Elég bonyolult lesz ez a történet, előre jelezném, hogy leginkább azt szeretném vele bemutatni, milyen bonyolult összefüggések állnak a nemzetközi diplomácia sakkhúzásai mögött. Ezen kívül azt kell elmagyaráznom, miért segített Moszkva abban, hogy az ajatollahok kilőjék Omár Khajjámot az űrbe, és most mit művel ott az a szegény költő.

Iránban most „polikrízis” van, ami azt jelenti, hogy szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne lenne válságban. Mikor szeptemberben kitörtek a tömegtüntetések egy kurd hölgy, Mahsa Amini mártírhalála miatt – az „erkölcsrendőrség” szerint „helytelenül” viselte a hidzsábját, ezért bevitték a rendőrőrsre és agyonverték – már nem csak az emberi és ezen belül a női jogok sárba tiprása volt a baj.

Ebrahim Raisi elnök keményvonalas kormánya, amely egyébként nagyon komoly csalás és manipuláció útján került hatalomra, ugyanis az Őrök Tanácsa a keményvonalasokon kívül minden más jelöltnek megtiltotta az indulást a választásokon (igen, a konzervatívoknak is) hibát hibára halmozott. A leglényegesebb ballépésük a sok közül talán az volt, hogy megvonták a támogatást az élelmiszer-behozataltól, miáltal az ételárak elkezdtek rohamosan emelkedni, mára ott tartanak, hogy a hús luxusnak számít, sőt, az étolaj is.

Az atomalku körüli makacskodás oda vezetett, hogy Irán csak illegálisan adhat el nyersolajat, és csak Kína vette meg tőle, mélyen nyomott áron, viszont ahogy megjelent Kínában a még olcsóbb orosz nyersolaj, ez az üzleti viszony is megszűnt. Időközben az orosz és kínai cégek leállították az iráni kőolaj- és gázkitermelő beruházásaikat is, mintha csak összebeszéltek volna (valószínűleg össze is beszéltek), az infláció akkora, hogy egy amerikai dollár tegnap 570 ezer iráni rialt ért a szabad piacon, ráadásul Irán idén télen majdnem megfagyott, mert nem képes kitermelni a saját, egyénként hatalmas földgázkincsét, nincs megfelelő technológiája hozzá és az embargó miatt nem is vehet.

Az erőművek pakurával üzemeltek, ami környezeti katasztrófához közeli légszennyezést okozott, ezek után következett a földrengés-hullám. Zahedanban lázadoznak a beludzsok, Kurdisztánban a kurdok, ezreket tartóztattak le a tüntetéseken, egyeseket már ki is végeztek, de naponta vannak újabb demonstrációk. Közben sikerült majdnem háborúig mérgesíteni a viszonyt Azerbejdzsánnal, melynek követségét támadás is érte, a biztonsági szolgálat vezetője meghalt, ezért evakuálták is a képviseletet. A Forradalmi Gárda hol az iraki Kurdisztánban akciózik (teljesen illegálisan), hol Afganisztán határán rombolja az amúgy sem túlzottan jószomszédi viszonyt, de a Hezbollah támogatására már kezd nem jutni pénz. Illetve, ami jut, az szinte teljesen értéktelen, a kormány nyakló nélkül nyomtatja a rialt, ami tovább fokozza az inflációt.

Szóval, zajlik az élet arrafelé, Irán nem az a hely mostanság, amit a béke és a nyugalom szigetének nevezhetnénk, gyakorlatilag kumulálódtak az 1979 óta elkövetett hibák és tévedések, és mindegyiknek most jöttek el a következményei. Az ellenzék országon belül is, kívül is már az iszlám köztársasági államforma eltörlését emlegeti és szekuláris államot követel, a tüntetéseken már nem csak Khamenei, de bizony már Khomeini képeit is égetik. Ebben a helyzetben mihez kezd a felelős iráni kormány?

Nem vesz róla tudomást és nekiáll „regionális középhatalomként” viselkedni. Ugyan Raisi nemrég lezajlott pekingi látogatását a kormánymédia hatalmas sikerként tálalta, de nem sokat ért el. A nemzetközi porondon pedig szinte teljesen tönkretette Irán helyzetét a drón- és rakétaszállítás Oroszország számára, melyekért cserébe valószínűleg nem pénzt, hanem Szu–35-ös vadászbombázókat remél kapni az iráni hadsereg, az Artesh vagy a Forradalmi Gárda légiereje. Illetve ballisztikus rakétákról pár napja már nincs szó, ugyanis kifogyott az országban a kukorica, ami nem csak emberi táplálék, de állati takarmány is, és Ukrajna csaak akkor hajlandó kukoricát eladni Teheránnak, ha nem ad rakétákat Moszkvának. Mondjuk a drónokat is tiltanák, de azoknak az eladását Teherán tagadja, azt állítják, hogy csak a háború előtt kereskedtek ilyesmivel. Ellenben az orosz vezetők egymásnak adják a kilincset Teheránban, az irániak Moszkvában, szóval a két nem túlzottan, sőt, kicsit sem demokratikus állam nagy barátságban van, csak Irán a vesztes ebben a kapcsolatban, hiszen az ő olajpiacát tették tönkre drága orosz barátai.

