Az ukrajnai orosz invázió krónikása jobb, ha nem tervezi előre a munkáját, mert menet közben úgyis alkalmazkodnia kell az eseményekhez. Amint egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást, legalábbis Moltke szerint, úgy egyetlen munkaterv sem él fél napnál tovább. Aztán a közönség igénye úgyis elsöpri minden szándékunkat, így számos felkérés után ma a Belgorod környéki eseményekről ejtek szót.

Melyeket tökéletes képtelenség lett volna előre látni. Ember nem gondolta volna, hogy az orosz partizánok pont tegnap fognak megint orosz területre támadni (egy alkalommal ugyanis már portyázott arrafelé Kapusztyin a fiaival), az pedig még most is rejtély, mi a csodát akartak elérni. Lássuk a szikár tényeket az ISW napi jelentése alapján, a megjegyzéseimet csillag alatt teszem majd meg.

Az összoroszországi ukránbarát* Orosz Önkéntes Hadtest (RDK) és az Oroszország Szabadsága Légió (LSR) elemei május 22-én rajtaütést hajtottak végre a Belgorodi Területen. Orosz források május 22-én reggel kezdték jelenteni, hogy az RDK és az LSR két harckocsiból, egy páncélozott személyszállító járműből és kilenc másik páncélozott járműből álló különítménye** átlépte a nemzetközi határt, és elfoglalta Kozinka települést a Belgorodi Területen, Grajvoron körzetében, a Szumi Terület határától 600 méterre. Több orosz forrás azt állította, hogy a csoportosulás ezután elfoglalta Glotovo és Gora Podol településeket (3, illetve 5 km-re a határtól), bár néhány milblogger vitatta azokat az állításokat, hogy a támadók teljesen elfoglalták Glotovót vagy Gora Podolt, ehelyett arról számoltak be, hogy az RDK erői csak a glotovói kultúrházig jutottak el. Az ISW még nem figyelt meg geolokációs megerősítést arra vonatkozóan, hogy az RDK vagy az LSR elérte volna Glotovót vagy Gora Podolt. A május 22-én közzétett geolokációs felvételek azonban megerősítik, hogy az RDK egy Kozinka melletti határállomásra csapott le, mielőtt legalább egy harckocsival átlépte volna a határt. Az RDK olyan felvételeket is közzétett, amelyeken állítólag egy orosz határőr holtteste látható, valószínűleg a Kozinka melletti határállomáson. Orosz milbloggerek később azt állították, hogy az orosz csapatok mindhárom települést visszafoglalták. Egyes orosz források emellett arról számoltak be, hogy az orosz erők visszaverték az ukránbarát szabotázscsoportokat Dronovka közelében, Kozinkától mintegy 22 km-re északnyugatra. Az RDK emellett olyan felvételeket tett közzé, amelyek állítólag két, a határ menti területhez közeli településen kívül készültek Brjanszk megyében, de ennek a behatolásnak a jellege nem világos, és az ISW nem figyelt meg további bizonyítékokat vagy diskurzusokat a május 22-i Brjanszk megyei akciók körül.

*Ukránbarátok a szónak abban az értelmében, hogy Putyin-ellenesek, ugyanakkor sokan közülük orosz nacionalisták, akik maximum átmenetileg lehetnek barátai a mostani, független Ukrajnának.

**Mostanáig ezeknek az alakulatoknak nem voltak páncélozott egységeik, és valószínűleg most sincsenek: ez egy egyszeri, alkalmi támogatás, segítség lehetett számukra, még az sem biztos, hogy az ukrán kormány tudtával és engedélyével. Az egész történet nagyon emlékeztet a „Kelly hősei” című klasszikus filmre, csak itt nem tudunk aranyról.

Ukrán tisztviselők megjegyezték, hogy tudnak a támadásról, de tagadták az ukrán fegyveres erők közvetlen részvételét. Andrij Juszov, az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) szóvivője megjegyezte, hogy az RDK és az LSR kizárólag orosz állampolgárokból áll, és arról számolt be, hogy a csoportok azért indítottak műveletet a Belgorodi Területen, hogy „felszabadítsák ezeket a régiókat... az úgynevezett Putyin-rezsim alól”, és egy „biztonsági zónát” hozzanak létre a határnál, hogy megvédjék az ukrán civileket a további orosz tüzérségi támadásokkal szemben.***

***A belgorodi régióból valóban állandóan orosz tüzérségi támadások indultak ukrán területek ellen, azonban nem hallgathatjuk el, hogy az ukránok is folyamatosan támadják a körzetet, már a háború eleje óta, részben ezért, részben meg amiatt, hogy Belgorod fontos orosz támaszpont, hatalmas lőszer- és üzemanyag-raktárakkal. Ezeket eleinte helikopterekről támadták, aztán a harkivi áttörés után már a tüzérség számára is elérhetővé váltak. Tehát nem olyan nagy újdonság a határ megsértése, átlőttek azon már korábban is sokszor, sőt, a fent nevezett szabadcsapatok egységei át is lépték egy korábbi portya során.

A rajtaütés a helyi és szövetségi orosz tisztviselők részéről válaszlépések sorát váltotta ki. Vjacseszlav Gladkov, a Belgorodi Terület kormányzója május 22-én bejelentette a terrorellenes műveletek rendszerének megindítását, hogy „biztosítsák a polgárok biztonságát a Belgorodi Területen.” Míg egyes közösségi médiafelhasználók olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken azt állították, hogy hivatalos evakuálást mutatnak a Grajvoron régióból, a Belgorodi Területi Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma arról számolt be, hogy soha nem jelentett be evakuálást, és azt sugallta, hogy egyes személyek önszántukból távoznak. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy az orosz védelmi minisztérium (Védelmi Minisztérium), a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a Határvédelmi Szolgálat jelentést tett Vlagyimir Putyin orosz elnöknek arról, hogy „ukrán szabotőrök próbáltak betörni a Belgorodi Területre.” Peszkov azzal is vádolta Ukrajnát, hogy megrendezte az incidenst, hogy elterelje a figyelmet a bahmuti helyzetről. Egy orosz milblogger emellett azt állította, hogy az orosz katonai vezetés úgy döntött, hogy a támadás elhárítása érdekében a 74. motorizált lövészdandárt (41. Összhaderőnemi Hadsereg, Központi Katonai Körzet) a Belgorodi Terület határvidékére telepíti.

Az orosz információs tér ugyanolyan mértékű pánikkal, frakciózással és következetlenséggel reagált, mint amilyet akkor szokott mutatni, amikor jelentős információs megrázkódtatások érik. Néhány milíciablogger azon a tényen ragaszkodott, hogy az RDK és az LSR többnyire oroszokból áll, és Oroszország árulóinak bélyegezte őket, alaptalanul vádolva őket azzal, hogy a GUR-nak dolgoznak. Több milíciablogger ezen felül azt feltételezte, hogy a támadás egy célzott információs művelet volt, amelynek célja, hogy elterelje a figyelmet Bahmut közelmúltbeli orosz elfogásáról, és pánikot keltsen az orosz információs térben egy esetleges ukrán ellentámadás előtt. Igor Girkin volt orosz tiszt és lelkes nacionalista milblogger megjegyezte, hogy már régóta figyelmeztetett arra, hogy az ilyen határokon átnyúló támadások egy szélesebb ukrán ellentámadási stratégia részét képezhetik. Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport finanszírozója kihasználta az incidenst, hogy az orosz kormányt és annak bürokratikus tehetetlenségét vádolja a támadáshoz való hozzájárulással, és bírálta az orosz védelmi minisztériumot, amiért képtelen volt megerősíteni az orosz határokat és megvédeni Oroszországot. Az orosz védelmi erődítések első megfigyelt vonala konkrétan 2 km-re húzódik Gora Podol előtt, és az a feltételezés, hogy az RDK erőinek sikerült áthatolniuk a védelmi vonalon, hangsúlyozza az ilyen erődítések gyengeségét, legalábbis ha nem teljes mértékben jól felkészült és jól felszerelt katonákkal vannak ellátva. Míg a milbloggerek többsége viszonylag változatos aggodalommal, aggodalommal és haraggal reagált, az információs tér nem állt össze egyetlen koherens válasz köré, ami mindenekelőtt azt jelzi, hogy a támadás váratlanul érte az orosz kommentelőket.

Megkapó, bár kicsit sem meglepő, ahogy a milbloggerek, voenkorok és influencerek mind a maguk pecsenyéjét akarják megsütni Grajvoron lángjainál, de hát ők tudják, mit mire használnak fel és ki. Mi inkább nézzük azt, mik voltak a támadás következményei?

