Aki úgy gondolja, hogy a jelenlegi háború kizárólag Ukrajna (és bizonyos szempontból Oroszország) problémája, az nyugodtan hagyja abba itt az olvasást, nem neki való dolgok következnek. Minimum európai, de inkább világméretű műveletek zajlanak ennek a háborúnak az ürügyén, egymás után derülnek ki az évekkel ezelőtt kidolgozott orosz tervek, és minden nap újak születnek.

Érintett a világméretű felfordulásban még Afrika is: a most kitörő polgárháborúban a Wagner-erők közvetlenül támogatják Mohamed Hamdan Dagalo tábornokot és az RSF félkatonai egységeit, akik a Vörös-tenger menti aranybányák többségét ellenőrzik. A Wagner főnökéhez, Jevgenyij Prigozsinhoz kapcsolódó két vállalat – a Meroe Gold, egy szudáni aranybányászati vállalat és annak tulajdonosa, az oroszországi székhelyű M Invest cég – részt vesz az országból történő aranycsempészetben. Szudán esetében az ország aranyának mintegy 90%-át vélhetően külföldre csempészik, gyakran az Egyesült Arab Emírségeken keresztül, ahol aztán tisztára mossák. Az ország aranyexportja már 2021-ben meghaladta az 1,7 milliárd dollárt. Aztán a szudáni arany EAE-arannyá változik, amivel – hiszen nem sújtja embargó – vígan lehet kereskedni a nemzetközi piacokon, az árából meg azt vesznek fedőcégeken keresztül, amit nem szégyellnek. Szóval – leegyszerűsítve – már Afrikában is azért lövöldöznek, mert Putyin nem tudja bevenni Bahmutot.

Dokumentumok sora bizonyítja azt is, hogy miképpen próbálja a Kreml megszerezni a befolyást a posztszovjet országok felett. A Hodorkovszkijj-féle Dossier Centeren keresztül nyilvánosságra kerültek előbb a Belaruszra, majd a Moldovára, most pedig a Baltikumra vonatkozó birodalmi tervek. A Baltikum esete különösen érdekes, hiszen NATO-tagállamokról van szó, ezt fogom most ismertetni. Forrásom a Vsquare, mely lap szintén a Dossier Center adataira támaszkodik, de áttekinthetőbb összefoglalást ad a helyzetről.

A VSquare birtokába kerültek a Kreml által összeállított akták, amelyekből kiderül, hogy Oroszország most és az elkövetkező években milyen befolyást kíván gyakorolni Észtországban, Lettországban és Litvániában. A balti országok mindegyikére két külön dokumentum készült, az elsőben szektorok és időrend szerint felsorolják az „Oroszországi Föderáció stratégiai érdekeit”, a másodikban pedig felvázolják az Oroszországra leselkedő kockázatokat is.

Ezeket a terveket 2021 nyarán és őszén dolgozta ki az orosz elnöki adminisztráció – konkrétan a Határon Átnyúló Együttműködési Igazgatóság. Ez egy testület, amelynek munkatársai olyan emberek, akik Oroszország különböző hírszerző szerveiben szereztek tapasztalatot. A tényleges célja nem a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása, hanem olyan tervek kidolgozása, amelyek célja Oroszország úgynevezett nyugati szomszédságában lévő politikai erők megtartása vagy hatalomra juttatása, a Kreml befolyásának gyakorlása, az orosz nyelv és oktatási jogok „védelme”, valamint a Nyugat- és NATO-barát érzelmek aláásása.

Az Észtországról szóló dokumentum első fő célkitűzése például az, hogy „az Oroszországi Föderáció gazdasági érdekeinek, a honfitársak helyzetének és az orosz nyelv státuszának prioritásán alapuló pragmatikus kétoldalú kapcsolatokat építsen ki az Észt Köztársaságban”. A következő cél a feltételek megteremtése „a nyugati országok befolyásának gyengítéséhez az Észt Köztársaság katonai-politikai, kereskedelmi-gazdasági, humanitárius szférájában”. Két másik általános cél pedig Észtország oroszellenes tevékenységének lejáratására vonatkozik a posztszovjet térségben – különösen a Keleti Partnerség program keretében –, valamint az Oroszországi Föderációról alkotott pozitív kép kialakítására a ruszofób érzelmek gyengítése és az euroszkepticizmus erősítése érdekében.

„Természetesen komoly figyelmet kell fordítanunk az ilyen tervekre” – mondta Aleksander Toots, a KAPO rövidítéssel ismert észt belbiztonsági szolgálat főigazgató-helyettese, amikor a VSquare megmutatta neki a dokumentumokat. „De azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a dokumentumok mikoriak. Nem lehet csak ilyen iratok alapján értékelést végezni, mert néha szándékosan félrevezetőek lehetnek Oroszország valódi vágyainak komolyságát illetően.”

„Ez azt jelenti, hogy a helyszínen lévő jeleket is értékelnünk kell – vannak-e arra utaló jelek, hogy megpróbálnak érvényt szerezni az ilyen terveknek. Vagy esetleg a kitűzött stratégiai célok a megváltozott körülmények miatt már elavulttá váltak. Ha azt látjuk, hogy a tervek megvalósulnak, akkor mindent meg kell tennünk, hogy fékezzük ezt” – mondta Toots.

A közvélemény formálása

A stratégiai célok három fejezetre oszlanak Vlagyimir Putyin határon átnyúló együttműködési igazgatóságot létrehozó rendeletének tervezete szerint: először politikai, katonai, haditechnikai és biztonsággal kapcsolatos célok, majd kereskedelmi és gazdasági, harmadszor pedig humanitárius vagy társadalmi célok. Minden fejezet három időkeretre van osztva: rövid távú (2022-ig), középtávú (2025) és hosszú távú (2030).

A rövid távú politikai célok közé tartozik az oroszbarát érzelmek kialakítása az észt társadalomban, valamint a politikai és katonai elitben; a nacionalista erők befolyásának korlátozása; valamint az Oroszországgal való együttműködést elősegítő új társadalmi egyesületek és nem kormányzati szervezetek létrehozása.

Bár a stratégiai dokumentum nem részletezi konkrétan, hogy Oroszország hogyan kívánta elérni a konkrét célokat, nem kell messzire nézni ahhoz, hogy az oroszbarát érzelmek erősítésére és politikai nyomásgyakorlásra tett kísérleteket lássunk. Az idén márciusban Észtországban tartott parlamenti választásokon például az újonnan alakult Együtt/Vmesztye Moszkva-párti politikai mozgalom vezetője, Aivo Peterson csak hajszál híján maradt le a mandátum elnyeréséről. A mozgalom egésze olyan jól szerepelt, hogy a következő négy évben jogosult volt állami támogatásra is.

Peterson támogatást kapott Oroszországból, és közvetlenül a választások előtt megjelent a megszállt Donbasszban és a délkelet-ukrajnai Mariupolban is. A választás napján szerepelt a hírhedt propagandista, Vlagyimir Szolovjov tévéműsorában az orosz állami televízióban.

Bár Peterson jelenleg Észtországban őrizetbe került egy idegen ország hírszerző szolgálataival való tudatos együttműködés gyanújával, választási eredményei azt bizonyítják, hogy az ilyen oroszbarát nézetek vonzóak lehetnek Észtország északkeleti, túlnyomórészt orosz ajkú területein. Ugyanakkor az észt stratégiai dokumentumban felsorolt célok között szerepel az is, hogy ellensúlyozzák Észtország azon erőfeszítéseit, hogy „szeparatista érzelmeket tápláljanak az orosz régiókban és ilyen érzelmeket keltsenek az Oroszországban élő finnugor népek képviselői körében”.

Életemben először hallok „finnugor szeparatizmusról”, de le merem fogadni, hogy nem utoljára.

Oroszország középtávú céljai között szerepel a közvélemény befolyásolása a NATO észtországi katonai jelenléte ellen, valamint „stabil oroszbarát befolyással rendelkező csoportok létrehozása Észtország politikai, katonai és üzleti elitjében”.

