Folytatódik a hazug legenda, sokadik részét látjuk már: a gonosz pletykáról beszélek, amit a Kreml terjeszt a saját, sanda céljai érdekében és ami azt hazudja, hogy Lengyelország, Magyarország és Románia fel akarná osztani egymás között Ukrajnát. Sem nem akarják, sem nem tudnák, de eszük ágában sincs ilyen ostobaság. Viszont Moszkva most váratlan segítséget kapott.

Éspedig nem mástól, mint Toroczkai Lászlótól. A Mi Hazánk (az orosz nyelvű sajtóban: Nasa Rogyina) elnöke ugyanis a lengyel nemzeti függetlenség napja alkalmából azt tweetelte (a Twitterről még nincs kitiltva, ha Elon Muské marad a cég, nem is lesz), miszerint:

„Ma van a lengyel függetlenség napja. Isten áldja Lengyelországot! Találkozzunk újra a közös lengyel–magyar határon!”

Ehhez egy 1939 márciusában Uzsok közelében készült fotót csatolt, amely egymással kezet fogó határőröket ábrázol, akik a lengyel–magyar határon állnak, amely Kárpátalja Magyarországhoz csatolása után alakult ki.

Mármost mindenki gondoljon Trianonról és a bécsi döntésekről, amit akar, azonban háborús helyzetben ilyen provokációt politikus – ha annak nevezhető – nem követ el, ha mégis megteszi, annak oka van. Toroczkai nézetei ismertek, számomra kritikán aluliak, de joga van azt a véleményéhez, még ahhoz is joga van, hogy elmondja, ahhoz nincs joga, hogy ezzel ártson Magyarországnak. Márpedig most ez történt.

Az ukrán külügy válasza nem sokat váratott magára, Oleg Nyikolenko, az ukrán külügyminisztérium szóvivője a Facebookon reagált:

„Elfogadhatatlan Toroczkai László magyar képviselő felhívása az államhatárok felülvizsgálatára. Felszólítjuk a magyar kormányt, hogy ítélje el az ilyen felelőtlen kijelentéseket, amelyek felborítják a kétoldalú kapcsolatokat, és nem állnak összhangban a jószomszédi viszony szellemével.”

A magyar kormány meg vagy elítéli, vagy nem, vagy észreveszi a dolgot, vagy nem. Hogy mostanra már tud róla, az bizonyos, az a nem bizonyos, hogy akar-e foglalkozni az üggyel. Ez a kormány ugyanis – annak ellenére, hogy Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter nem szokott róla rosszindulatúan beszélni – hol nyíltan, hol burkoltan, de sokat tett már Ukrajna ellen, bár Kárpátalja elcsatolása valóban nem szerepel a tervei között. Éspedig azért nem, mert nem is állna módjában ilyen lépésre ragadtatni magát. Erről már sokat írtam: nincs értelme újból elmagyaráznom, miért lenne teljesen irreális egy ilyen terv.

Azonban azt nem lehet nem észrevenni, hogy az eredetileg az SZVR-től, tehát Nariskintől származó „felosztás-álhír” a Toroczkai-incidenssel új szakaszába lépett. A korábbi fázisokat már november ötödikén ismertettem, az egész kósza álhírekkel kezdődött, majd Nariskin emlegette, ahányszor csak módjában állt, a legutóbb maga Putyin hozta szóba, pár napja meg Andrej Guruljov Állami Duma-képviselő közölte egy televíziós interjúban:

„Nincs más lehetőség, mint hogy a Kreml csapatai elérjék a magyar, lengyel, szlovák és román határt. Egyszerűen elkerülhetetlen, nincs más lehetőség! Mindenképpen eljutunk oda, csak idő kérdése.”

Hogyne: háború után, és turistavízummal. Guruljov esze tokjáról különben annyit, hogy ugyanabban az orosz köztévé-műsorban nyáron még London bombázásával fenyegetőzött, azt is elkerülhetetlennek mondta. De minket ő csak másodlagosan érdekel, számunkra jelenleg az a fontos, hogy az államilag kitalált és terjesztett összeesküvés-elméletre most feltették a koronát azzal, hogy „egy magyar politikus” is „komolyan” foglalkozott vele. Annyira volt ez komoly, amennyire Toroczkai politikus, és ezt értse mindenki úgy, ahogy akarja. De lássuk, hogy jelenik meg a történet az orosz és ukrán sajtóban!

Mi sem bizonyítja inkább azt, hogy a tweet a Kreml kedvét keresve vagy annak sugalmazására született, mint az, hogy az orosz sajtóban elsőként a lehető legkormánypártibb médium, a RIA Novosztyi vette elő, érdemes megfigyelnünk, hogyan:

„Moszkva, november 13. – RIA Novosztyi. Toroczkai László, a Mi Hazánk párt vezetője Ukrajna Lengyelországhoz való csatolására utalt, gratulálva az országnak a függetlenség napja alkalmából.

