Ezzel a mostani történettel vigyázni kell, mert végigfutott már álhír formájában pár ezerszer a közösségi oldalakon, mindenféle kattintásvadász, tényekre nem túlzottan kényes médiumok alapján – az a baj, hogy most igaz. Valóban jön a fizetős Facebook. Csak éppen nem úgy, ahogy eddig terjedt a dolog, és aggályos, hogy nem is következmények nélkül.

Először is vegyük azt, mi változik. Nem, egyelőre nem kell mindenkinek fizetnie az oldal használatáért. A „fizetős Facebook” mindazoknak, akik hajlandóak pénzt adni érte asztali gépen havi 12, okostelefonon 15 dollárt, biztosít bizonyos előnyöket, de nem zárja ki az ingyenes felhasználókat sem. Ez idő szerint, de nem kétséges, hogy ha a rendszer működőképesnek bizonyul, megpróbálják majd szépen, lassan de biztosan mindenkire ráerőltetni. Lássuk azonban, mit kap a pénzéért a felhasználó (a 24.hu nyomán):

• egy kék pipát a neve mellé, mivel „igazolt felhasználó” lesz.

• jobb elérést a posztoknál,

• extra védelmet a profil eltulajdonítása ellen,

• közvetlen hozzáférést az ügyfélszolgálathoz,

• exkluzív matricákat a történetekhez és Reels videókhoz,

• havi 100 ingyen csillagot, amivel a Facebookon díjazhatók a tartalomgyártók.

De lesznek kötelezettségei is. Csak a 18. életévét betöltött felhasználó igényelheti a szolgáltatást, a regisztrációhoz szükséges minimális aktivitás (tehát vadonatúj fiók nem vásárolhat pipát), illetve a Facebookon és az Instagramon megjelenő névnek meg kell egyeznie a személyi igazolványban szereplő névvel – természetesen a Twitteren tapasztalt visszaélések elkerülése végett.

Aki megkapja a kék pipát, az a hitelesítést követően csak akkor változtathatja meg a profilnevét, a felhasználónevét, a születésnapját vagy a profilképét, ha ismét átesik a hitelesítésen.

Cégek egyelőre nem vehetik igénybe a szolgáltatást, de magánvéleményem, hogy nagyon rövidesen még kötelező is lesz számukra. A próbaüzemet ezen a héten kezdik, egyelőre Ausztráliában és Új-Zélandon.

Mindenki döntse el, mennyire éri meg neki, amit kínálnak a pénzéért, de ha nem harapóznak el a profil-lopások (már elharapóztak különben), akkor az átlagos magyar felhasználók körében ez eleinte nem lesz túl népszerű, sőt, világszinten sem. Ezt tipikusan olyan társadalmaknak találták ki, ahol 12-15 dollár nem pénz, mi ennek a határán billegünk, 4-5 ezer forintot már nem szívesen ad ki az átlagos felhasználó, főleg havonta... Tapasztalatom az, hogy már nem általános az Magyarországon, amit pár éve elmondhattunk, miszerint online tartalomért senki sem hajlandó fizetni: már megjelent az a réteg, akik havonta jellemzően pár euróval hajlandóak támogatni a tartalmak előállítóit vagy az azokat közlő orgánumokat, ez az összes olvasó mintegy 10 százaléka lehet, és ők is meggondolják, hányfelé támogatnak. De kevesen vállalják akár a tíz eurós vagy dolláros összeget is, szóval úgy gondolnám, eleinte a magyar felhasználók öt százaléka sem fog fizetni a közösségi oldalért.

Tudok viszont olyan országokat mondani, ahol ezt az összeget még lehetetlen is megugrani: Iránban tegnap 4700 rial volt egy dollár, ráadásul banki szankciók is érvényesek az országra, ahogyan Oroszországgal is ez a helyzet (bár ott a jövedelmekből még kijönne az előfizetés, de sehogyan sem bírják átutalni). Ráadásul ott a Meta összes cégét elérhetetlenné tette a Roszkomnadzor, csak VPN-en keresztül tudnak facebookozni. Indiában az átlagjövedelem kevés, ahogy Afrika és Dél-Amerika több országában is, tehát a „zseniális ötlet” azzal fog járni, hogy a Facebook (tudom, Meta, csak azt szeretném, hogy értsék is, mit írok) globálisan kettészakad egy „első osztályú”, fizetős oldalra, és egy „másodosztályú”, ingyenesre, ezek között pedig még földrajzi határ is lesz.

Három piacot fog tönkretenni az új intézkedés, ezek a reklámpiac, a sajtópiac és a politika.

Azt vegyük elintézettnek, még ha egyelőre nincs is így, hogy a tartalmak előállítói és forgalmazói rövidesen elő kell majd fizessenek, lévén, hogy ezeknél azért többnyire mutatkozik annyi bevétel – ha másból nem, támogatásból – hogy megtehessék, de ezek olyan vásárok, amelyek kettőn állnak. Fogyasztó nélkül nem sokat ér egyik sem. Írhatnánk mi „remekműveket”, ahogy Zsdanov elvtárs kérte, ha a kutya sem olvasná, márpedig ha széthúzódik a Facebook, mint terjesztési felület, egy „elit” és egy „ingyenes” szekcióra, a sajtónak az az érdeke, hogy az ingyenes szekció érje el, mert abban vannak többen. Ennek egyelőre nincs akadálya, az ingyenes felhasználó láthatja a fizető felhasználó által előállított írást, csak épp ki tudja, meddig? Ugyanis itt azt látjuk, hogy a Meta teljesen átalakítja az üzleti modelljét.

Az alapötlet zseniális volt: ingyenes kommunikációs felület, amit mindenki elérhet (épp ezért mindenki használta is), melyen azonban vannak személyre szabott, célzott hirdetések, ezeknek a bevétele nagyrészt a cégnél köt ki. A felhasználó a reklámok elviseléséért cserébe új, nagyon demokratikusnak tűnő szolgáltatást kap, látszólag ingyen. Ez igen hosszú ideig példátlan nyereséget hozott a Facebooknak (illetve Metának), mely utóbbi időben csökkent, lévén, hogy kezdett telítődni a piac. Már nem növekszik a felhasználók száma exponenciálisan, a cég kezdi elérni lehetőségei határát.

A mostani intézkedés azt mutatja, hogy át akarnak állni az előfizetéses üzleti modellre, lassan, fokozatosan, egyelőre nem teljesen, de el fog jönni előbb az a pillanat, amikor már komoly előnyt jelent fizető felhasználónak lenni, aztán az is, amikor már hátrányt jelent, ha az ember nem fizet a szolgáltatásért.

Ez lesz a fordulópont, amikor elkezd majd csökkenni a felhasználók száma, méghozzá meredeken: legalább a harmaduk fogja elhagyni az oldalt. Ekkor válik veszteségessé az eddigi fő bevételi forrás, vagyis a közösségi oldalon megjelenő hirdetés, ami mostanáig naggyá tette a céget. Ha csökken a közönség, el fognak vándorolni a hirdetők. Hova? Bárhova, de ha lehet, a Google cégcsoportján belül, ugyanis ragaszkodni fognak a személyre, felhasználóra szabott hirdetésekhez. Azt pedig egyelőre a Google biztosítja a legegyszerűbben. Nagy mozgások várhatóak a reklámcégeknél, hirdetésszervező vállalkozásoknál, ami eddig aranytojást tojó tyúkocska volt, nem fog tojni még réztojást sem.

