Van az úgy, hogy az ember a szarva közt találja el a tőgyét, meg olyan is van, hogy még ott se. Főleg, ha sajtóról beszélünk. Még inkább, ha sajtó útján elkövetett prognózisról, az mindig bizonytalan, minél magabiztosabb egy jóslat, annál kevésbé érdemes bízni benne, annál valószínűbb, hogy még az ellenkezője sem válik valóra.

Vagy de. Kicsit csóváltam a fejemet, mikor megláttam az Index frissen megjelent írásának címét, mely szerint:

„Most dől el Putyin sorsa?”

merthogy vagy most, vagy máskor, esetleg el sem dől. Szerencsére maga az anyag leginkább az amerikai félidős, november nyolcadikán rendezendő választások hatásával foglalkozik az ukrajnai háború sorsára. Azt latolgatja, hogy ha előretörnek a republikánusok – valamennyi sikerre számíthatnak, csak az a nem mindegy, mekkorára – és a választás finise az információs térben zajlik, tehát komoly szerepe lesz benne az Elon Musk által frissen megvásárolt Twitternek, melyről az új tulajdonos el kívánja távolítani a moderációt, akkor létezik-e olyan forgatókönyv, mely szerint az Egyesült Államok beszünteti Ukrajna támogatását és ezzel Vlagyimir Vlagyimirovicsot Kijev és a győzelem kapujába segíti?

Hogyne, annyiféle forgatókönyv létezik, ahányat csak írunk. Viszont sose feledjük: ezek közül jó esetben egy válik valóra, többnyire viszont egy sem, mert nem találjuk el, mi fog történni. A komoly elemzések – Washington Post, Reuters – nem túl optimisták, mármint a republikánus–demokrata erőviszonyokat illetően, én magam ezt óvatosabban kezelném, ugyanis a támogatás beszüntetését csak a Republikánus Párt legszélső jobbszárnya kívánná, és nem találom túl valószínűnek, hogy akkora többséget szerezzenek, ami még az ilyen, az általános társadalmi konszenzussal is szembemenő intézkedésekre lehetőséget adna nekik.

Ami a Twittert illeti, azzal bizony bajok lesznek, a moderáció eltüntetése törvényszerűen a legszélsőségesebb irányba tolja a közösségi oldalakat, a megjelenő nagyon hangos radikálisok hamar elüldözik a mérsékelt többséget, majd azt a látszatot keltik, hogy ők a többség – ha Musk, akinek esze tokjáról nem vagyok a legjobb véleménnyel, valóban beváltja az ígéretét, azzal tönkre is teszi a platformot, és elveszít minden centet, amit beléje fektetett. Ugyanis a távozó többség miatt csökkenni fog a hirdetések értéke is. Musknak lehetnek elvei, de nem kéne elfelednie az angol közmondást: „A fool and his money are soon parted”, vagyis „A bolond gyorsan megválik a pénzétől”.

Itt még nagyon sok lehetőség feltételezhető, azt sem nagyon hinném, hogy az egyelőre átalakulóban lévő óriáscég képes lesz akár a legnagyobb sietség és igyekezet dacára is hathatós segítséget adni a republikánusoknak és az alt-rightnak ez alatt az alig több, mint egy hét alatt.

Viszont abban valami igaza tényleg van az írásnak, hogy Putyin sorsában mostanság változás állhat be. Csak ez nem az Egyesült Államokban dől el, hanem Oroszországban.

Épp tegnap olvastam ugyanis a Meduzán, mely lapnak kiváló informátorai vannak a Kreml legbelsőbb köreiben, így az Elnöki Adminisztrációnál is, hogy ennek a szervnek a belpolitikai blokkja megkezdte a 2024-es elnökválasztási kampányról szóló megbeszéléseket, amelyeken a Kremllel együttműködő tisztviselők és politikai stratégák vesznek részt.

Az eddig tudhatókat kiszivárogtató források szerint a Kremlnek egyelőre csak egy alapvető „elképzelése” van a közelgő választásokról – de az már világos, hogy „a kampány Vlagyimir Putyin személye körül fog zajlani”. A Meduza egyik beszélgetőpartnere külön hangsúlyozta: „Nincs szó más jelöltekről.”

Azt tetszik mondani, hogy ez nem meglepő? De, az. Ugyanis legalább a színjáték kedvéért, de szoktak indítani néhány „külső”, „liberális” áljelöltet, az előző választásokon – 2018-ban – két ilyen is volt, közülük a Jabloko társalapítója, Grigorij Javlinszkij a szavazatok 1,05 százalékát szerezte meg, míg Kszenyija Szobcsak televíziós műsorvezető 1,68 százalékot. Hogy Kszenyija Szobcsakot alig pár napja már körözik is, és elmenekült az országból, az vagy véletlen, vagy sem, de Moszkvában igen ritkák a véletlenek.

Hogyan működik egy ilyen orosz elnökválasztási kampány, ami, mint tudjuk, elveszíthetetlen? Általában – ahogy az Elnöki Adminisztráció munkatársai elmondták – a választás előkészületei másfél évvel a voksolás napja előtt (hagyományosan ez március második vasárnapja) kezdődnek a Kremlben. Az Elnöki Adminisztráció először meghatározza a kampány „körvonalait”, majd kiválasztja azokat a politikai stratégákat, akik „felelősek” lesznek a szavazásokért a régiókban. Ezt követően, több hónappal a szavazás előtt, a régiókban „mozgósítási hálózatokat” állítanak fel, vagyis eldöntik, hogy kik és hogyan „mozgósítják” az állami alkalmazottakat és más, a kormányhoz hű szavazókat. Ezzel egy időben a kampány végleges ideológiai stratégiájának meghatározása is zajlik.

Itt már érdekes jelek mutatkoznak. Egyelőre csak annyi világos, hogy Putyin következő kampánya egy „nyugatellenes” narratíva köré épül majd. Putyin szokás szerint „Oroszország nagyságának helyreállításáról, a Nyugat elleni harcról és a többpólusú világról” fog beszélni. Az adminisztráció belpolitikai osztálya azonban biztos benne, hogy az ilyen retorikára nem túl nagy az igény:

„Nem a választókat érdekli ez a kérdés, hanem magát az elnököt.”

Mondjuk ezt még felboríthatná logikai alapon egy nagyarányú republikánus győzelem az összes következményeivel együtt, de nem borítja, hiszen „érdekli az elnököt” a kérdés, tehát akkor is ellenséges marad a Nyugattal szemben, ha az hófehér ruhácskában, ezüst tálcán nyújtja át neki Kijev és Washington kulcsait, tehát ebből a szempontból nagyjából mindegy, hogyan alakulnak a dolgok november nyolcadikán.

Illetve azért mégsem mindegy, mert a Kreml nagyon reméli, hogy az elnökválasztás előtt véget ér az Ukrajnával folytatott háború. De hogy pontosan milyen módon kéne ennek történnie, az nem világos.

„Mit fognak győzelemnek nyilvánítani? A választásokon kész, már elért eredményekkel kell indulni. Például az elcsatolt területek egy bizonyos részével. De hogy melyek lesznek ezek a területek, az még nem világos.”

– hangsúlyozta egy bennfentes.

Hát, ez az: ezen az állapoton már valóban csak a Nyugat segíthetne, ha egy gyors árulással cserben hagyná Ukrajnát és ezzel hozzájárulna a teljes orosz győzelemhez (amennyiben ez lehetséges volna, bár vannak kétségeim efelől), azonban mért tenne ilyent a Nyugat, ha egyszer tudja, hogy a „többpólusú világ” és a nyugatellenes narratíva miatt ezért semmit sem fog kapni, mármint hamarosan bekövetkező háborúkon kívül? Azért annyira nem ellensége saját magának, hogy pillanatnyi elmezavartól vezérelve, hirtelen támadt hangulatában ilyesmit tegyen (legalábbis reméljük, hogy átgondolják a nyugati politikusok a döntéseiket).

Érdekes egy választás lesz ez, amit azonban képtelenség elveszíteni. Az illetékesek szerint a Kreml eltökélt szándéka, hogy Putyin rekorderedményt érjen el a közelgő választásokon. Éspedig azért, mert biztos benne, hogy népszerű. Honnan biztos benne? Onnan, hogy ezt mondatta magának...

„Azok után, hogy milyen számadatokat jelentettek be hivatalosan a csatlakozásról szóló népszavazásokon a DNK és LNK, Herszon és Zaporizzsja, lehetetlen lesz bármi sokkal alacsonyabbat felmutatni. A támogatásnak teljesnek kell lennie. Többek között azért is, hogy demonstrálja az elnök népszerűségét a Nyugat felé.”

De hiszen azok népszavazási színjátékok voltak, puskacsövek előtt! Ezeken 87 és 99 százalék közötti támogatást kapott az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozás, úgy, hogy a területek lakosságának jelentős része ott sem volt, hiszen már korábban elmenekült a harci cselekmények elől. Nem baj: szavazni visszamehettek, vagy hogy is van ez.

Hogyan fogják elérni? Arra már van bejáratott módszer. A 2021-es Állami Duma-választásokon például a legújabb vizsgálatok szerint több, mint 17 millió hamis szavazatot adtak le az Egységes Oroszország pártra, melyet Vlagyimir Putyin vezet. Ezt több, mint kilencezer szavazóhelyiség videóarchívumának átvizsgálása alapján állapították meg független elemzők, a Revizor nevű mesterséges intelligencia segítségével. Ha már nekiláttak, a 2018-as választások felvételeire is ráengedték a Revizort: míg 2018-ban a mesterséges intelligencia 615 „gyanús” szavazókört észlelt, addig 2021-ben már 1770-et.

Sőt, az elnökválasztásokon már nem is lesz szükség erre a bonyolult, papíralapú, szavazóhelyiséges rendszerre: be akarják vezetni az elektronikus szavazást, amit aztán úgy befolyásolnak, ahogy akarnak, a saját, állami rendszerükön belül. Ha Putyin csak 100 százalékos győzelem esetén boldog, kaphat akár 110 százalékosat is. Ugyanakkor egy, a Kremlnek dolgozó politikai stratéga titokban elismerte, hogy a „leglogikusabb” és „legérthetőbb” megoldás az lenne, ha 2024-ben egyáltalán nem tartanának választásokat, hanem egész Oroszországban hadiállapotot vezetnének be, és elhalasztanák a szavazást. Idézem:

„2024-re a szankciók és az elszigeteltség gazdasági következményei teljes mértékben megmutatkoznak. Nyilvánvaló, hogy az eredmény azt mutatja majd, amit akarnak, de miért kell a lakosságot a hihetetlen rekordszámokkal felháborítani?”

Aztán meg is adja a választ a saját kérdésére:

„Vlagyimir Putyin szereti látni, hogy támogatják az emberek.”

És ha szereti, látni is fogja, szóljanak ehhez azok az illető emberek, amit csak akarnak.

Hogy aztán egy ilyen helyzet magából az orosz népből milyen reakciókat és milyen indulatokat fog kiváltani, azt majd még meglátjuk, és mindez erősen függ a hadi helyzet alakulásától is – de ilyen szempontból igazat kell adjak az Index címének: lehet, hogy most dől el Putyin sorsa.

Csak nem Washingtonban, hanem Moszkvában – és ő lesz felelős azért, ami történni fog vele.

Senki más.

Ez az autokrácia hátránya.

Szele Tamás