Az orosz belpolitikai helyzet ismerői előtt nem kétséges, hogy Vladlen Tatarszkij meggyilkolása óta aktív fázisába lépett a sztálini terror újjáéledése Moszkvában, a viták most már csak azon folynak, hogy a mostani helyzet van-e már annyira veszélyes, mint a Nagy Csisztka idején, vagy még sokat fog romlani? Ami, lássuk be, nem mindegy.

A vitában mindenképpen érdemes meghallgatnunk Andrej Szoldatov és Irina Borogan véleményét, akik az orosz szolgálatok legkiválóbb szakértői a szaksajtó munkatársai közül, és akiket távollétükben már több évre ítéltek még tavaly az orosz hatóságok (Szoldatov esetében az lehetett az utolsó csepp a pohárban, hogy még be tudott számolni Beszeda FSZB-tábornok bukásáról, mielőtt elmenekült). Nos, a szerzőpáros véleménye lesújtó.

Szerintük az FSZB Lubjanka téri vezetése, amely soha nem hagyja veszni a lehetőségeket, most arra használja fel a Vladlen Tatarszkij elleni április 2-i merényletet, hogy a Navalnij Korrupcióellenes Alapítvány vezetőit – Leonyid Volkovot, és Ivan Zsdanovot – a támadásra való „felbujtással” vádolja.

A csoportot, amely eddig arról volt ismert, hogy leleplezte Vlagyimir Putyinnak és dúsgazdag elitjének fényűző életmódját, most azzal vádolják, hogy „felforgató tevékenységet támogat Oroszországban, amelynek célja az Orosz Föderáció alkotmányos rendjének megváltoztatása, bármilyen rendelkezésre álló eszközzel”. Röviden, az FSZB most terroristának bélyegzi Navalnij szervezetét.

Sokak számára, akik ismerik az orosz 20. századi történelmet, az FSZB közleményében használt nyelvezet aggasztóan ismerősen hangzik. Arra a démoni terminológiára emlékeztet, amelyet Andrej Visinszkij, Sztálin ügyésze használt a hírhedt moszkvai kirakatperekben, az úgynevezett Trockij-Zinovjev-központ 1936-os perében.

Visinszkij a két férfit vádolta Szergej Kirov, a leningrádi pártvezető és a Politbüro teljes jogú tagja meggyilkolásával:

„Ezeknek az ellenforradalmi csoportoknak az egyesülése azon az alapon valósult meg, hogy a szovjethatalom elleni harc fő módszereként ismerték el az egyéni terrort a KPKSZ és a szovjet kormány vezetői ellen... A Trockij-Zinovjev-központ nem korlátozódott Kirov meggyilkolására, hanem terrorcselekmények sorozatát készítette elő Sztálin, Vorosilov, Zsdanov, L. M. Kaganovics és Ordzsonikidze elvtársak ellen.”

Oroszország ezt a retorikai utat követi egyre nagyobb lelkesedéssel azóta, hogy 14 hónappal ezelőtt megindította Ukrajna totális invázióját. De az egyenesen a sztálini tankönyvekből származó nyelvezet és politika használata nem újdonság. Már nagyon régóta folyik a felkészülés erre.

A biztonsági szolgálatokban és a jogrendszer nagy részében már évek óta meghonosodott az a koncepció, hogy az ellenzék eredendően terrorista.

A szovjet időkben a politikai nyomozásokat a KGB hírhedt Ötödik Igazgatósága végezte, amelyet 1967-ben hoztak létre Jurij Andropov KGB-elnök vezetésével. Az Ötödik Igazgatóság 15 különálló részlegből állt, amelyek feladata a másként gondolkodók elfojtása volt. Az Első Osztály a szakszervezeteken keresztül végzett munkáért felelt, a Második a Szovjetuniót kritizáló emigráns szervezetek elleni műveleteket tervezte, a Harmadik a diákok körében dolgozott, és így tovább. Az Ötödik Igazgatóságon nem kevesebb, mint 2500 alkalmazott dolgozott. Gorbacsov peresztrojka-korszakának közepén, az imázsának javítására törekedve, az Ötödik Igazgatóságot átnevezték a Szovjet Alkotmányos Rendszer Védelmének Igazgatóságára (Z Igazgatóság). Nem élte túl a Szovjetunió bukását, és 1991 szeptemberében megszüntették.

