Így legyen ötösöm a lottón. Esküszöm, nincs semmiféle aktív kapcsolatom a Nemzeti Információs Központtal, remélem, még passzív sincs (az utóbbi azt jelentené ugyanis, hogy megfigyelnek, de kicsi fiú vagyok én ahhoz). Tegnap mégis két, egymástól homlokegyenest különböző álláspontról kiindulva ugyanarra az eredményre jutottunk a Pentagon-iratok kérdésében.
Nem akármekkora volt a meglepetésem, mikor az írásom megjelenése után alig egy órával a HVG-n olvashattam, hogy a szuper-titkosszolgálat bizony engem igazol, aminek azért viszonylag messzemenő következményei lehetnek, melyeket ma fogok elemezgetni. De lássuk, miképpen igazolt engem a NIK?
Oly módon, hogy jelentésében, mint a HVG írja, közölte:
„A második, Orbán Viktornak tulajdonított állítást a Magyar Nemzet szellőztette meg, mondván: a miniszterelnök ezt a Fidesz-KDNP februári, balatonfüredi frakcióülésén mondta, bár utóbb ezt feltűnően nem kommentálták, nem erősítették meg kormánypárti politikusok, akik ott voltak. Az információ forrásaként a Pentagon-iratok szerint a CIA az USA budapesti nagykövetségét jelölte meg – írta a NIK főigazgatója, ám az állítás valóságtartalmát illetően ő sem foglalt állást. Mint utóbb David Pressman budapesti amerikai nagykövet nyilatkozatából kiderült, ő is a kormánypárti sajtóban olvasott erről – ezután ajánlotta neki Gulyás Gergely miniszter egy kormányinfón, hogy inkább ne onnan tájékozódjon. Akárhogy is, a Pentagon-iratokban szereplő ezen második állításnak az apropóján terjedt el a nemzetközi sajtóban, hogy az amerikaiak lehallgathattak magyar vezetőket, ám ezt a NIK-főigazgató ebben a most nyilvánosságra hozott jelentésben egyértelműen cáfolja – megerősítve amúgy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter 2 héttel ezelőtti kijelentését.”
Csak a pontosság kedvéért: Orbán Viktor ebben az állításában úgy értékelte a helyzetet, hogy a Fidesz-KDNP jelenlegi legnagyobb ellensége a Biden-adminisztráció. Nos, én az említett írásomban kivételesen nem a nemzetközi sajtóból tájékozódtam, hanem Horváth József tegnapi cikkét vettem észre ugyanabban a Magyar Nemzetben, mely írás tagadta, hogy ilyen állítás elhangzott volna. Pedig elhangzott, a dolog pikantériája abban rejlik, hogy ennek bizonyításához elegendő rákeresni a korábbi tudósításra a balatonfüredi kihelyezett frakcióülésről. A szerző vagy volt lusta ehhez, vagy fel sem merült benne, hogy az állítás igaz is lehet, esetleg oly mértékben nézte le olvasóit, hogy azt mondta: „nekik így is jó lesz”, mindenesetre a hibás alaptételből kiindulva sikerült tökéletesen téves következtetésre jutnia.
Rendben van, itt jutunk el a régi tételhez, mely vagy Mark Twaintől, vagy Niels Bohrtól származik és azt mondja:
„Jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti.”
Csakhogy esetünkben nem a jövőről volt szó, hanem kifejezetten a múltról, melyet azért mégis sokkal könnyebb feltárni, kivéve, ha Magyarországról van szó, ugyanis nálunk minden reggel felsóhajthat az ember, miután átolvasta a kormánymédiát: „Mától kezdve nálunk minden másképpen volt”. Ezt a „másképpen volt” pillanatot sikerült elkapnom, leginkább a szerencsének és egy kis kutakodásnak köszönhetően, ezt erősítette meg a NIK jelentése is kicsit később.
