Ma megint munkát adott nekem Georg Spöttle, aki a jelek szerint a minimális óvatosságot is mellőzi médiamunkássága terén. Hogy ez véletlen vagy szándékos, azt már csak ő tudja, és természetesen munkaadói, legyenek azok bárkik. Valóságos szakmai bravúr volt részéről egy pár soros írásba belezsúfolni annyi tévedést és csúsztatást, amennyi hemzseg a tegnapi „elemzésében”.
Először is lássuk a medvét, illetve a medvének azt a részét, ami minket érdekel. Az anyag a Pesti Srácokon jelent meg, a szerző saját rovatában, és azt mondja:
„GEOrgPOLITIKA – Magyarokat fenyeget a maszkos ukrán náci
Kikerült az internetre egy videó, amelyben egy maszkos, terepruhába öltözött ukrán megfenyegeti kárpátaljai honfitársainkat. A beregszászi településtábla előtt álló személy a következőket mondta: „Ti ukrán földön vagytok. Tudunk mindenkiről, aki magyar útlevelet kapott. Tudjuk, ki kap támogatást Magyarországról. Jegyezzétek meg, mi eljövünk értetek, mi mindenhol ott vagyunk. Tudjuk, hol éltek, hol dolgoztok, hol tanulnak a gyermekeitek. Nagyon vigyázzatok!”
Nem tudni, mikori a felvétel, de valószínűleg ugyanaz a csapat készíthette, akik Ungváron felgyújtották a magyar kulturális intézményt és titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg, hogy kik vették fel a konzulátuson a magyar állampolgárságot.”
Dehogynem tudni, mikori a felvétel, komoly múltja van, csak Spöttle mester nem nézett utána. Az írás többi részében Sztepan Bandera életét és halálát, valamint gyilkosának sorsát ismerteti, ennek semmi relevanciája, engedelmükkel megkímélem ettől a közönséget.
Hanem kezdjük azzal, hogy Spöttle és általában a Pesti Srácok makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy 2019-ben ukránok gyújtották fel azt a bizonyos kulturális központot és „bizonyára” ugyanaz a csapat készítette most ezt a videót. Ezt én már legalább ötször megcáfoltam, ugyanis nagyon pontosan tudjuk, hogy a gyújtogatás kitervelője a 29 éves Michał Prokopowicz volt, őt három év letöltendőre ítélték, 23 éves társa, Rafał Szymkowiak két évet kapott. A harmadik gyanúsított, a 26 éves Adrian Marglewski együttműködött a hatóságokkal, ezért ő megúszta két év felfüggesztettel és közösségi munkával. Az egész egy bizonyos Manuel Ochsenreiter nevű német állampolgár utasítására történt, aki azóta már elhunyt Moszkvában, nagy tanítója, Alekszandr Dugin mondta a búcsúztatóját. De aki nem látta volna, álljon itt az első cáfolat.
Nem is készíthette „ugyanaz a csapat” a videót, ugyanis mikor készült, a két lengyel végrehajtó már nem is előzetesben ült, hanem a büntetését töltötte.
Miért, mikor készült? A nagytudományú Spöttle azt mondja, nem lehet tudni, de „kikerült az internetre”. Ki bizony, olyan tíz napja-egy hete kering újra, ugyanis egyszer már volt miatta botrány, most előszedték valakik leporolták, abban bízva, hogy már senki sem emlékszik rá. Itt látható.
Sajnos azonban lehet tudni, mikori. Nem mondom, kicsit keresgélni kellett, de meglett a felvétel teljes előélete. A Klymenko Time nevű ukrán oldal taglalta 2020-ban, amely orgánum eredetileg 2017-ben indult Olekszandr Klymenko kezdeményezésére, aki korábban Janukovics elnök adó- és illetékügyi minisztere volt, még korábban gazdag vállalkozó, később, 2014-től viszont emigráns Oroszországban, tehát az általa indított kiadvány sem mondható Zelenszkij-pártinak, bár Klymenko egy, a CNN-nek adott interjújában ügyesen beállt a donbásszi kérdésben középre: egyrészt a Donbásszt Ukrajna szerves részének nevezte, másrészt azonban azt mondta, döntsék el a lakói, népszavazás útján, hová akarnak tartozni. Hogy aztán igazából mit gondol, azt én meg nem mondom, az viszont tény, hogy ezt az ügyet elég alaposan körüljárták, és kissé szárazon, hűvösen tárgyalták.
Akkor lássuk, mi is történt 2020-ban. Minden azzal kezdődött, hogy a kárpátaljai Szürte település néhány önkormányzati képviselője hivatali esküjük letétele után elénekelte a magyar himnuszt. Erre adott reakcióként jelent meg ez a videó a közösségi oldalakon, igen, pont ez, amit most futtatnak, és amit Spöttle népszerűsít.
És lett valami következménye a dolognak, azon kívül, hogy az SBU indított egy vizsgálatot az önkormányzati képviselők ellen, ami nem járt eredménnyel? Lett bizony, nagyon is.
Arszen Avakov belügyminiszter keményen és azonnal reagált a videóra, mondván, hogy a provokátorok az igazi ellenségek, és Ukrajna üldözni fogja a nácikat. A belügyminiszter hozzátette, hogy személyesen fog fellépni a szélsőségesek ellen. A következőket nyilatkozta:
„A magyar származású ukrán állampolgárokat fenyegető provokátorok az állam ellenségei. Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk és megbüntessük őket. Ukrajna meg fogja védeni polgárait a szélsőségesektől, még akkor is, ha a fenyegetésekkel járó provokációt egy ellenséges ország különleges szolgálatai rendezték.”
