Szín: cári ízléssel berendezett szerény díszterem a Kremlben. Alig nagyobb a Hősök terénél, az asztal hatalmas, rajta kaviár, pezsgő, pirog, vodkásüvegek és legalább negyven szamovár. Az asztalnál egymástól biztonságos távolságra három nővér mereng: Putyin, Prigozsin és Sojgu. Mindenfelé sztrelecek. Az egyik szamovár sípolni kezd.

Putyin: Szergej, ne sípolj!

Sojgu: De Vlagyimir, nem is én sípolok.

Putyin: Kibírhatatlan ez az örökös sípolásod!

Prigozsin előhúz egy Makarovot és a szamovárra lő. Egy másikat talál el, Putyin elmosolyodik.

Putyin: Zsenya, ne bomolj! Mellé.

Prigozsin kilő egy másik szamovárt, aztán egy sztrelecet, végül az utolsó lövése talál, a füttyszó elhallgat

Prigozsin: Nővérkém, nem tűrhettem, hogy zavarjon ez az ostoba lárma. Kicsiny húgom, Szergej Kuzsugetovics, miért nem töltesz nekünk a teából?

Sojgu: Mert most lőtted szét, Zsenya.

Prigozsin: Az már igaz. Főzzünk másikat, van hozzá minden.

Putyin: Nincs.

Prigozsin: Hogyhogy? Víz van, borszeszégő van, teafű van.

Putyin: De miféle teafű! Kínai. Indiait nem kapni sehol.

Sojgu: A szankciók... azok az átkozott, párás, hideg szankciók, melyek megülik a vidéket és megfojtanak...

Putyin: Főleg télen kellemetlenek.

Prigozsin: Meg nyáron és ősszel.

Sojgu: Hogy a tavaszt már ne is említsük, nővérkéim. Meg amikor raszputyica is van.

(Hallgatnak, hímezgetnek, hámozgatnak)

Sojgu: Mikor ma reggel fölébredtem...

Prigozsin: Mi volt, mikor felébredtél, Szerjózsa?

Sojgu: Mikor ma reggel felébredtem... felkeltem és megfürödtem.

Putyin: Miben fürödtél, Szerjózsa, vízben?

Sojgu: Nem, Vlágya, agancsban.

Putyin: Az nekem volt félretéve. Te tudod a legjobban, te hozattad, igazi altáji szarvasagancs volt.

Sojgu: Hogyne hozattam volna, drága nővérkém, Vlágya, hiszen magam is altáji vagyok, ott születtem.

Prigozsin: Én is, én is!

Sojgu: Te is altáji lennél?

Prigozsin: Szülőhelyem szerint. Édesanyám altáján születtem, mint mindannyian.

Sojgu: Zsenya, ne bomolj! Különben nem a Vlágya agancsát fürödtem el, hoztam annak idején magamnak is.

Putyin: Akkor jó. Szerjózsa, mégis tegyél fel egy teát.

Sojgu tüsténtkedik, tesz-vesz, tűzről pattan, majd megkérdi:

Sojgu: Kínai jó lesz?

Putyin: Nem jó, de nincs más. Majd megfűszerezzük valamivel. Van a háznál novicsok?

Prigozsin: Van bizony, méghozzá friss: tegnap hoztak három puddal hét versztáról.

Putyin: Az épp elég is lesz.

Prigozsin: Elég volna egész Moszkvának.

Putyin (elérzékenyül, a távolba mered): Ah, Moszkva... ha én még egyszer ott lehetnék...

Sojgu: De Vlágya, hiszen itt vagyunk!

Putyin: Nem, mi a Kremlben vagyunk.

Sojgu: Hát menj ki a kapun, és Moszkvában leszel. Akárhová elmehetsz.

Putyin: Akárhová? Még a Régi Baszmannaja utcába is?

Sojgu: Akár még a Régi Baszmannaja utcába is.

Putyin: Mióta nem jártam a Régi Baszmannaja utcában... húgocskáim, elöntenek az emlékek! (Kislányosan körbetáncolja az asztalt, Sojgu és Prigozsin gyanakodva nézik). Ó, kocsizzunk ki a Régi Baszmannaja utcába már holnap, már ma!

Prigozsin: A Bauman-kertbe?

Putyin: Oda és után nézzünk be arra kerületi bíróságra is, ahol annyit üldögéltem kislánykoromban, KGB-sként.

Prigozsin: A Baszmannij kerületi bíróság azért kicsit odébb van, a Kalancsevszkaján. Én is sokat üldögéltem ott.

Putyin: Mint KGB-s vagy jogász?

Prigozsin: Nem, nővérkém. Mint vádlott és később elítélt.

Putyin: Ah, Zsenya, mennyit szenvedhettél... (könnyedén megcsókolja) De most már minden rendben lesz.

