Elég bonyolult kérdéssel kell ma foglalkoznom, de fontos, ugyanis a sajtó alapvető problémáit feszegeti, konkrétan a szerzői jogok érvényesítésének kérdését és nemkülönben azt, hogy mikortól nyilvános egy kép, meddig nem az. Konkrétan a Fortepan és az MTVA közötti jogvitáról lesz szó, ugyanis a közmédia meg akarja tiltani egyes fotók nyilvánosságra hozatalát az archívumban.
Kezdjük az elején: mi a Fortepan? Egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol több mint százezer archív fényképet lehet böngészni és letölteni. Mint magukról írják, „A honlap 2010-ben indult ötezer, jórészt lomtalanításokon talált fotóval. Azóta többszáz család, amatőr és hivatásos fotós, illetve közgyűjtemény bővítette a Fortepant. A honlapon megjelenő képeket a szerkesztőség válogatja ki.” Egyszóval nagyon is közérdekű, nonprofit vállalkozás. Voltaképpen össznemzeti fotóarchívum.
Nos, a Fortepan gyűjteményébe bekerült néhány olyan felvétel, amiről az MTVA úgy gondolja, hogy az ő tulajdonukat képezi, és követeli az eltüntetésüket, de a jogi vita odáig fajult, hogy most már az MTI képforgalmazási jogát is félti a nagy hatalmú közmédia. Lássuk szép sorban a történteket. Az egész a Fortepan egy tegnapelőtti posztjával kezdődött.
„Bírósággal fenyegette meg a Fortepant egy kedves levélben egy magát megnevezni nem kívánó, közfeladatokat ellátó és közpénzből gazdálkodó részvénytársaság.
Mivel levelük teljes titokban tartását is követelték, azt elhallgatjuk és abból nem idézünk. Csak a Fortepan alapító főszerkesztőjének válaszát – ami egyben a véleménye is erről az ügyről – tudjuk nyilvánosságra hozni.
Ezt egyébként – amellett hogy fontosnak tartjuk a közösség véleményét és a nyilvánosság tájékoztatását az ilyen fura ügyekben – alapvető céljaink: a történelmi értékű képanyagok további hozzáférhetősége és megismerhetősége miatt is kötelességünknek érezzük. Hiszünk abba, hogy ez egy elég erős közérdek, ami inkább sarkall együttműködésre mint bármi másra.
A válaszlevél:
Tisztelt dr. Tarr Péter úr!
Felszólításukra reagálva szeretnék írni pár sort az érintett gyűjteményekről, majd néhány általánosabb gondolatot is szeretnék megosztani Önökkel.
A Rádió és Televízió Újság fotóhagyatékát egy, a Magyar Rádiónál évtizedekig dolgozó szerkesztő mentette meg a kidobástól a Bródy Sándor utcai épületből. A fotók – egy gyors keresés alapján úgy látom –, hogy az MTVA gyűjteményében nem szerepelnek. Így azt is gondolhatjuk, hogy a szerkesztő egy leletmentést hajtott végre, amikor a fotókat megosztotta a Fortepanon keresztül, pl a Magyar Televízió mai munkatársaival, Önökkel is. Ha tételesen megnézzük a listájukon szereplő képeket, akkor pl Jeles András filmrendező, Vitray Tamás szerkesztő-műsorvezető és Kudlik Júlia riporter-műsorvezető fotóit szeretnék töröltetni a Fortepanról.
Bauer Sándor fotóriporter hagyatékát a szerző családjától kaptuk meg.
A jórészt negatívokon fennmaradt életmű képeit az elmúlt 8 évben publikációk százaiban láttuk viszont. A fotókkal rendszeresen illusztrálnak a Kádár korszakkal foglalkozó cikkeket, könyveket, dokumentumfilmeket. Úgy érezzük, hogy a hagyaték a Fortepanon jó helyre került. A szerző korai, az MTI-nél készült képei a Rákosi korszak kiemelkedő fontosságú, történeti dokumentumai a kiteljesedő diktatúra hétköznapjaiból. Itt is érdemes néhány – a listájukon szereplő – képet felsorolni. Svábok kitelepítése Békásmegyerről, Sztálinvárosi építkezés, a pécsi Kokszművek bányászgyűlése 1946-ban.
Többek között ezeket a fotókat szeretnék törölni a Fortepanról.
A listájukon több, nem ezekhez a gyűjteményekhez tartozó fotó is szerepel. Szeretnék, ha a jövőben nem lenne elérhető a gyerekként Papp Lászlótól bokszot tanuló Magyar Bálint fotója vagy Szent-tamási Mihály adományozónk egy képe, amit egy újlipótvárosi lomtalanításon talált, és itt van a polcomon negatívfilmen.
Emellett Erky-Nagy Tibor fotógyűjtő két képeslapját is megtalálhatjuk a listájukon, egy szegedi városképet és egy Móricz Zsigmond körtéri látképet.
Tisztában vagyunk vele, hogy jogi értelemben – leszámítva a lomtalanításon talált képet – egyik fotó közléséhez sincs jogunk.
Végignézve a listán azonban úgy érzem, hogy a magyar vizuális történelem olyan dokumentumait szeretnék elérhetetlenné tenni, amiket fontos látni az olvasóknak, kutatóknak, újságíróknak. Az MTVA gyűjteményéből ezek a képek – ha fellelhetőek – csak korlátozásokkal és térítés ellenében közölhetőek. Megítélésem szerint minden fotó, ami az államszocializmus évtizedei alatt közpénzen készült, szabad és ingyenes felhasználással kell elérhető legyen. Akadályok és korlátozások helyett örüljünk annak, ha az utókor érdeklődik a XX. század eseményei, személyiségei, helyszínei iránt. Legyen ez a svábok kitelepítése, Kudlik Júlia műsorvezető, vagy a Móricz Zsigmond körtéri HÉV állomás.
Bírósági per helyett javaslom, hogy közelítsük az MTI és a Fortepan gyűjteményét egymáshoz, hogy közösen láttassuk és értelmezzük a sűrű huszadik századot!
tisztelettel:
Tamási Miklós
szerkesztő
Fortepan”
Az MTVA tegnap közleményben válaszolt, ezt az MTI alapján idézem:
„Együttérzést keltő és kedves, de a szerzői jogot teljes mértékben figyelmen kívül hagyó elképzelés a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Archívumában őrzött fotó és egyéb sajtóanyagok „korlátlan, bárki vagy bármilyen felület általi közzétételére vonatkozó követelőzés”, amelynek teljesítése hosszú távon egyet jelentene az MTI, mint Európa egyik legnagyobb múltú hírügynöksége fotóértékesítési tevékenységének megszüntetésével – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Iroda szerdán az MTI-vel.
A közmédia az MTVA Archívum oldalon több mint 324 ezer képet és csaknem egymillió sajtóanyagot tett mindenki számára elérhetővé - írták.
Hangsúlyozták, a közmédia feladata és kötelezettsége a rábízott médiavagyon védelme, és az azzal történő mindennemű visszaélésekkel szembeni fellépés. Ennek alapján a közszolgálati médiaszolgáltató archívumában őrzött képeket, valamint a televíziós, rádiós és egyéb sajtóanyagokat professzionális körülmények között tárolják digitalizálják, a bárki által ingyenesen elérhető felület a https://archivum.mtva.hu oldal.
A közzétett képek szabadon kereshetők, másolhatók és megoszthatók a közösségi média felületein, az MTI ugyanakkor – hasonlóan a világ valamennyi azonos profilú szervezetéhez – fotóügynökségi mivoltából adódóan nem teszi szabadon elérhetővé a termékeit – tudatták.
Jelezték, hogy az MTVA szellemi tulajdonjogával érintettek lehetnek a Rádió és Televízió Újság fotói is, hiába szerzi meg azokat bárki vitatható körülmények között, esetleges kidobástól tartva, és „ajánlja fel” azokat a köz javára.
Kitértek arra, hogy a Rádió és Televízió Újság teljes gyűjteménye szintén mindenkinek szabadon és ingyenesen elérhető az MTVA Archívumban. A lomtalanítás során vagy családi hagyatékból előkerülő negatívok és pozitív, kinyomtatott képek, azok másolatai feletti rendelkezés sem jogosít fel senkit arra, hogy azokat (a szabad felhasználási esetkörökön túlmutatóan) nyilvánosan közzétegye, ha azok igazolhatóan a közszolgálati médiavagyon részét képezik – figyelmeztettek.
Az MTVA csak és kizárólag olyan alkotások esetében lép fel a rá bízott vagyon védelmében, amelyek jogosultágával minden kétséget kizáróan rendelkezik. Az MTI korábbi munkatársainak munkavégzése során készített, és valamilyen oknál fogva családi hagyatékba került képeit sem sajátíthatja ki senki magának, mert azok szellemi tulajdonjoga az eredeti példányokkal bizonyíthatóan rendelkező MTVA Archívumé – írták.
Az MTVA Archívuma mindenki előtt nyitott, bárki lehet a Nemzeti Fotótár szerkesztője, ehhez mindössze annyit kell tennie, hogy az MTVA Archívum | Legyen a Nemzeti Fotótár közösségi szerkesztője! oldalon található leírásnak megfelelően regisztrál – áll a közleményben.”
Szóval nem és nem, sőt: minden az övék, amiről azt mondják. Itt kezdődnek az érdekes kérdések, mert például a „valamilyen oknál fogva családi hagyatékba került” jogdíjas alkotásra is jogot formálnak, azon az alapon, hogy az eredeti náluk jelent meg. Ez olyasmi, mintha egyszer, majd, halálom után az örököseim nem adhatnának ki tőlem egy publicisztika-kötetet hátramaradt archívumom alapján, ugyanis életemben azokat a cikkeket mindenféle lapoknak írtam, tehát azok tulajdonosai jogot formálnak a kiadásra. Sőt, ha az illető orgánumok időközben megszűnnek, a tulajdonos jogutódja, illetve örököse is megteheti ezt. Esetünkben az MTVA valóban csak jogutód, mármost ha a törvény betűjét nézzük és nagyon úgy akarjuk értelmezni a dolgot, joga lehet a tiltáshoz (bár ha ezt az értelmezést minden esetben érvényesítjük, igen megnehezedne több antológia kiadása is a jövőben).
Nyári Krisztián azonban új szempontokat vett fel tegnapi posztjában:
„Tegnap – számos újságcikk mellett – én is foglalkoztam azzal, hogy az MTVA felszólította a Fortepant gyűjteményük egy elég jelentős részének törlésére. Az MTVA ma közleményt is kiadott a témában, amelyben kiemelik, hogy a saját archívumuk oldalán több mint 324 ezer képet és csaknem egymillió sajtóanyagot tettek eddig mindenki számára elérhetővé. Kiemelték, hogy „a közmédia feladata és kötelezettsége a rábízott médiavagyon védelme, és az azzal történő mindennemű visszaélésekkel szembeni fellépés”. Állításuk szerint a közzétett képek szabadon kereshetők, másolhatók és megoszthatók a közösségi média felületein, bár hozzáteszik, hogy nem teszik szabadon elérhetővé a „termékeiket”.
Megnéztem, hogy is működik az MTVA archívuma. Fő szabályként úgy, hogy a képet valóban meg lehet keresni vízjeles – tehát használhatatlan – verzióban, aztán magáncélra 2500, üzleti célú vagy sajtó használatra pedig 15.000 forintért meg lehet vásárolni. Az MTVA arra hivatkozik, hogy az egykori MTI-fotósok munkakörük ellátása során készítették a képeket, ezért illeti a mai közmédiát a rendelkezés joga és a bevétel.
Azon is érdemes lenne vitatkozni, hogy a történelmi múltunk – pl. 1956-os utcaképek – dokumentációjához miért nem lehet ingyenesen hozzáférni. Ráadásul azt látom, hogy az archívum tele van olyan képekkel, amiket nem egykori MTI-fotósok készítettek, hanem civilek. Három perc keresés után találtam például Kádár Jánosról családi körben készített magánképeket az 50-es évekből, a Fekete Doboz által készített filmfelvétel kockáit, amelyen Kis Jánost és Orbán Viktort verik a rendőrök 1989-ben az örökmécsesnél, vagy Demszky Gábor híres követés sorozatát 1982-ből. Ez utóbbi azért is különösen szép, mert az MTI fotósaként (!) tüntetik fel az állambiztonsági ügynököket lefotózó Demszkyt.
Magyarul egy állami szerv megtévesztő módon egykori állami alkalmazottként jelenít meg egy állam által megfigyelt személyt, hogy ma pénzt kérhessen az alkotásáért, és eközben szerzői jogokról oktat ki egy magáncéget, ami helyette végzi a nemzeti múlt széleskörű nyilvánossá tételét.”
Itt viszont már bajok vannak. Egyrészt bizony így néz ki az az „ingyenesség”, sőt, ígyebbül: tapasztalataim alapján mondhatom, hogy ha mozgóképről van szó, még vastagabban fogy az MTVA ceruzája. Mikor Hofi Géza emlékműsorához szeretett volna felvételeket vásárolni a humorista özvegye – tehát örököse! – utána jártam, miféle díjszabással dolgoznak. Nagyon komolyan kategorizálták is, kinek mit adnak és mennyiért. Az első kategória például a teljes terjedelmű filmek és műsorok eladása televíziós sugárzási célra. Ha az alkotás 1997. január 1. előtt készült: 4.000 Ft / megkezdett perc az ára, ha 1996. december 31. után: 3.000 Ft / megkezdett perc. Megjegyzem, végül semmi áron nem adták el a felvételek kópiáit, arra hivatkozva, hogy „Hofi Géza annyira népszerű, hogy az ő művészetét, örökségét nem szeretnék kiadni a kezükből, nem szeretnék átengedni másnak.”
Mindenesetre a mai árak mellett még az állóképért sem érdemes 15 ezer forintokat lepengetni, mert például egy HVG-s honorárium felét is elvinné.
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az MTVA külsősök képeivel is kereskedik: az a minimum, hogy Demszky Gábor az életben nem volt az MTI munkatársa, mégis használják a fotóját, ahogy használják másokét is, akiknek közük nem volt soha a hírügynökséghez. Miért? Mert valahogy hozzájutottak a képhez, elmentették és utána sajátjukként bánnak vele, nem igazán érthető, milyen alapon. Jogot formáltak rá, és kész, attól kezdve az övék. Pont azt teszik, amivel a Fortepant vádolják.
Különben meg érdekes dolog ez a jogformálás. Ha én lefényképezem a Keleti pályaudvart, ilyen alapon a MÁV jogot formálhat a képre, illetve letilthatja a megjelenését? Mert kétségtelen, hogy az ingatlan az övék, de a kép már ezek szerint vagy az enyém, vagy sem.
Vegyünk más példát: 1717. január 25-én Mikes Kelement távollétében az országgyűlés fő- és jószágvesztésre ítélte. Ami azt jelenti, hogy minden vagyona a bécsi államkincstárat illette. Ezek szerint a Törökországi levelek szerzői joga is, amennyiben a szerzői jog tekinthető jószágnak, de mivel jövedelmet hoz, nagyon is annak tekinthető. A bécsi államkincstár jogutódja az osztrák államkincstár, Mikes Kelement ilyen alapon Bécs engedélye nélkül nem is lenne szabad kiadni. Egyébként nyilván szabad, ugyanis a szerzői jog szerint az alkotás a szerző életében és halálát követő hetven éven át részesül védelemben, de be akartam mutatni, milyen bakugrásokra képes a jog, ha a törvényt betű szerint értelmezzük és nem a szellemét tekintjük.
Ebben a mostani esetben csak egyet remélek: azt, hogy perre viszik a dolgot, mert egy általános vizsgálat végre fényt derítene az MTVA machinációira és talán megszülethetne egy értelmes szerzői jogi törvény a történelmi jelentőségű fotókkal kapcsolatban.
Bár ahhoz értelmes törvényhozás is kéne.
Az meg nincs.
Szele Tamás