Először is az, hogy bár hivatalosan nem evakuálták a civil lakosságot, azért saját magától elmenekült mindenki, aki csak tudott, éspedig ész nélkül. A támadók ugyan közzétettek egy felhívást, hogy „ne meneküljenek, mi is oroszok vagyunk, a barátaik”, de mivel a lakosság is orosz volt, pontosan tudták, hogy ez oroszul mit jelent: semmit a világon. Futottak tehát, amerre láttak. Így aztán Gladkov kormányzó is felhívást tett közzé:

„A Grajvoron városi körzetben továbbra is feszült a helyzet, egy szabotázs- és felderítőcsoport hatolt be a területre... A lakosság nagy része elhagyta a területet. Akik nem tudnak önerejükből menekülni, azoknak segítenek, akiknek van lehetőségük, azok saját járművükkel távoznak. Mindazok, akik elhagyták a Grajvoron járás területét, ha nem áll módjukban elszállásolni magukat, kérjük, forduljanak a helyi hatóságok vezetőihez, ahol tartózkodnak. Parancsot kaptak, ideiglenes szálláshelyeket készítettek elő.”

Biztosítékokat adott arra vonatkozóan is, hogy a lakosok által elhagyott házak rendben lesznek, és a tulajdonukat megóvják. Viszont nem buta emberek, akik elhagyták a zónát, ugyanis tudták: most az FSZB fogja megtisztítani a körzetet, és azt nem kéne kivárni. Mivel jár az, hogy megindult a régióban a „terrorellenes művelet”?

• A polgároknak ellenőrzik az okmányait. Ha nincsenek náluk az irataik, akkor a rendőrségre vihetik őket azonosításra. A zónába való belépéskor és onnan való távozáskor az embereket átvizsgálhatják.

• Szükség esetén a biztonsági szolgálatok saját belátásuk szerint „eltávolíthatnak személyeket meghatározott területekről és létesítményekből”, valamint lefoglalhatják az autókat.

• A biztonsági szolgálatoknak joguk lesz lehallgatni a telefonbeszélgetéseket és elolvasni az interneten folytatott levelezést.

• A hatóságoknak lehetőségük lesz arra, hogy bármilyen szervezet vagy személy tulajdonában lévő gépkocsit használjanak elsősegélynyújtásra és a bűnözők üldözésére. A mások tulajdonának használatával kapcsolatos költségeket ezután meg kell téríteni.

• A robbanóanyagokat, radioaktív, vegyi és biológiai szempontból veszélyes anyagokat használó létesítményeket ideiglenesen leállíthatják.

• A régióban leállhat minden kommunikációs eszköz, mind a telefon, mind az internet-hozzáférés.

• Az egyéneket szükség esetén „biztonságos területekre” helyezhetik át. A hatóságok kötelesek lesznek az evakuálandó személyeknek ideiglenes szállást biztosítani. A régió kormányzója azt állítja, hogy Grajvoron városrész lakosságának „nagy része” már elhagyta a területet.

• A zónában bármely területen korlátozhatják az emberek és a gépkocsik közlekedését.

• A különleges szolgálatok tagjai a „terrorizmus elleni küzdelem” érdekében bírósági végzés nélkül is beléphetnek bármely helyiségbe.

• Korlátozni lehet az alkoholárusítást.

Ezek persze csak a törvényes lehetőségek, de ezek sem zárják ki, hogy bárki vád alá kerüljön a puszta kollaboráció gyanúja alapján. Jobb nem ott lenni, ahol ilyen világ van.

Mit tudunk, kik a támadók?

A nacionalista Alekszej Levkin volt az egyik tagja annak az „ukrán szabotőrcsoportnak”, amely május 22-én beszivárgott a Belgorodi terület Graivoron körzetébe – jelentette a TASZSZ állami hírügynökség a rendvédelmi szervek egyik beszélgetőpartnerére hivatkozva. Az orosz belügyminisztérium adatbázisa szerint Levkin körözés alatt áll – jegyezte meg az ügynökség. A TASZSZ forrása szerint „sorsa jelenleg ismeretlen”.

Levkin maga az Orosz Önkéntes Hadtest (RDK) tagjának nevezte magát, amely az Oroszország Szabadsága Légióval együtt vállalta a felelősséget a belgorodi régió lerohanásáért. Az állítólag Levkinhez tartozó Thule Signal távirati csatorna arról számolt be, hogy 2017 óta körözik. Az „Orosz Önkéntes Hadtest” hétfőn videókat tett közzé Levkinről, amelyeket állítólag „a belgorodi mezőkön” készítettek. Az újságírók a hétfőn közzétett videoklipek alapján a fegyveres csoport néhány más tagját is azonosították a távirati csatornákon. Az Astra azt írja, hogy Kirill Kanakhin volt színész és Ilja Bogdanov volt FSZB-tiszt is a szabotőrök között volt. Az „Óvakodj a hírektől” egy másik nevét is megadta – ez a 41 éves Alekszej Dolgov volt az Oroszország Szabadsága Légióból.

