós ártatlan, hiszen a nyilvános előadásokat ráadásul FSZB-tisztek felügyelete alatt tartották. Valaki eladhatta a titkokat Kínának, csak nem ők: ellenben Kolker halála után már bármit rá lehet fogni a boldogultra. Szóval, ilyen oka épp lehetett Gerascsenko halálának. Ha ellenben nem így volt, akkor még a végén azt is feltételezhetnénk, hogy valóban magától esett le, ami az orosz kriminalisztika történetében egyedülálló volna.

Visszatérve a PS epeömlésére, továbbra sem értem, mi a bajuk a már teljesen átírt pár soros hírrel? Ilyen rövid anyagot nem is szignálnak a sajtóban, éspedig nagyon egyszerű okból: 15 sor alatt nem lehet honoráriumot számolni, az a legkevesebb, ami még értelmezhető és kifizethető. Az a fél flekk. Szóval az ilyen öt-nyolc sorokat alá sem érdemes írni, ezt az ügyeletes az alapfizetéséért írja, ráadásul a PS képéből kiderül, hogy csak átvette az anyagot a Business Insidertől. Az lehetett a baj, hogy a FB-on hozzászólt a szösszenethez egy nem túl jelentős LMP-politikus is, aki annyira nem főszereplője a magyar belpolitikának, hogy én például még rosszat sem tudok róla, pedig az már valami.

Leesett Gerascsenko? Le bizony, az Izvesztija, ami nagyon is Kreml-közeli épp úgy közölte a hírt, mint a TASZSZ vagy az ellenzéki Meduza. Sőt, az Izvesztyija szövegét épp lehet úgy is olvasni, ha akarja az ember, hogy „Anatolij Gerascsenkót megölték az intézetben”, csak ezzel vigyázni kell, mert a „погиб” (pogib) inkább jelenti azt, hogy „elhunyt”. Mindenesetre a haláleset tény, az is, hogy több emeletet zuhant, az is, hogy most külön bizottság vizsgálja az esetet, melyben részt vesznek az Oktatási és Tudományos Minisztérium, a Moszkvai Állami Munkaügyi Felügyelet és a Moszkvai Aviatikai Intézet képviselői. Érdekes módon az orosz kormánymédia azt nem említi, hogy a rendőri szervek is részt vennének benne, talán azért nem, mert ők biztosat tudnak a történtekről, nincs értelme vizsgálódniuk.

Hogy a PS miért kezdte bőgve védeni Vlagyimir Putyint, akit senki sem bántott (és ha bántották volna, sem szorul pont az ő védelmükre), azt csak a beteges megfelelési kényszernek és a túlbuzgóságnak lehet tulajdonítani: ezek az emberek addig védték Putyin védhetetlen lépéseit, hogy elhitték saját maguknak, miszerint legalábbis arkangyal. És hát könnyű egy már levett írásnak nekirontani, hiszen arról már ember meg nem bírja mondani, mi állt benne eredetileg – a mostani változat meg kifogásolhatatlan.

De inkább tűnik úgy, hogy ez a támadás nem Putyin védelmét szolgálta, hanem a másik lapba való belékötést. Azzal együtt, hogy amint Putyinnak nincs szüksége a PS védelmére, úgy a Portfoliónak sincs az enyémre, csak hát szemet szúrt a jelenség.

Ez a kocsmai szintű, mondvacsinált kötekedés szúrt szemet. Régebben a sajtószakma munkásai ilyent nem műveltek, éspedig főleg azért nem, mert sosem lehet tudni, hogy ha egy életre összeveszünk a kollégával, lappal, nem kell-e egyszer majd, a közelebbi vagy távolabbi jövőben együtt dolgoznunk? Állás, munka, bevétel függhet ilyesmiktől, jobb megmaradni udvarias keretek között.

Bár attól azért nem félek, hogy valaha az életben piaci körülmények között nekem együtt kéne dolgoznom bárkivel, aki most a Pesti Srácoknál működik. Az azért elképzelhetetlen.

Én ugyanis a valódi sajtónak szoktam dolgozni, és őket oda nem volna értelme felvenni.

Semmi hasznuk nem volna.

Bár mondjuk így sincs sok.

Frissítés: néhány perccel ezelőtt előkerült az eredeti, elveszettnek hitt, megtámadott írás a Wayback Machine segítségével. Mint sejthető volt: Puyin elnök neve elő sem fordul benne. Ezt nehéz lesz megmagyarázni. Valószínűleg nem is fogják. 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása