Hét vége van, mára egy rejtvényt sikerült találnom, aminek ugyan van katonai és politikai vonatkozása is, de alapvetően mégis műszaki kérdést fogunk boncolgatni. Arról van szó, hogy tegnap az Amerikai Egyesült Államok légiereje lelőtt valamit Alaszka északi portjai fölött, csak éppen olyasmit szedtek le, ami a tudomány mai állása szerint nem létezhet (és nem is repülő csészealj).

Próbáljuk meg összeszedni, mit tudunk a történtekről, aztán találgassunk. A Defense One szerint:

„Egy F–22 Raptor egy AIM–9X rakétával lelőtte péntek délután Alaszka partjainál azt, amit amerikai tisztviselők repülő „tárgyként” jellemeztek – közölte a Fehér Ház és a Pentagon. Egy héten belül ez a második alkalom, hogy az Egyesült Államok lelőtt egy pilóta nélküli objektumot, amely belépett az amerikai légtérbe.

Az észak-amerikai légtérvédelmi parancsnokság, vagyis a NORAD csütörtök este észlelte a tárgyat – közölte pénteken a Fehér Házban John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács stratégiai kommunikációért felelős koordinátora újságírókkal. Kirby leírta, hogy az objektum sokkal kisebb volt, mint az a kínai kémballon, amelyet a NORTHCOM a múlt héten lőtt le. Ez az új tárgy nagyjából egy autó méretű volt, kisebb, mint a két-három busz méretű léggömb – mondta. De sem ő, sem a védelmi minisztérium szóvivője, Pat Ryder dandártábornok nem tudta megmondani, honnan származik a második tárgy, mi volt a célja, vagy milyen felszerelés lehetett rajta.

Joe Biden elnök pénteken rendelte el a célpont megsemmisítését, mert a tárgy mintegy 40 ezer láb magasságban repült, sokkal alacsonyabban és közelebb a kereskedelmi légi közlekedés repülési útvonalához, mint a léggömb, ami jóval magasabban (60 ezer láb magasságban) repült.

„Megalapozott aggodalomra adott okot, hogy ez fenyegetést vagy potenciális veszélyt jelenthet a polgári légi forgalomra” – mondta Ryder a Pentagonban újságíróknak.

Mivel a befagyott óceán jege fölött zuhant le a tárgy, a Pentagon reméli, hogy a maradványok elemzéséből többet tudunk meg – mondta.

Sem Kirby, sem Ryder nem nevezte meg azt a repülőgépet, amely a két F–22-es bevetése előtt észlelte a légi tárgyat, de az Alaska Beacon riportere, James Brooks péntek délután a légierő C–130-asát észlelte a Prudhoe-öböl feletti repülési tilalmi övezet közelében.”

Egyenes, katonás beszéd, ha homályos is. A CNN még hozzáteszi, hogy miután csütörtökön először észlelték az objektumot, F–35-ös vadászgépeket küldtek fel a vizsgálatra, ekkor állapították meg, hogy nincs a fedélzetén senki, és azt is, hogy nincsenek rajta szemmel látható megfigyelő eszközök. A BBC kiegészíti ezeket az információkat annyival, hogy a 12 ezer méteres magasságban a sebessége összesen 64 kilométer volt óránként, a New York Times úgy tudja: eredetileg az Északi-sark felől érkezett, átrepült először észak-déli irányban Alaszka fölött, aztán a tenger fölött megfordult, és újra az Északi-sark felé indult – akkor lőtték le, valószínűleg Deadhorse közelében, amikor már épp elhagyta a szárazföldet, de még amerikai felségvizek fölött járt.

Annyi még megemlítendő, hogy a sajtótájékoztató során Kirby kijavított egy riportert, aki léggömbnek nevezte a tárgyat, Ryder tábornok pedig elmondta, hogy eddig jelentős mennyiségű roncsot sikerült begyűjteni. Ezeket hajókra rakják, és „laboratóriumokba viszik későbbi elemzés céljából” – tette hozzá.

Ennyit tudunk. Az világos, hogy miért pont F–22 Raptorokkal szedik le ezeket a „repülő tárgyakat” – ez a vadászgép képes a legnagyobb magasságot elérni jelenleg az összes közül. Az első körben felszállt F–35-ösök kifejezetten a felderítést szolgálták, a sebességük miatt a 64 kilométer/órával „ballagó” tárgyat maguk a pilóták csak a másodperc töredékéig vagy egy-két másodpercig észlelhették vizuálisan, amit megtudtak, valószínűleg a fedélzeti kamerák felvételeiből tudják. Milyen volt a repülő „tárgy”?

Az ABC News szerint nem volt hajtóműve, úgy tűnt, hogy az ezüstös-szürkés henger lebegett a légtérben. Vagy inkább kormányozatlanul sodródott, csak ez tizenkétezer méter magasan nehezen megoldható levegőnél nehezebb tárgy esetében. Képek egyelőre nem állnak rendelkezésre, pedig nagyon megnézném őket magamnak, ugyanis, mint említettem, ilyen állat és ilyen gép nincs. De erről majd később.

Azt még meg kell jegyeznem, hogy a korábbi afférra – a kémballon lelövésére – azonnal és hagosan reagáló Kína meg sem mukkan, ugyanez a helyzet a Kreml kommunikációjával: ez a valami vagy nem hiányzik senkinek, vagy nagyon le akarja tagadni, akié volt. Annyi biztos, hogy nem az amerikai hadsereg vagy kormányzat eszköze volt, mert akkor lehozták volna, és sosem hallunk felőle.

