Ünnep is van, hét vége is, ilyenkor érdemes kicsit mélyebben elemezhető kérdésekkel foglalkozni, már csak azért is, mert talán el is olvassa őket a nagyérdemű. Bizony, hosszú lesz ez a mai írás, ugyanis a minimum ambivalensnek nevezhető orosz-indiai kapcsolatokkal foglalkozik, melyek hivatalosan a lehető legjobbak a gyakorlatban viszont... eléggé bizonytalanok.

Hogy ez ellentmond a dugini eurazsianizmus ideológiájának, az lényegtelen, azt már eleve a kész helyzet magyarázatának szánták, és hiába állítja tételesen, hogy Ázsiának valósággal rohannia kellene Moszkva kebelére, erről magát Ázsiát nem kérdezte meg senki (nehéz is lett volna). Mindenesetre úgy vannak Duginnal Napkeleten, mint valamikor az „ázsiai termelési mód” kérdésével volt Kína, miszerint nagyon megtisztelő, hogy a fejlett Nyugaton mindenféle nagyokosok kitalálják, mitől terem a rizs a Jangce mentén, de azért tudni csak az tudja, aki ott is él.

Az tagadhatatlan tény, hogy Dugin ide, ideológia oda, a kiterjedt szankciók és a nemzetközi elszigeteltség arra kényszerítette Oroszországot, hogy keleten keressen szövetségeseket. A Kreml igyekszik megmutatni, hogy az EU és az USA helyett India és Kína lehet a partnere, de minden baráti biztosíték ellenére távolságtartó maradt mindkét ország: Kína csak arra használja Oroszországot, hogy alkudozzon a Nyugattal, és közben növelje befolyását az ország gazdaságában, míg India egyre inkább elutasítja az orosz fegyverszállítmányokat (melyek amúgy sem érkeznek meg), és októberben az ENSZ Biztonsági Tanácsában a konfliktust követően először nem támogatta Moszkvát.

Az orosz hatóságok, attól tartva, hogy elveszítik kevés nagy szövetségesük egyikét, minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeznek növelni befolyásukat Indiában, a közösségi médiában megjelenő botoktól kezdve a politikusok és a média „manipulálásáig”, ahogyan azt a szovjetek is tették. Minden erőfeszítés ellenére Moszkva meggyengülése és Kínától való függősége arra kényszeríti Új-Delhit, hogy hátat fordítson egykor létfontosságú stratégiai partnerének. Ezt a helyzetet mutatja be a The Insider elemzése, melyet terjedelme miatt szokás szerint kivonatolva kell közölnöm.

A nacionalisták internacionáléja

„A hindu India Putyinnal van! Oroszország újjáépíti a Szovjetuniót. Éljen a sérthetetlen Oroszország!” – ilyen plakátok jelentek meg Alekszandr Puskin emlékművén Újdelhiben, néhány nappal azután, hogy Oroszország megkezdte ukrajnai invázióját. Az ultranacionalista Hindu Sena (Hindu Hadsereg) mozgalom tagjai helyezték ki őket. Az akció széles körű nyilvánosságot kapott Indiában, és az indiai ellenzék részéről erős kritikát váltott ki. A rendőrség eltávolította a plakátokat, és elfogadhatatlannak nevezte az emlékmű megrongálását. Senkit sem vontak azonban felelősségre, bár maga a Hindu Sena vezetője is elismerte, hogy a Putyint támogató akció az ő művük volt.

„Imádkozunk Oroszországért és támogatjuk, ahogy visszaszerzi a régi Szovjetunió területeit, és mindent megtesz, hogy megvédje határait” – mondta Vishnu Gupta, a mozgalom vezetője. – „A jó és a legjobb között választva, Oroszország mellett döntünk, amely mindig is támogatta Indiát.”

A Hindu Sena politikai csoport India 16 államában van jelen, és több mint egymillió követője van a közösségi médiában. A mozgalom jobboldali radikális és iszlámellenes eszméket hirdet. Támogatói a hinduizmus ideológiáján és vallásán alapuló „egyesített Indiát” szorgalmazzák. Az általuk elképzelt birodalom szinte egész Dél-Ázsiát magába foglalná, még az olyan túlnyomórészt iszlám országokat is, mint Pakisztán és Banglades. Kavita Krishnan indiai politikus és társadalmi aktivista úgy véli, hogy a jobboldal támogatói erősen befolyásolják az indiai közvéleményt, és oroszbarát módon működnek.

„A Hindu Sena imádja Trumpot és Putyint, mert a hindu felsőbbrendűségi politika történelme során mindig is hasonlóságokat és kapcsolatokat mutatott a fasiszta és szélsőjobboldali mozgalmakkal szerte a világon” – mondta Krishnan, aki az orosz invázióval összefüggésben tanulmányozta az indiai közvéleményt. Nem világos, hogy a hindu felsőbbrendűségi csoportok és az orosz hatóságok között közvetlen kapcsolat van-e, de az biztos, hogy ideológiai rokonságot mutatnak.

Barátkozás oroszosan

A Hindu Sena néhány támogatóját meghívták a nemzetközi ruszofil mozgalom kongresszusára, amelyet egy kémkedéssel vádolt volt bolgár parlamenti képviselő alapított. A társadalmi-politikai témájú közös fórumok a Kreml számára az egyik módját jelentik annak, hogy bővítsék támogatóik körét, ami különösen fontos egy nemzetközi elszigeteltségben élő ország számára. Nem csak a jobboldaliakat hívják meg. Az orosz diplomáciai képviseletek szó szerint rábeszélik a külföldi újságírókat és politikusokat, hogy vegyenek részt oroszbarát rendezvényeken.
Az indiai orosz nagykövet meghívólevele egyenesen kimondja, hogy „a résztvevőket felkérhetik, hogy nyilvánosan beszéljenek álláspontjuk védelmében, amely várhatóan összhangban van a fórum célkitűzéseivel”. Egyes indiai újságírókról ismert, hogy figyelmen kívül hagyták a meghívást. „Nagyon dühösek lettek, amikor visszautasítottam. De annyira belefáradtam az egészbe” – panaszolta a fórumra meghívott újságírók egyike a The Insidernek.

Indián belül az orosz fél indiai újságírókat és tisztviselőket hív meg a konzulátusok, kulturális központok és más szervezetek rendezvényeire a Rosszotrudnicsesztvo nevű szervezet, amely többek között az Ukrajnával folytatott háborúval kapcsolatos orosz álláspontot népszerűsíti. És ezt nagyon sikeresen teszi – az indiai hatóságok nem tiltják az ilyen rendezvényeket.

Chennaiban az Orosz Kulturális Központban márciusban nyílt meg a „Kilenc év a szülőföldemen” című kiállítás, amelyet a Krím „annektálásának” szenteltek. India engedélyezte a kiállítást, noha az ország saját vitatott területeihez való hozzáállása kompromisszummentes: például tilos olyan térképeket forgalomba hozni, amelyek Kasmír területeit Pakisztánhoz kötik.

Ott, tartották meg néhány nappal az invázió első évfordulója előtt a moszkvai Győzelmi Múzeum által biztosított Hétköznapi nácizmus című kiállítást is. E szerint a hatalom Ukrajnában a második világháborús ukrán nacionalisták utódainak kezében összpontosul, ami megmagyarázza az orosz invázió és az ukrán területek „felszabadításának” szükségességét.

Kreml-propaganda az indiai csatornákon

Narendra Modi indiai miniszterelnök nem tesz oroszbarát nyilatkozatokat, és tartózkodik attól, hogy nyilvánosan támogassa Putyint Ukrajnával kapcsolatban. Ennek ellenére támogatói nagyrészt Putyin-párti álláspontot képviselnek – véli Kavita Krishnan.

Miközben a nyugati országok bezárják az orosz propagandaforrásokat, Indiában újak bukkannak fel: az RT Hindi és az RT English India 2022 szeptemberében kezdte meg sugárzását Indiában. Orosz diplomaták, nagykövetségi tisztviselők és orosz kulturális központok szerepeltek az indiai médiában – ismét csak ellentétben a nyugati világgal, ahol az orosz félnek gyakorlatilag nincsenek platformjai a beszédtémáinak terjesztésére. Még Modi ellenfelei, elsősorban a baloldali erők is hasonló álláspontot sugároznak. Mint Krishnan elmondta:

„India egyik legrangosabb és legelismertebb újságírója, a baloldali nézeteiről ismert Narasimhan Ram részt vett a „Hétköznapi nácizmus” című kiállításon. Beszédet mondott, melyben Putyin szavait visszhangozta, miszerint az orosz ortodox egyház története (különösen Vlagyimir herceg megkeresztelése) bizonyítja, hogy Ukrajna Oroszországhoz kötődik, és Zelenszkij megpróbálja megszakítani ezeket a kötelékeket.”

Vishnu Bhagavat admirális, az indiai haditengerészet volt vezérkari főnöke, aki Krishnan szerint ellenzi a hindu felsőbbrendűségi politikát, következetesen védelmezte azt a nézetet, hogy Ukrajna az USA és a NATO bábja. Ez a valódi agresszor, amely nem hagyott Oroszországnak más választást, mint a „stratégiai beavatkozást”, ahogyan ő nevezte az inváziót egy hónappal annak kezdete után. Hasonlóan nyilatkozott a korábbi oroszországi indiai nagykövet, a karrierdiplomata Venkatesh Varma is. Azt mondta, hogy „az ukrán konfliktus az Oroszország és a Nyugat közötti proxy-háború példája”.

Az orosz hatóságok hagyományosan neokolonializmussal vádolják a Nyugatot, és ez a fő tézisük Indiában is, ahol a saját gyarmati múlt emlékezete erős. Ez magában foglalja a BRICS-szolidaritásra való felhívásokat, az euroszkepticizmust, a NATO kritikáját és más globalizációellenes narratívákat.

Indiában azonban nem mindenki hajlandó hallgatni a Kreml propagandájára. Az indiai orosz nagykövetség a Twitteren próbálta elérni, hogy az indiai média ne használja a „háború” szót, és helyette „különleges katonai műveletként” hivatkozzon az eseményekre. A megjegyzés botrányt okozott – az indiai Twitter-felhasználók válaszul kigúnyolták a nagykövetséget.

„Az ukrajnai válsággal kapcsolatban kérjük az indiai médiát, hogy legyen pontos, hogy az indiai közvélemény objektív tájékoztatást kapjon” – áll az orosz diplomáciai képviselet tweetjében.

„Lol, ez tökéletes példája a propagandának”, „Oroszország, kérlek, ne adj nekünk tanácsokat”, „Mi a fenéért ad a nagykövetség utasításokat egy másik országnak?” – írta válaszul néhány felhasználó.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a saját bőrén tapasztalta a propagandához való negatív hozzáállást. Az Újdelhiben tartott Raisina Dialogue biztonsági konferencián nyilvánosan kinevették, amikor Oroszország ukrajnai invázióját a „háború befejezésére tett kísérletként” próbálta magyarázni. Amikor Lavrov azt mondta: „Tudják, a háborút próbáljuk megállítani, amelyet az ukrán népet felhasználva szabadítottak el ellenünk”, a teremben nevetés tört ki. Az ilyen reakció feldühítette az orosz minisztert. „Remélem, hogy a következő találkozó kevésbé feszült légkörben zajlik majd. Meg tudja ezt ígérni?” – kérdezte a moderátor. Lavrov ingerülten válaszolt: „Az amerikai kollégái majd ellátják önöket olyan kérdésekkel, amelyeket feltehetnek”.

Ned Price külügyminisztériumi szóvivő szerint ez a „hangos nevetés” azt jelezte, hogy Moszkva vesztésre áll az ukrajnai invázióját övező információs háborúban. A londoni Center for Analysis of Social Media azonban nem ért egyet, és úgy véli, hogy a nemzetközi közösség alábecsüli az orosz fenyegetést – legalábbis a közösségi médiában.

Orosz robotok

Ukrajna lerohanása után Oroszország „trollgyárak” segítségével dezinformációs kampányokat indított az indiai közösségi médiában. Az egyik ilyen kampányt a londoni Centre for Analysis of Social Media fedezte fel. A Twitteren két nap alatt, 2022. március 2-án és 3-án a #IStandWithPutin és #IStandWithRussia hashtagek gyors és mindenütt jelenlévő terjedését regisztrálták. Az összes poszt közel 11%-át indiai fiókok tették közzé. Mindössze 0,3% származott Oroszországból és 1,6% az Egyesült Államokból.

A kutatók 23 millió Putyin-párti hashtaggel ellátott tweetet gyűjtöttek össze, és 10 000 kapcsolódó fiókot azonosítottak. Ezek olyan fiókok voltak, amelyek öt vagy több tweetet küldtek. Ezután megvizsgálták a nyelveket, amelyeken a fiókokat fenntartották, és három fő csoportot azonosítottak – hindi, tamil és angol nyelven.

A hindi csoportba 566 olyan fiók tartozik, amely hirtelen 4 millió oroszbarát üzenetet tett közzé vagy tett újra közzé angolul. Ebben a csoportban van a legtöbb más poszt retweetje. A háború előtti, Narendra Modit, az ő BJP pártját támogató posztokból, kampányanyagokból és a helyi kormánypárti politikai gyűlésekre és eseményekre való felhívásokból ítélve a csoport lojális a hivatalban lévő indiai hatóságokhoz.

„Március 2-án és 3-án megugrott az oroszbarát aktivitás, aztán hirtelen visszaesett, majd visszatértek az indiai politikához, és nem kommentálták különösebben az inváziót” – mondja Carl Miller, a CASM igazgatója.

A második csoportot a tamil nyelvű fiókok alkotják. Itt mindössze 228 felhasználó van, akik 1,7 millió tweetet küldtek. A háború előtti üzenetekben a fiókok tulajdonosai Modi és pártja ellen szólaltak fel. „Úgy nézett ki, mintha a hivatalban lévő kormánnyal szemben álló dél-indiai tamil politikusok interakciója lenne” – magyarázza Carl Miller. Március 2-án és 3-án azonban ezek a fiókok is pontosan ugyanolyan, az orosz inváziót tömegesen igazoló bejegyzéseket kezdtek el megosztani, mint a hindi klaszter fiókjai. A harmadik csoport a legnagyobb, 1314 indiai, angol nyelvű, Modihoz lojális fiókkal.

A három csoportban alig volt olyan fiók, amelynek nagyszámú feliratkozója lett volna. Ennek ellenére az oroszbarát tweetek több száz vagy több ezer reposztot kaptak. „A hálózaton egyértelműen az automatizálás jelei mutatkoznak, amit az angol nyelvű inváziós üzenetekre való áttérés, majd a hindi nyelvre való visszatérés bizonyít” – véli Miller. – Ez határozottan összehangolt. Kampányok sorozata lehet, amelyeket egy közös cél köt össze.

Az oroszbarát kampányt úgy időzíthették, hogy egybeessen az ENSZ-ben az orosz agressziót elítélő határozatról szóló szavazással – véli Miller. A célja pedig az volt, hogy azt az illúziót keltse, hogy az orosz invázió támogatottsága nagyobb az indiai társadalomban, mint amekkora valójában.

Az invázió igazolása

Az indiaiak képzeletében Oroszország egy nagyon barátságos ország, és sokan nem hiszik, hogy képes lenne bármilyen atrocitásra – magyarázza Kavita Krishnan társadalmi aktivista:

„Az okok részben abban rejlenek, hogy a Szovjetuniót India jótevőjének tekintették a hidegháború idején, valamint abban a tendenciában, hogy Oroszországot és a Szovjetuniót összefüggésbe hozzák. Ukrajna viszont történelmileg nagyon kevés helyet foglalt el az indiai képzeletben”.

Egyes médiumok még ennél is tovább mentek, és agresszívan oroszbarát álláspontot foglaltak el, mondja Krishnan. Ezek között az első helyen állnak a konzervatív hindu beállítottságú YouTube-csatornák, tévécsatornák és online kiadványok, amelyek Narendra Modi nacionalista politikáját és a radikálisabb mozgalmakat támogatják. De még a viszonylag független YouTube-csatornák is összeesküvés-elméleteket terjesztenek – például azt, hogy az USA biológiai fegyvereket gyárt Ukrajnában.

Lehet, hogy bizonyos médiumok ideológiai rokonságból vagy egyszerűen csak tartalomhiány miatt mennek bele. Hogy kínálnak-e egyéb ösztönzőket, azt még nem tudni. Az indiai csatornák megvesztegetését azonban a szovjet korszakban is gyakorolták. 1977-ben tíz újságot és egy hírügynökséget tartott fenn a KGB, és a KGB segítségével több mint 5500 cikket és cikket jelentetett meg.

A Szovjetunió drága barátai

A szovjet hírszerző hálózat behatolása az indiai politikai életbe roppant kiterjedt volt. Az 1950-es években kezdődött, amikor a szovjetek képezték ki az indiai Hírszerző Iroda (IB) tisztjeit, miután India elnyerte függetlenségét.

„Moszkva indiai politikai apparátusának mérete és dinamikája olyan mértékű, hogy azt aligha lehet könnyen megzavarni” – érveltek a szovjet hírszerzés indiai szerepvállalásáról szóló, 2011-ben titkosítás alól feloldott 32 oldalas CIA-jelentés szerzői. A jelentés szerint számos médium igazgatósági tagjai és újságírói a szovjet kormány „fizetési listáján” szerepeltek.

Ugyanezt állítja Vaszilij Mitrohin, a KGB Első Osztálya levéltári szolgálatának egykori vezetője archívumában. Ő 1992-ben Nagy-Britanniába menekült, és Londonban átadott mintegy hat bőröndnyi anyagot a szovjet hírszerzés munkájáról, többek között Indiában.

Ezen archívumok szerint a KGB ügynökeinek száma az 1970-es években Indiában volt a legnagyobb a Szovjetunió területén kívül. 1978-ban több mint 30 szovjet ügynök dolgozott ott, akik közül 10 indiai hírszerző tiszt volt. 1977-ben a szovjet hírszerzés több mint 20 politikus választási kampányát finanszírozta. Számos indiai miniszter és regionális vezető állt a KGB fizetési listáján.

A szovjet titkosszolgálatok voltak azok, akik rábeszélték Krishna Menon indiai védelmi minisztert, hogy a brit Lightningok helyett szovjet MiG-eket vásároljon, és 1962-es és 1967-es választási kampányát is a KGB finanszírozta – áll a dokumentumokban. 1975-ben a Szovjetunió 10,6 millió rubelt költött az Indira Gandhi támogatásának növelésére és politikai ellenfeleinek aláásására irányuló tevékenységekre. Maga Gandhi a KGB-től a „Vano” fedőnevet kapta. Nem volt a szovjet titkosszolgálatok ügynöke, de a KGB befolyása rá és az Indiai Nemzeti Kongresszus (INC) pártra teljes volt. Egy 2 millió rúpiás titkos ajándékot az INC-nek személyesen Leonyid Shebarshin, a KGB indiai vezetője adott át. További egymillió rúpiát kapott egy Indira Gandhit támogató újság. A szovjet hírszerzés az Indiai Kommunista Pártot (CPI) is támogatta, amely az 1970-es években közel került Gandhi pártjához – a CPI-nek szánt pénzt néha „kötegekben adták át az autók ablakain keresztül Újdelhi utcáin”.

A KGB mindent megtett, hogy Indira Gandhi Washington iránti bizalmatlanságát megerősítse. Az archívumok állítása szerint neki és környezetének rendszeresen elküldték az amerikai hírszerző ügynökségekkel való ellenzéki kapcsolatokról szóló anyagokat. Ez végül valóságos paranoiává nőtte ki magát Gandhi számára. India egyetlen döntése sem volt ellentétes a Szovjetunió érdekeivel.

Az 1990-es és a 2000-es években az orosz titkosszolgálatok indiai tevékenysége átrendeződött. A politikai életbe való beavatkozás helyett az ügynökök ugródeszkaként használták az országot, hogy más irányokban dolgozzanak, különösen Afganisztánban, ahol harcok folytak Ahmad Shah Maszúd Északi Szövetsége és a tálibok között, valamint erősödött az al-Kaida.

India és az USA közeledése

Mindezek fényében indult meg a közeledés India és az Egyesült Államok között. Washington és Újdelhi 2020-ban katonai téren egy korszakalkotó védelmi egyezményt írt alá, az Alapvető csere- és együttműködési megállapodást (BECA). Szakértők feltételezik, hogy ez az „ellenséghez való közeledés” arra kényszerítette Oroszországot, hogy aktiválja a GRU ügynökeit. A Guardian vasárnapi cikke szerint, amely indiai hatósági forrásokra hivatkozik, Újdelhi most az orosz hírszerzés ügynökeit tartja szemmel, és felméri annak valószínűségét, hogy beavatkoznak-e India belügyeibe, beleértve a választásokat is. A befolyásolás szerintük valószínűleg a közösségi médián keresztül fog történni. A szovjet/orosz titkosszolgálatokkal kapcsolatos letartóztatásokról vagy vádakról nem tudni.

Az orosz-indiai kapcsolatokat megingató másik tényező Moszkva növekvő függősége Kínától, elsősorban a technológia terén. Ez Oroszországot rendkívül megbízhatatlan partnerré tette India számára – mondta Shashi Tharoor volt indiai külügyminiszter, jelenlegi parlamenti képviselő:

„Kína növekvő harciasságával szemben ez (mármint a pekingi-moszkvai kapcsolatok erősödése) rosszat jelent Indiának, tehát sürgősen át kell gondolnia a gyengülő Oroszországtól való hosszú ideje tartó diplomáciai és stratégiai függőségét.”

Tharoor szerint India fegyverektől való függősége akadályozta meg, hogy egyáltalán átgondolja Moszkvával való kapcsolatát. Az elmúlt években azonban India diverzifikálta ellátását, és más országok fegyverei felé mozdult el. Erre azért kényszerült, mert Oroszország rendszeresen nem teljesítette szerződéseit. Az indiai védelmi minisztérium a parlamentnek benyújtott jelentésében tárta fel, hogy Moszkva nem teljesítette fegyverszállítási kötelezettségeit.

„Volt egy erre az évre tervezett nagyobb szállítmány, amely nem fog megérkezni. Az oroszok írásban tájékoztattak bennünket, hogy nem lesznek képesek szállítani” – idézte a dokumentum az indiai légierő egyik tisztviselőjét. A CNN szerint a kérdés az 5,4 milliárd dollár értékű S–400 Triumf SAM-ek lehetnek. Ezekből a rendszerekből korábban három szettet szállítottak le, további kettő pedig szállításra vár. A Szu–30MKI és a MiG–29-esek pótalkatrészeinek szállítása szintén felfüggesztésre kerülhet. Egy másik szerződést – egy 1 milliárd dolláros kormányközi megállapodást 200 helikopter szállításáról – Moszkva és Újdelhi 2015-ben kötött meg, de India azóta sem kapott egyet sem, és befagyasztotta a tárgyalásokat. Mindezt annak ellenére, hogy Oroszország hajlandó technológiát átadni és 140 darab Ka–226T gyártását Indiában elindítani. A Szu–30MKI-k szállításáról szóló üzlet szintén holtponton van. Oroszország 1,4 milliárd dollár értékű vadászgép-készletet ajánlott fel Indiának, hogy a vadászgépeket saját területén gyártsa. A szerződéseket azonban, amelyek aláírására 2020-ban került volna sor, még mindig nem kötötték meg.

Ennek eredményeként, míg 2006-2010-ben az indiai hadsereg fegyvereinek mintegy 75%-a volt orosz, 2016-2020-ban kevesebb mint 50%-a, ma már 45% körül van – jegyzi meg Tharoor. A legfontosabb szállítók az USA, Franciaország és Izrael lettek. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint az Indiába irányuló orosz fegyverexport az elmúlt öt évben 37%-kal csökkent.

Ráadásul Újdelhi Moszkvában olyan erőt látott, amely elrettenti Pekinget attól, hogy India határterületeire behatoljon. De miután Moszkva Kína legjobb partnerévé vált, India nem számíthat rá. Újdelhi pedig kénytelen más országokkal együttműködni, hogy megfékezze Kína „arrogáns ambícióit”. Egy új Pakisztán-Kína tengely lehetőségére is figyelmeztetett, amely kivételesen ellenséges lenne Indiával szemben. Moszkva a legjobb esetben ambivalens álláspontot képviselne, legrosszabb esetben pedig ennek a tengelynek a részesévé válna.

„Az ukrajnai kaland által súlyosan meggyengített Oroszország nem az az Oroszország, amelyre India belátható időn belül számíthat” – jegyzi meg Tharoor. Ennek ellenére Moszkva és Újdelhi kapcsolatai valószínűleg történelmileg erősek maradnak, és az indiaiak tömegtudatában Moszkva fontos partnerként való megítélése fontos tényező lesz a kapcsolat fenntartásában. Nem valószínű azonban, hogy stratégiailag fontosnak nevezhetők lesznek ezek a kapcsolatok.

Szóval, így néz ki az a nevezetes orosz-indiai barátság: fogalmazzunk diplomatikusan, nem a legideálisabb a két ország viszonya.

És ennek Peking örül a legjobban.

Azt hiszem, Lavrov valamit nagyon-nagyon elkalkulált, amikor csak Nyugat felé kereste az ellenséget.

De ez már legyen az ő baja.

Szele Tamás