Kedves olvasóink, időjárásjelentés következik: a nap folyamán szibériai légtömegek érkeznek a Kárpát-medencébe, tehát a délutáni, éjszakai és holnap reggeli órákban heves sorosozás várható a honi kormánysajtóban. Moszkvában már térdig ér, tehát nagy valószínűséggel mi sem kerüljük el. Frontérzékenyek számára ajánlott egyes médiumok kerülése pár napig.

Ezt azért nem kristálygömbből néztem ki, nem is az ujjamból szoptam, hanem a RIA Novosztyi egyik mai vezércikkéből olvastam ki, melyet Soros Györgynek és kis részben Szijjártó Péternek szenteltek (a másik vezércikk arról szól, hogy „Európa hadserege” Oroszország elfoglalására készül). Az írást Elena Karajeva jegyzi. Jegyzett ő már mindent, a Kreml egyik leghűségesebb szócsöve, és mivel a RIA Novosztyi az orosz kormány egyik „irányadó” orgánuma, abból olvasható ki, hogy Putyin merről méri a hány métert, van jelentősége annak, ha ilyesmi jelenik meg benne, egy háború (Kreml-barátoknak: specoperacija) kellős közepén. De lássuk, miről szól a dolgozat!

Amit a címe mond:

„Soros György felvásárolta a világsajtót”

Akkor baj van, kérem, nálunk még nem jelentkezett. Pedig lehetne velünk tárgyalni, de semmiféle megkeresés nem jött. De lássuk a medvét.

„A Médiakutató Központ jelentésének, amelynek legújabb, harmadik részét a héten tették közzé, bombaként kellett volna robbannia. A szerzők, Joseph Vazquez és Dan Schneider következtetései ugyanis így hangzanak: az úgynevezett demokratikus és persze nagyon is szabad újságírást „az egész civilizált világban” teljes egészében vagy majdnem teljes egészében a 92 éves milliárdos Soros György fizette (és valószínűleg még mindig fizeti). Igen, az, aki a „határok nélküli világot” képviseli, egy olyan társadalmat, amelyben a családot és más emberi kapcsolatokat és kapcsolatokat a webes chatszobák pótlékai váltották fel, ahol az embereknek nincs nemük (és valószínűleg nincs koruk), és az államoknak nincsenek – és nem is kellene, hogy legyenek – határaik.

Az új és szép világnak ezt a modelljét, amelyről Aldous Huxley írt, és amelyet ő utópiának tekintett, Soros György az elmúlt négy évtizedben megvalósította.”

Nofene. Akkor lássuk: mindezt honnan tudjuk? Onnan, hogy a RIA Novosztyi megírta. És ők honnan tudják? Onnan, hogy a szép nevű Médiakutató Központ megírta, megvannak a szerzői is, bár Karajeva néne hivatkozást nem ad a tanulmányhoz – jó oka van rá, nagy része tükörfordítás – de nem volt boszorkányság megtalálni. Na jó, ők honnan tudják? Onnan, hogy azt mondják és kész. Kifejezetten állítják. Hát hazudnak ők?

Igen, hazudnak, méghozzá bele az olvasó képébe, de ez így, hogy a másodközlésben már az orosz kormánymédia vezérhajója is legitimálta a megalapozatlan állítást, szakmai kérdésből politikai kérdéssé változik: aki hisz a Kremlnek, annak ez a hazugság a megjelenés percétől kezdve nem egyszerű igazság lesz, hanem egyenesen axióma, mely nem szorul bizonyításra. De lássuk kicsit bővebben a téziseket.

„A Nyílt Társadalom Alapítvány, amelyet a 80-as évek közepén alapítottak, és amelybe Soros több mint 30 milliárd dollárt pumpált, a fejlődő országok oktatási rendszerének segítésére és támogatására irányuló kvázi filantróp kezdeményezésből igazi maffia-szindikátussá nőtte ki magát. És ahogy az ilyen típusú struktúrákban lenni szokott, Soros cosa nostrája kiterjesztette csápjait, hogy gyakorlatilag minden jelentős nemzetközi intézményben befolyásos ügynököket szerezzen.

Igen, beleértve az Európai Uniót is. Igen, beleértve természetesen az amerikai politikai intézményrendszert is (azt a „washingtoni mocsarat”, amelyet az előző kormány sikertelenül próbált lecsapolni). És igen, beleértve a nagy nemzetközi médiacsoportokat is – a CNN-től az NBC-ig, a Bloombergtől a New York Times-ig.”

Itt Karajevánek nem kell bizonyítania semmit, hiszen a Médiakutató Központra (Media Research Center) hivatkozik, itt a forrásnak kéne bizonyítania bármit is, de ők nem csak állítanak. Illetve az írásuk végén van egy érdekes bekezdés, melyből kiderül, miszerint:

„Az MRC Business az Open Society Foundations által szolgáltatott adatokat használta fel az újságírásnak, médiának és újságíró programokkal foglalkozó szervezeteknek 2016 és 2020 között nyújtott összes támogatás összeszámlálásához.”

Tehát három éves adatokból dolgoznak. Ami különben meg is látszik a munkájukon, sőt ebből következően Karajeváén is, mert így került a pakliba Szijjártó Péter és Christiane Amanpour hajdani vitája, mint ékes bizonyítéka Soros démoni mindenhatóságának. Lássuk csak ezt az ügyet a RIA Novosztyiban:

„Ott van még az Újságíróvédelmi Bizottság. A Nyílt Társadalommal nagyjából egy időben alapították. Székhelye New Yorkban található. Nagy nevek vannak a cégtábláján. Beleértve Christiane Amanpourt, a CNN vezető nemzetközi tudósítóját, akinek csak két nézőpontja van: a sajátja és a rossz. Vazquez és Schneider szerint Amanpour több mint másfél millió dolláros Soros-támogatást kapott.

Így persze érthető volt Szijjártó Péter magyar külügyi vezetővel szembeni, rosszul leplezett agressziója egy tavaly nyári interjúban. Míg Szijjártó a magyarok és a magyar társadalom érdekeit védte, addig Amanpour olyasvalakit védett, aki pazar összegeket juttat közéleti tevékenységének támogatására.”

Azért az eredeti tanulmány többet foglalkozik a vitával, és Amanpour esetében is nagyobb összeget – 2 750 000 dollárt – említ, de szerintem Karajeva asszony elrakta ezt a részt holnapra, miért ne nyúzna le két bőrt is ugyanarról a rókáról? Mindenesetre megint azt az érvet látjuk – az eredetiben bővebb lére eresztve – hogy „így van, mert azt mondtuk”, ők jobban látják a magyar társadalom érdekeit, mint akár maguk a magyar társadalom polgárai is. Sajnos azonban, mivel objektív tényállításokról, összegekről, megvesztegetésekről beszél mindkét forrás, de számlát egyik sem mutat, ez szokás szerint politikai hit kérdésévé válik: az egyik oldalnak már kötelessége is vallani, mint dogmát, a másiknak ugyanígy kötelessége tagadni, ha nem így tesznek, elkárhoznak: aki viszont a hit helyett a rációra hallgatna, és számlát kér, különben nem hisz, az a legnagyobb eretnek, őt égetik meg elsőként – de két oldalról is rakják neki a máglyát.

Karajeva és a Médiakutató Intézet útjai innentől kissé elválnak – a Médiakutató arra törekszik, hogy minél több demokrata irányultságú amerikai újságíróról állítsa, miszerint megvesztegették őket (ezt nevezi Karajeva „a világsajtó felvásárlásának” – ha ez kijönne pár száz millió dollárból, Soros jó boltot csinált volna), 54 főről állítják is, hogy pénzt kaptak Sorostól, csak nem bizonyítják. A RIA Novosztyi pedig oroszosan elkanyarodik a Rogyina felé, és meglátja Sorost a „ruszofóbia” mögött. Utóbbi időben nem azt nevezik fóbiának, amit eddig, vagyis az indokolatlan viszolygást vagy ösztönös félelmet valamitől, valakitől, hanem azt, hogy ha nem értünk egyet maradéktalanul valakivel, valamivel. Nincs olyan magyar politikus, akinek a neve mögé már oda ne biggyesztették volna a „-fóbia” utótagot, ha akadt, aki nem rajongott minden szaváért, de a „ruszofóbia” esete más. Ott ugyanis úgy veszi a Kreml, hogy a kormányzat és a rendszer azonos Oroszországgal és annak minden vonatkozásával, porcikájával, így ha nem rajongok Putyinért, bizonyos, hogy utálom Bulgakovot vagy Szorokint is, hiszen orosz írók. Nincs így? Az az én bajom, ők azt nálam jobban tudják. Nézzünk bele ebbe is.