Ez viszont látszólag nem zavarja sem Raisi elnököt, sem Khamenei legfelsőbb vezetőt, sem Hossein Amir-Abdollahian külügyminisztert, aki amúgy is a diplomáciai kar dísze, ugyanis még angolul sem beszél.

De hogyan kerül ide Omár, a költő és a világűr?

Az Amwaj.media című, Öböl-menti ügyekkel foglalkozó hírcsatorna valamiért ma tett közzé egy részletes tanulmányt az orosz-iráni közös űrprogramról. Igen, van ilyen, ha drónprogram van, ez miért ne lehetne? Lássuk mit mondanak.

„Az Iráni Űrügynökség (ISA) és orosz kollégája, a Roszkoszmosz tavaly év végén megállapodást írt alá az űriparuk közötti együttműködés fokozásáról. A bejelentésre a dél-iráni Kish szigetén december 13–16. között megrendezett 11. iráni nemzetközi légi és űrkutatási kiállítás alkalmával került sor.

A december 14-i megállapodás azért fontos, mert kulcsfontosságú részét képezi Irán nemrégiben jóváhagyott 10 éves űrprogramjának. Azért is figyelemre méltó, mert a nyugati fővárosokkal fennálló feszültségek közepette jött létre, és erősíti a Moszkva és Teherán közötti kapcsolatot.

Az ország Legfelsőbb Űrtanácsa által január 7-én elfogadott 10 éves űrprogram célja, hogy az elkövetkező évtizedben az Iszlám Köztársaság az űrtechnológia és a műholdak indítása terén vezető regionális hatalommá váljon. Az egyik fő cél egy űrhajós űrbe küldése. Az aláírási ünnepségen az ISA vezetője, Hassan Salariyeh hangsúlyozta, hogy a Roszkozmosszal kötött megállapodás segít Teheránnak abban, hogy gyorsabban elérje űrrel kapcsolatos céljait, különösen az infrastruktúra, a hordozórakéták, a távérzékelés, a távközlés és a navigáció fejlesztéséhez nyújtott külső segítség miatt.”

Jegyezzük meg a dátumot: december 14. Később fontos lesz. De vannak egyáltalán iráni műholdak? Vannak bizony. Sőt, az iráni-orosz űrkutatási együttműködés eddig kizárólag a műholdindításokra összpontosított. Teherán 2009-ben bocsátotta fel első műholdját, a saját gyártású Omid távközlési szatellitet, amely perzsa nyelven „reményt” jelent. Két hasonló indítás következett 2011-ben és 2012-ben. Az első sikeres iráni katonai műhold felbocsátására 2020 áprilisában került sor, két évvel később pedig egy másik következett, de mindegyik orosz segítséggel került az űrbe.

A következő jelentős fejlesztés egy közös iráni-orosz kezdeményezés volt. Oroszország 2022 augusztusában pályára állította az iráni tervezésű Khajjám műholdat, egy nagy felbontású képalkotó műholdat, amelyet a 11. századi perzsa költőről, tudósról és filozófusról, Omár Khajjámról neveztek el. A műholdat orosz vállalatok építették, de – Salariyeh szerint – iráni szakértők felügyelete alatt. A műholdat szintén Oroszország helyezte üzembe, egy Szojuz rakéta fedélzetén, amelyet a kazahsztáni Bajkonur kozmodromról, egy volt szovjet bázisról indítottak, amelyet Moszkva most Asztanától bérel.

A felbocsátásra nem sokkal azután került sor, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és Ali Khamenei ajatollah, az iráni legfelsőbb vezető megállapodtak abban, hogy támogatják egymást a nyugati nyomással szemben az előbbi 2022 júliusában Iránba tett látogatása során. Figyelemre méltó, hogy ez volt Putyin első nemzetközi útja a volt szovjet tagköztársaságokon kívülre azóta, hogy Oroszország 2022 februárjában megszállta Ukrajnát.

Az iráni űrprogram erkölcsi támogatása mellett a Khajjám műhold oroszországi indítására technikai okokból volt szükség. Irán korábban már sikerrel indított 50 kg-nál (110 fontnál) kisebb súlyú egységeket. A Khayyam azonban 600 kg-ot nyomott. Teherán korábbi két, 220 kg (485 font) és 350 kg (771 font) hasznos teher hordozására tervezett műholdak indítására szolgáló hordozórakéta tesztje sikertelen volt. Így Moszkva támogatása és a Szojuz rakéta – ami megbízható és gyakran használt hordozórakéta – használata kulcsfontosságú volt a Khajjám pályára állításához.