A NATO-ellenes hangulat ápolására tett kísérletek a balti országokban is nyilvánvalóak. Például az orosz propagandacsatornák és a Telegram közösségi oldalon működő orosz nyelvű csoportok erőteljesen hangoztatják mindazt, ami a Nursipalu és a Soodla katonai gyakorlóterek bővítésével kapcsolatos.

Éppen a múlt héten a helyben jól ismert orosz propagandaoldal, a Baltija közzétett egy „vitavideót”, amelyben az Együtt mozgalom három képviselője, Julia Smoli, Igor Hopp és Sandra Sirge rémtörténeteket mesél a gyakorlóterek bővítéséről.

„A gyakorlatok úgy zajlanak majd, hogy a HIMARS-ok Nursipaluból Soodlába és vissza fognak repkedni. Remélem, hogy egyik HIMARS sem fog rossz helyen landolni, de bármi lehetséges” – mondja Smoli. A két gyakorlótér valójában Észtország két ellentétes oldalán van, 130 mérföldre egymástól. Nem arra tervezték őket, hogy HIMARS rakétákat lőjenek egyikről a másikra. Majd Smoli hozzáteszi: „2023 lesz, úgy tűnik, a függetlenség utolsó éve. És ez nagyon fájdalmasan érint.”

Azt is állítja, hogy a helyiek szerint „taktikai fegyvereket fognak ott (Soodlában) fejleszteni. Ez nehézfém-szennyezést jelent, sok tó van ott. A Ülemiste-tó [amely a fővárost, Tallinnt látja el ivóvízzel] vízének 60%-át Soodlából kapja. Értik, hogy mit fogunk inni? És milyen betegségeket fogunk kapni?” (ezek az állítások teljesen megalapozatlanok).

A „vita”, azt a következtetést eredményezte, hogy nincs valódi szükség a gyakorlóterekre, mert Oroszországnak nincs katonai érdekeltsége Észtország irányában. „Ez az egész katonai retorika a Nursipalu és Soodla poligonok körül csak közelebb visz minket a katonai feszültséghez magán Észtországon belül. Tallinntól 20 percre egy katonai gyakorlótér nyílik, ahová NATO-erők is érkeznek” – mondja Sirge. „Nem akarok háborút látni az ablakomból.”

Itt kell megjegyeznem, hogy a Dossier Center legújabb adatai szerint 2023 őszén ennek a „környezetvédelmi” érvelésnek a jegyében nagy kampány készülődik egy bizonyos, orosz alapítású Balti Platform nevében, ami rá kívánja kényszeríteni a térség államait a tárgyalásokra a NATO-csapatok kivonásáról – erről majd még részletesebben is beszámolok valamelyik nap. Egy biztos: a NATO-támaszpont sem liget vagy csalitos, netán kies pagony, de jusson eszünkbe, mit műveltek a szovjet támaszpontok a környezetükkel. Nem túlzás, ha azt mondom: ott még most sem nő a fű.

Az orosz blöff

Hosszabb távon a Kreml célul tűzte ki „az Oroszországi Föderáció és az Észt Köztársaság közötti kapcsolatok helyreállítását”, „az észt-orosz kapcsolatok fejlesztésére törekvő politikusok megjelenésének támogatását”, „az észtországi orosz ajkú lakosság diszkriminációmentességének” elérését, valamint az oroszbarát befolyásoló csoportok támogatását és hatékonyabbá tételét. Mindezt 2030-ig akarta megvalósítani.

Az egyik legérdekesebb – és legalábbis bizonyos mértékig a leginkább elavult – fejezet azt érinti, hogy Oroszország hogyan tervezi befolyásolni a balti országokat a gazdaságon, a kereskedelmen és az üzleti életen keresztül. Közvetlen céljuk az orosz export és a három országgal folytatott kétoldalú kereskedelem növelése volt, valamint közvetlen befektetések vonzása az orosz határ menti régiókba és az Oroszország számára érdekes területekre, például az olajpala-kémia és a zöld energia területén.

