Sokszor mondtam már, hogy sakkban és sajtóban „fogott figura lép”, és most Posta Imre ez a „fogott figura” – ha már foglalkoztam a történetével, nem is egyszer, akkor foglalkoznom kell a fejleményekkel is. Tegnap előkészítő ülést tartottak az ügyben a Budapest Környéki Törvényszéken, melyen elhangzott pár érdekesség, és mellesleg más különös dolgok is kiderültek, bár azokat véletlenül vettem észre.

Kezdjük azzal, hogy, mint a vád kimondja, két összevont ügyről van szó, az egyik a 33 közéleti szereplő halálra ítélése a Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya nevű szervezet nevében, a másik az úgynevezett „Bátor Nyilas-ügy”, mely arról szólt, hogy Bács-Kiskun megyében, közelebbről Dusnokon egy fiatal pár annyira hitt Posta ideológiájában, hogy arra hivatkozva, miszerint nem ismerik el érvényesnek Magyarország állami fennhatóságát magukra nézvést, megtagadta újszülött gyermekük anyakönyvezését, oltását, egyáltalán, mindent, ami hivatalosan kötelező lett volna, minek következtében több hónapos hivatali huzavona után rendőri segítséggel kiemelték az akkor Bátor Nyilasnak nevezett kisfiút a családból és nevelőszülőknél helyezték el, míg a családdal nem jutnak dűlőre a hatóságok. Velük pedig nem lehetett dűlőre jutni, megtagadtak minden együttműködést, menetet szerveznek a gyermek feltétel nélküli visszaadásáért, ugyanis szerintük Bátor Nyilas valamiféle Megváltó, istenfi, és a születése „új világ eljövetelét” hozza.

A két ügy azért függ össze, mert a közéleti szereplők halálra ítélését jóval megelőzően odáig mentek Posta Imre és társai, hogy a Bátor Nyilas-ügyben alkottak magukból egy bíróságot, és az a gyermekvédelem, rendőrség, bíróság érintett hivatalnokait halálra ítélte. Csak épp nem lett ennek semmiféle következménye akkor még, hiszen nem politikusokról volt szó. Mindenesetre 2021. szeptember 11-én egy Fejér megyei községben történt találkozójuk során újból felállították a saját álbíróságukat és halálra ítélték a következő személyeket:

Különböző orgánumok különböző listákat használnak, én a sajátomat, ugyanis míg elérhető volt a YouTube-on az ítéletet rögzítő videó, készítettem egy leiratot. Sajnos már törölték a felvételt, tehát most jó hogy megvan, amit akkor lejegyeztem. Ugyanis Posta érdekeset mondott tegnap a sajtó munkatársainak a Magyar Nemzet szerint:

„Nem gondoltuk komolyan”

Ja, ha viccelni méltóztatott, akkor kivételesen pocsék humora van az úrnak. Nagy kár, hogy pont a leiratom bizonyítja, mennyire komolyan gondolták. Lássuk csak, mi hangzott el akkor és ott.

„Hallottátok a bírói ítéletet, készüljetek a kivitelezésre, nem feltétlenül kell szerveződni, lehet egyéniben is partizánkodni (…) nyugodjatok meg, szerintem nagy sóhaj lenne, ha bármelyik szemét nagyjából úgy eltűnne. Nem terrorcselekménnyel kapcsolatban, mert van bírósági ítélet is. Onnantól kezdve, hogy van bírósági ítélet, teljesen jogszerű, és úgy látom, hogy népszerű is. Nem is tudom, hogy mit tudnék még hozzáfűzni ehhez (…), semmi nem számít terrorcselekménynek, háborús retorikában nincsen terrorcselekmény, adok-kapok van, katonai operáció van.”

Ha ez így lenne, semmi sem számíthatna terrorcselekménynek, hiszen elég volna, ha páran összeülnek, elítélik a célpontot és hipp-hopp, már legitim ítéletvégrehajtássá változik a merénylet. Csak hát ez nem volt bíróság, nem volt hatásköre, legitimációja de még csak nem is jogvégzett emberekből állt. Az ítéletre csak azért volt szükség, hogy a nem túl művelt hívek nyugodtabban gyilkoljanak, éspedig nem is tervszerűen, hanem partizánkodva, egyéni elhatározás alapján, aztán mikor elfogják őket, csodálkozzanak. Ennek érdekében kifejezett tanácsokat is adott a kivitelezéshez Posta Imre.