A Khajjám műhold felbocsátása új tényezővé vált Irán és Oroszország feszült kapcsolataiban a Nyugattal. Akkoriban a nyugati média arról számolt be, hogy amerikai tisztviselők azt gyanították, hogy a műholdat katonai vagy kémkedési célokra használják. Sok aggódó reakciót jellemzően a párizsi Le Monde napilap azt kérdezte: „Ez egy tudományos megfigyelő műhold vagy egy katonai megfigyelő műhold?”. Az ilyen nézetek fokozódtak az Oroszország ukrajnai háborúja által kiélezett geopolitikai feszültségek közepette.

A Moszkva és Teherán űrkutatási együttműködésével kapcsolatos nyugati nyomás és kritika ellenére Irán reméli, hogy továbbra is igénybe veheti az orosz kapacitást és szakértelmet. Ez különösen igaz az űrbázisokra, köztük a kazahsztániakra, amíg Irán el nem éri a képességet, hogy saját maga állítson pályára nehezebb műholdakat.

Szóval, mint ki is emeltem, a Khajjám nagy felbontású, optikai képalkotó műhold. Akkor most lapozzuk fel a Moscow Times tavaly december 12-i írását (frissült december 13-án):

„Az orosz védelmi minisztérium számára októberben felbocsátott Kozmosz–2560 orosz katonai műhold kevesebb mint két hónapos működés után elhagyta pályáját és elégett a légkörben – közölte Jonathan McDowell, a cambridge-i Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa. (…) A Kozmosz–2560 feladatairól nem számoltak be. Az EverydayAstronaut.com szerint azonban egy optikai felderítésre szolgáló műholdról van szó – talán ezért tartották titokban az indítási célokat.”

Most lássuk, hány orosz optikai képalkotó műhold kering a Föld körül. Azt hiszik, hogy sok, de ez nem így van: a Szabadság Rádió utána járt:

„Amennyire én tudom, Oroszországnak most két Persona típusú katonai optikai felderítő műholdja van pályán. Ezeket 2013-2015-ben bocsátották fel. Nem tudjuk pontosan, hogy a gyártójuk becslése szerint mennyi az aktív élettartamuk, talán öt-hét év. Valószínű, hogy ezt az időtartamot már túllépték, és bármelyik pillanatban meghibásodhatnak. Oroszországnak szintén nem maradt jó polgári földi távérzékelő műholdja a pályán. Az utolsó Resurs-P műhold, a Persona polgári változata 2021 decemberében meghibásodott, ezt még az RSC Progress vezérigazgatója is elismerte. A következő ilyen műholdakat 2023 előtt nem indítják el.”

– mondta nekik Bart Hendricks, a szovjet és orosz űrprogramok független elemzője. Kettő, nem több, azok is jóval túl járnak az üzemidejükön. Ezért bocsátották fel a megsemmisült Kozmosz–2560-at, és elődjét, a Kozmosz–2555-öt, mely szintén elégett a légkörben néhány nap üzemelés után, pedig festettek rá szép, „Z” betű alakú Szent György-szalagot is. Ott állnak, két optikai képalkotó műholddal, körülöttük meg már a közepes amerikai cégeknek, például a Maxarnak is egész szatellit-flottája dolgozik. Így nincs pontos orosz tüzérség, nincs geolokáció, lőnek vaktában, aztán valamit csak eltalálnak: a Persona műholdak ugyanis naponta csak pár órát töltenek Ukrajna fölött, hajnalban (ez magyarázhatja különben, miért ilyenkor indulnak a tömeges rakéta- és dróntámadások is – akkor látják a célpontokat).

Most vegyük elő a naptárat. December 12-én megsemmisül a Kozmosz–2560, december 13-án megerősítik a hírt, december 14-én lóhalálában aláírják az orosz-iráni űrügyi együttműködésről szóló szerződést.

Nem állíthatom, mert nincs rá írásos bizonyítékom, de hajlandó lennék fogadni egy közepes összegbe, hogy a szegény Khajjám optikai képalkotó műhold most az orosz hadseregnek dolgozik, mármint, ha tudják használni, mert sokat nem tudunk a képességeiről. A két Persona műholddal és a két iráni katonai műholddal együtt.

Aztán majd egyszer felküldhetnek egy űrhajóst is az irániak, feltéve, hogy az Oroszországi Föderáció megnyeri ezt a háborút, és fennmarad mostani formájában. Nekem három javaslatom is lenne az illető személyére: Raisi elnök, Khamenei ajatollah vagy legrosszabb esetben Amir-Abdollahian külügyminiszter.

Szóval, így kell értelmezni még az olyan ártatlannak látszó, kissé megkésett híreket is, mint egy egyezmény megkötése egy közös űrprogramról.

Minden összefügg mindennel.

Szele Tamás