Egy európai hírszerzési tisztviselő, aki jól ismeri a dokumentumok eredetét és hátterét, azt mondta, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a szerzők tisztában voltak Ukrajna közelgő teljes körű inváziójával. Az orosz nyelvű BBC arról számolt be, hogy Dmitrij Kozak, Vlagyimir Putyin kormányának alelnöke, akinek a Határon Átnyúló Együttműködési Igazgatóság közvetlenül beszámol, ellenezte az ukrajnai háborút, ezért azóta elvesztette Putyin kegyeit. „Valószínű, hogy a háború miatt megváltozott helyzet arra kényszerítette a Kremlt, hogy átgondolja és megváltoztassa a balti országokat érintő tervek egy részét” – mondta a hírszerzési forrás.

Aleksander Toots azt is elmondta, hogy a dokumentumokat megfogalmazóknak valószínűleg fogalmuk sem volt arról, hogy a valóság hamarosan teljesen más irányt vesz. „Például 2022-re az Észtországba irányuló export növelését tűzték ki célul, de tavaly nyáron maga Oroszország döntött úgy, hogy lezárja a Narva-Ivangorod hidat a teherautók előtt megtorlásul Észtország Ukrajnának nyújtott támogatásáért. Hogyan lehet növelni az exportot, ha lezárják a főcsatornát?”

A dokumentumok konkrétan előirányozzák az észt, lett és litván állampolitikák befolyásolását a vállalkozókon keresztül. „Dolgozzanak együtt az észt üzletemberekkel, hogy elmagyarázzák az Orosz Föderáció készségét az orosz piac megnyitására számukra, feltéve, hogy Tallinn alkalmazkodik ahhoz, hogy külpolitikájában Moszkva-barátabb legyen” – olvasható az egyik ilyen szakaszban. Egy másikban pedig: az a kimondott cél, hogy Észtország gazdasági elitje körében fenntartható oroszbarát befolyásoló csoportokat hozzanak létre.

„A vállalkozók a legkönnyebben sebezhető és befolyásolható csoport. Ha egy politikusnak egyszer elfogynak a szavazatai és a hatalma, nincs semmije. De amíg az üzletembereknek van pénzük, addig megpróbálják a saját érdekeik szerint befolyásolni a politikát” – nyilatkozta Toots. Emlékeztetett arra, hogy Oroszország már régóta ugyanezt a taktikát alkalmazza Ukrajnában és az úgynevezett Luhanszki és Donyecki Népköztársaságokban is.

A lett külügyi és kémelhárító szolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal (SAB) írásbeli állásfoglalásában kijelentette, hogy Oroszország ilyen céljainak elérésében jelentős szerepet játszanak a hírszerző és biztonsági ügynökségek összehangolt propaganda- és befolyásolási műveletei.

Toots azonban rámutatott, hogy a dokumentumok tartalmaznak néhány olyan fikciós és fantasztikus elemet is, amelyek soha nem válnak valóra, és ezzel valószínűleg az orosz szerzők is tisztában voltak. Rámutatott az úgynevezett militarizálás céljaira és a NATO jelenlétére a balti országokban. „A militarizáció egy tükör-magatartás. Ha a szomszédod a határ túloldalán kiépíti a katonai jelenlétét, nyilvánvaló, hogy te is ugyanezt fogod tenni. Tehát ha Oroszország valóban azt szeretné, hogy Észtországban kevesebb katonai jelenlét legyen, akkor abba kellene hagynia az agressziót és az agresszív fellépést”.

Toots azt is mondta, hogy a tervekből árad valami, amit ő orosz blöffnek nevezett.

„Ismerve az orosz rezsim működését, azt mondhatom, hogy az ottani alkalmazottaknak szokásuk hazudni a főnökeiknek, mert a főnökök nem szeretik, ha kendőzetlenül számolnak be a valós helyzetről. Ha megszépített történetekkel látják el őket, akkor illúzióban élnek. Az orosz rendszer arra épül, hogy mindenki blöfföl. Azokat a keveseket, akik megpróbálják a valós képet közvetíteni, mentálisan felfalja a rendszer.”

