Ha ez most szovjet propagandaregény volna, a címbe óhatatlanul be kellene kerüljön, hogy „...és harcai”, de mivel ez posztszovjet történet (igaz, szovjet előjátékkal), nem kötelező. Pedig vannak harcai. A híreket aktívan fogyasztók már rájöhettek, hogy természetesen Jevgenyij Prigozsinról van szó, akiről sokan hiszik, hogy tudják, kicsoda, de itt találhatnak pár újdonságot róla.

De legyünk módszeresek. Az íráshoz a Molfar nevű, Londonban bejegyzett, ám ukrán tulajdonú OSINT (Open-source Information, nyílt forrású információkból dolgozó) cég Prigozsin-tanulmányának adatait használtam, mely alig néhány napja jelent meg, és alaposságával „hősünk” minden korábbi életrajzát felülmúlja, bár következtetéseiben talán nem elég körültekintő, ugyanis Prigozsint jelenleg is a Kreml feltétlen hívének mutatja be. A Kremlnek talán híve is, de mintha Putyin iránt már nem rajongana annyira – erre majd kitérek, egyelőre lássuk, ki fia-borja ez az ember?

A legtöbben csak annyit tudnak róla, hogy „Putyin szakácsa” esetleg „a Wagner-csoport tulajdonosa”, mások hallottak a szíriai és afrikai akcióiról is, és eddig sem volt titok súlyosan büntetett előélete. De menjünk szépen, sorban.

Jevgenyij Prigozsin 1961-ben született: vagy Szentpéterváron vagy Murmanszkban – a születési helyéről nincs pontos információ. Nevelőapja már kiskorában síelésre ösztönözte, ami később egy speciális bentlakásos iskolába való felvételéhez vezetett. Miután 1977-ben elvégezte az iskolát, néhány évvel később megkapta első büntetését. 1979-ben egy bíróság lopásért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, ami nem riasztotta el a wagneristák leendő vezetőjét, két évvel később pedig igazán jelentős büntetésben részesült: 1981-ben a bíróság 13 év szigorított fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte lopás, rablás, csalás, kiskorú bűnelkövetésben való részvételének elősegítése, koldulás, prostitúció és szerencsejáték bűncselekmények miatt.

Mindössze húsz évesen ez igen szép bűnlajstrom, Fülig Jimmy is kalapot emelne előtte. De hogy sikerült ezt a sok disznóságot összehozni? A korabeli média tájékoztatása szerint a Prigozsin büntetőügyének részleteiről szóló megkeresés szerint ő és bűntársai megtámadtak egy nőt a háza bejáratánál, és kirabolták. A tolvajok 50 szovjet rubel értékű arany fülbevalót és egy pár csizmát loptak el, amelyet az eszméletlen asszonyról azután vettek le, hogy megverték. Az ügyiratban négy olyan korábbi lakásrablás is szerepel, amelyet Prigozsin és az összeesküvők „a tulajdonosok jelentős anyagi megkárosításával” követtek el: a zsákmány összege akkoriban 177, 980, 1610 és 250 szovjet rubel volt. Prigozsin és bűntársai összesen 6 bűncselekményt követtek el. Az utolsó rablás kudarccal végződött, mert a tolvajokat még a helyszínen elfogták.

Az ügy irataiból kiderül, hogy Prigozsin bűnözői csoportjának egyik tagja beteg volt: nem sokkal letartóztatása előtt szifiliszt diagnosztizáltak nála. A bandában volt egy kiskorú is, akivel kapcsolatban Prigozsin ügyvédje indítványokat nyújtott be, azt állítva, hogy ügyfele nem ismerte a csoporttag valódi életkorát. A bíróság azonban elutasította ezeket a kérelmeket.