„Itt volt kérdés még a műsor előtt, hogy van, akinek aggálya van, nem tudja, hogy tudná kivitelezni, hogy mondjuk nyakon szúrjon valakit, tehát az ellenséget, és hogy ez milyen problémát okoz – mondtam, hogy én adhatok tanácsot: szúrja vesén! Az már nem olyan bonyolult, gyerekek. (…) Kihirdettem a hadiállapotot, gyakorlatilag fölszólítom ezáltal a magyarnak hazudott Honvédséget, az összes csapatokat, alakulatokat, hogy ennek értelmében legyenek készenlétben, a rendőrségnek nevezett, karhatalommal már igazán nem foglalkozó céget, hogy ennek szellemében folytassák tovább azt, amit eddig folytattak, és az eredményét majd meglátják ők is. Lassan érlelődik a végrehajtás. Én nem azt mondtam, hogy mától, most azonnal. Ülepedjen le bennetek, jó? Nem olyan könnyű elvenni egy embernek az életét, de gondoljátok végig: ezek nem emberek. (…) Ismerkedjetek, szerveződjetek és ha lehet, akkor ne csoportosan gondolkozzatok. Kis csoportokban, két-három fő. Ha végrehajtásról van szó, ez a leghatékonyabb. Ezt a mai napot, ezt a születésnapot befejezettnek nyilvánítom, vegyetek pólót, ha valaki PI-körös pólóban akar végrehajtani, ez egy nagyon jó lehetőség.”

Ennyire nem gondolták komolyan. A PI-kör egyébként Posta monogramjából vette a nevét, ebbe tömörültek a leghívebb követői. Nos, a tegnapi ülés után ott tartunk, hogy az ügyészi indítvány azt kéri, a bíróság beismerés esetén ítélje Posta Imrét és K. Áront 8 év fegyházra, A. Emőt, K. Norbertet és O. Lászlót 6 év fegyházra, míg a dusnoki házaspárt, B. Istvánt és O. Ágnest másfél év felfüggesztett börtönre. Nem kevés, de gondoljunk bele: azért a merényleteknek is lett volna realitása, és könnyen kérhetné az ügyészség ennek a dupláját is a törvények szerint.

Mármost míg Posta Imre és társai dolgai között turkáltam, érdekes részletre bukkantam. Postának a vizsgálóbíró döntése megtiltotta az internetes közösségi oldalak használatát, különös tekintettel Facebook-oldalára és a blogjára, mivel a megalapozott gyanú szerinti bűncselekményeket ott követte el. A Facebookról el is tűnt, azonban a blogját tovább írta egészen idén március elejéig, azóta rábízta egy hívére, aki adminisztrátorként kezeli azt. Arról lehetne vitatkozni, mennyiben közösségi oldal egy blog, amin van kommentlehetőség, de ezt hagyjuk a szakértőkre: tekintsük inkább Posta utolsó saját bejegyzését, mely „A magyar öntudat kistükre” címmel jelent meg, idén március negyedikén. Ne tekintsük az egészet, mert kinyílik tőle minden bicska minden zsebben, de van az elején és a végén pár érdekes mondat.