Olcsó politikai intrika

Az úgynevezett humanitárius szférában kitűzött célok között szerepelt többek között az orosz kultúra népszerűsítése, az orosz nyelvű oktatás megőrzése Észtországban és Lettországban – ahol úgy tűnik, ez a vonat most már végleg elment –, az orosz kulturális jelenlét erősítése, valamint „a tehetséges orosz ajkú fiatalok képzése orosz egyetemeken”.

A középtávú célok között szerepelt az Oroszország számára kedvező információs háttér vagy kontextus megteremtése; a „pragmatikusan Oroszország felé hajló” kulturális körökkel és a civil társadalom képviselőivel való célzott munka; hosszú távú célként pedig az orosz média és információs befolyás erősítése, valamint a műemlékvédelem és a történelem értelmezésének közös megközelítése.

Bár a Kreml Lettország és Litvánia befolyásolására irányuló tervei nagyjából hasonlóak ahhoz, amire Észtországban törekedett, mégis vannak különbségek. Például mind Lettország, mind Litvánia esetében konkrétan megemlítik „a NATO-bázisok létesítésének megakadályozását”.

„Oroszország azon tervei, hogy befolyást szerezzen Észtország, Lettország és Litvánia felett, emlékeztetnek minket arra, hogy miért volt olyan jó ötlet, hogy ezek az országok csatlakozzanak a NATO-hoz” – mondta Dan Fried, az Egyesült Államok korábbi Európáért és Eurázsiáért felelős helyettes külügyminisztere. „Ha a balti államok nem lennének a NATO tagjai, Oroszország már régen megszállta volna őket. De NATO-tagként Oroszországnak nincs más választása, mint olcsó politikai intrikákat folytatni a Baltikumban.”

A dokumentumok szerint Oroszországnak Lettországban az orosz nyelv hivatalos nyelvvé tételét kellett volna szorgalmaznia, és befolyást gyakorolnia az olyan regionális formátumok révén, mint a Balti-tengeri Államok Tanácsa. A terv 2025-re egy, a lettországi orosz külképviselethez tartozó iskola létrehozását is előirányozta, amely „segítené az orosz nyelv, kultúra, irodalom és oktatás helyzetének megerősítését.”

A litván terv jobban támaszkodott a hadseregre, mint az Észtországra és Lettországra vonatkozó tervek. Például kifejezetten előirányozta a közepes hatótávolságú légvédelmi és/vagy rakétavédelmi rendszerek litvániai bevezetésének megakadályozását, valamint a NATO-egységek jelenlétének és a gyakorlatok mértékének csökkentését. Külön megemlítik azt is, hogy korlátozni kell Litvánia támogatását az orosz ellenzék irányában.

Oroszország legnagyobb problémái

A dokumentumok szerint Oroszországnak bizonyos fenyegetésekkel kellett foglalkoznia, amelyek bármelyike vagy mindegyike megakadályozhatja céljai megvalósítását a Baltikumban. Ezek közé tartozott a NATO további militarizációja, a szankciók bevezetése, a történelem állítólagos meghamisítása, valamint az orosz nyelv, kultúra és oktatás elnyomása a balti államokban.

De két másik kockázat is kiemelkedik: a NATO tallinni és rigai központjainak munkája, valamint annak lehetősége, hogy a balti államok lecsatlakoznak a BRELL áramhálózatról, amely eddig az orosz és a fehérorosz energiarendszerhez kötötten tartotta őket.

A BRELL a Fehéroroszország, Oroszország, Észtország, Lettország és Litvánia közös villamosenergia-rendszerét jelenti. A balti államok azonban néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy átfogó előkészületeket kezdenek a rendszerből való deszinkronizációra, és ellenkezőleg, a kontinentális európai hálózathoz való csatlakozásra.

Észtországban a BRELL-ről az európai hálózatra való áttérés becsült összköltsége 350 millió euró, amely többek között magában foglalja az országon keresztül Lettországba vezető nagyfeszültségű vezetékek teljes felújítását. Az orosz rendszerről való leválást 2025 végére tervezik, de a balti országok tárgyalásokat folytatnak, hogy kiderüljön, vajon gyorsabban is meg tudják-e valósítani.

Ez idő alatt fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország a balti országok áramellátásának szabotálása érdekében előzetesen lekapcsolja a balti országokat a BRELL-rendszerről. A legrosszabb esetben ez széles körű áramkimaradásokhoz vezethet a három országban.

„Ma a balti villamosenergia-rendszer lényegesen jobban felkészült az orosz villamosenergia-rendszerről való vészhelyzeti leválásra, mint például 2022 őszén, és holnap még jobban fel leszünk készülve, mint ma” – mondta Kalle Kilk, az észtországi Elering áramhálózat-üzemeltető igazgatósági tagja. Kilk szerint ha Oroszország vészhelyzeti leválasztást hajtana végre, a balti országok technikailag és jogilag is képesek lennének órákon belül csatlakozni a kontinentális európai villamosenergia-rendszerhez.

A dokumentumokból azonban kiderül, hogy Oroszország fenyegetésként tekintett a tervezett deszinkronizációra. Ez lehet az oka annak, hogy lemondták a korábban tervezett kalinyingrádi leválasztási tesztet. „A villamosenergia-rendszer szempontjából az Orosz Föderáció számára a legnagyobb kockázatot a kalinyingrádi terület villamosenergia-rendszerének fenntartása jelenti. Nehéz és költséges egy kis, elszigetelt rendszert stabilan üzemben tartani” – magyarázta Kiik.

Litvánia április végén tesztet hajtott végre, hogy kiderüljön, hogyan boldogulna az orosz villamosenergia-rendszerről leválasztva. Litvánia energiaügyi minisztere, Dainius Kreivys elmondta, hogy Észtország és Lettország eddig nem volt hajlandó csatlakozni ezekhez a tesztekhez. „Azt mondták, hogy csak egy tesztet akarnak végezni 2025 végén” – állítja Kreivys. Elmondása szerint Litvánia a balti deszinkronizációs folyamat vezetőjének tekinti magát, mivel az egész tervet ő kezdeményezte, és a szükséges infrastruktúra 70 százaléka már a helyén van. „Az a tervünk, hogy sokkal gyorsabban szinkronizáljuk hálózatunkat Svédországgal. Ez már 2024 elején megtörténhet.”

Az oroszok, legalábbis a dokumentumok szerint, a tallinni NATO Kollektív Kibervédelmi Központot és a rigai NATO Stratégiai Kommunikációs Központot is fenyegetésnek tekintették, bár egyik sem katonai intézmény.

Janis Sarts, a NATO Stratcom főigazgatója nem tartja ezt meglepőnek. „A teljes körű invázió kezdete előtt Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter többször is jelezte, hogy a Stratcom és a tallinni kibervédelmi központ a legnagyobb fenyegetést jelenti Oroszország számára” – mondta Sarts.

Az ilyen félelmeket annak tulajdonította, hogy a STRATCOM az egyik vezető központ, amely az orosz tevékenységeket és az ezekre való reagálást tanulmányozza. „Ez a dokumentum ismét bizonyítja, hogy a kognitív tér az orosz hadviselés egyik eszköze. Nekünk nincs operatív szerepünk, de a demokrácia varázsa az, hogy pusztán azzal, hogy nyíltan beszélünk bizonyos dolgokról, eredményeket érhetünk el.”

Nos, itt tartunk: Oroszország NATO-tagállamokat fenyeget és csábít, korbáccsal és kaláccsal próbálja kiterjeszteni rájuk minél teljesebb befolyását – és közben képmutató módon állítja, hogy az ukrajnai konfliktust „a NATO teszi világméretűvé”.

Érdekelne, hogy van-e a belarusz, moldovai, baltikumi tervekhez hasonló dosszié Magyarországról is.

Bár szerintem nincs. Minálunk semmi szükség arra, hogy megszerezzék a befolyást a magyar állam felett.

Nálunk ugyanis legnagyobb részben már sikerült ez.

Csak nehogy elegük legyen a „finnugor szeparatizmusunkból”, mert még bekebeleznek a többi kisebb és nagyobb finnugor néppel együtt.

Akkor majd el lehet gondolkodni a „reálpolitika” fogalmán.

Pedig most kéne, míg nem késő.

Szele Tamás