Töltéstava kisalföldi település, majdnem kétezer lakossal. Igen kellemes és távolról sem hétköznapi hely lehet, ugyanis többek között ott találjuk Magyarország egyetlen elefántparkját, mely kiöregedett cirkuszi állatok menedékéül szolgál, tehát a község meglehetősen nyitott. Nem is csodálom, hogy odaköltözött a minap Nostradamus szelleme.

Éspedig egyenesen a polgármestert szállta meg – ha ugyan az igazi szellem volt. Hogy magáról Nostradamusról ki mit gondol, az eléggé megosztó kérdés volt mindig is, van, aki zseniális jósnak tartja, van, aki prófétának, van, aki kóklernek, szerintem ügyes és okos, képzett értelmiségi volt a maga idejében, de próféta semmiképpen sem lehetett, pedig megvolt hozzá a szakálla. Hogy miért váltak be egyes „próféciái”? Egyrészt értelmes ember volt, jó meglátásai lehettek. Ezeket ő maga is „látomásoknak” nevezte, ezek alapján írta a „Próféciák” című, sokat bővülő művét (a rossz nyelvek szerint még halála után is bővült...), foglalkozott ugyan asztrológiával is, de a jóslatokat látomásos alapon költötte, még saját állítása szerint is. Ugyanis az asztrológia számításokkal jár, azokat ellenőrizni lehet, a látomást meg nem.

Másrészt rengeteget írt, nagyon homályosan fogalmazva, ennyi négy- és hatsoros jóslatból néhányra rá lehet húzni, hogy valóra vált. Nem kárhoztatnám, nem nevezném egyértelműen világcsalónak, abban a korban ez egy műfaj volt és a maguk módján is kezelték, ha valaki csak annyit mondott volna, hogy „Hallja, nagyságos királyasszony, ha a férje állandóan lovagi tornákra jár verekedni, még a végén ledöfik”, akkor jó esetben senki sem hallgat rá, rossz esetben felségsértésért felnégyelik. De ha azt mondta, hogy jós – és egyébként is orvosként ismerték – ráadásul kellőképpen homályosan fogalmazott, akkor elég volt egy jóslatának nagyjából beteljesülnie, hogy megnyíljanak előtte a paloták kapui. Lássuk például, hogyan „jósolta” meg II. Henrik francia király halálát?

„Az ifjú oroszlán legyőzi az öreget

Harci mezőn páros viadalban:

Arany kalitban kidöfi a szemét.

Két törés közül az első, azután meghálni kegyetlen halállal.”

A királyt a lányai esküvőjén rendezett lovagi tornán döfte le véletlenül egy Montgomery nevű fiatal lovag. Ráadásul az elhunyt sisakja aranyozott volt. Ennyi stimmel a jóslatból – ha annak akarjuk értelmezni. Nem nevezi meg az uralkodót, nem ad dátumot, homályosan fogalmaz, Medici Katalint, az özvegy királynét viszont ennyi is meggyőzte, támogatta is később anyagilag. És ne tagadjuk le, hogy fiatal korában, még a jóslatok előtt nem kevés kockázatot vállalt, mikor a nagy járvány idején pestisdoktornak állt, sőt, el is ért némi sikereket a gyógyításban: az volt a módszere, hogy erősítgette a beteg szervezetét, aztán az vagy legyőzte a kórt, vagy nem. Viszont akkoriban más orvosok egyéb módszerekkel még annyit sem értek el, mint ő.

Mi több, a jósversek sincsenek időrendbe szedve, így aztán bármelyik vonatkozhat bármire, aki engem kérdez, Nostradamust olvasgatni szellemi játéknak kellemes, de azért nem tőzsdéznék a „próféciái” alapján.

Hanem lássuk akkor, hogyan kerül a derék, 1566-ban elhunyt Nosstradamus Töltéstavára?

Úgy, hogy tegnap a helyi független polgármester, bizonyos Sándor Károly a következő levelet tette közzé a község honlapján:

Van ebben minden, gyanús, hogy valóban valami szellem bújt a polgármesterbe. Az elején idézett jósverset mindjárt elemezni fogjuk, utána Hofit elővenni kissé furán hat, de ő ismeri a közönségét, aztán szidja a „felelőtlen nyugati fegyverszállításokat” és az „elhibázott brüsszeli szankciókat”, végül így becsomagolva közli a jó hírt, mintha rossz lenne: hogy tudniillik november hónapban nem huszonötezer, hanem harmincezer forintos juttatást fizetnek. Ezzel kapcsolatban nem tudunk mindent, itt lehet a kutya elásva, valamiért azt érzem, hogy ez a levél csak abban a részében komoly, ahol pénzről van benne szó: mintha a polgármester valakivel gúnyolódna, valakinek odaszúrna egyet, vagy a hivatalos elvárásoknak akarna megfelelni. Ezt inkább ne bolygassuk, míg ki nem derül, miről van szó.

De lássuk a verset, ahhoz többet értek. Nem Nostradamushoz, speciálisan, bár olvasgattam, mikor nem volt jobb dolgom, csak el nem hittem – hanem a forráskutatásról van némi fogalmam. Szóval, azt mondja:

„Oroszhon tömegeinek nagy erőfeszítése

Kínozza Európát és szinte az egész földet

A két fogyó hold* fejetlen menekülésbe kezd

És Magyarországon élet és halál jelentős kérdés lesz”

*Csillag alatt még értelmezi is kicsit a két fogyó holdat az elöljáró, szerinte az Európát és Amerikát vagy az olajat és a gázt jelenti.

Vagy bármi mást, ugyanis Nostradamusnál sosem lehet biztosan tudni semmit. Utólag sem. Mielőtt valaki felsóhajt – minden homályos jóslatnál sok ilyen valaki akad – miszerint „milyen igaz”, megkérdezném, hogy mikor nem volt Magyarországon jelentős kérdés az élet és a halál? Vagy, ha már itt tartunk, bárhol a világon? Miért pont két fogyó hold, miért nem két fekete bika vagy hétfejű sárkány? Oroszhon tömegeiről sem lehetett sok fogalma a jósnak a maga idejében. Azt tudták, hogy létezik arrafelé egy ilyen nevű ország, azt is, hogy nagy, kereskedtek is velük, Angliával, Lengyelországgal, Svédországgal volt is diplomáciai kapcsolata Rettegett Ivánnak, mert az ő korában járunk, de azért magáról a birodalomról és a népéről még a művelt európaiak is csak olyasmiket tudtak, hogy túl van nem csak az Óperencián (hogy magyarosan fogalmazzak), de az üveghegyen is, többet nem nagyon.

És hát mintha nem is így emlékeznék a versre. A „Próféciákban” Nostradamus ritkán említi Magyarországot, üssük csak fel az eredetit! Nem, nem a modern fordításokat-ferdítéseket, hanem az eredeti szöveget, amit csak egyszer fordítottak, angolra. Abban bizony másként szól a vers, jól emlékeztem én.

„Nagy erőfeszítéseket tesz észak felől egy férfi-nő

hogy feldühítse Európát és szinte az egész világmindenséget.

A két fogyatkozás olyan irányba fog elmozdulni.

hogy élet-halál kérdéseket vet fel a magyarok számára.”

Hát, igen. A „man-woman” épp fordítható lenne magyarra másképpen is, az „eclipse” fogyatkozás, de pontosítani kellene, hogy a Napról vagy a Holdról van szó. Az viszont tény, hogy Európát sikerült felidegesíteni, bár az egész világmindenséget még nem. Jó, mondaná valaki, biztos nem „világmindenség” van az eredetiben, csak épp dehogynem: „universe”.

A titokzatos „férfi-nő” személye meg sehogy nem azonosítható Vlagyimir Putyinnal, mert ha valakiben, hát benne sehogyan sem lehet nőiességet találni.

Szóval, ha megbogarásszuk az eredeti szöveget, végső soron annyit mond, hogy északi irányból egyszer majd, valamikor elő fog kerülni egy kellemetlen, kétséges nemiségű személy, aki nagyon fog bosszantani mindenkit, de főleg a magyarokat. Ennél többet belelátni a jósversbe nem lehet, vagyis lehet, csak semmi értelme. Hogy a polgármester miért nem az eredetit idézte? Nem hinnék abban, hogy nekiállt volna Nostradamust átírogatni, nem lenne belőle semmi haszna, az valószínűbb viszont, hogy neki egy olcsó, félrefordított, ponyva-minőségű, eleve magyar nyelvű példány jutott, amit lehet, hogy a harmincadik átköltés alapján adtak ki. Az olyanban bármi előfordulhat, az is, hogy a „férfi-nőt” „orosznak” írják.

A magyar politikában volt már hivatkozás a szegény francia orákulumra, nem is egy, sőt: Szentmihályi Szabó Péter még 1996-ban kiadott egy, a maga szélsőjobboldali szempontjait támogató „magyar Nostradamust”, amiben eleinte saját magát csak fordítóként tüntette fel, aztán bevallotta, hogy „csak politikai pamfletnek” szánta a kötetet – annak a tartalmából már elég sok szembejött velem valódi Nostradamus-jósversnek feltüntetve. Akit érdekel, itt elolvashatja, mára már az ellenkezője sem jön be, szóval sokra nem jó, akkor is csak játéknak számított.

De térjünk vissza az eredetihez, hogy megmutassam, miért nincs érelme a Próféciákat magyar – vagy bármilyen – politikai jóslatként értelmezni. Ahogy bogarásztam a magyar vonatkozású versek között az eredetiben, elém került egy:

„Élet és halál közt bár, de megváltozott Magyarország birodalma:

A törvény keményebb lesz, mint a szolgálattétel:

Nagy városuk jajveszékeléssel és siránkozással kiált,

Castor és Pollux ellenségek az arénában.”

Ilyenkor jön a már említett „milyen igaz!” felkiáltás vagy sóhaj. Igaz, hogyne, ha azt akarom – de mikorra érvényes? „Élet és halál közt” – ezt lehet értelmezni a világjárványnak, lehet értelmezni a mostani áremeléseknek, mikor valóban ki meg nem hal éhen, ki meg nem fagy télen, tavaszon majd agyonverik, mert ellenálló, csak mivel nincs dátumozva, lehet ez a törökdúlástól akármelyik vesztes háborúnkig is bármi. „Megváltozott Magyarország” – ez sem kunszt, állandóan változik. „A törvény keményebb lesz, mint a szolgálattétel” – kemény törvényekben nálunk sosem volt hiány, most meg pláne nincs. „Nagy városuk jajveszékeléssel és siránkozással kiált.” Ez vagy Budapest, vagy sem, de tekintsük annak – itt is mindig volt ok a sírásra. „Castor és Pollux ellenségek az arénában.” Testvérharcban meg aztán mindig nagyok voltunk, olyan ezer éve nincs, hogy ne egymást marnánk.

Ilyenformán ez a „milyen igaz” jóslat a magyar történelem minden pillanatára érvényes.

Sőt, ha úgy veszem, bármely nép történelmére rá lehetne húzni, csak épp Nostradamus a magyarokat említi benne. Említi ő máshol is, olyan homályos kontextusokban, hogy azt már elő sem veszem.

Ebből pedig az a tanulság, hogy Nostradamus nem érv a politikában. Meg az, hogy mégsem az ő szelleme bújhatott belé a töltéstavi polgármesterbe, mert az pontosan idézett volna, az eredetiből. 

Hiszen, mint írtam, pont azért képes beválni a jóslat, mert homályos, mert nem kronologikus, mert érthetetlen – ami bármit jelenthet, az bármit is fog jelenteni, aszerint, mire használják épp fel.

De leginkább semmit sem jelent.

Jóslatnak ugyanis az a legtökéletesebb, ami teljesen értelmetlen.

Szele Tamás