Lényegében tehát az történt, hogy a magyar kormányfő mondott valamit, aminek még az ellenkezője sem volt igaz, erről tudósított a kormánymédia zászlóshajója, majd mikor napvilágot láttak a Pentagon-iratok és kiderült, hogy a miniszterelnöki elszólást a CIA is jelentette Washingtonnak, a kormánymédia zászlóshajója megírta tegnap egy külső munkatársa segítségével, hogy ilyent Orbán Viktor nem mondott – tekintet nélkül arra, hogy már az alaphír is tőlük származott. Ezt tettem rendbe először én, aztán tőlem függetlenül a NIK.
Most, hogy ezzel tisztában vagyunk, nézzük meg érdemben, mire jutott a jelentés, mert bizony nem csak ennyire. Áttekintve a kiszivárgott dokumentumokat, megállapították, hogy azokban összesen három magyar vonatkozású állítás van. Éspedig:
Az egyik dokumentum a szövetségesi együttműködés keretében jelöli Magyarországot, amely – a délkeleti zászlóalj harccsoport részeként – teljesíti vállalt szövetségesi feladatait.
A „Szigorúan titkos!” minősítésű jelentésben szereplő „Bizalmas!” minősítésű információ szerint „a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor február 22-én egy politikai stratégiai ülésen az Egyesült Államokat jelölte meg pártja első három ellenfele egyikeként”.
„A Horvát Fegyveres Erők 14 darab Mi–8 HP típusú helikopter szállítását tervezik Ukrajnába idén márciusban, melyből 7 már jelenleg is bevetésre kész. Az ukrán pilóták a helikoptereket a magyar légtéren keresztül tervezik szállítani”.
A második pontot mellőzzük, azzal foglalkoztunk mostanáig. Az elsőn egyszerűen nem lehetséges megsértődni, hiszen azt mondja, hogy Magyarország teszi a dolgát becsülettel, a harmadik ügyében pedig komoly vita indult meg, hogy mit szállítottak, kik és hova, melynek során kiderült: nem csak Mi–8-as horvát helikopterek kerülhettek rajtunk keresztül Ukrajnába, hanem H125M Fennec típusú franciák is, melyek közül hármat a győri repülőtéren mutat az Időkép webkamerája idén február 13-án és 14-én – ráadásul már az Ukrán Állami Határőrszolgálat felségjelzéseit viselték. Akkor tehát mégis szállítanak fegyvereket Ukrajnába magyar területen keresztül? Nem okvetlenül: a helikopterek éppenséggel a román légtéren át is megközelíthették volna célpontjukat, ráadásul az Ukrajnának szánt nemzetközi fegyvertámogatás logisztikai központjai Lengyelországban vannak, a francia helikopterek más esetben a lengyel–ukrán határhoz közeli Rzeszów repülőterére mentek tovább, az Átlátszó és a Radarbox értesülései szerint. Tehát szigorúan nyelvtani értelemben véve Magyarországról egyenesen Ukrajnába nem került sem fegyver, sem jármű, sem egyéb, de olyasmire volt példa, nem is kevés, hogy egyes Magyarországon áthaladó szállítmányok Ukrajnába tartottak és el is jutottak oda.
Ami pedig nincs ellenére az amerikai külpolitikának, viszont el tudom képzelni, hogy Moszkvában kevés tetszést aratna.
Ennél többet nem foglalkoznak velünk a kiszivárgott dokumentumok, és azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy az Egyesült Államoknak az első és harmadik pont alapján semmi oka haragudni Magyarországra, a második alapján pedig maximum azt gondolhatják, hogy a magyar kormányfő nem mindig tudja, mit beszél.
Lesz ennek az ügynek folytatása a NIK jelentésének megjelenése után?
Sajnos valószínűleg lehet.
Hiába mondja ki világosan a jelentés, miszerint „Egyértelműen megállapítható, hogy nem került sor a magyar kormány lehallgatására” és szögezi le, hogy:
„A nyilvánosságra kerülő dokumentumokban a magyar fél hivatalos álláspontját a készítők megfelelően és pontosan mutatták be, az iratok pedig hazánk szempontjából negatívan értékelhető elemet nem tartalmaztak.”
politikai szempontból ez másként rögzült a köztudatban. Éspedig a kormánymédia miatt. Az Economist április 10-i írása után a magyar kormánysajtó minden eleme ontotta magából a hírt: „Lehallgatták a magyar vezetést!” Akkor lássuk, mit az az egyetlen mondat, amit erről írt az Economist:
„A legújabb adathalmaz azt mutatja, hogy az amerikai ügynökségek nemcsak ukrán tábornokok és kémek után szimatolnak, hanem magyar, izraeli, dél-koreai vezetők és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, az unió egyik felügyelőszervének tisztviselői után is.”
