Forgókínpad

Forgókínpad

Viharmadár a sarkvidékről?

2022. szeptember 26. - Szele Tamás

Senkit se tévesszen meg a romantikusan hangzó cím, ma csak a tegnapi írásom egy nem tervezett folytatása következik. Tegnap ugyanis azon merengtem, mi történik, ha az Oroszországi Föderáció bevet egy vagy több taktikai nukleáris fegyvert, amennyiben kedvezőtlenül alakul számára a harci helyzet.

burevesztnyik2.jpg

Hát, mint írtam is, okvetlenül azért nem következik be ettől a világvége, de jobb volna, ha erre nem kerülne sor, mert még a végén létrejönne egy ilyen lépés következtében az Európai Unió közös nukleáris elrettentő ereje, ami még inkább az egység felé mozdítaná a kontinens országait, és ennek Putyin elnök a legkevésbé sem örülne.

Az viszont fel sem merült sem bennem, sem másban, hogy mi van, ha az illető fegyver nem lesz hagyományos? Az orosz csodafegyverek általában csak animációkban működnek, de ott hibátlanul, a gyakorlatban azért általában más a helyzet, szóval efelől nyugodtak voltunk, de mi van, ha mégis sikerül valami nagyot alakítaniuk? Az Index ma reggeli híre szerint:

Putyin már készíti elő a „Repülő Csernobil” nevű atomrakétát”

Aha, ez a Burevesztnyik lenne. Csókoltatom a sok szakértőt: egyáltalán nem rakéta, de ezt majd ráérünk később elmagyarázni, előbb lássuk a hírt.

Új műholdfelvételek szerint Oroszország már teszteli hiperszonikus nukleáris rakétáját, amely nagy hatótávolsággal rendelkezik.

A szakértők által „Repülő Csernobilnak” nevezett Burevesztnyik nukleáris meghajtású cirkálórakétát állítólag ebben a hónapban észlelték egy észak-oroszországi, távoli területen lévő tesztállomáson.

Putyin rakétáját, amelyet a NATO Skyfall néven emleget, az orosz elnök 2018 márciusában jelentette be nyilvánosan a nemzethez intézett éves beszédében, öt másik úgynevezett „szuperfegyverrel” együtt.

Tony Roper katonai elemző, aki évek óta tanulmányozza a Novaja Zemljáról készült műholdfelvételeket, a múlt hétvégén új képeket szerzett, amelyeket személyes honlapján osztott meg.

A félelmetes rakéta – ami oroszul „viharmadarat” jelent – a tervek szerint 2025-re készült volna el, de a források szerint a fejlesztés felgyorsult az Ukrajnában zajló háború miatt, írja a The Sun.”

Akkor lássuk csak, mi is ez a Burevesztnyik, amivel már sok baj volt, írtam róla korábban is. Nem rakéta, torlósugár-hajtómű van rajta, a hajtómű olyan, mint a többi, csak azt a fenenagy hőt, amitől a beömlő hideg levegő kitágul és hátul nagy sebességgel kiáramlik, nem égő kerozin adja, hanem egy kis atommáglya, egy reaktor. Csak úgy pucéron, szigetelés nélkül. Nem csak annak van vége, amit ez eltalál, hanem annak is, ami fölött elrepül. Mondjuk elég kétségesnek tűnt, hogy épeszű ember ilyesmivel egyáltalán elkezdjen kísérletezni, az amerikaiak is gondoltak rá az ötvenes években, Project Pluto néven futott egy darabig a fejlesztés, aztán rájöttek, mivel játszanak, és 260 millió akkori dollár elpazarlása után sürgősen feladták. 2017-ből ismerünk egy sikertelen hajtómű-tesztet, aminek öt halálos áldozata is volt (ezt 2018-ban sikeresnek nevezte Putyin), okozott már robbanást 2019-ben is egy támaszponton, ez év július 16-án pedig azt írta róla az avia.pro, miszerint:

Oroszország legújabb, nukleáris meghajtású Burevesztnyik cirkálórakétájának sikeres továbbfejlesztését követően Oroszország újra megkezdheti a rakéta tesztelését, amelyet különböző jelentések szerint 2027-re vehet át az orosz hadsereg.”

Elővették volna, a korábbi kudarcok dacára? Lássuk a magyar sajtó további címeit.

Itt a válasz: nukleáris fegyvert tesztel Oroszország, nem lehet védekezni ellene” (Origo)

Oroszország hamarosan tesztelheti a „kivédhetetlen” nukleáris meghajtású cirkálórakétáját” (Mandiner)

Putyin szerint „kivédhetetlen” a nukleáris szuperfegyver, amit most próbálnak majd ki – az USA viszont nyugodt” (HVG)

Veszélyes rakétát tesztel Oroszország a Jeges-tengeren” (Euronews)

A nyugati sajtó is foglalkozik a kérdéssel, de értelemszerűen inkább a skandináv országoké. Kiemelném a Barents Observer és az Ilta-Sanomat írásait, mint igényesebb megközelítésűeket, a Barents Observer például monitorozta a fegyver szállításához szükséges „Szevmorput” speciális teherhajó mozgását és a hajó valóban ide-oda ingázott Murmanszk, a Pankovo előtti vizek és Rogachevo, a Novaja Zemlja déli partjainál lévő fő katonai település között. A pankovói bázison folynának maguk a kísérletek, csak éppen – nem folyik semmi.

pankovo.jpg

Előszedve az ősforrást, Tony Roper blogját, amir mindenki más hivatkozik: ő szeptember 17-én tényleg azt írta, hogy „A Burevesztnyik készen állhat a tesztrepülésre!”, sőt, egész szeptember hónapban ezzel foglalkozott. A bizonyítékok azonban közvetettek. A pankovói légitámaszpontról csak viszonylag rossz minőségű légi felvételek állnak a szakértő rendelkezésére, amelyeken felismert egy különleges, „behúzható” óvóhelyet és egy olyan konténert, amilyenben korábban egy videofelvétel szerint a Burevesztnyiket tárolták.