Most következik a fejvakarás.

Mi volt ez?

Fogalma sincs róla senkinek. Azt már John Kirby kiemelte, hogy nem ballon. Egy ballon ugyan nagyon is képes elérni ekkora magasságot, lehet ennyire alacsony a sebessége is, de ha nem az, akkor csak valami egyéb lehet. Helikopter ilyen magasra a történelem folyamán egyszer jutott fel, egy 1971-es rekordkísérlet során, de annak is kigyulladt a hajtóműve, csoda, hogy le tudott szállni: kétezer méter fölött már függeszkedni, egy helyben lebegni is kevés helikopter képes, hiszen jóval ritkább a levegő, mint tengerszinten.

És azért egy rotor látszott volna. Merev szárnyú, hajtóműves repülőgép? Annak nagyon nagy szárnyfelülete kellett volna legyen, és nagy sebesség is kellett volna, hogy fent maradjon ebben a magasságban, ne essen át. Továbbra is megmagyarázhatatlan a nagyon alacsony sebesség kérdése ebben az esetben is, amint a hajtómű hiánya nemkülönben.

Maga a test is kicsi. Ezt elég messziről indíthatták, elég sokáig volt nagy magasságban, talán valamiféle vitorlázógépet látunk, amit valahol, valakik felhúztak igen magasra, és onnan siklik hajtómű nélkül lefele az útján? Ez lenne az első valamennyire is reális magyarázat, de ez is megbukik a méreteken.

A „repülő csészealj”-elmélettel foglalkozni sem érdemes, és nem lehet eltévedt orosz „Burevesztnyik” sem, annak ugyanis nukleáris torlósugár-hajtóműve van, és habár a mérete megfelelne a leírásnak, a sebessége nem. Ráadásul tudomásunk szerint az eddigi egyetlen tesztrepülése tragédiákat okozott, és nehezen hinném, hogy amerikai légtérben tesztelnék. Ezt kizárhatjuk.

Azonban mégis létezik valami, ami távolról, fél szemmel nézve kicsit hasonlít a leírt tárgyhoz. Igaz, hogy az elég régi, és amerikai. Ez a NASA által fejlesztett M2–F1 nevű könnyű, hajtómű nélküli repülőgép-prototípus volt, amelyet a szárny nélküli emelőtest-koncepció repülési tesztelésére fejlesztettek ki. Szokatlan megjelenése miatt a „repülő fürdőkád” becenevet kapta, az M a „személyzettel ellátott”, az F pedig a „repülő” változatra utal. 1962-ben a NASA vezetősége jóváhagyta a könnyű, hajtómű nélküli emelőtest prototípusának megépítésére irányuló programot. Ez egy rétegelt lemezből készült burkolatot tartalmazott, amelyet egy acélcsőváz fölé helyeztek. Az építés 1963-ban fejeződött be. Itt egy kép róla:

A méret stimmel, a szárny és a hajtómű hiánya is – sajnos azonban az utazó magasság és a sebesség nem. Az M2–F1 3 700 méterre felvontatva előbb sebességet nyert, majd az orrot megemelve landolt: vízszintesen a sebessége olyan 240 km/h kellett legyen még alacsonyan, 300 méter magasságban is. Ezt az orr leengedésével-emelésével szabályozta, viszont tagadhatatlanul repült. Eredetileg űrből visszatérő kapszulának tervezték, csak nem használták fel. De sokat segített az űrrepülőgép későbbi kidolgozásában ez a program és az eredmények, mérések, melyek az M2–F1 tesztelése során születtek. 

Ezzel együtt sem mondhatjuk, hogy a rejtély meg van fejtve, ugyanis sem ez a gép, sem utódja, a Northrop HL–10 nem úgy repült, ahogyan a tegnap lelőtt készülék. A HL–10 például első hajtóműves repülése során elérte a 12 ezer méteres magasságot, de ehhez 723 km/h sebességre volt szüksége (jobban mondva a fent maradáshoz, ráadásul ez a kísérleti repülés hajtóműhiba miatt kényszerleszállással ért véget).

Végül a HL–10 az Apollo-program véget értével nem lett kísérleti űrrepülőgép, de azt bebizonyította, hogy lehetséges a repülés szárny, csavarszárny, ballon és bármilyen hajtómű nélkül is.

Visszatérve a tegnapi esethez, már csak egy lehetőséget nem vizsgáltunk: mi van, ha rakéta? Az hengeres is, személyzete sincs, lehet épp ezüstös színű is... csak éppen ilyen magasságban, ennyire ritka légrétegekben nem lehet ilyen alacsony a sebessége. Úgy zuhanna le, mint a féltégla.

Összegezve: nem tudjuk, mi ez, de a paraméterei alapján nem lett volna szabad repülnie.

Vagy feltalálta valaki az antigravitációt, amiben erősen kételkedem, vagy a világ valamelyik országa titokban továbbfejlesztette a „lebegő test” projektet, amit a NASA félbehagyott, de még így sem jön össze műszaki szempontból az eseménysorozat – ebbe az esetben is kellett legyen a gépben valami olyan, nem közismert technológia, ami a levegőben tartotta.

Egyvalami nem lehet: Isten csodája. Azt ugyanis nem lehetett volna lelőni.

Lássuk, mit tudnak belőle összeszedni.

Mindenesetre érdekes a történet.

Szele Tamás