„Budaházy Gyuri Hunnia ügye is lezárul még a forradalom és szabadságsarc titkosszolgálati kezdete előtt, tehát március 9-én felmentés várható Kelet felől, 5 nap múlva. Van B terv is, ha nagyobb „balhét” akarnak és a cionista orvosok utána cionista ügyészek és bíróseggek szétQrása a cél, akkor viszont egy ocsmány „ítéletet” hoznak, mely után Katyerinka úgy léphet föl, mint „megmentő”, viszont, cserébe a bírósegg is szét lesz rúgva, persze demokratikusan és alkotmányosan. Gyurinak jót tenne, ha nem baxtatnák már, ezt a családjának is kívánom, viszont stratégiailag a második eshetőség a célravezetőbb, amihez felhasználhatják a Hunniát. Jó is titkosszolgálati álnokság ez, de nyugi, mi sem maradhatunk ki belőle, mi is „hasznos hülyék” szerepébe „kívánkozunk”. Veszélyek éve van. (…) Tegnap ellátogattam Áronhoz, kerülő úton az M0-st kerülve. Jó volt látni. Legutóbb még láncainkat csörgettük az ügyészségen, most meg lassan úgy alakulhat, hogy az ügyészekre kerül bokafix, bármilyen paradoxnak is tűnik és a bírók, ha nedves az életük, kerülik cionista szabadkőműves páhodályt, bár már lehet késő, az összeírás lezajlott. Meglátjuk, milyen forró a kása.”

Miért érdekes ez a szómenés? Azért mert Budaházy ítéletét – melyben büntetését másodfokon tizenhét évről hatra mérsékelték – csak március kilencedikén mondta ki a bíróság, Posta mégis megjósolta öt nappal korábban, meglehetős pontossággal, és az elnöki kegyelem ügyében sem tévedett, pedig arra a jelek alapján nem lehetett számítani. Azt most is pillanatnyi döntésnek találják a legtöbben, amit vagy a politikai helyzet, vagy valami egyéb tett szükségessé.

De ezek szerint nem így van. Ráadásul Posta házi őrizetben volt, még a fogvatartottak között terjedő híreket sem ismerhette, nem mondható, hogy „leírta a börtönpletykát” – ezt ő valahonnan tudta. Méghozzá elég pontosan tudott a Budaházyra váró fordulatokról, bár a saját ügyében nagyot tévedett.

Volt korábban is hasonló híresztelés, a Népszava foglalkozott vele: Budaházy egyik híve még tavaly október 24-én posztolta ki a Facebookra, hogy „Köztársasági elnöki kegyelem, csillagszóró és minden el lesz intézve”. A posztról azt nyilatkozta a Népszavának, miszerint:

„Nagyon jól emlékszem a történtekre. A tavaly áprilisi parlamenti választás előtt a Fidesz egyik helyi vezetője mondta nekem ezt az információt, bizalmasan. Nevét és beosztását nem kívánom felfedni. A bejegyzésemet az utóbbi időben bármikor törölhettem volna, de nem tettem meg, maradjon meg tanulságként.”

Azt még el lehet képzelni, hogy a helyi fideszes kiskirály választások előtt, voks reményében intimpistáskodott, adta a jól értesültet, mert mibe került neki? Semmibe, és ez a pár mondat is hozott neki legalább egy, de inkább több szavazatot, aztán meg lám, elsült a kapanyél, megjött a kegyelem. Igaz, Budaházy is sokat tett ennek érdekében, erősen kormánypártinak mutatta magát. Hanem mégis: ez talán lehet vakszerencse dolga, a potentát véletlenül ráhibázott.

Ellenben Posta prognózisa ennél sokkal pontosabb volt. Nem emlegetett számokat, de tökéletesen leírta a Budaházy körül bekövetkező eseményeket. Ne gondoljuk, hogy ez a két ember nagy barátja volna egymásnak a szélsőjobboldalon: elvileg ugyan sok mindenben egyetértenek, de Posta jó ideje elérte a „még radikálisok számára is vállalhatatlan” szintet, vele nem fog közösködni a jelenleg az elfogadottság határán egyensúlyozó, azt célzó Budaházy.

A kérdés tehát a következő:

Ki súgta meg Posta Imrének Budaházy sorsát és miért nem súgta meg neki a sajátját? Ki mozgatja a szálakat a magyar politika, bíróság és a szélsőjobboldal között és mi a célja ezzel?

Az igazi persze az lenne, ha előbb-utóbb Posta Imre is elnöki kegyelemben részesülne.

Azt ugyanis Novák Katalinnak kell aláírnia.

Akit ő mégiscsak halálra ítélt.

Nem lesz könnyű elintézni.

Szele Tamás