1998 júliusára visszatért. Ez volt az a hónap, amikor Putyin lett az FSZB igazgatója, és az osztályt az FSZB Alkotmányvédelmi Igazgatóságának nevezték el.

Az év novemberében a Nezaviszimaja Gazetának adott interjújában a vezető, Gennagyij Zotov így jellemezte az igazgatóság szerepét:

„Az állam azt a célt követte, hogy létrehozzon egy olyan alegységet, amely az Oroszországi Föderáció biztonságát fenyegető veszélyek elleni küzdelemre „szakosodott” a társadalmi-politikai szférában... mindig is különös figyelmet szentelt az ország „belső lázadás” elleni védelmének, mert a belső lázadás mindig is szörnyűbb volt Oroszország számára, mint bármilyen katonai invázió.” 

Zotov ezután valami nagyon jelentőset tett. Megszervezte a terrorizmusellenes osztály fordított átvételét, amit Putyin jóváhagyott. Azóta a politikai rendőrség az FSZB eme erős alakulatán belül létezik.  2004-ben az osztály újabb névváltoztatáson ment keresztül, ezúttal az Alkotmányos Rendszer Védelmét és a Terrorizmus Elleni Küzdelmet Szolgálat, vagy az FSZB Második Szolgálata lett, ahol az alkotmányra való utalás egyszerűen a fennálló politikai rendszer védelmének eufemizmusa.

Az FSZB számára ennek abszolút volt értelme. A Szovjetunió összeomlása által mélyen traumatizált sok FSZB-tiszt őszintén hitt abban, hogy a terroristák és a politikai ellenvélemény által jelentett fenyegetés egyenrangú, és hogy az ország túlélése szempontjából létfontosságú az elnyomásuk.

2006-ban a politikai stabilitás iránti megszállottságot az új terrorizmusellenes jogszabályok intézményesítették.

Ez az új törvény a terrorizmus markáns meghatározását kínálta:

„A terrorizmus az erőszak ideológiája és a szervek döntéshozatalának befolyásolása, beleértve a kormányt, a helyi önkormányzati intézményeket vagy a nemzetközi szervezeteket, a lakosság megfélemlítése és (vagy) az illegális erőszakos cselekmények más formái révén.”

Ez a meghatározás új volt, hangsúlyozva, hogy a terrorizmus az állam és annak alegységei ellen irányul, nem pedig a civilek ellen, ami a korábbi, 1990-es évekbeli jogi meghatározás volt.

Az FSZB tudta, hogy mit csinál – és azóta fokozatosan alkalmazzák kíméletlen terrorizmusellenes módszereiket a politikai ellenfelekre is. Ennek a logikának megfelelően vált a halálos katonai mérgek alkalmazása, amelyet az FSZB először az észak-kaukázusi dzsihádista vezetők ellen alkalmazott, az orosz ellenzéki vezetők, köztük Alekszej Navalnij és Vlagyimir Kara-Murza elleni fegyverré. Az FSZB második szolgálata nagymértékben érintett ezekben a támadásokban.

Az orosz állam lassan megemelte az egyet nem értés árát polgárai számára. Most, akárcsak Sztálin és titkosrendőrségének főnöke, Lavrentyij Berija („az én Himmlerem”, ahogy a szovjet vezető nevezte) idejében, az ellenállni merészelőknek szabadságukkal vagy életükkel kell megfizetniük.

Andrej Visinszkij 1936-os bírósági feljelentését ezekkel a szavakkal zárta: „Követelem, hogy a veszett kutyákat lőjék agyon - mindegyiket!” És ezt meg is tették.

A naiv európai polgár azt mondaná, hogy amennyiben nem robbantanak föl több milbloggert, talán enyhül ez a paranoia is. A naiv európai polgár nem tudja, hogy szükség és igény esetén az FSZB akárhány milbloggert is képes és hajlandóm felrobbantani vagy megfenyegetni, legyenek azok kicsik vagy nagyok és putyinisták vagy prigozsinisták. Nincs egy órája, hogy érdekes hír jött a Meduza útján (de azóta a vele szemben álló RIA Novosztyi is közölte).

Arról van szó, hogy egyes orosz katonai szakértők csomagokat kaptak, amelyekben gipsz mellszobrok voltak, hasonlóak ahhoz a szoborhoz, amelyet Vlagyimir Tatárszkijnak adtak át utolsó szerzői estjén – mondta Konsztantyin Szivkov szakértő a RIA Novosztyinak.

A Baza Telegram-csatorna szerint Szivkov április 17-én kapott egy csomagot Zsukov marsall gipsz mellszobrával. Tatarszkij halála után azonban a szakértő úgy döntött, hogy nem veszi át a csomagot, és kapcsolatba lépett a rendőrséggel.

„A futártól átállítottam a küldeményt egy átvételi gyűjtőpontra, és nyilatkozatot írtam a rendőrségnek. A csomagot rendőrök és tűzszerészek bontották fel... A mellszobor ugyanúgy aranyozott volt, mint az a szobor, amelyet Vladlen Tatárszkij kapott.”

– idézi Szivkovot a „Kommerszant”. A Shot nevű Telegram-csatorna ugyanakkor azt írja, hogy Szivkov az elmúlt hónapban kétszer is kapott „gyanús csomagokat”. Elmondása szerint a Zsukov mellszobrát tartalmazó csomag előtt virágot és egy ismeretlen tárgyat próbáltak küldeni neki, de mindkét alkalommal visszautasította az átvételt.

A Baza azt írja, hogy a katonai szakértőnek szánt mellszobrokat a VKontaktén keresztül rendelték meg egy uljanovszki műhelyből. A csatorna szerint a megrendelő online fizetett a megrendelésért, és öt címet küldött a mesterembereknek, ahová a csomagokat kellett volna küldeniük. A Baza azt írja, hogy azokat Konsztantyin Iszajev és Konsztantyin Szivkov katonai szakértőknek, Vlagyiszlav Szurjigin „haditudósítónak”, Mihail Terescsenkónak, a TASZSZ munkatársának és Tyimofej Szergejcev politikai elemzőnek kellett volna megkapniuk.

A csatorna szerint a nyomozók most keresik a megrendelőt. VKontakte-profiljából kiderül, hogy a szmolenszki katonai akadémián tanult, és több publikációból ítélve támogatja Ukrajna orosz megszállását – írja a Baza.

Azért az eset több, mint gyanús. A hírek nem mondják, hogy volt-e Zsukov szobraiban bomba, vagy csak az ijesztgetés célját szolgálták, de ahogy elnézem a névsort, még a legismertebb róla Szergejcev, aki épp egy éve kidolgozta és meg is írta a RIA Novosztyiban azt az elméletet, mely szerint Ukrajnát ukránmentesíteni kell, mégpedig népirtás, sőt, esetleg haláltáborok útján. Azóta nem sokat lehetett hallani felőle, pontosabban semmit, most sem nevezném nélkülözhetetlen kulcsfigurának, ahogy a másik négy címzett is amolyan „futottak még” kategória.

Szóval pont azokról a „hazafiakról” van szó, akikért nem nagy kár, ha az FSZB egy politikai tisztogatás kedvéért mártírt csinál. Ha felrobbantják őket Zsukov mellszobraival, majd lesz nagy és nemzeti gyász, meg hatalmas bosszú, ha nem robbantják fel őket, legfeljebb a gyász elmarad, de bosszút úgy is lehet állni a kényelmetlen politikai elemeken. Akik különben lehetnek a rendszer hívei is, sőt: a sztálini logika szerint az ellenségekre mindig jobban kell vigyázni, mint a barátainkra, ugyanis az ellenségből még lehet barát, de a barátból már csak ellenség válhat, azért érdemes előtte főbe lőni. Igaz, az ellenséget meg azért kell főbe lőni, mert ellenség, szóval igazából mindenkit ki kell és lehet végezni ezek az alapon.

Van, ahol a lófejet raknak az ágyba, van ahol Zsukov-mellszobrot küldenek, de mindig lövöldözés a vége.

Tehát nem az a kérdés, hogy ez a jelenlegi eseménysorozat egy sztálini tisztogatás kezdetét jelzi-e.

Az a kérdés, mennyivel lesz nagyobb ez a csisztka Sztálinénál.

Szerintem sokkal.

Szele Tamás