Így lett Jevgenyij Prigozsin egy szigorúan őrzött szovjet tábor foglya, ahol megkezdte büntetésének letöltését. Itt a tanulmány pár bekezdést börtönévei alatt folytatott szexuális életének szentel, én nem teszem, mert egyrészt a világon semmi köze ennek az egyéb bűneihez, másrészt maga a forrás is jelzi, hogy bizonytalanok az adatai – hagyjuk ezt a témát békén. Folytassuk ott, hogy emberünk börtönbüntetése még azelőtt véget ért, hogy fogva tartási ideje lejárt volna. 1988-ban Prigozsin kegyelmet kapott, és 1990-ben kiengedték a büntetőtáborból. Ettől kezdve új szakasz kezdődött nyomozásunk hősének életében: az üzlet- és a kapcsolatépítés kora.

Közvetlenül a büntetőtáborból való szabadulása után, 1990-ben Jevgenyij Prigozsin hot dogos bódét nyitott Szentpéterváron. Elmondása szerint havi profitja ezer dollár volt, és „minden egyes hónapban 100 dollárt kellett fizetnie a banditáknak”. Mostohaapja segített neki az üzlet vezetésében, anyja pedig „a konyhában számolta a bevételt”. A hot dogok eladása lehetővé tette Prigozsin számára, hogy összegyűjtse induló tőkéjét, és vendéglátóipari vállalkozóként folytassa karrierjét. Tegyük hozzá: alaposan megtanulta, mi az a védelmi pénz, mert míg régen ő fizette, Közép-Afrikában és Szíriában most már ő szedi, éspedig igen nagy tételben.

1991 körül Prigozsin találkozott egykori osztálytársával a sportinternátusból, Borisz Szpektorral. Ő volt „az egyik első szentpétervári vállalkozó”, és már tervezte vállalkozása bővítését. Szpektor kaszinókat fejlesztett, és felkérte Prigozhint, hogy vezesse az első privát élelmiszerüzletláncot, a Kontrasztot.

Az üzletlánc akkoriban nagyon népszerű volt – más üzletek még nem tértek át a szovjet kínálatról, a három Kontraszt-üzlet pedig széles választékkal rendelkezett, és a város minden részéből özönlöttek a vásárlók. Bizonyosan ismert, hogy 1991 és 1997 között Jevgenyij Prigozsin a Kontraszt–24 szupermarketlánc 15%-ának tulajdonosa volt. Valószínűleg Prigozsin elszántsága a hot dog üzlet megszervezésében, ami az 1990-es évek Oroszországára nem volt jellemző, szintén hozzájárult ahhoz, hogy Szpektor anyagilag támogatta az első szentpétervári szupermarketek kialakítását.

Borisz Szpektor megnyitotta Jevgenyij Prigozsin előtt a nagyvállalatok világát. A szigorított munkatelep egykori rabjaként, majd hot dog-árusként és a Szpektor's Kontraszt üzletlánc vezetőjeként Prigozsin tovább mélyítette ismeretségeit, és megszerezte a szükséges képességeket ahhoz, hogy saját nagyvállalkozásba kezdjen.

Prigozsin 1995 és 2019 között az éttermekre szakosodott Nyevszkij Szojuz szervezet társalapítói között szerepelt. A szervezet további társalapítói az első szentpétervári kaszinó, a Konti tulajdonosai: Borisz Szpektor, Igor Gorbenko és Mihail Mirilashvili. Ez utóbbi Misha Kutajszki néven is ismert.

A későbbiekben a szerencsejáték-üzletág volt az, amely Prigozsin és Putyin találkozását elhozta, de e találkozó előtt Szpektor, Gorbenko és Mirilashvili voltak a fő üzleti partnerei. Bár ez a partnerség előnyös volt Prigozsin számára, nem tekinthető egyenlő félnek benne: ő volt a vezetője néhány olyan vállalatnak és szervezetnek, amelyek hivatalos alapítói Gorbenko és Mirilashvili voltak. Prigozsin így szerezte meg a szükséges kapcsolatokat és üzleti ismereteket, de sokáig híres partnerei árnyékában maradt.

