Azzal kell kezdenem, hogy eléggé különös irat került elém, mellyel kapcsolatban sok kérdés vetődik fel, de lehet éppenséggel nagyon fontos – és lehet valamiféle hamisítvány is. Ez utóbbi esetben az a kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálja, az előbbiben meg az hogy miképpen kerülhetett a nagyobb nyilvánosság elé?

(Képünk illusztráció)

Az eszmefuttatásnak nincs szerzője, és különböző kínai fórumok, orgánumok különböző időpontokban adták közre, körülbelül tavaly december 25. és 28. között, hozzám először egy angol nyelvű fordítás jutott el január 3-án este, Anton Gerasenko volt ukrán politikus X-bejegyzése révén, de megkerestem a kínai eredetiket is és azokból dolgoztam. Azért beszélek több „eredetiről”, mert a kínai közlések szövegileg ugyan tökéletesen egyeznek, ám datálásuk és illusztrációik eltérnek. Nos, mielőtt ennél többet mondanék, lássuk a medvét, lássuk magát az iratot!

„Biztos, hogy Oroszország képes lesz harcolni az Egyesült Államok ellen? Kínának fel kell készülnie a legrosszabbra, és három előkészületet kell előre megtennie.

2024. október 4-én az akkori orosz külügyminiszter-helyettes, Rjabkov már reagált az „Oroszország és az Egyesült Államok közötti fegyveres konfliktus lehetőségének” felvetésére: »Ez attól függ, hogy az amerikai fél milyen lépéseket tesz, de az orosz fél el fogja kerülni a feszültség eszkalálódását«.

Érdemes megjegyezni, hogy Oroszországnak a hadszíntéren mutatott hullámzó teljesítménye egyesek szerint arra enged következtetni, hogy ha maga az Egyesült Államok lépne fel, és nyújtana aktív katonai segítséget Ukrajnának Oroszországgal szemben, Oroszország tehetetlen lenne ellene.

Ha ez igaz, akkor Oroszország összeomlásával az egész nemzetközi helyzet drasztikusan megváltozna, és ekkor Kínának fel kell készülnie a legrosszabbra. Ez esetben három előzetes lépést kell mindenképpen megtennie.

1. lépés: Készüljünk fel a háborúra

A legelső dolog, amiben biztosak lehetünk, hogy amennyiben Oroszország összeomlik, akkor Kínát kollektív módon ostrom alá veszik a nyugati országok, élükön az Egyesült Államokkal.

Az amerikai Nemzeti Hírszerzési Igazgató Hivatal már 2024 márciusában kiadta az »U.S. Intelligence Community 2024 Annual Threat Assessment” című jelentést, amelyben jelentős teret kapott az „Oroszország és Kína fenyegetésének« ismertetése. A jelentés szerint:

»Az erősödő nagyhatalmi rivalizálás, a transznacionális kihívások és a regionális konfliktusok közepette az Egyesült Államoknak egy mindinkább törékeny világrenddel kell szembenéznie, amelyben Kína, Oroszország, Irán és más országok kihívást jelentenek a nemzetközi rendszer ellen, amelyet az Egyesült Államok sokáig dominált.«

Az USA által felsorolt országok közül pedig Kína került az első helyre.

Ennek az oka nagyon egyszerű, az Egyesült Államok úgy véli, hogy Kína megfelelő képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy közvetlenül felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, és képes megváltoztatni az eddig fennálló „szabályokon alapuló” globális rendet.
Oroszország ma segíthet Kínának megosztani az Egyesült Államok által rá gyakorolt nyomás egy részét, de ha Oroszország elbukik, az USA minden energiáját Kínára összpontosíthatja.

Kína tisztában van ezzel, és évek óta készül a háborúra.

Például ha az Egyesült Államok és Kína között a jövőben kitör egy háború, a tenger nagyon fontos hadszíntér lesz, és annak érdekében, hogy eséllyel harcoljon az amerikai haditengerészet ellen, mely, mint ismert, a „világ legerősebb haditengerészete”, Kína nagy jelentőséget tulajdonít a hadiflotta fejlesztésének.

Jelenleg Kína a leggyorsabban ütemben építi a hadihajókat, ami csak békeidőben elképzelhető. Emiatt a kínai haditengerészet állománya gyorsan növekszik, 2021 óta a kínai haditengerészet teljes tonnatartalma elérte az amerikai haditengerészet 1/3-ának szintjét.

Érdemes megjegyezni, hogy Kína hajóépítő iparának kapacitása ma már jóval meghaladja az amerikai hajóépítő iparét, ami azt jelenti, hogy idővel a kínai haditengerészet teljes tonnatartalma hamarosan eléri az amerikai szintjét.