Volt következménye a támadásnak? Volt. A Baza és a Shot távirati csatornák szerint a Grajvoron körzetben zajló harcokban 39 „szabotőr” halt meg, további ötöt pedig foglyul ejtettek. A hivatalos hatóságok, a katonai és biztonsági szervek semmit sem jelentettek a harcok befejezéséről vagy a megölt „szabotőrökről”. Ezzel szemben az Oroszország Szabadsága Légió azt közölte ma reggel, hogy a Grajvoron körzetébe előző nap behatoló különítmény harcosai még mindig orosz területen vannak és „tovább haladnak”. Időközben saját állításuk szerint zsákmányoltak egy orosz páncélozott csapatszállítót is.

A támadás keltette zűrzavart csak fokozta, hogy Belgorodban egy drón robbanószerkezetet dobott le a regionális FSZB épületére – jelentette a Kreml-barát Rybar távirati csatorna. A csatorna szerint a belügyminisztérium egyik kirendeltségét is megtámadták. A helyi média erős robbanásról számolt be a városközpontban és a Preobrazsenszkaja utca lezárásáról, ahol a regionális FSZB irodája található. A helyszínre tűzoltók és mentők érkeztek.

A helyi hatóságok nem kommentálták a robbanást. Közben Vjacseszlav Gladkov, Belgorod terület kormányzója közölte, hogy drónok támadtak meg két magán-lakóépületet Grajvoronban. A robbanószerkezetek ledobása következtében tűz ütött ki. Egy másik egy közigazgatási épületet ért Boriszovka faluban. A régió vezetője szerint a támadásnak nem voltak áldozatai.

Egy aspektusról még be kell számolnom: ez a nukleáris fegyverek kérdése. Bejárta a hír a világhálót az Ukrajinszka Pravda információi alapján, melyek Andrij Juszovtól, az ukrán hírszerzési főigazgatóság képviselőjétől származtak, miszerint „Az oroszok megkezdték a belgorodi területen tárolt nukleáris fegyverek elszállítását”.

A hírt pontosítanom kell. Juszov szó szerint azt mondta, hogy „sürgősségi üzemmódban evakuálják az állományt a Belgorod–22 létesítményből”, nem többet és nem kevesebbet. Azt viszont hozzátette:

„A 25624-es számú orosz katonai egység a Belgorodi Terület Grajvoronszkij körzetében (Belgorod–22 városában) található. Ez az egység az Orosz Föderáció Stratégiai Rakétahadseregének része és „C objektum”. Ez a kód az „Orosz Föderáció központi atomfegyver-tároló pontját” jelenti.”

Nos, azt meg én teszem hozzá, hogy ellentétben a gomba módra szaporodó pletykákkal, a nagyon régóta tűz alatt álló Belgorodnak még a környékén sem nagyon lehetett nukleáris eszköz. Összeszerelt, bevetésre alkalmas atomfegyver pedig semmiképpen sem: az orosz protokoll szerint a nukleáris fegyvereket szétszerelve, részeiket egymástól komoly földrajzi távolságban elhelyezve tárolják, és már a bevetést megelőző összeállításuk is roppant időigényes. Lehet, hogy volt vagy van Belgorodban olyan objektum, ami alkalmas nukleáris fegyverek ilyen vagy amolyan részének tárolására, de annak már az eddigi tűz miatt is üresen kell állnia, és az egészen bizonyos, hogy működőképes nukleáris fegyver jelenleg a közelben sincs. Nem is lehet, nem volna biztonságos.

A történet végére tartogattam, mit szólt az egészhez Mikhajlo Podolyak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója, aki általában pikírt humorral szokott megjegyzéseket fűzni az eseményekhez.

„Ukrajna érdeklődéssel figyeli az oroszországi Belgorod térségében zajló eseményeket, tanulmányozza a helyzetet, de közvetlenül nem vesz részt benne. Mint ismeretes, tankokat bármelyik orosz katonai boltban árulnak, a földalatti partizánegységek pedig mégiscsak orosz állampolgárokból állnak.”

Egyelőre itt tartunk, és minden jel arra mutat: ez a partizánakció nem fog a háború további eszkalációjához vezetni.

Kivéve persze, ha a Kreml úgy akarja.

Szele Tamás