Tulajdonképpen ennyi konkrétumot tudunk, nem többet.

Tony Roper szakértelmét egy pillanatig sem vonnám kétségbe, de azért magát a készüléket ő sem látta, más sem. Az nagyon jó kérdés, hogy az évek óta monoton rendszerességgel balesetek sorát okozó hajtóművet miként lehetett (volna) üzembiztossá tenni, főként most, szankciók, és ami belőlük következik, alkatrészhiány idején? Nem az orosz mérnökök és kutatók képességeit vonom kétségbe, senkinél sem rosszabbak, hanem a jelenlegi lehetőségeiket. Amennyiben mégis röpképes lesz a Burevesztnyik – ebben kissé kételkedem, de ez magánvélemény – akkor viszont addig marad titokban, amíg ki nem próbálják. Egy ilyen típusú hajtómű ugyan nagyon komoly távolságokat képes megtenni (a Putyin által emlegetett hiperszonikus sebességet alacsony magasságban, hihetetlen manőverezőképességgel megtoldva a légsűrűség miatt megint irreálisnak érzem, de ki tudja), viszont olyan erős radioaktív nyomot hagy maga után, hogy a fél bolygó összes műszere kimutatja. Eddig a legnagyobb távolság, amit képes volt megtenni, harmincöt kilométer volt, és akkor is látták, érzékelték. Szóval, feltűnő egy portéka.

Azt se feledjük, hogy akármennyire is különlegesnek számít, végső soron csak ugyanarra jó, amire a hagyományos célba juttató eszközök, tehát a rakéták: nukleáris töltet hordozására. Az a legenda része, hogy „nincs ellene védekezés”, van, csak nagyon ügyes kell legyen a kezelő és nagyon fejlett a védelmi rendszer – de különösen drága játék. Nehezen hihető, hogy pont most, pont erre jut forrás, bár egy kétségbeesett, magát sarokba szorítottnak érző atomhatalom sok ostobaságra képes.

Ha és amennyiben ez egyáltalán képes lesz üzembiztosan repülni – ezt az állapotot inkább tenném az orosz szakirodalommal összhangban a már említett 2027-es időpontra – akkor az is kérdéses, honnan indítanák. Ugyanis a frontvonalból indítani nem érdemes, mág kár esik benne, ott ugyanis lőnek, ám nagy távolságról, mondjuk mostani bázisától, Novaja Zemljáról indítva, és feltételezve, hogy nem ballisztikus, hanem tetszés szerinti röppályán mozog, amennyiben a célpontja Ukrajna területén fekszik, két lehetőség van: az útvonal vagy orosz terület fölött vezetne, így radioaktívan elszennyezve a saját hátországot is, vagy – az Európai Unió országainak területe fölött, ami kockázatos, nem csak azért, mert szó szerint hadüzenetet, kvázi atomtámadást jelent minden ország számára, aminek áthalad a légterén, hanem azért is, mert ezeknek az országoknak van légvédelmük, egyeseknek igen fejlett is: volna rá esély, hogy a sarkvidéki viharmadár ne érje el a célját.

Ha ellenben eléri, ugyanazok lesznek a következményei, mint amit tegnap vázoltam, vagyis az Európai Unió nukleáris felfegyverkezése, annyi különbséggel, hogy a légtér-sértések és a radioaktív szennyezés miatt erre sokkal gyorsabban kerül sor.

Persze, ha a célpont nem Ukrajnában, hanem az Egyesült Államokban lenne, és a Burevesztnyik a sarkvidék fölött közelítené meg, akkor egyszerűen kitör a harmadik világháború.

Mindenkit megnyugtatnék: van még egy lehetőség. Éspedig az, hogy a történet úgy, ahogy van, blöff. Miből gondolom én ezt?

Ismétlem, egyáltalán nem vonom kétségbe Tony Roper szakértelmét, de azt ő sem írja, hogy látott Burevesztnyiket. Ő azt írja, hogy a konténerét látta, bár abban egészen bizonyos. Ha kicsit elmerengünk az orosz erők hihetetlen sikerein, melyeket saját tudomásuk szerint a HIMARS-ok elpusztítása terén értek el, és összevetjük a ténnyel, miszerint a leszállított eszközöknek már a többszörösét lőtték ripittyára, mégis működnek, nem érdemes sem csodálkoznunk, sem hazugsággal vádolni Konasenkovot, az orosz védelmi minisztérium szóvivőjét. Hazudik ő épp eleget, ebben az egyben valószínűleg azt hihette, hogy igazat mond, ugyanis az ukránok nagy mennyiségben építettek HIMARS-utánzatokat fából, és hagyták őket jól látható helyeken, hadd pazarolják arra az oroszok a nagy pontosságú fegyvereiket.

Mi van, ha a Kreml eltanulta a módszert tőlük? Putyin minapi beszédében elkezdett nukleáris fegyverekkel fenyegetőzni, a világ elkezdett találgatni, érdekes módon pont most válik láthatóvá egy Burevesztnyik-konténer a pankovói támaszponton... szóval, lehet ám, hogy üres az a doboz, elvégre olcsóbb is valaminek a csomagolását utaztatni, mint magát a még félkész állapotban sem lévő fegyvert.

De mindez spekuláció. Mindenesetre nem zárnám ki, hogy a világ most egy ügyes manipulációnak ugrott be.

És ha az egész világ nem is, a magyar sajtó egy része mindenképpen.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása