Horváth József hivatásos titkosszolga és összecsukható bambusz-Rambo, valamint háztáji és tábori James Bond aggódik. Ráadásul most az egyszer még igaza is van, bár nagyon nem úgy, ahogyan ő gondolja. Dióhájban: a minden rendszert kiszolgáló gumitalpú úriember most épp az online befolyásoló kampányok miatt aggodalmaskodik a Magyar Nemzet hasábjain.

(Képünk illusztráció)

Túlzás nélkül állíthatom, hogy többet tudok nála erről a szakterületről, hiszen legalább tizenkét éve hadakozok az álhírek és konteók ellen, részt vettem és veszek néhány ilyen célú uniós projektben is, tehát nem ma kezdtem aggodalmaskodni, mint Horváth mester. Csak én mondjuk tettem is ezt-azt az ügyben. Lássuk Horváth (meglehetősen kezdő) szempontjait.

1. Aggódik a deepfake megjelenése miatt. Joggal, csakhogy mivel ő nem is ismeri ezt a szakkifejezést, azt írja egy reklám kapcsán, miszerint: „Nagy valószínűséggel a mesterséges intelligencia vert át. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy hová is vezet a digitális világ egyre gyorsuló fejlődése. Már ha ezt nevezhetjük annak.” Nos, uram, ha csak reklámokban vetnék be az MI-t, mindenki vígan lógázhatná a lábát, ugyanis a hirdetés a hazugságok legkevésbé veszélyes formája, ráadásul törvényesen szabályozzák is. Ahhoz viszont mit szól, hogy tavaly év elején Indonéziában mesterséges intelligencia segítségével életre keltették a régóta halott Suharto elnököt a választási kampány kedvééért? Igen, egyenesen a túlvilágról kampányolt egy videoklipben, annak dacára, hogy 2008-ban egyszer már elhunyt. Ez is reklám, csakhogy politikai, és mint ilyen, távolról sincs annyira szabályozva, mint egy mosópor-hirdetés. De nagy aggodalmában ne feledje, Horvátth úr, hogy a kormánymédia által körülrajongott, „titokzatos” Wellor se élő ember, hanem csak egy MI, amely megadott szövegekből készít rap-jellegű zeneszámokat. Mindenesetre levonja a következtetést:

   „Ugyanis ezzel a módszerrel mindannyian és ráadásul egyre kifinomultabban válunk manipulálhatóvá. Most csak egy ártatlan reklám akart megtéveszteni, de ennyi erővel a befolyásolás, lejáratás, álhírgyártás, dezinformálás szinte beláthatatlan veszélyeket hordozó új eszközévé is válhat a mesterséges intelligencia. Hiszen bárkiről legyárthatnak olyan lejárató anyagokat, amelyek a valósággal még csak köszönőviszonyban sincsenek.”

   Bizony ám, jó uram, csakhogy ezt én is, az Unió szakemberei is, mások is már jó tíz éve mondjuk – és alig győzzük leleplezni az ilyen irányú orosz tevékenységet.

2. Aggódik a romániai elnökválasztások miatt, és ebből az alkalomból csodálatosan adja elő „A macska, a forró kása és a kerülgetés” című balettet:

   „Itt volt néhány hete a romániai elnökválasztás, amelyről még nem tudjuk, hogy a szálai hová vezetnek. De az esetet nem intézhetjük el egy vállrándítással vagy egy cinikus romániázással. (…) A román titkosszolgálatok jelentése szerint egy több tízezer álprofilból álló hálózatot használtak, amit már nyolc évvel ezelőtt létrehoztak. Értékelésük szerint ez a művelet az orosz hibrid hadviselés jegyeit mutatta, amely tudatosan használt olyan algoritmusokat, amelyek segítségével manipulálni tudták a választókat. (…) Az tény, hogy valami furcsa dolog játszódott le a szomszédunkban. Amiről még nem tudjuk, hogy kik és milyen szándékkal húzódnak meg mögötte.”

   Mindent inkább, csak le ne kelljen írni, hogy valóban az oroszok akcióját láttuk. Horváth úr, ha valami úgy úszik, mint a kacsa, úgy repül, mint a kacsa és úgy is hápog, mint a kacsa, ritkán szokott bengáli királytigris lenni. De legalább ne lepődne meg ilyen látványosan és írásban, sőt, az országos napisajtó egyik felületén. Ezzel azt a benyomást kelti, hogy maga nem egy minden hájjal megkent hírszerző, hanem egy naiv kis szűzleányka az Angolkisasszonyoktól, hímzőkerettel a kezében.

    Csodálja, hogy az újvidéki pályaudvaron történt halálos baleset után milyen hamar indultak meg Szerbiában a tömegtüntetések. Sőt, titokzatos „beavatkozásra” gyanakszik. „Ennek a valódi szervezőit, finanszírozóit eddig szintén nem nevezték meg. Ahogy az sem, hogy belülről vagy az országon kívülről mozgatták-e a szálakat.” Kérem, tessék hozzászokni, hogy ahol gyorsan járnak a hírek, gyors rájuk a reakció is. És semmi értelme külső diverzióra gyanakodni: maga mit szólna, ha beomlana a Keleti Pályaudvar várócsarnoka? Persze, hogy fel lenne háborodva és a felelősök fejét követelné. Arról meg senki sem tehet, hogy Horváth úr a hírek terjedési sebességét a lovasfutárokéban próbálná maximálni. 