Ez sem kevés, de reagált a Jobboldali Szektor vezetése részéről Andrej Tarasenko is:
„Sem a Jobboldali Szektor szervezetnek, sem a Jobboldali Szektor aktivistáinak nincs ehhez semmi köze. A videón nem a mi zászlónk látható, ez csak egy piros-fekete zászló, alulról pedig vagy egy sál, vagy valami hasonló, amit mindenhol árulnak. Vagyis ez nem is a mi hivatalos szimbolikánk.”
Ebben nem is az az érdekes, hogy mennyire érvényes a szimbolika, az az érdekes, hogy elhatárolódtak. Tehát nem volt hozzá közük, a nevüket csak felhasználták, és nem is tudták volna hasznosítani az ügyet a saját, akkori céljaik érdekében (azzal együtt, hogy nem ártatlan, liliomos szüzekről van szó). Sőt, igen gyorsan reagált az ukrán rendőrség is, hivatalos büntetőeljárást indítottak. A jelentésük szerint:
„Az ismeretlen személyek cselekedetei a polgári egyenlőség megsértésének minősülnek faji, nemzetiségi, vallási meggyőződés, fogyatékosság és egyéb okok alapján. Az Ukrajna Büntetőtörvénykönyve 161. cikkelyének 1. része alapján indított büntetőeljárás kivizsgálásával a Kárpátaljai Rendőrség Nyomozó Főosztályát bízzák meg.”
Eddig jutott el az ügy 2020-ban, december másodikán. A most elővett felvétel kétségtelenül az akkori, annyi különbséggel, hogy valaki ellátta angol felirattal (az eredeti ukrán nyelvű volt). Ami megint csak mond valamit, ha elgondolkodunk rajta: ha és amennyiben magyaroknak üzentek, miért nem magyarul tették? Jó, mondjuk nem találtak magyarul beszélő alkalmas személyt azok a bárkik, aki ezt a videót leforgatták. De egy magyar nyelvű feliratozást 2020-ban is össze tudtak volna ütni, ha akarnak, azonban nem akartak, a célközönség nem magyar, hanem ukrán és orosz nemzetiségű volt. Most azért használják angol felirattal, mert a régi botrányt újként feltüntetve Ukrajna nemzetközi reputációját kívánják rombolni, minden eszközzel, így ezzel az ócskasággal is, hátha kevesebb támogatást kapnak.
Azért elég nagy lehet a baj a Lubjanka téren, ha már ezt a lejárt sztorit is előkapják, amit nekem például negyven percembe került leleplezni, teljesen nyilvános eszközök, például a Google keresőjének használatával.
Hogy valójában ki készítette a felvételt, azt szerintem sosem fogjuk megtudni, a kép szándékosan életlen, kis felbontású, a beszélő maszkot visel, tehát bíróság előtt nem tudnám bizonyítani az állítást, de ha azt nézem, kinek volt ez hasznos 2020-ban, akkor az az érzésem, hogy csakis valamelyik orosz szolgálat produkcióját láthatjuk.
Ha még emlékezünk, akkor részben a nyelvtörvény, részben emiatt az incidens miatt Magyarország tiltakozott, Ukrajna tagadott, Washington közvetített, az Egyesült Államok megpróbálta elérni, hogy Budapest ne blokkolja tovább Ukrajna NATO- és EU-csatlakozását. Wess Mitchell amerikai külügyi államtitkár ezért cserébe még egy Trump–Orbán-tárgyalást és közös fotót is felajánlott a 2021. júliusi NATO-csúcson, de a magyar kormány ezt az ajánlatot (moszkvai nyomásra talán) visszautasította.
Ilyenformán az akkori fedett akció sikeres volt a maga módján, hozzájárult ahhoz, hogy ne javuljon Ukrajna világpolitikai helyzete, ne lehessen tagja szövetségi rendszereknek, bár a NATO-csatlakozás inkább csak álom lett volna, az uniósról viszont lehetett volna tárgyalni.
Tehát most valakik újrahasznosítottak, recikláltak egy két éves, akkor sikeresnek mondható akciót. Ennyi történt, ám ezt hatalmas szenzációként tálalja a magyar kormánymédia. Amely nem nézett kicsit sem utána a hír eredetének, forrásának, alapjának és történetének sem, ráadásul Spöttle két évvel ezelőtt nagyjából ugyanazzal foglalkozott, amivel most, így legalább emlékezhetett volna az esetre.
De nem emlékezett. Ahogy a gyújtogatásra is rosszul emlékezett, vagy amint elmulasztott ellenőrizni november elején egy videót, amelyen állítása szerint az ukrán hadsereg kazettás bombákkal támadott egy donbásszi települést.
Sajnos néhány apróság nem stimmelt, a település neve Aleppó, nem a Donbásszban fekszik, hanem Szíriában, és nem ukrán gépek bombázták, hanem oroszok, nem most, hanem 2016-ban, a többi stimmel. A kazettás bomba is. Az is, hogy a célpontok civilek voltak.
Mintha kissé szétszórt lenne mostanság Spöttle mester. Azt még meg lehet magyarázni nyíltan bevallott oroszpártiságával, hogy kissé egyoldalúan tájékozódik, de arra nincs mentség, hogy nem is ellenőrzi a hírforrásait.
Az ebben a szakmában bűn is, hiba is.
Bár mondjuk az, amit Spöttle űz, valóban nem sajtószakma, hanem propaganda, de még abból is a rossz minőségű, látszik, hogy sajnálja rá az időt, munkát, energiát.
Eszerint tessenek olvasni.
Szele Tamás