Az a tény, hogy Mihail Mirilashvili barátja volt Szentpétervár korábbi polgármesterének, Anatolij Szobcsaknak, sokat elmond arról, hogy milyen fontos szerepet játszott a putyini elit kialakulásában. Orosz médiajelentések szerint Mirilashvili finanszírozta Szobcsak választási kampányát. Putyin 1990 májusától volt Szobcsak tanácsadója. Szobcsak polgármesterré választása után Putyin a polgármester külkapcsolatokkal foglalkozó bizottságát vezette, 1992-ben alpolgármester, majd első alpolgármester lett, és ezt a tisztséget 1996-ig töltötte be. Ebben az időszakban a szentpétervári polgármesteri hivatalban dolgozott az úgynevezett „Szobcsak-csapat”, amelynek tagja volt Dmitrij Medvegyev és Szergej Nariskin, az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat jelenlegi vezetője.

Mihail Mirilashvili kapcsolatban áll a Plarium nevű nagy ukrán informatikai vállalattal is, amelyet 2017-ben 500 millió dollárért megvásárolt az Aristocrat Leisure Limited, egy ausztrál nyerőgépgyártó és online játékfejlesztő cég.

Prigozsin 1991-ben találkozott az Oroszországi Föderáció jelenlegi elnökével, Vlagyimir Putyinnal. Prigozsin ezt az ismeretséget a szerencsejáték-üzletnek köszönheti. Abban az időben mind Prigozsin, mind Putyin „igazán nagy üzletemberek” kisebb partnerei voltak. Helyzetük és ambícióik hasonlósága nem hagyott esélyt a kettőjüknek – a jövő cápái találkoztak.

Sokkal később, 2018-ban Prigozsin kiérdemelte a „Putyin szakácsa” becenevet egy Associated Press jelentés miatt, amely úgy jellemezte őt, mint aki a gyomrán keresztül nyerte el Putyin bizalmát. De nemcsak a jó ételek előzték meg a bizalmi kapcsolat kialakulását, hanem az üzleti szférában eltöltött évtizedes együttműködés is.

Az első szentpétervári kaszinó, a Konti alapítói a már ismert Szpektor, Gorbenko és Mirilashvili voltak. Ez utóbbi szoros kapcsolatban állt Szobcsakkal, akinek Putyin volt a szerencsejátékokért és szállodákért felelős helyettese. Prigozsin, mint korábban említettük, nem volt egyenrangú a kaszinótulajdonosok között, hanem a partnerük volt – a vállalat bizonyos ágait vezette.

Így kezdett el Prigozsin és Putyin partnerként együtt dolgozni – mindketten vezetői feladatokat láttak el azoknak az embereknek a vállalataiban, akiktől függtek. És mindketten folyamatosan többet akartak.

Miután tapasztalatot szerzett a nagy éttermi és szerencsejáték-projektek irányításában, valamint befolyásos kapcsolatokra tett szert, Prigozsin úgy döntött, hogy önállóan folytatja az üzleti tevékenységet. 1996-ban megnyitotta az első szentpétervári gourmet éttermet, a Sztaraja Tamozsenia (Régi Vám) éttermet az Orosz Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének épületében. Társalapítója Kirill Ziminov volt. A Putyinburg című könyv szerint Prigozsin első éttermét egy „Hasszán apó” becenevű moszkvai tolvaj szponzorálta – ez megint bizonytalan információ, de nem lehet kizárni.

Ezt követően, ugyanebben az évben, 1996-ban Prigozsin megnyitotta az „Egészségünkre!” (Na Zdarovje!) nevű, autentikus orosz konyhát kínáló éttermet, amely nem szerepelt a vizsgálatunk szempontjából fontos eseményekben.