A haditengerészet mellett a kínai szárazföldi és légi haderő potenciálja is jelentősen javult, ami azzal a ténnyel párosul, hogy ha Kína és az Egyesült Államok között háború tör ki, az nagy valószínűséggel az ázsiai-csendes-óceáni térségben zajlik majd, ahol Kína bizonyos hazai pályaelőnnyel rendelkezik.

Ezen túlmenően, figyelembe véve, hogy Kína teljes és hatalmas ipari kapacitással rendelkezik, ha egyszer rákényszeról a hadigazdaság bevezetésére, a polgári gyárak közvetlenül hadiüzemekké alakíthatóak, a frontvonalbeli harcokhoz szükséges különféle fegyverek és felszerelések gyártása céljából.

2. lépés: Az európai országokkal fenntartott diplomáciai kapcsolatok kezelése

A katonai előkészületek mellett Kínának meg kell találnia a módját az európai országokkal való kapcsolat kezelésének is. Nem várható, hogy ezek az országok az Egyesült Államokkal szemben álló oldalon álljanak vagy hogy semlegesek maradjanak, miután az USA hadat üzent Kínának, de még az sem, hogy ne vegyenek túlságosan részt a Kína és az Egyesült Államok közötti konfrontációban.

A China Daily világosan kijelentette: »Kína és Európa együttműködésének perspektívái vannak olyan területeken, mint az ellátási lánc rugalmassága, a gazdasági biztonság, a digitális átalakulás és az éghajlatváltozás, és a Kína-EU kapcsolatok egészséges fejlődése a stabilitás új horgonyává válhat Európában.«

Tudnunk kell azonban, hogy Kína és Európa között önmagában nincs alapvető érdekellentét vagy geostratégiai ellentmondás, és a két fél közös érdekei messze felülmúlják a különbségeket. Az európai országokkal szemben Kína mindig is ragaszkodott a „partner, nem rivális, lehetőség, nem fenyegetés” elvéhez, hogy együttműködjön velük, és az európai országok az évek során a Kínával való együttműködésben sokat is nyertek.

Jelenleg az európai országok alkalmanként követni fogják az Egyesült Államokat, tesznek néhány megjegyzést Kína ellen, de a Kínával való szoros együttműködés előfeltételei alapján az európai országok nem részesítik majd előnyben az Egyesült Államokat, mint Kínát leginkább elutasító hatalmat.

Ha el tudjuk érni, hogy az európai országok semlegesek maradjanak Kína és az USA közötti erőteljes konfrontáció esetén, akkor Kína sokkal kevesebb problémával fog szembenézni.

3. lépés: Hogyan kezeljük Oroszország esetleges belső változásait?

Miután Oroszország elbukik, Kínának el kell gondolkodnia azon, hogyan kezelje Oroszországot, mert ekkor Oroszország belső viszonyaiban hatalmas változás állhat be.

Mindannyian tudjuk, hogy Vlagyimir Putyin már régóta USA-barátról USA-ellenesre váltott. Putyin mindenkinél jobban ismeri az Egyesült Államok képmutatását és ravaszságát.

Tehát a Putyin vezette Oroszország és az Egyesült Államok viszonya az évek során nem tekinthető jónak, és sok külföldi médium szemében is Putyin az egyetlen, aki ki mer állni az Egyesült Államok ellen.

Viszont ennek a vasöklű uralkodónak az Egyesült Államok és a Nyugat is elég sok fejfájást okozott.

Tehát ha egyszer Oroszország elbukik, akkor Putyin valószínűleg kénytelen lesz lemondani. Ez esetben Oroszország jobb ellenőrzése érdekében az Egyesült Államok és a Nyugat nagy valószínűséggel támogatni fog egy USA-barát orosz kormányt.

Addigra Oroszországnak Kína talán már nem barátja, hanem riválisa lesz.
Ekkor Kínának át kell alakítania Oroszországgal szembeni politikáját.
Kína és Oroszország között hosszú szárazföldi határvonal húzódik. Amint az orosz belpolitikában beállnak a hatalmas változások, Kínának csapatokat kell erre a határra telepítenie, hogy megakadályozza az orosz belpolitikai változások begyűrűzését.

Viszont maga az a kijelentés, hogy „Oroszország nem lesz képes szembeszállni az Egyesült Államokkal”, maga is vitatható lehet. A jelenlegi nemzetközi helyzetet tekintve, bár az Egyesült Államok még mindig a „világ legerősebb hatalmának” pozícióját foglalja el, de ha minden így megy tovább, az Egyesült Államok „globális hegemóniára” való törekvése túlságosan széles körben fog elterjedni és visszatetszést kelteni.

