Mondanám, hogy előre megmondtam, de senkit sem érdekelne. Pedig tényleg megmondtam előre, ahogy megmondták mások is: a mesterséges intelligencia kiválóan felhasználható az álhírek gyártásában, főleg, ha ostoba emberek kezébe kerül. Hogy mennyire okos lehet a Die Aktuelle munkatársa, aki ehhez az eszközhöz folyamodott, azt hadd ne én döntsem el, de maradjunk annyiban: távol áll a Nobeltől is, a Pulitzertől is.

Lássuk tehát, mi történt. Éspedig lássuk az Index nyomán.

„Vita tárgyát nem képezheti, hogy a Die Aktuelle német bulvármagazin átlépte az etikai határt, amikor képzelt exkluzív interjút közölt a Formula–1 hétszeres világbajnokával, a lassan tíz évvel ezelőtti síbalesete óta a legszűkebb családi körben lévő Michael Schumacherrel. Hatásvadász eset, amely az olvasókért ment csatába, vagy egy erőtlen próbálkozás, hogy a mindennapok slágertémájáról, a ChatGPT által kreált interjúkról lehúzzanak egy bőrt.”

Ez körülbelül össze is foglalja a helyzetet, bár egy kis bővítésre szorul. Először is, a Die Aktuelle nem egy frissen alapított álhír-lap, 1979 óta létezik, a célközönsége kifejezetten a középkorú hölgyek rétege (a statisztikák szerint az olvasótábor 80 százaléka közülük kerül ki), magyar mércével mérve szépen teljesít, az elmúlt héten 268 123 példányt adtak el belőle, bár 2014-ben ugyanez a heti példányszám 370 673 volt, de ha csak ennyit esett vissza a piaci változások miatt, akkor jól tartja magát. Szóval csak a példányszám növelése miatt nem szorultak volna erre a lépésre. Megélnek piaci körülmények között.

De akkor miért tették? Én magam voltam egy ideig sportújságíró is, nem mondom, nagyon sikeres lehetne egy valódi interjú a világtól elvonulva élő Schumacherrel, de – nem ez a sportújságírás Szent Grálja. Valami olyasmi inkább, mint amikor egyszer régen, 1989-ben, Szekszárdon elszegődtem pár hónapra egy hirdetési újsághoz, amit ketten készítettünk: a szerkesztőt meg én, nekem volt vagy ötezer forint a fizetésem, neki tízszer annyi, bár az is tény, hogy nem haltunk bele a sok munkába. Tőle kérdeztem meg az első héten:

- Nem kereshetnék többet?

- Dehogynem. Amint hozol egy Michael Jackson-interjút, kapsz nettó százezret.

Aztán Jackson-interjú nem lett, de dalai láma-interjú igen (akkortájt járt Budapesten, és valahogy sikerült beszélnem vele), százezret viszont azért nem kaptam. Csak a béremet, aztán mikor elkezdett az is elmaradozni, én is elmaradoztam. Szóval inkább hinné az ember, hogy a szerzőt valami személyes dolog motiválta, pénzhajhászat vagy az olvasottság keresése, és a szerkesztők meg oda sem figyeltek, mit engednek át.

Pedig valamennyire oda kellett figyeljenek, mert a címlapra kitették az alcímet is a főcím alá (csak jóval kisebb betűkkel), miszerint „Megtévesztően valóságosnak hangzik”, ami azt jelenti egy kis logikával, hogy ezek szerint nem valóságos, de az olvasó nem mindig logikázik. Az olvasó olvas, és látja a lapos közhelyeket, amiket a ChatGPT Schumacher szájába ad:

„Az életem teljesen megváltozott.”

„A feleségem és a gyerekeim áldást jelentettek számomra, nélkülük nem tudtam volna túljutni ezen a nehéz időszakon.”

„Újra fel tudok állni egyedül.”

„A fiam nagyon ügyesen lépett a nyomdokaimba.”