Prigozsin következő projektje a Concord étterem, amelyet Concord Management and Consulting néven jegyeztek be az éttermek és ételkiszállítási szolgáltatások közé. Ugyanebben az évben megnyitotta a Concorde étkeztetési részlegét, amely valójában csak jóval később, 2011-ben kezdte meg működését, amikor a Concorde elkezdett ebédet biztosítani Moszkva északi és délkeleti kerületeiben az iskoláknak. 2011 és 2019 között Prigozsin vállalatai több mint 5000 megrendelést teljesítettek, összesen több mint 209 milliárd rubel (közel 3,2 milliárd dollár) értékben. A következő az 1998-ban egy hajón megnyitott Új Sziget étterem volt, amely az akkori Oroszországi Föderáció pénzügyi és politikai elitjének népszerű találkozóhelye lett. A hely annyira ismertté vált, hogy három évvel később, 2001-ben az Új Sziget adott otthont az orosz és a francia elnök, Vlagyimir Putyin és Jacques Chirac vacsorájának. 2002-ben pedig Putyin vendégül látta George W. Bush volt amerikai elnököt az étteremben.

Putyin elnökségének 2000. májusi kezdetével Prigozsin sokkal jelentősebb projekteket vállalt az Oroszországi Föderáció építőipara és katonai ellátása terén. Az összes építési projektjének irányításához három jogi személyt használt és használ ma is: Investotel LLC, Rhythm LLC és Russian Empire LLC. Az Investotel LLC-t 2003 és 2006 között alapították, és jogilag Prigozsin Concord Management and Consulting szervezetének van alárendelve. A másik két jogi név, a Rhythm LLC és a Russian Empire LLC független szervezetek, amelyeket 2006-ban, illetve 2004-2009-ben alapítottak. Mindezek a szervezetek lakó- és nem lakóingatlanok kezelésére és bérbeadására szakosodtak. A fejlesztés szempontjából érdekes Prigozsin konfliktusa a szentpétervári városi önkormányzattal: a városvezetést beperelte, és meg is nyert egyes ügyeket a fejlesztési célú földterületek kiosztásával kapcsolatban. 2022 októberében ez a konfliktus eszkalálódott: a Jevgenyij Prigozsin koprodukciójában készült „A legjobb a pokolban” című orosz akciófilm YARUS közösségi médiaplatformon történő bemutatója során Alekszandr Beglov szentpétervári kormányzó megtiltotta a film bemutatását a városban. Ezt követően novemberben Prigozsin pert indított az orosz főügyészségen és az FSZB-nél, követelve, hogy Beglov kormányzó ellen a hazaárulásról szóló cikkely alapján indítsanak vizsgálatot.

2012 májusa óta, amikor Vlagyimir Putyin megkezdte harmadik elnöki ciklusát az Oroszországi Föderáció elnökeként, Prigozsin vállalatai kormányzati pályázatokat nyertek el, és átvették a korábbi állami monopóliumok hatáskörét. 2012-ben az orosz védelmi minisztérium által alapított OJSC Voentorgot felszámolták, hogy a hadseregnek szánt élelmiszer-ellátási eszközeit és szerződéseit átadják a Prigozsin Concord vállalatnak. 2014-ben Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azt javasolta, hogy az Oboronszerviszt (egy állami tulajdonú katonai építővállalat) alakítsák át kereskedelmi egységgé, mivel sikkasztást fedeztek fel a működése folyamán. Úgy döntöttek, hogy az Oboronszervisz vállalatainak a katonai táborok újjáépítésével és karbantartásával kapcsolatos feladatait egy kereskedelmi struktúrába helyezik át.

Így az Oboronszervisz Szlavjanka, Oboronsztroj és REU nevű alosztályait kereskedelmi vállalkozássá kellett alakítani, és erre az egyik fő pályázó a Megaline volt, amely a Concord Management and Consultingon keresztül Jevgenyij Prigozsin tulajdonában volt. Meg is nyerte a tendert. Azóta Prigozhin nyeresége többszörösére nőtt az állami pályázatok elnyerésének köszönhetően.