Az erőforrások túlságosan szétszórt volta miatt az Egyesült Államok keleti és nyugati felének fejlődésemár így is aszimmetrikus, így az elmúlt években az Egyesült Államokban is megjelent a »stratégiai zsugorodás« tendenciája.

Ezzel szemben a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea által alkotott „ellen-hegemónia” tábor növekszik, így ebben az esetben nehéz azt mondani, hogy Oroszország nem lesz képes harcolni az Egyesült Államok ellen.

Azonban, ahogy a mondás tartja, „jobb félni, mint megijedni”, Kínának továbbra is fel kell készülnie a legrosszabbra, és teljesen felkészültnek kell lennie arra, hogy a bekövetkező esetleges nemzetközi káosz körülményei között továbbra is békében tudjon élni.”

Nos, ez az írás a kínai politikai kultúrát ismerők számára legalábbis nagyon különös. Ilyesmik nem szoktak csak úgy kószálni a világháló kínai szegmensében. Ha orosz európai vagy amerikai lenne a forrása, azt mondhatnánk: valaki elmerengett bizonyos lehetőségeken, de nem szignálta a véleményét, így annak nincs semmi jelentősége. Kínában viszont minden ilyen jellegű posztot, bejegyzést de még hozzászólást is vasszigorral cenzúráznak, ennél ezerszer enyhébb dolgokért is kerülhet az ember átnevelő táborba, tehát ha ez a szöveg szabadon forog a nyilvánosságban, akkor az azt jelenti, hogy hivatalos, sőt, forgatják, terjesztik is.Kínában jelenleg nincs sem jelentős és aktív ellenzék, sem komoly mértékű szamizdat-kiadás vagy a kormányzattal szemben álló online sajtó (ami mégis akad, azt külföldön adják ki), tehát ennek a valaminek a forrása csakis kormányzati lehet. Ezt az is alátámasztja, hogy például december 25-én a Sohu.com-on jelent meg, mely egy erősen kormányzati kötődésű informatikai vállalat honlapja. Ha nem lenne „kincstári” a bejegyzés, a Sohu (mely például a pekingi olimpia központi internetes szolgáltatója volt) az életben nem kockáztatta volna meg a közzétételét.

Térjünk rá az irat tartalmára. Nos, röviden és magyarul annyit mond, miszerint:

„Putyin, vigyázz, mert ha megvereted magadat a jenkikkel, mi is fenékbe rúgunk!”

Persze, azért ez nem olyan egyszerű. Egyrészt, Kína nem először keveredik ellentétbe Oroszországgal, respektíve a Szovjetunióval, illetve mostanság megint Oroszországgal. A legutóbb 1969-ben ütköztek annyira a két hatalom érdekei, hogy komoly fegyveres harcra is sor került a Damanszkij-sziget tulajdonjoga miatt, melyről érdemes tudni, hogy akkora, mint a Margitsziget egyharmada és semmiféle természeti kincs nem található rajta. Viszont remekül lehet róla ellenőrizni az Usszuri hajóforgalmát. A Damanszkij-incidenst eldöntötte az, hogy az oroszok bevetették az akkoriban rendszerbe állt Grad rakéta-sorozatvetőket, és később, 1991-ben tárgyalásos úton Kínához is került, de ne feledjük: ennyit ér a két birodalom örök és megbonthatatlan barátsága. Egy talpalatnyi földért is odadobják.

Másfelől viszont nyilvánvaló, hogy Kína Putyin esetleges bukása után védelmi készültségről beszél, de expanzív háborúra készül. Hiszen az orosz gazdaság nagyobb része már így is kínai kézben van, Szibériában egyre növekszik a kínai lakosság aránya, és magának a Középső Birodalomnak is érdeke volna – főként a kereskedelmi útvonalak biztonsága érdekében – egy gyenge és területi szempontól is kisebb Oroszország létrejötte, mely ellátja Pekinget nyersanyaggal, eladósodik a kínai bankoknak, de egyébként nem okoz, mert gyengeségéből fakadóan nem is okozhat kellemetlenségeket a világkereskedelemben.

Mármost, ha ezt az írást „üzenetnek” tekintjük, „névtelen levélnek”, amiben „egy jóakaró” figyelmezteti a Kremlt, ez a figyelmeztetés nem egyébről szól, mint arról, hogy Oroszországnak és Kínának nem kötelező baráti viszonyban lennie, és még ha abban is vannak jelenleg, ez a barátság bizony ismer korlátokat. Nem határtalan. Az utolsó bekezdésektől, melyeket tekintsünk „vörös faroknak” nyugodtan megfeledkezhetünk: a Sárkány most megmutatta a karmait a Medvének.

De hogy miféle szándékkal, azt egyelőre a Jáde Császár sem tudja.

Szele Tamás