A trollhadak végromlása

2023. március 01. - Szele Tamás

Meg vagyok én átkozva ezzel a mesterséges intelligenciával (a továbbiakban MI), két napja folyamatosan olyan hírek érkeznek vele kapcsolatban, hogy valamennyit mindig kell írnom róluk, tegnap is írtam, már ma is, igaz, más lapokba, de itt is ezzel foglalkozom, mert baljós jeleket lát a béljós, riasztó hírek érkeznek mindenfelől.

Kezdjük azonban egy személyes üggyel: tegnap üzenetet kaptam egy nyájas olvasótól, a nevét mellőzzük is, aki röviden annyit írt:

„Hali, csak akartam szólni, hogy olvastam az egyik blogposztod és majdnem elhánytam magam miattad, te nagyra nőtt parazita.”

Hali, aki így beszél, azzal nem állok szóba, nem kérdem meg, melyik írásom nem tetszett, azt sem, miért: az meg főleg nem érdekel, mi a baja, csak csendesen reménykedem benne, hogy súlyosbodni fognak az emésztési zavarai. A magam részéről tehát azonnal tiltottam, nincs mit tárgyalni ebben a hangnemben, ha a kocsmában szólna így hozzám valaki, az komoly kellemetlenségekkel járna számára, így viszont, üzenet útján maximum magamnak ártanék egy dialógussal, neki nem tudnék. Sőt, lehet, hogy tovább is bírná a káromkodást, mint én, például akkor, ha nem ember, hanem MI, de erről majd később. Mindenesetre az ilyen figurákat minden esetben a legokosabb kommunikáció nélkül tiltani. Akár emberek, akár nem.

Most inkább azt venném elő, hogy az orosz RIA Novosztyi, ami minden esetben a Kreml hivatalos véleményét adja közre, pár napja mennydörgő hangú írásban követelte az orosz nemzeti MI létrehozását. Ugyanis szerintük a nyugati MI-k ruszofóbok. Ezt arra alapozták, hogy feltettek néhánynak egy tendenciózus, provokatív kérdést, amire persze olyan válaszokat kaptak, amilyent reméltek, a magyar szólás szerint „hülye kérdésre hülye választ”, mindenesetre most már lehet követelni az orosz nacionalista mesterséges intelligenciát. Ezt még tegnap megírtam máshol, ahogy azt is, hogy a feladat nem lehetetlen, csak ha komolyan veszik, létre fognak hozni egy félkegyelmű „értelmet”, ugyanis ha a logikátlan, de nacionalista elvek prioritást kapnak a logikusakkal szemben, az MI rossz döntéseket fog hozni. Hadvezetést például nem lenne okos rábízni, de ahogyan bármit, úgy a nacionalizmust is kiválóan lehet szimulálni ezen az úton.

Mai hír viszont, hogy a német Axel Springer sajtóbirodalom vezérigazgatója, Mathias Döpfner leépítést jelentett be, részben a MI miatt. Mint a Deutsche Welle jelenti:

„Németország legnagyobb kiadója, az Axel Springer médiacsoport figyelmeztette munkatársait, hogy meg nem határozott számú munkahelyet szüntet meg a Bild és a die Welt című lapoknál, a két legismertebb németországi hírportálnál.

„Jelentős létszámleépítésre kerül sor a gyártás, a lapszerkesztés, a lektorálás és az adminisztráció területén” – közölte Mathias Döpfner, az Axel Springer vezérigazgatója kedden egy levelében a dolgozókkal.

A Springer-főnök szerint a csoport „egyszerre építkezik és épít le munkahelyeket. Lesz önkéntes végkielégítési program. Igyekszünk elkerülni a kötelező elbocsátásokat”.

Konkrét számadatokat nem közölt a levél, amely a továbbiakban úgy fogalmazott, hogy a csoport németországi eredményének „a következő három évben mintegy 100 millió euróval (106 millió dollárral) kell javulnia. A forgalom növekedése révén, de a költségek csökkentése révén is”.

Ami a márkák jövőbeni fókuszát illeti, Döpfner hangsúlyozta, hogy a Bild és a Welt „jól fizető és fenntartható digitális előfizetéseinek” fejlesztésére van szükség.”