Mivel pedig ezek nyelvi panelek, amelyek a sajtó eszköztárába tartoznak, valósággal hitelesítik az ál-interjút, a szem átsiklik fölöttük, az agy pedig elkönyveli, hogy minden „normálisan” hangzik. Holott a Die Aktuelle – félszívvel ugyan – de már a megjelenéskor utalt rá, hogy a beszélgetés nem valódi. Csakhogy afölött is elsiklott a szem. Utólag már csodálatos magyarázattal szolgáltak:

„A beszélgetésre az interneten találtunk rá, egy olyan oldalon, amelynek köze van a mesterséges intelligenciához.”

No, ez már nem is a Die Aktuelle (valamikori) színvonala, hanem a Kigyikfalvi Hírharsonáé, ahol még mindig elfogadott a „forrás: internet” kifejezés használata és ahol azt hiszik, hogy ezzel egy életre megszabadultak a szerzői jogi és hitelességi kérdésektől. Dehogy szabadultak. A Die Aktuelle jobban tenné, ha bevallaná, hogy a munkatársuk a ChatGPT-vel íratta meg az „interjút” a köntörfalazás helyett, csak akkor azt is be kéne ismerjék, hogy szerkesztőik sincsenek, minden munkatárs azt tesz ki, amit akar.

Szakmai szempontból ez a mindenegyben vagy a tudasfaja előtti szintre való visszalépés. A 2010-es évek közepének magyar álhír-oldalai játszották el azt a magas reklámbevétel kedvéért, hogy náluk minden nap súlyos vagy halálos baleset ért egy-egy ismert személyt, rendszerint színészeket vagy sportolókat, ugyanis akkor még nem mertek hozzányúlni a politikusokhoz – később már igen, de rá is faragtak. Pontosan tisztában voltak a tömeglélektannal: ha bármilyen radikális, szenzációs hírt kombinálnak egy random ismert névvel, az hatalmas forgalmat generál, rengetegen osztják meg, amitől megugrik a reklámbevétel is. Hogy nem igaz a hír? Legfeljebb nem igaz, na bumm, az érte kapott pénz ezzel szemben nagyon is valódi lesz. Aztán, mikor már mindennapos lett ez a gyakorlat – pedig akkor még nyoma sem volt MI-nek, kézzel írták a tizenkét soros álhíreket a csibészek! – az ember azt hitte volna, hogy alábbhagy ez a trend, már senki sem fog hinni nekik.

Nem hagyott alább, mindenki elfelejtette a korábbi hazugságaikat az aznapiak kedvéért. A végén rendőri erővel kellett fellépni pár ilyen „orgánum” ellen, a karantén-korszak elején. Szóval a Die Aktuelle semmi újat nem fedezett fel, sőt, semmi olyasmit sem művelt, amihez mesterséges intelligenciára lett volna szükség, csak leporolt egy ősi szélhámosságot. Illetve, a ChatGPT mégis jól jött nekik, mert az legalább tudott úgy fogalmazni, ahogy az interjúalany Schumacher tette volna – persze ember is képes lett volna utánozni a stílusát, de ahhoz tehetség kell, és abban nem bővelkedtek.

Még az sem állítom, hogy ez az első eset, amikor az MI-vel álhíreket gyártatnak. Egy korábbival már foglalkoztam máshol, nem is olyan régen, március közepén, akkor arról volt szó, hogy mivel a Navalnijról szóló dokumentumfilm nagy sikert aratott, az oroszbarát The Grayzone című amerikai kiadvány „Egy Oscar-díjas dokumentumfilm Navalnijról, tele dezinformációkkal” címmel közölt egy írást. A szövegben a szerző, Lucy Komisar (jellemző egy álnév…) azt írta, hogy Alekszej Navalnij felszállt egy repülőgépre „és megbetegedett”. Tagadja, hogy megmérgezhették volna, és azt állította, hogy a politikus már beteg volt. Mint írja:

„Navalnijnak a vércukorszint és a kolinészteráz szintjének hirtelen leeséséről ismert betegségei voltak – cukorbetegség, angioödéma és anafilaxiás sokkhoz vezető allergia. Ezek az információk, amelyekről Oroszországban Navalnij forrásai már jóval a tomszki incidens előtt beszámoltak, nem kerültek nyilvánosságra, miután megérkezett Németországba.”

Aha. Novicsok a környéken sem járt, hogyan is járt volna? Azonban a Bellingcat projekt alapítója, Elliott Higgins kiderítette, Lucy Komisar ezt és számos más állítását egy neurális hálózat segítségével írta, amely valójában kitalálta az információkat. A cikkben Komisar többször hivatkozott hiteles kiadványok, például a The Guardian anyagaira. Az általa megadott linkek azonban teljesen más információkat tartalmaztak, vagy egyáltalán nem volt információ az URL-eken. Higgins szerint Komisar konkrétan a Write Sonic neurális hálózatot használta a szerző által feltett kérdések megválaszolására. Mondjuk hamar kiderült a turpisság, mert Komisar képernyőmentésekkel leplezte le saját magát, de van ez így, mivel nem újságíró, hanem propagandista, nem túl valószínű, hogy a hamisítás miatt akár a haja szála is meggörbült volna.

Szóval: nagy disznóságot művelt a Die Aktuelle, aminek következményei kéne legyenek. Talán lesznek is, elvégre ez egy német lap – nálunk nem történne semmi a világon, de mi nem is vagyunk Németország. Szakmai szempontból viszont illett megkérdeznem magát a ChatGPT-t is, mi a véleménye erről a helyzetről.

- Szabad álhíreket íratni a mesterséges intelligenciával?

- Nem, nem szabad álhíreket íratni a mesterséges intelligenciával sem, hiszen az álhírek terjesztése széles körben káros hatással lehet az emberekre és a társadalomra.

Az álhírek általában hamis információk terjesztését jelentik azzal a célzattal, hogy befolyásolják az emberek véleményét, viselkedését vagy az események alakulását. Az ilyen információk gyakran olyan témákról szólnak, amelyekre az emberek érzékenyek, és akár veszélyes helyzeteket is okozhatnak.

A mesterséges intelligencia alkalmazása lehetővé teszi a nagy mennyiségű adat elemzését és az információk gyors feldolgozását. Azonban az álhírek írása vagy terjesztése mesterséges intelligencia segítségével szintén etikailag kifogásolható, mivel az ilyen technológiai eszközök rosszindulatú módon is felhasználhatók.

Ezért fontos, hogy az információk forrása mindig megbízható legyen, és az álhírek terjedését is meg kell akadályozni, különösen azok esetében, amelyek egy adott esemény vagy személy tekintélyét vagy hírnevét fenyegetik.

- Mi a teendő, ha valakinek mégis sikerül?

- Ha valaki álhíreket terjeszt a mesterséges intelligencia segítségével, akkor azokat a lehető leghamarabb meg kell szüntetni és az elkövetőt felelősségre kell vonni.

Ha az álhírek már elterjedtek, akkor fontos, hogy az emberek számára megfelelő információkat szolgáltassunk a tényekkel és a megbízható forrásokból származó információkkal. Az álhírek terjedése sok kárt okozhat az emberekben és a társadalomban, ezért a helyes információk terjesztése és a félrevezető információk visszautasítása kulcsfontosságú a helyzet orvoslása érdekében.

Emellett fontos, hogy a mesterséges intelligencia és az algoritmusok fejlesztői felelősséget vállaljanak az általuk készített szoftverek és rendszerek felhasználásának következményeiért. Az álhírek terjesztése komoly etikai és jogi következményekkel járhat, és a felelősöknek vállalniuk kell a felelősséget a tetteikért.

Azt ugyan tagadta, hogy a Schumacher-interjú készítésében is részt vett volna, de már régóta tudjuk, hogy ez nem jelent sokat.

Mindenesetre ebben az ügyben csak stiláris és segítő szerepe lehetett az MI-nek, alapvetően a munkatárs és a szerkesztőség használta őt tilalmas dologra.

Azt továbbra sem értem, mit vártak az ötlettől – de hogy világméretű felháborodást kaptak miatta, az biztos. Csoda lesz, ha a lap túléli.

És ha nem éli túl: nem lesz nagy ár érte.

Szele Tamás