A másik terület, ahol szintén érdekes jelenségek fognak bekövetkezni, a politikai propaganda világa. Ez az „üzletág” (jobb híján annak nevezem, mert az is) az utóbbi években a hagyományos és online sajtó felől egyre inkább az influencerek világa felé mozog, ezt még az olyan, általában lomhán reagáló politikai tényezők viselkedése is jelzi, mint a magyar kormányé, amely egymás után szünteti vagy vonja össze a „hagyományos” propagandafelületeit, abban a különben téves hitben, hogy a legutóbbi választásokat a Megafon influencerei nyerték meg nekik (a legutóbb a 888-at vonták össze az Origóval). Sokszor megírtam már, miért nincs igazuk, ezzel most nem foglalkoznék, azonban minden propagandának alapfeltétele, hogy ingyenes legyen és nagy tömegekhez jusson el. Első lépésben nem is lesz sok baj, a megafonosok előfizetnek, a tartalmaik elérik, akiket eddig is, míg el nem jön a fentebb említett fordulópont.

Akkor ugyanis zuhanni fog a forgalmuk, minimum harmadával, és nem fogják tudni megmagyarázni, miért – náluk felkészültebb üzletemberek sem fogják elsőre érteni. Ellenben a fizetős szegmensben nem változnak a mérőszámok, ami egészen pontosan ezer és egy konteót fog szülni (ezek már most születőben vannak, a dolgok természetéből fakadóan). De nem lehet úgy propagandát terjeszteni, hogy az csak egy bizonyos réteghez jut el: a politika szerepe csökkenni fog az oldalon.

Ahogy a sajtó bevételei is: ha kevesebb lesz az olvasó, szegényebbek a reklámcégek, akkor a hirdetés is kevesebb lesz és rosszabbul fizet majd.

Mi hozhatja el a fordulópontot?

Sok minden, én arra tippelnék, hogy akkor érkezik el, amikor a tényellenőrzés már csak a fizetős felhasználókat szolgálja ki. Az ingyenes, limitált képességű szegmensben akadálytalanul terjednek majd az álhírek, konteók, ezzel rövid felvirágzást hozva, ami aztán vagy megmarad, vagy nem, de a két szegmens végleges kettészakadását okozza majd: alapvetően nem fog szót érteni az, aki mondjuk az amerikai politikáról a Washington Postból tájékozódik azzal, aki a Qanon-csatornákból szívja magába az ismereteket.

A mai nagy létszámú csoportok, közösségek is felbomlanak ugyanilyen alapon, így a közösségi oldal társadalmi szerepe egyre lényegtelenebbé válik majd: tulajdonképpen ketté fog szakadni teljesen, két, egymástól alapvetően eltérő felületre.

Míg majd az ingyenes szegmens meg nem szűnik. Hogy ennek miféle társadalmi, gazdasági és politikai hatásai lesznek, azt egyelőre nem tudjuk, de gyanús, hogy rosszfélék. Mindenesetre egy nagy, általános kommunikációs csatorna és fórum beszűkülése várható.

Mármint abban az esetben, ha egyáltalán sor kerül arra a sokat emlegetett fordulópontra, és ez az egész kísérlet el nem hal, mint a Meta annyi más, forradalminak tűnő, de hatalmas anyagi károkkal járó ötlete. Az sem kizárható, hogy az üzleti modellváltásra is azért van egyáltalán szükség, mert a sokat erőltetett Metaverzum rengetegbe kerül, és mostani formájában elég népszerűtlen is, de a cég vezetése mindenképpen meg akarja valósítani.

Reméljük, nem fajulnak addig a dolgok, mint azt fentebbi, kissé pesszimista víziómban felvázoltam, nem jön el a fordulópont, ugyanis a világgazdaság jelentős része épül a Facebook mostani formájára – és nem lehet áttervezni.

Mindenesetre kellemetlen trendek figyelhetőek meg. Az üzenetküldő szolgáltatások már pénzbe kerülnek, rövidesen a Facebookért is fizetni kell, és ez globálisan egészen biztos, hogy szűkíteni fogja a felhasználói kört.

A digitális tér használata társadalmi (gazdasági) privilégiummá válhat, ha nem vigyázunk.

És nem vigyázunk.

A magyar kormánypárt lapjainál még nem jutottak el idáig, mert ha így lenne, már bontanák a pezsgőt – és majd, amikor bontják, az is hiba lesz.

Ők fognak a leghamarabb veszíteni.

Rögtön utánuk mindenki más.

Ne legyen igazam.

Szele Tamás