Ebben szó nincs lehallgatásról: arról van szó, hogy érdeklődnek az itteni események iránt. De erős szándékkal félre lehet érteni: nem megállapítható már, kinek sikerült elsőként rosszul értelmezni a mondatot, talán a Mandinerről szállt fel a kacsamadár, ott ugyanis ezzel a címmel tudósítottak április 11-én az Economist-írásról:
„Economist: az Egyesült Államok magyar vezetőket is lehallgatott”
Az Index két nappal múlva, 13-án óvatosabb volt a címadásban:
Az Origo viszont hű maradt harcos és karcos modorához ugyanazon a napon:
„Megint lebukott Amerika: minden szövetségesét elárulja és hátba szúrja
Múlt hét pénteken több száz titkosított amerikai dokumentum került ki az internetre, majd nem sokkal ezt követően a Pentagon is megerősítette, hogy a dokumentumok egy része valóban tartalmaz titkosított információkat. Ami egyértelmű: az Egyesült Államok folyamatosan szúrja hátba szövetségeseit, lehallgatja a NATO-országok vezetőit, és mindent megtesz annak érdekében, hogy továbbra is Washington legyen a világ egyetlen hatalmi központja.”
Az április 14-i Magyar Hírlap már kész tényként kezeli a „lehallgatást”:
„Ugyanakkor az is kiderült, hogy amerikai barátaink lehallgatták a magyar vezetők telefonbeszélgetéseit. Ami persze természetes, hiszen barátok között nincsenek titkok, és különben is, a szövetségesi lehallgatásban nekik van némi gyakorlatuk.”
Nem téved tehát a NIK jelentése, mikor azt írja:
„Indokolt megjegyezni, hogy a sajtóban megjelenő tudósítások egy része a nyilvánosságra hozott eredeti dokumentumok ismerete nélkül vehette át az információkat, így a cikkekben szereplő megállapítások jelentős része téves és torzított.”
És akkor még finoman fogalmaztak. Szóval, miről is van szó? Arról, hogy valahol félrefordítottak egy mondatot, mégpedig tendenciózusan, annak érdekében, hogy fel lehessen használni a magyar–amerikai viszony megrontására. Ráadásul erre nem is létezhetett kormányutasítás: akkortájt lépett ki Magyarország az orosz kémbank tulajdonosi köréből, épp ennek a viszonynak a javítása érdekében, itt egyszerű túlbuzgóságról lehetett szó. Azt gondolhatta a szerkesztő: „A főnök nem szereti a jenkiket, ennek biztos örülni fog” – és nem jutott eszébe, hogy van, amikor mégis szereti őket, mert ezért vagy azért fontosak. Aztán körbement a hír a kormánymédiában, szokás szerint mindenki tett még rá egy lapáttal, beleégett a köztudatba, és hiába minden NIK-jelentés: a magyar választók egy bizonyos rétege most már tökéletesen biztos abban, hogy a kormányt lehallgatták a gonosz jenkik. Arra már nem emlékszik, honnan tudja ilyen határozottan, de tudja, mert „írta az újság”.
Ha a legenda már eléggé beágyazódott, bármelyik politikai szempontból megfelelő pillanatban elő lehet majd venni, hivatkozni rá, érvelni vele. Legfeljebb nem igaz, na bumm, és akkor mi van?
A jelentés tehát csak látszólag tett pontot a rémhírterjesztés végére, szükség és igény esetén az akadálytalanul folytatódhat.
Még egyszer idézem Mark Twaint:
„Adj a hazugságnak huszonnégy óra előnyt és az igazság sosem fogja utolérni.”
Itt ennél többet kapott.
Ki is használja.
Szele Tamás
