Hogy rövid legyek, ahogy megszabadultunk az ufóktól, nyakunkon a bóják. Konteósok ideje ez, aranyélete van most mindenkinek, aki összeesküvés-elméletekben hisz, terjeszti őket vagy netán belőlük is él. Sajnos mindenkit ki kell ábrándítanom: még nincsenek itt a földönkívüliek, sőt, annyi kínai kém sincs, amennyit gondolni tetszenek.

Az egész azzal kezdődött, hogy lelőtték a kínai kémléggömböt. Azt a nagyot, tele műszerrel. Az tényleg kémléggömb volt és tényleg kínai, Peking is elismerte, hogy az övék, csak szerintük meteorológiai kutatások célját szolgálta. Ezen még el fognak vitatkozni mindkét oldal részéről az illetékes körök, valószínűleg egyre csökkenő intenzitással, ugyanis jelenleg mindkét félnek az az érdeke, hogy csökkenjen az ellentét a két világhatalom között. Azt viszont elmondhatjuk, hogy az első eset tiszta és világos.

Aztán jött a három kis „ufó” esete, amik körül valóságos tájékoztatási káosz alakult ki. Az ufóhisztériát főleg az okozta, hogy az amerikai hivatalos szervek félreérthetően fogalmaztak: a lelőtt tárgyak „hengeresek”, „gömbölydedek”, „nyolcszögletűek” voltak a jelentések szerint, és azt jó ideig nem tették hozzá, hogy volt fölöttük léggömb is, az tartotta őket a levegőben. Persze, hogy a fél világ vad találgatásokba kezdett, hiszen ballon nélkül az ilyesmi nem nagyon repülhetett volna. A dolgok mostani állása szerint ezek már nem kínai kémeszközök lehettek, hanem amerikai amatőrök által felbocsátott, úgynevezett picoballonok, melyeknek természetéről pár napja írtam is.

Most meg itt a legújabb, illetve pár napos hír: „Rejtélyes fémgömböt sodort partra tenger Japán partjainál!”

Öreg gamerek, régi számítógépes játékok veteránjai, mint én is így ötven felett, ilyenkor úgy érzik, hogy valami igen hülye földönkívüli vagy nagyon is földi hatalom X-Comot játszik velünk: annak az első részében az űrből jöttek a támadók, a másodikban a tenger fenekéről, már várjuk a harmadikat, amikor egy párhuzamos dimenzióból fognak érkezni (X-COM: Apocalypse).

Nézzük meg a dolgot egy kicsit komolyabban, például olvassuk el, mit írt erről a BBC.

„Egy Japánban partra sodort nagyméretű fémgömb zavarba ejtette a helyieket, és találgatásokat váltott ki.

A hatóságok egyelőre nem tudják megmondani, hogy mi ez - még a rendőrség és a nyomozásra kiküldött tűzszerészek sem.

Azt azonban tudni lehet, hogy üreges – és nem jelent fenyegetést. Sokan arra gyanakodnak, hogy valamilyen bója lehet.

A Hamamacu tengerparti városban talált tárgyat a lenyűgözött helyiek különbözőképpen nevezték el: „Godzilla-tojás”, „kikötőbója” és „az űrből érkező”.

Az NHK japán televízió felvételt mutatott két tisztviselőről az Enshuhama strandon, amint a rozsdás, fém gömböt nézik, amely körülbelül 1,5 méter szélesnek tűnt.

Egy helyi lakos találta meg, aki riasztotta a rendőrséget, miután észrevette a szokatlan tárgyat a parton.

A hatóságok lezárták a területet, és röntgenvizsgálatot végeztek, amely nem mutatott többet – azon kívül, hogy megerősítették, hogy a tárgy biztonságos.

Egy futó a parton elmondta a helyi médiának, hogy meglepte a felfordulás, mivel a labda már jó ideje ott volt. „Megpróbáltam meglökni, de nem mozdult” – számolt be róla az NHK.

A helyi hatóságok közölték, hogy a tárgyat hamarosan eltávolítják.”

Ha megtekintjük a japán tévéfelvételt is, nem épp megégett tárgyat látunk, szóval ez semmiképp sem érkezhetett „az űrből”, és bizony vannak rajta kiugró, kiálló részek is, amiknek a légkörben le kellett volna olvadni.

Sőt, mindemellé kifejezetten rozsdás is a fémgömb, szóval emberkéz műve lesz ez. Belül üres, aminek később fontossága lesz, valószínűleg egy elsodródott kikötői bóla, ahogy azt a helyiek is sejtik.

Vagy netán kémbója? Hiszen ma reggel érkezett a hír, hogy a kanadai hadsereg szép csendben, minden feltűnést kerülve, ám igen hatékonyan semlegesített egy csomó kínai kémbóját, az igaz, hogy a sarkvidéken, de ezek szerint Kína bójákkal is kémkedik, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Lássuk, mit tudunk a kanadai akcióról. Mint a CBC írja:

„Mélanie Joly külügyminiszter a CNN-nek adott szerda reggeli interjújában azt mondta, hogy Kína egyre inkább zavaró hatalom. (…)

„Amikor a tengeri határainkon belül az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekről van szó, vagy bármilyen külföldi beavatkozásról, egyértelműek leszünk, és így fogjuk kezelni ezt a kérdést.”

Észrevételeit azután tette, hogy a Globe and Mail című napilap arról számolt be, hogy a kanadai hadsereg kínai megfigyelőbójákat észlelt az Északi-sarkvidéken.”