„Ez teszi lehetővé, hogy a nyugati média manapság olyan könnyen manipulálja a tudatot.

És nem csak egy embert, hanem milliókat, tíz- és százmilliókat.

A legegyszerűbb és hozzánk legközelebb álló példa.

Lehetséges lett volna a donyecki különleges művelet megindulásával kapcsolatos oroszgyűlölet robbanása és a valótlanságok cunamija, ha egyszer-egyszer – akár csak egy fél szóra, akár csak néhány percre – mindezek a nemzetközi médiumok műsoridejüket vagy egy-két levelet a donyecki tudósításoknak szentelik? Aligha.”

Tessék mondani, a DNK vagy az LNK milíciái, valamint azok az orosz erők, akik „ott sem voltak”, élükön az akkor még aktív FSZB-tiszt Igor Girkinnel, odaengedtek volna nyugati forgatócsoportokat? Dehogy engedtek volna, az meg viszont már szerkesztői és etikai kérdés, hogy a Russia Today manipulált anyagai nem mentek le a CNN-en. Ne tessék arra hivatkozni, hogy „140 millió orosz hangját kötelesek közvetíteni”, mert az egyrészt nem 140 millió hangja, hanem jó esetben a harmaduké, de ha ezt az érvelést elfogadjuk, a világ összes híradójának Indiáról és Kínáról kéne szólnia, súlyozott, lélekszám-alapú szerkesztés esetén. Az írás vége érdekes még:

„Az, hogy a 92 éves milliárdos most át akarja már alakítani „az egész civilizált világot” a maga ízlése szerint – gender-hangulattal, tolakodó és erőltetett LMBT-agendával, olyan sajtóval, amely idomított korcsként hozza a gazdájának a papucsot és az újságokat, azzal, hogy az emberek már nem érzik, hogy a saját országukban élnek, hogy elfelejtették, mi az élet értelme, a mi rövid földi tartózkodásunk – egyáltalán nem a mi problémánk.

Tudjuk, hogy ma többek között azért harcolunk, hogy országunkban ne legyen Soros-befolyás. És hogy mi magunk döntjük el, milyen társadalmat építünk. Milyen értékekre alapozzuk.

Egy nyitott társadalom, idézőjelek nélkül, fenntartások nélkül, önzetlenül és valóságosan. A mi orosz társadalmunk.”

Tehát akkor Ukrajnában Soros ellen harcolnak. Jó tudni. Erről azért nem ártana szólni Geraszimov főparancsnoknak is, mert szerintem ő még most is azt hiszi, hogy az ukrán hadsereggel huzakodik Bakhmutnál, Szoledarnál, nem egy 92 éves emberrel.

Azt még hozzá kell tennem, hogy az említett Médiakutató Intézet egy, nagyjából a Demokrata Párthoz köthető magánvállalkozás, a tanulmány nem az első munkájuk, aminek nincs sok köze a valósághoz, és végül álljon itt hitvallásuk is:

„A Médiakutató Központ küldetése a hírmédia, a szórakoztató média és a Big Tech hazugságainak és cenzúrájának dokumentálása és leküzdése Amerika alapelveinek és zsidó-keresztény értékeinek védelme és megőrzése érdekében.”

Ezt 35 éve űzik, nem kevés botrányt keltve, hogy miféle pénzből, azt csak ők tudják, én nem is találgatom: de most jól jöttek a RIA Novosztyinak. Bár ahogy elnézem, bármi jól jött volna, olyan az a médiacég, mint a szovjet hajnyíró robot. Ismerik a viccet?

Kiállítják a moszkvai technikai kiállításon a legújabb hajnyíró robotot. Kohn kételkedve nézi:

- Mondják, hogyan működik ez?

- A lehető legegyszerűbben. Ott az a lyuk, beledugja a fejét és fél perc múlva kész a frizurája!

- De mindenkinek másféle formájú a feje!

- Másféle? Ja. Először!

A RIA Novosztyi is ilyen automata, bármit töltenek beléje, mindig kormánypropaganda és „orosz világ” jön ki a másik végén, legyen az alapanyag akár Soros, akár Ukrajna, akár Ilja Muromec.

De hogy holnap, legkésőbb holnapután ehhez a finom kis sorosozáshoz csatlakozik előbb az Origo, aztán a Pesti Srácok, az is biztos.

Utánuk meg minden magyar kormánymédium.

Én szóltam előre.

Szele Tamás