„Ma van Lengyelország függetlenségének napja. Isten áldja Lengyelországot! Találkozunk a közös lengyel–magyar határon!” – írta a Twitteren.”

Hm, Moszkvából kicsit másképp néz ki a térkép, mint akár Kijevből, akár Varsóból, akár Budapestről: Kijevből is, Budapestről is Kárpátalja elcsatolására utal(hat) a szöveg, így is olvasták, a reakcióból ítélve, Moszkvában viszont úgy értelmezik, hogy Kárpátalját is Lengyelországhoz csatolnák, egész Ukrajnával együtt. Amiről egyáltalán nincs szó, soha nem is volt, sőt, Lengyelországnak nincsenek területi igényei Ukrajnával szemben, maximum néhány szélsőséges beszél ilyesmiről, ők is moszkvai pénzből, de legyen ez jó lecke a határrevízióról álmodozó magyar szélsőségeseknek: Moszkvában másként képzelik azt, amit ők Budapesten magától értetődőnek vélnek. Úgy is lehet közös magyar–orosz határ, hogy Oroszország jön ide, megelőzni a „lengyel expanziót”, amint azt Guruljov állítja is.

Az megint más kérdés, hogy ha sikerül nekik, fél éven belül kerülünk ki a NATO-ból és az Európai Unióból (már, ha nem lesznek harci cselekmények, mert ha lesznek, akkor az egész az önálló magyar államiság megszűnésével együtt napok alatt lezajlik), ugyanis amennyiben Ukrajna elesik, akkor Putyin – tavaly decemberben hangoztatott ultimátuma értelmében – nem fogja hagyni, hogy az Oroszországi Föderációval szomszédos államokban NATO-jelenlét vagy NATO-fegyverzet legyen, ha meg ezeket kivonják, a világon semmi sem akadályozza meg, hogy lerohanja a most Ukrajna „felosztásával” vádolt Magyarországot, Romániát, Lengyelországot. Hiszen védekezni sem tudnánk, nem volna mivel. Aztán következnének a velünk határos államok, és így tovább, falatonként egész Európa.

Szóval, ezzel játszani már nem szabad, ez nem tréfa, ez már jóval több kettőnél: erre mondtam, hogy politikus, ha annak nevezhető, ilyen provokációt a jelenlegi helyzetben nem követ el, ez bizony egyedül a Kremlnek hasznos.

De ki is használják, a RIA Novosztyi így folytatja a hírt:

„Korábban Maxim Buzsanszkij, a Rada parlamenti képviselője arra figyelmeztetett, hogy Budapest csapatokat vezényelhet Kárpátaljára a magyarok védelmére. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter megerősítette, hogy létezik egy katonai forgatókönyv 150 ezer honfitársuk védelmére Kárpátalján.”

Szíjjártó nem intervencióról beszélt a nyáron (bár ne beszélt volna egyáltalán semmiről), hanem azt mondta július közepén, hogy:

„Magyarország érdeke, hogy mielőbb béke legyen tőlünk keletre, mert akkor el lehet kerülni azokat a veszélyes forgatókönyveket, amelyek ahhoz készültek, hogy mit tehetünk a Kárpátalján élő 150 ezres magyarság kimentésére, megvédésére.”

Ez evakuációt jelent, nem intervenciót. Egyébként én vagyok az utolsó, aki Szíjjártót védené (és az utolsó, akihez ő védelemért folyamodna), de ha nem azt mondta, akkor nem azt mondta.

Az ukrán sajtó eddig mértéktartóan fogalmaz, megírják, mi történt, megírják, mit szólt az ukrán külügy (egyedül az Unian ír pár mondatnyi, nem től hízelgő kommentárt az esethez), de az orosz kormánymédián úgy vonul keresztül Toroczkai, mint a fellobogózott Aurora cirkáló a Győzelem napján: teljes díszben, kürtölve.

Ami vagy célja volt, vagy sem, vagy pedig egyenesen a show része.

Egyet mondok: nem kéne mindenkinek politikával foglalkoznia.

Toroczkai Lászlónak főleg nem kéne.

Ugyanis vagy tudta, hogy mit művel, kinek a malmára hatja a vizet és akkor azért nem szabad politika közelébe engedni, vagy nem tudta, és akkor azért.

Akkor ugyanis alkalmatlan a politizálásra.

Bár, ha jobban belegondolok: mindenképpen alkalmatlan.

Mezőőrnek tán még beválna.

Szele Tamás