Adam Lajeunesse, a Szent Ferenc Xavier Egyetem adjunktusa, aki a kanadai sarkvidéki tengeri biztonságra szakosodott, elmondta, hogy jelenleg nem világos, milyen műszereket hordoztak a kínai bóják.

„Valamilyen tudományos eszközről van szó, amelynek kettős felhasználási lehetőségei lehetnek, és amelyet szinte biztosan a két kínai jégtörő egyikéről dobtak le” – mondta, azokra a hajókra utalva, amelyekkel Kína megkerülte az Északi-sarkvidéket.

Továbbra is megválaszolatlan kérdés, hogy a bóják a Jeges-tengeren való kihelyezésük után kanadai vizekre sodródtak-e, vagy szándékosan horgonyozták le őket a tengerfenékre kanadai területen.

Lajeunesse elmondta, hogy a bóját a tengerfenék feltérképezésére, valamint a sótartalom és a jég vastagságának megfigyelésére lehetne használni más telepítések előtt.

„Ez az a szükséges tudományos munka, amelyet el kell végezni, mielőtt atom-tengeralattjárókat telepítünk az Északi-sarkvidékre” – mondta, megjegyezve, hogy a másik gyanúja az, hogy a bója amerikai tengeralattjárókat követhet.

Szerinte „gyakorlatilag lehetetlen” elválasztani a Kínában folyó tudományos és akadémiai munkát az ország hadseregétől és kormányától, Kanadának pedig el kell döntenie, hogy továbbra is átengedi-e a kínai jégtörőket az Északnyugati átjárón.

„Ennek legjelentősebb eredménye az lesz, hogy Kanada újragondolja a kínaiakkal való tudományos együttműködést” – mondta Lajeunesse.

„Kanadának nemcsak a Kínán belüli tudományos közösséggel való együttműködését kell alaposan felülvizsgálnia, hanem azt is, hogy miként reagál a látszólag polgári munkára és a tudományos munkára a joghatósága alá tartozó területeken.”

Elmondta, hogy a kínaiak évek óta tesztelnek a térségben pilóta nélküli drónokat, víz alatti drónokat és az Északi-sarkvidékre jellemző térinformatikai technológiát.

Tehát Kína nyomul az Északi-sarkvidéken is, nem újdonság ez, a globális felmelegedés első jeleire bejelentette az igényét arra, hogy mint „sarkvidékhez közeli ország” tagja lehessen az Északi-sarkvidéki Tanácsnak. Nem lett teljes jogú tag, ugyanis területéből semennyi sem fekszik a sarkkörön túl. Különben az Oroszországi Föderáció viszont a teljes Arktiszra igényt tart, abból a meggondolásból, hogy nekik a legnagyobb a sarkkörön túli területük. Kína 2013 óta megfigyelőként azért részt vesz a testüket ülésein, illetve most éppen senki sem vesz részt rajtuk, ugyanis az Ukrajna elleni invázió kezdetekor, most egy éve épp Oroszország volt a tanács soros elnöke, de egy hét háború után a többi tagállam bejelentette, hogy bizonytalan ideig felfüggesztik tagságukat, tehát most Oroszország egyedül elnököl és egyedül ülésezik, ha olyanja van épp.

De hát kinek kell a jégmező? Az senkinek, csakhogy most már nagyon olvad a jégsapka. 2035-re a nyári időszakban már teljesen eltűnhet az Északi-sarkvidéket fedő jégtakaró. Új kereskedelmi útvonalak nyílnak meg és el lehet kezdeni az ásványkincsek kitermelését is: egyes becslések szerint az Arktisz a világ kőolajkészleteinek 13 százalékát is rejtheti, ami körülbelül 90 milliárd hordónyi mennyiségnek felel meg, emellett pedig a felmelegedés következtében körülbelül 47 ezer milliárd köbméter földgáz is elérhetővé válna. Sőt, Kína már 2018-ban jelezte, hogy tervezi az „Északi Selyemutat”, csak nem részletezte, hogyan gondolják a dolgot.

Tehát mindenki rá akarja tenni a kezét az Arktiszra, meglehet, fognak is harcolni érte (mondjuk a jégsapka olvadásával járó környezeti katasztrófa valahogyan nem hatja meg a tisztelt nagyhatalmakat). De az egyáltalán nem csoda, ha Kína (és Oroszország, és mindenki más, akinek köze van a sarkvidékhez) kémkedik arrafelé. Bójával, víz alatti drónnal, amije épp van.

Akkor tehát kínai kémbója sodródott partra Japánban?

A józan ész azt mondja: nem. Vannak ilyenek, természetesen, csakhogy egy kémbóján legalább valamiféle érzékelőnek kéne lennie, ami „kilát” belőle, ennek meg tökéletesen zárt a felülete. Majd az alapos japán elhárítók szétszedik, és kiderül, hogy nincs benne semmi.

Ugyanis minden jel arra mutat, hogy ez tényleg egy elszabadult kikötői bója.

Sajnálom: a sci-fi regény elmaradt, a kémregény elmaradt (illetve máshol játszódik), marad a legegyszerűbb megoldás: ez az, aminek látszik.

Fémgolyóba csomagolva a nagy büdös semmi.

Vagyis nem csomagolt semmi, hanem kikötői bója.

Ennyit a bójákról

Szele Tamás