A távolból rövid gépkarabély-sorozat hallatszik

Sojgu: Ramzan hegedül.

Putyin: Ramzan Ahmatovics beteg.

Sojgu: Ramzan beteg, és hegedül.

Prigozsin: Ez nem is hegedű.

Sojgu és Putyin (kórusban, fenyegető hangsúllyal): Akkor micsoda?

Prigozsin (megszeppenve): Zongora.

Putyin: Az már más. De ha zongora, akkor is hegedű.

Teáznak, hímeznek, hámoznak. Putyin álmatagon megszólal:

Putyin: Tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain...

Sojgu: Milyen tenger, milyen tölgyfa?

Putyin: Ha én azt tudnám... csak mondogatom magamban, mert szép.

Prigozsin: Nem voltál te mindig ilyen merengő, révülő, nővérkém, mi lelt?

Putyin: Magam sem tudom, nem lelem a helyemet, mintha űzne valami, ki a sztyeppére, a messzeségbe... a Régi Baszmannaja utcába is vágyok, Kijevbe is, valami hajt, hol futnék a világnak, hol meg lépni sincs erőm, elfog a csüggedés, aztán újból indulatok törnek reám.

Prigozsin (póriasan): Iszol te rendesen, Vlágya?

Putyin: Nem kívánom. Csak ülök egész nap a tükör előtt és imádom magamat, ahogyan mindenki más is imád.

Sojgu: Ez utóbbiban nem lennék olyan biztos.

Putyin: Miért, van aki nem imád?

Sojgu: Van. De már lecsukták.

Putyin (gúnyosan felkacag): Ah, arra a szerencsétlenre gondolsz, akit elküldtek a fegyenctelepre, hogy is hívták, Anyegin?

Sojgu: Nem Anyegin, Navalnij.

Putyin: Akkor legyen Navalnij. Majd írok neki egy levelet, és szeretni fog.

Prigozsin: Az már Tatjánának sem sikerült.

Putyin: Na és akkor mi van, benéz a ló az ablakon? Ne bőszíts, Jevgenyij!

Hirtelen kopognak, egy sztrelec jelenti, hogy Geraszimov érkezik.

Geraszimov: Hölgyeim, nagyon sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm: Ramzan üteget kapott.

Putyin: Ó, ne, a kedves Ramzan nem kaphatott üteget!

Geraszimov: De, sajnos.

Sojgu: Pedig hogy mondtam neki, hogy betegen ne hegedüljön! Kiesett az ablakon?

Geraszimov: Még nem, de minden pillanatban várható.

Kintről újabb sorozat hallatszik

Geraszimov: Most esett ki szegény. Pedig hogy szerette mindenki!

Sojgu: De főleg a kecskéi. Ki lesz az utódja?

Putyin: A fia, Ahmat Ramzanovics.

Prigozsin: Míg üteget nem kap ő is.

Putyin: Fiatal még az üteghez. De persze később majd ő is megkapja.

Sojgu: Így megy ez itt mifelénk, a Kremlben.

Putyin: A Régi Baszmannaja utcában is. Most már muszáj lesz kikocsiznunk, sztrelecek, szóljatok a kocsisnak, hogy fogjon be az üveghintóba! Megyek is átöltözni! (Kilibben)

Sojgu és Prigozsin döbbenten néznek utána, kisvártatva Sojgu megszólal:

Sojgu: És ez még egy viszonylag elfogadható napja.

Prigozsin: Te Szerjózsa, én mostanság többet vagyok a fronton, mint Moszkvában: volt ennél rosszabb is?

Sojgu: Hogy a fenébe ne lett volna. Most csak Csehovot játszat velünk, a legpocsékabb az volt, amikor Rettegett Ivánnak képzelte magát.

Prigozsin: Hajjaj, Szerjózsa, baj lesz ebből...

Kintről Putyin hangja hallatszik:

Putyin: Tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain...

Nyílik az ajtó, belép Putyin nagyestélyiben, gyémánt diadémban, Szent György-szalagokkal ékesítve.

Putyin: Na milyen vagyok, húgocskáim?

Sojgu és Prigozsin (kórusban): Káprázatos!

Putyin: Akkor indulhatunk is. Előbb a Régi Baszmannaja utcába megyünk, aztán a Bauman-kertbe, utána a bíróságra, végül Bakhmut alá, ahol győzelemre vezetem csapataimat.

Sojgu: Így, Bakhmut alá, győzni? Ebben a ruhában?

Putyin: Nyugodj meg, Szerjózsa, mire odaérünk, már Kutuzovnak fogom képzelni magamat, viszünk díszegyenruhát is a hintóval.

Prigozsin: Bozse moj... csak a szemedre vigyázz, nővérkém.

Függöny

Szele Tamás