Ez eddig, már bocsásson meg, Döpfner úr, rizsa. Mellébeszélés. Mindenki szereti a sok pénzt, mindenki próbálja minél kevesebb befektetéssel megkeresni. De a részleteket hogyan gondolja?

„Döpfner kedden a munkatársaknak írt levelében hangsúlyozta, hogy a vállalat „újságírói normái magasak, és még magasabbak lesznek.” Ezért megfogadta, hogy nem csökkenti „az újságírói magot” (riporterek, szerzők és szakszerkesztők), hanem inkább befektet és „minőségi fejlesztéseket hajt végre”.

Döpfner levelében arra is figyelmeztetett, hogy az újságírókat a mesterséges intelligencia miatt feleslegessé válásának veszélye fenyegeti. „A mesterséges intelligencia (AI) képes lehet arra, hogy a független újságírást jobbá tegye, mint amilyen valaha is volt – vagy egyszerűen helyettesítse” – mondta az Axel Springer vezérigazgatója.

A mesterséges intelligenciát használó számítógépek hamarosan jobbak lesznek az „információk összegyűjtésében”, mint az emberi újságírók – jósolta Döpfner.”

Döpfner úr, ez egy ideális világban lenne így. Abban, amiben maga tervezi az üzletmenetet, aztán csodálkozik, hogy nem úgy alakul, ahogy szeretné. Az igaz, hogy egy megfelelő MI képes volna bármilyen adott eseményről akármennyi információt összeszedni, azokat összehasonlítani, és ebből valamiféle következtetést levonni. De nem képes az asszociatív gondolkodásra, nem is arra tervezték. Ha mondjuk kétezer orosz, kínai és észak-koreai vagy akár magyar „hírforrás” azt írja, hogy az oroszok váratlanul bevették Kijevet és két-háromszáz megbízható, ám ukrán és nyugati hírforrás cáfolja ezt, az MI nem néz rá a térképre, nem mondja azt, hogy „ugyan már, tegnap még Bakhmutnál és Vuhledarnál ölték egymást, nem járhatnak Kijevnél, ez hazug propaganda”, nem is ismeri a propaganda fogalmát, neki Kijev aznap el fog esni, akkor is, ha orosz katona a közelében sem jár. Egyszerűen azért, mert többen állítják, hogy elesett, mint ahányan cáfolják.

Nem kérdezi meg, hogy a dél-liaoningi „Vörös Hajnal” vagy a primorszki „Oroszhon Szent-György-szalagos Csillaga” hírportálok honnan veszik a hírt, holott igen messze vannak Kijevtől, nem veszi tekintetbe a politikai nyomást, befolyást, az eltérő társadalmi rendszereket sem: ilyen módon mindig annak lesz igaza, aki többet mondja a magáét. A trollok élnek ezzel a módszerrel az online vitákban.

Az MI nem veszi tekintetbe az előzményeket sem, nem jut eszébe, mint nekem a minap, hogy az orosz-iráni űrprogram együttműködési szerződését érdekes módon két nappal azután írták alá, hogy az egyik orosz képalkotó műhold tönkrement, ellenben az irániaknak volt fent egy hasonló képességű szatellitjük: a két esemény nála nem függ össze, sőt, mivel az egyikről kevés a forrás, a másikról is alig valamivel több, lehet, hogy figyelembe sem veszi őket. Nem asszociál, és csak akkor emlékezik, akkor nézi át az archívumokat, ha külön utasítják erre.

Nem kétlem, hogy „hírnek látszó jelenséget” lehet így generálni, de az nagyon manipulált lesz. Semmibe nem kerül a Kremlnek a saját MI-jével olyan híreket íratni és megjelentetni kétezer „híroldalon”, amilyeneket épp akarnak. És a sok megjelenés túlkiabálja a keveset. Most tartunk ott, hogy a keleti MI át képes ejteni a nyugati MI-t, az meg az olvasókat.