3. Muszáj volt idekeverni a Magyar Hang már lecsengőben lévő ügyét a szíriai kormánygép landolásával kapcsolatban elkövetett tévedés miatt. Először is: a Magyar Hang teljesen magától és a lehető leggyorsabban beismerte a tévedését. Ez nem zavarja a kormánymédiát abban, hogy mind a mai napig legalábbis vérét akarja venni az összes érintett és nem érintett munkatársnak, szóval hadd ejtsek pár keresetlen szót ez ügyben én is.

   Csak az nem téved, aki kerüli a munkát. Nyilvánvaló hiba volt ezt a hamisnak bizonyult hírt kiengedni, de a helyesbítés a lehető leggyorsabban megjelent, amint kiderültek a realitások. Civilizált országban ennyi elég is szokott lenni, és elég is kell legyen. Azonban a kormánysajtó – és valószínűleg maga a kormány is – „fogást” vélt érezni a lapon és folytatják ellene a hadjáratot. Tessék már nekem megmondani, hány sajtópert is veszített tavalyelőtt a kormánymédia (a tavalyi adatok még nincsenek meg)? Vegyük csak a Magyar Nemzetet, melyben ön is publikál. Az, kérem, hetet. Valahogy azonban senkit sem kötöttek ezek miatt poligráfra, pedig – ugyan nem a Magyar Nemzetnél, hanem az Origónál – az is előfordult már, hogy a sajtóperre beidézett főszerkesztő eskü alatt azt vallotta, miszerint fogalma sincs arról, ki írta a per tárgyát képező cikket... ott azért lett volna helye egy poligráfos vizsgálatnak. Ott igen, de nem egy nyilvánvalóan egyszerű szakmai tévedés ügyében. Szóval: ha már dezinformációról, befolyásolásról, online eszközökről beszélünk, mielőtt aggodalmaskodni méltóztatik, legalább nézzen utána, miről beszél. És seperjen egy kicsit a saját portája előtt.

De ne legyünk szűkkeblűek, mutassunk be egy példát a valódi dezinformációra. Éspedig a mai Magyar Hírlapból. Azt írja a lap, vastag betűs címben, miszerint:

„Ukrajnában is szolgált a Las Vegas-i robbantó”

Szignó természetesen sehol, a kérdés viszont adja magát: honnan tudják? Ritka kivételként megadja a lap a hír forrását is, ami nem egyéb, mint az Oroszhírek.hu. Az meg az AP-re hivatkozik, mely tényleg említi emberünk kapcsán, hogy szolgált Ukrajnában is. Azt, hogy mikor, nem említi, de 2006 és 2024 között bármikor járhatott arrafelé szolgálati ügyben. Ukrajnán kívül viszont kétszer járt Afganisztánban, egyszer-egyszer meg Tádzsikizstánban, Grúziában és Kongóban. Szintén szolgálati ügyek miatt, nem adták ingyen azt az öt Bronz Csillagot, amivel ki volt dekorálva Livelsberger zöldsapkás főtörzsőrmester. Hogy az AP miért találta fontosnak megnevezni a szolgálatit helyeit, az az AP titka, de lám, így lehet egy valós hírt befolyásolásra használni.

Kiemeljük belőle, hogy Livelsberger szolgált Ukrajnában. Aztán lehet, hogy csak az amerikai követséget őrizte, azt is réges-régen, de ha ezt nem pontosítja senki, akkor már támogatja az „ukrán oldalon harcoló amerikai alakulatok” orosz dezinformációs legendáját.

Ráadásul – ugyanebben a Magyar Hírlap-anyagban említik – Livelsberger állomásozott valamikor Fort Libertyben is (korábbi neve: Fort Bragg). Minő csoda, valamikor réges-régen a New Orleansban tömegmészárlást végrehajtó Shamsud-Din Jabbar is oda volt beosztva – már látjuk is magunk előtt az összeesküvést, mondjuk Trump és Elon Musk ellen.

Mindenkit szeretnék megnyugtatni: Fort Libertyben ötvenkétezer fős állomány tartózkodik állandó jelleggel, persze rotációban. Ez egy közepes város mérete mifelénk, és még ha egy időben is osztanak be két katonát oda, akkor sem túl valószínű, hogy megismerkednek, főleg, ha nem egy alakulatban szolgálnak.

De ha egymás mellé rakjuk ezt a két jelentéktelen mozzanatot, az ukrajnai és a Fort Bragg-i állomáshelyeket, máris torz képet kapunk.

Ez a befolyásolás, Horváth úr, nem egy-két véletlen tévedés – és ez bizony az orosz módszert követi. Ha aggódik, akkor igaza van, de az Égre kérem vigyázzon: le ne leplezze saját magát, magukat véletlenül! Nehogy a tulajdon farkába harapjon, mint az alkimisták híres Uroborosz-kígyója.

Mely az örökkévalóság jelképe. Hiszen a hazugság is örök: ne higgyük el akkor sem, ha igazságnak vagy aggodalmaskodásnak álcázza magát.

Szele Tamás