Szergej Sojgu akkor még nem is sejtette, hogy ezzel a döntésével egy erős versenytársat teremtett magának, aki még több hatalmat akar majd, beleértve a katonai szférát is.

2014 és 2015 között Jevgenyij Prigozsin Concord nevű szervezete 10,3 milliárd rubel (több mint 231 millió dollár) értékű kormányzati pályázatot nyert el az orosz védelmi minisztérium laktanyáinak és oktatási intézményeinek takarítására. Az RBK szerint 2015-ben a Prigozsinhoz kapcsolódó vállalatok 68,6 milliárd rubel (több mint 1,5 milliárd dollár) értékben nyertek el a védelmi minisztériumtól közétkeztetési, takarítási és építési szolgáltatásokra kiírt pályázatokat.

Itt érünnk el egy nagyon kényes üzletághoz, az olginói trollgyárhoz. Prigozsin 2014 óta finanszírozza és felügyeli a 2013-ban megszervezett „Internet Research Agency” (IRA) vagy „trollgyár” nevű szervezetet. Célja az volt, hogy kormánypárti és ellenzék-ellenes üzeneteket tegyen közzé az interneten. A rendelkezésre álló információk szerint az IRA folyamatosan változtatta jogi személyiségét. 2018-ban a Facebook 115 olyan Facebook- és Instagram-fiókot és 138 Facebook-oldalt zárolt, amelyek az IRA-hoz kapcsolódtak. Jevgenyij Prigozsin „trollgyárának” tevékenysége, függetlenül a jogi elnevezések megváltoztatásától, közvetlenül kapcsolódik az orosz hadsereg agresszív akcióinak igazolásához. Különösen a Krím erőszakos annektálása és a donbásszi harcok kitörése zajlott Jevgenyij Prigozsin botjainak (és trolljainak) médiatámogatásával.

Prigozsin az Aurum vállalat alapítója is, amely filmek és tévéműsorok forgalmazására szakosodott, és a „trollgyárral” áll kapcsolatban. Kisebb mértékben Prigozsin társalapítója vagy partnere más olyan cégeknek is, amelyek szintén kapcsolatban állnak a „trollgyár” médiatevékenységével. Meg kell jegyezni, hogy lehetetlen igazán felmérni a trollgyár tevékenységi körét. Az Oroszországi Föderációval összefüggésben azonban ő rendelkezik a legtöbb mesterségesen létrehozott fiókkal, amelyek a Vlagyimir Putyin rendszerének médiatámogatását szolgálják.

Itt nem tudunk elkerülni néhány sikamlós részletet. A Prigozsin-féle médiaprojekt elemzésekor kiderült, hogy a 94.198.53.48-as IP cím a Prigozsin Riafan.ru, Politexpert.net és Inforeactor.ru híroldalak domainjei mellett az orosz ortodox egyház Rpchurch.ru domainjét és az Ero-babes.ru, Gaystars.ru és Bdsm4you.ru pornográf domaineket is tartalmazza. Erről illett volna szólni Kirill pátriárkának is... bár ki tudja, lehet, hogy nem lett volna kifogása.

Prigozsin beavatkozott az amerikai elnökválasztásba is. 2018-ban az amerikai igazságügyi minisztérium azzal vádolta meg az IRA-t és annak alkalmazottját, Artem Lifshitzet, hogy beavatkozott az amerikai politikai folyamatokba és a 2016-os választásokba. A per szerint a projekt neve Lakhta volt, és 2014 óta működött az Egyesült Államokban. Az IRA volt a fedőszervezet a Lakhta amerikai bevetéséhez, és Artem Lifshitz volt az amerikai művelet egyik kulcsembere. Ahhoz, hogy online regisztrálhassanak amerikai forrásokon és részt vehessenek politikai vitákban, a projekt résztvevői az interneten vásároltak amerikai iratokat és felhasználták azokat tevékenységeik során, polarizálva és radikalizálva az online politikai vitákat olyan érzékeny témákról, mint a fegyvertartás, LMBT, faji konfliktusok stb. Az IRA és Donald Trump vállalatai közötti kapcsolatok hipotézisének vizsgálata során azonban az elemzés nem mutatott ki ilyen kapcsolatokat.

2022 júliusában az amerikai külügyminisztérium 10 millió dolláros jutalmat tűzött ki az amerikai választásokba való külföldi beavatkozásban részt vevő személyekkel kapcsolatos információkért. A közlemény szerint az amerikai hatóságok információkat keresnek a trollgyárról, Jevgenyij Prigozsinról és a hozzá kapcsolódó szervezetekről és a hozzájuk kapcsolódó személyekről.

2022 novemberében Prigozsin sajtószolgálata megerősítést tett közzé arról, hogy Prigozsin pozitív választ adott a Russia News kérdésére a 2022-es amerikai kongresszusi választásokba való orosz beavatkozásról.

Már csak a Wagner-csoportot kell alaposabban megnéznünk, ami eredetileg nem is Prigozsin vállalkozása volt, hanem a GRU-é, és nevét vezetője, Dmitrij Utkin hívójeléről kapta. A Wagner Private Military Company, más néven Wagner-csoport egy 2013-ban alapított orosz nem állami katonai alakulat, amelyet Prigozsin irányít. A csoport 2014 óta Ukrajnában, majd később Szíriában tevékenykedett. Vannak azonban információk egy orosz zsoldos 2013-as szíriai haláláról is. 2017-ben a PMC Wagner felkerült az Egyesült Államok szankciós listájára, 2021-ben az EU szankciókat vezetett be a PMC ellen Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának aláásása, a szíriai és líbiai helyzet destabilizálása, valamint az emberi jogok megsértése miatt. Most – vagyis tegnap – pedig az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma a Wagnert jelentős transznacionális bűnszervezetté nyilvánította, befagyasztotta a csoport amerikai vagyonát, és megtiltott vele mindennemű kereskedelmet.

2022-ben, az Ukrajna elleni teljes körű orosz háború kitörése után Japán is szankciókat vezetett be a Wagner PMC ellen. Emellett az ENSZ és Franciaország nemi erőszakkal és rablásokkal vádolja a csoportot a Közép-afrikai Köztársaságban. Ott különben a Politico három nappal ezelőtti írása szerint kisajátították a Bambari város közelében található Ndassima aranybányát, felfejlesztették és most a telep a helyi népesség rabszolgamunkájával évi egymilliárd dollár hasznot termel Prigozsinnak.

A Wagner aktív kapcsolatot ápol a nyíltan neonáci Ruszics szervezettel, mely viszont az orosz kormányhoz köthető: mindkét szervezet vezetője - a Ruszics élén álló Milcsakov és a Wagner-csoport névleges vezetője, Dmitrij Utkin – a légideszant erők (VDV) 76. támadó gárdahadosztályában szolgált. 2017-ben a Ruszics zsoldosai Alekszij Milcsakov vezetésével csatlakoztak a Wagner PMC-hez, majd a Közel-Keletre vezényelték őket, hogy részt vegyenek a háborúban és támogassák Bassár el-Aszad erőit. Most viszont Ukrajnában harcolnak.

Maga Jevgenyij Prigozsin sokáig tagadta, hogy bármilyen kapcsolata lenne a Wagner PMC-vel. Az ukrajnai harcok eszkalálódása idején, 2022 júliusában azonban arról érkeztek jelentések, hogy Prigozsin börtönöket látogatott, hogy foglyokat toborozzon a Wagner-csapatba. Szeptemberben megjelent egy videó, amely megerősítette a toborzást. 2022 novemberében a média olyan információkat közölt, hogy több mint 500, a csoport által toborzott fogoly halt meg az Ukrajnával vívott háborúban.

Ezután 2022 szeptemberében a Concord sajtószolgálata közzétette Prigozsin levelét, amelyben megerősítette, hogy ő a Wagner PMC létrehozója, és azt is kijelentette, hogy igyekezett nem reklámozni a Wagnerrel való kapcsolatát, hogy „ne lehessen a csoport egyik tagját sem bemártani”. Ugyanebben a hónapban Prigozsin részt vett egy elhunyt Wagner zsoldos temetésén.

A jelentés itt elemzi Prigozsin kiterjedt családját és azt, melyikük nevére hány vállalkozás és mekkora vagyonrész van bejegyezve, ettől eltekintenék, mert biztosat nem tudhatunk az ügyben: de lássuk, milyen következtetést von le a Molfar Prigozsin életútjából?

„Jevgenyij Prigozsin nemzetközi háborús bűnös, a világ különböző részein működő terrorista csoportok vezetője, ugyanakkor milliárdos, sikeres üzletember és az Oroszországi Föderáció számára fontos személy. Minden vagyona és eredménye ellenére személyesen utazik el az orosz megszállók frontállásaiba, és részt vesz propagandavideók forgatásán. Részese a Vlagyimir Putyin környezetében zajló, színfalak mögötti intrikáknak. Az orosz katonai-ipari komplexum működése tőle függ.

Ő az egyik pillér, amelyen a Putyin-rezsim nyugszik. Az Ukrajnában kirobbant háború az ő személyes egzisztenciáját, mint e rendszer funkcionális egységét fenyegeti. Ezért nem fog visszariadni semmitől, hogy elérje a háborús céljait. Ez még veszélyesebbé teszi őt. Készen áll arra, hogy minden eszközét Ukrajna elpusztítására és Putyin rezsimjének támogatására fordítsa, és már most is ezt teszi.”

Én kicsit másként látom, a helyzetet. Bár ennyire egyszerű volna. Prigozsin ugyanis nem egyszerű üzletember, nem csak pénzre vágyik, hanem politikai hatalomra, népszerűségre is és ezt részint az általa finanszírozott média katonai bloggereinek segítségével – köztük van a háborús bűnös, ám kétségtelenül szarkasztikus tollú Igor Girkin is – részint pedig a Wagner-csoport állítólagos donbásszi sikereinek hangsúlyozásával próbálja elérni. Igen, de a bloggerek támogatása nacionalista alapú kormánykritikával jár, szembeállítja Putyinnal, a „sikerek” propagálása (a hadsereg kárára) szembeállítja Sojguval és az orosz védelmi minisztériummal. Tehát egyre inkább úgy tűnik, hogy Prigozsin nem oszlopa és támasza Putyinnak, hanem kihívója és minimum versenytársa: ami viszont Moszkvában nem a hosszú élet titka (igyekszik is minél kevesebbet a fővárosban tartózkodni, annál még a lövészárok is biztonságosabb neki, ott legalább nem tud kiesni semmiféle ablakon). Kétségtelen, hogy gyűlöli Ukrajnát, de a mostani, folyamatos intrikák közepette arra már nem lehet mérget venni, hogy Sojgut vagy Putyint nem gyűlöli legalább ugyanannyira.

Hiszen ő, aki Putyinhoz hasonlóan nála gazdagabb, nagyobb, erősebb emberek árnyékából érkezik, végső célként ugyanazt is kívánja elérni, amit Vlagyimir Vlagyimirovics már megkapott: az abszolút teljhatalmat.

Cár akar lenni.

Csakhogy ezt Putyin és Sojgu is látják, tehát nem lesz az.

Mindenesetre akárhogyan is fordul a kocka, nemsokára valakinek a novogyevicsi temetőben szép és nagy temetést fognak rendezni.

Azt meg majd meglátjuk, kinek.

Szele Tamás