Trollmódszer ez, mondtam már. És nagyon nyugtalanító – főként a trollok számára! – hogy ők is helyettesíthetőek. Sokkal könnyebben, mint a sajtómunkások, ugyanis a trollkodáshoz nem szükséges képzettség, műveltség vagy ismeretanyag. Ahhoz kitartás és rosszindulat szükséges csak, meg feltétlen hit valamiben, akármiben, bármiben.

Az átlagos trollok persze pótolhatatlan „aktivistáknak” hiszik magukat, nem csak a „politikai túloldalon”, de az „innensőn” is, sosem fogom elfelejteni azt az emberkét sok évvel ezelőttről, aki az orrom alá dörgölte, mikor azt követelte tőlem, hogy írjak pozitívan az általa favorizált pártról (nem történt meg), hogy „te csak megírod a dolgaidat, és kész, de én vagyok az igazi hős, aki megosztom!” – arra nem gondolt, hogy mennyivel kevesebb, vagyis inkább nulla felelősséget vállal hozzám képest. Mindegy is, az aktivistákat így képzik minden politikai oldalon, az a cél, hogy „élcsapatnak” higgyék magukat. És vagy fizetik, mint a Fidesz meg az Egységes Oroszország párt, vagy elvárják tőlük, hogy lelkesedésből tegyék a dolgukat, bár kevés köztük az olyan, aki teljesen ingyen praktizálna.

Mármost ezeknél, mint a Qubit is írja, sokkal olcsóbb előszedni egy MI-t. Generálunk vele mondjuk tíz-százezer álprofilt, feltöltetjük a profilokat valósnak tűnő adatokkal, családi eseményekkel, fotókkal, miegymással, hogy hitelesítsük a trollsereget, ennek semmi akadálya, aztán paraméterezzük a véleményüket, és ráengedjük a közösségi oldalakra.

A mesterséges trollsereg sokkal kitartóbb lesz, mint bármilyen eleven ember, nem kell ennie, aludnia, nem végzi a szükségét sem, és az a technológia, ami képes egyszerre több milliárd emberrel egymástól függetlenül beszélgetni, nem fog sablonos „copy-paste” válaszokat adni, mint a korábban alkalmazott botok, amiknek sokkal alacsonyabb volt a kapacitásuk. Tulajdonképpen az eleven trollok már feleslegessé is válnak, az MI sokkal műveltebb náluk, és mint több példa igazolta már, ha megszorul, nem riad vissza a füllentéstől sem.

A másik probléma – szintén a Qubit vetette fel – hogy az MI nagyságrendekkel jobb álhíreket képes generálni, mint a humán rémhírterjesztők, hihetőbbeket, akár dokumentáltakat is, sőt, ha nincs hozzájuk dokumentáció, készít egyet pillanatok alatt, alapít hozzá egy online orgánumot, ha kell, közli benne, mibe kerül az neki? Semmibe. Ahogyan nem kerül semmibe deepfake módszereket alkalmazva hamis fotókat, sőt, videókat készítenie bárkiről, tehát az eddigi tényellenőrzési módszereink jelentős részét is kidobhatjuk.

Ne gondoljuk azonban, hogy mi most létrehoztuk az „informatikai sátánt”, végtelen hatalommal, mert távolról sem erről van szó. Az MI csupán egy szimuláció, olyan paraméterek alapján dolgozik, amilyeneket megadnak neki, itt a felelősség az emberi fejlesztőké és még inkább az emberi felhasználóké. Ahhoz, hogy ne váljon az életünk rövid idő alatt olyan pokollá, amiben semmi sem bizonyos, semmiről nem lehet tudni, igaz-e vagy hazugság, egyfelől konszenzuálisan ki kéne alakítani egy olyan szabályrendszert, mint Asimovnál a robotika három alaptörvénye, körülbelül azzal a középpontban, hogy „hazudni pedig nem szabad”, aztán aki olyan MI-t fejleszt, amelyik ezt nem tartja be vagy úgy paraméterezi az MI-jét, hogy ezt megsértse valamilyen módon, azt kegyetlenül, vasszigorral meg kell majd büntetni. Azt hiszem, a hazugság tilalmán kívül már ki is találtam még egy szabályt: