Olyan interjúsorozat kezdődik most, aminek nincs párja – de lehetne és kéne is legyen. A vidéki Magyarország viszonyairól szól egy szekszárdi fiatalember, Sávoly Dániel történetén keresztül. Sok ilyen történet kell legyen, de keveset mesélnek el, a sajtó nyilvánosságát meg még kevesebben vállalják: mindenki félti azt, amije van. Állást, munkát, egzisztenciát – és a kisvárosokban, községekben, falvakban bizony erre van is okuk az embereknek.
Nagyon ostoba, nagyon pesti az a gondolkodás, ami szerint „vidéken” a maga romlatlanságában él az „igazi Magyarország”, a keményen dolgozó polgárok, földművesek esténként az ámbituson pipázgatva mondanak bölcseket, míg hű feleségük sürög, hű villanyórájuk forog, leányuk meg épp tűzről pattan.
Bizánci mélységű intrikák, összefonódások, sógorságok-komaságok irányítják ezt a sosemvolt idillt, amiből csak az a kiút, ha elmenekül belőle az ember, vagy ha szembeszáll vele – de erre ezer jó magyarból egy képes, a maradék kilencszázkilencvenkilenc ott marad lehajtott fővel és tűri, hogy kiszipolyozzák. Vagyonok és dinasztiák születtek az elmúlt tizenkét évben ennek az urambátyám-rendszernek köszönhetően és szorosabb a haszonélvezők között az összefogás, mint a kínai titkos társaságok kebelén belül.
Sávoly Dániel mégis szembeszállt velük, ahogy el is mondta, azért, hogy megmutassa: ez lehetséges. Bátor lélek kell az ilyesmihez még most is, mikor Szekszárdon enyhülni látszik a helyzet – de csak azért enyhül, mert korábban tarthatatlanná vált. Annyira tarthatatlanná, hogy a fideszes polgármestert, Ács Rezsőt az önkormányzat Fidesz-frakciója és az Éljen Szekszárd! ellenzéki frakciója közösen kellett megbuktassa, hogy vége ne legyen teljesen annak a gyönyörű kis városnak. Szekszárdon sikerült – máshol, érzésem szerint sokat kell még romlania a helyzetnek ahhoz, hogy jobbra fordulhasson. De lássuk ezeket a viharos, nehéz éveket Sávoly Dániel szemszögéből!
– Mikor kezdődött a konfliktusa a szekszárdi fideszes vezetéssel?
– A szekszárdi fideszes vezetéssel 2019. május 27-én, egy nappal a 2019-es európai parlamenti választások utáni napon kezdődött maga a konkrét konfliktus. Ugyanis 2019. április 11-én történt, hogy tudomást szereztem róla: a szekszárdi önkormányzathoz tartozó Vagyonkezelő Kft. nonprofit cégnél felhívták a dolgozók figyelmét arra, hogy az akkori nagyfőnök (2020. március 1-jén leváltották), Bálint Zoltán igazgató úr meglehetősen boldog lenne, attól függetlenül, hogy egyetértünk-e vele vagy nem, ha az európai parlamenti választásokra szóló ajánlást gyűjtő, aláíró íveket Horváth István képviselőjelölt úr számára aláírná mindenki. Ekkor körülbelül olyan beszélgetés zajlott az akkori kollégák között, hogy „ne hülyéskedj, írd alá, különben kirúgnak”. Még jót is röhögtem az egész szituáción (akkor még parkolóellenőrként dolgoztam Szekszárd megyei jogú városban), és már kötöttem némi, nagyon-nagyon minimális ismeretséget néhány alacsonyabb szintű helyi ellenzékivel. Mikor meséltem nekik erről, megemlítették: kár, hogy nem sikerült egy fényképet készítenem arról, hogy ott vannak egy önkormányzati cégnél a Fidesz politikai anyagai. (Még országunk jelen helyzetében sem lehetne ilyesmi semmiféle munkahelyen, főleg nem önkormányzatnál vagy önkormányzati cégnél – semmilyen politikai párt propagandaanyaga, legyen az regnáló vagy nem regnáló szervezet). Főleg nem választási időszakban. Nos, én erre annyit mondtam az akkori, úgymond alacsonyabb szintű ismeretségnek, hogy van jobb ötletem. Még volt egy régi Nokia 225-ös telefonom, amin kamera már volt, de internet még nem, mellényzsebbe csúsztatva, nemes egyszerűséggel besétáltam, megkérdeztem az egyik ügyintézőtől, hogy lehetséges még aláírni ezeket a dokumentumokat?
Felvétel készült arról, hogy minden további nélkül meg lehetett ejteni az aláírást. Utána pár hétig nyugalom volt, aztán az európai parlamenti választások előtti egy-két napban (szintén 2019 májusáról beszélünk) Hadházy Ákos országgyűlési képviselő feltette a saját Facebook-oldalára azt a videót, ahol konkrétan látható volt, hogy bemegyek és lefilmezem ezeket a csodálatos ajánlóíveket. Lezajlottak az európai parlamenti választások, és után rögtön nekiálltak az akkori vezetőség tagjai kielemezni a felvételeket. Össze is hívtak mindenkit még azokban a napokban, és kivetítőn, projektorról le is vetítették az egész anyagot. Ment az irgum-burgum, haj-csuhaj, hogy mi történik, ha megtudják, hogy ki készítette a felvételt. Egy volt munkatársam még poénból el is köpte magát, hogy mintha a videón az én munkatáskám lenne. Hozzáteszem, eredetileg egyen-munkatáskák voltak, csak abban az időben már mindenki olyat vett, amilyenhez hozzájutott. Akkor szabadult el a pokol, akkor volt szerencsém ahhoz, hogy ezen a 2019. május 27-ei napon munka közben, olyan délelőtt 10 órakor beinvitáltak engem, leültettek az igazgatói irodában, ott volt bent az igazgató úr, a helyettese, illetve a csoportvezető, és megindult egy élménydús beszélgetés arról, hogy ők azt feltételezik: én vettem fel ezeket az anyagokat, és én továbbítottam az ellenzék számára. Sokat segítenék a helyzetemen, ha hozzájárulnék ahhoz, hogy a mobiltelefonomat átvizsgálhassák. Persze, itt van minden további nélkül. Nézzék meg! Természetesen töröltem róla már mindent, tehát halálos nyugalommal adtam át. Az igazgatóhelyettes képes volt átlapozni a telefonban mindent.
Utána mondták, hogy továbbra sem tisztáztam a helyzetet, szóval jobb lenne, hogyha bevallanám. De mit valljak be? Most miről van szó konkrétan? Természetesen nem mondtam, hogy én voltam, kellett későbbre a muníció, és akkor megindult a fenyegetőzés. Ott az irodában elhangzottak olyasmik, hogy amennyiben ezt nem vallom be, akkor nagyon csúnyán pórul járhatok, mert – idézem az igazgatóhelyettest – rendőrrel fognak elvitetni, be fognak börtönöztetni, de még hazugságvizsgálóba is fognak ültetni. Azt pedig mindenképpen elintézik, hogy Szekszárdon ne könnyen találjak munkát. Na jó, ez utóbbi bejött.
– Nem nehéz ezt megoldani egy Szekszárd méretű településen.
– Igen, szóval továbbra is kitartottam amellett, hogy nem vallok, és onnantól kezdve megindultak ezek a nagyon pitiáner gyerekes dolgok, hogy mondjuk amelyik kolléganővel nagyon jó viszonyban voltam, de kőfideszes volt, ő konkrétan lement teljesen alpári stílusba, olyanokat mondott innentől kezdve, hogy „Danika, nem szeretném, hogyha te csinálnád a kávémat”, meg „nem kell kivinni a csészémet”, meg már a köszönés is majdnem elmaradt. Mivel felülről nem tudtak megtörni, nekiálltak alulról. A közvetlen kollégáink kérdezgettek, hogy „Dani, nekem aztán nyugodtan elmondhatod, most te csináltad azt a felvételt, nincs ebben semmi”. Természetesen végig tagadtam mindent, de egy sportsérülésből adódóan azt a munkakört már nem is nagyon akartam sokáig ellátni, illetve a fizetés is elég alacsony volt abban az időben. Így több hét konkrét pszichológiai terrort követően elmentem pár hétre táppénzre a sportsérüléssel, és akkor elég érdekes információkat kaptam egy akkortájt még hellyel-közzel megbízhatónak nevezhető személytől, azóta megfordult a szélrózsa minden irányában, Sz. Balázs úrtól, aki akkor még jobbikos volt, de 2019-ben technikailag még egy oldalon álltunk. Azt mondta, hogy mivel egyenes bejárása van neki Ács Rezső fideszes polgármester irodájába, ott olyan dolgokat hallott, hogy állítólag én felvételeket készítettem, és hogy megbíztak valamilyen magánvédelmi-vagyonvédelmi, kicsit magánnyomozói céget az én megfigyelésemmel. Az egészben az a slusszpoén, hogy egy munkatársam megerősítette: ez a része igaz lehetett a történetnek, mivel az egyik barátját, akinek vagyonvédelmi cége van, tényleg felkeresték a szekszárdi önkormányzattól, hogy nem vállalná-e ezt a munkát, elküldte őket a francba, de így viszont felkértek mást. És ezután kaptam az infót, Sz. Balázs akkori önkormányzati képviselőtől, hogy miközben én táppénzen voltam, valóban megfigyeltettek engem hogy megtudják, kivel, hol, mikor találkozok, hova megyek, mikor megyek. Ez a történet is le is zárult, mert 2019. július 15-ével nekem megszűnt a munkaviszonyom a Szekszárdi Vagyonkezelő Nonprofit Kft.-nél. Ezt követően nem sokkal később a szekszárdi Tescóban álltam munkába, mint biztonsági őr, mivel kizárásos alapon más lehetőségem nem volt. Hadházy Ákos kérésére a 2019-es októberi önkormányzati választások előtt egy-két héttel a Magyar Narancsnak én nevemet adva mertem nyilatkozni arról, hogy mik történtek a Vagyonkezelő Kft-nél. Közben lezajlott az első önkormányzati választás, mert volt Szekszárdon két körzetben ismétlés a Fidesz ármánykodásának köszönhetően. Szóval amint lejött ez a cikk, rá egy-két héttel konkrétan kivágtak a szekszárdi Tescótól. Érdemi indoklást nem mondtak, csak a szolgálatvezető mondta meg az utolsó munkanapon, hogy volt egy olyan politikai húzásom, ami miatt úgy döntött a vezetőség, hogy mivel most úgyis egyik az vagyonvédelmi cég kivonul, a másik meg bevonul, engem nem fognak átvenni a politikai húzásom miatt.
– Hát azért ez nagyon kellemetlen.
– Igen, durva volt ez a szituáció, de jogilag meg tudták oldani a helyzetet, mert valóban az adott vagyonvédelmi cég kivonult, az utódja bevonult, és ilyenkor nem kötelessége a volt cég alkalmazottjait átvenni, szóval itt meg tudták kerülni a problémát, de ekkor kaptam olyan információkat, hogy abban az időben vagy az Ács Rezső, vagy a Böröcz Máté, mindkét személy nevét volt szerencsém hallani, felfigyeltek arra, hogy én a Tescóban dolgozok, mint sima, egyszerű, mezei biztonsági őr. Ezt csak azért említem meg, mert nagyon-nagyon-nagyon a ranglétra legeslegalján voltam. Természetesen ezt is sajnálták az embertől, ez már az úgymond üldöztetés második szakasza volt. Visszataszító, hogy ennyire az ember alá tegyenek, mert kimondtam az igazságot, le mertem névvel nyilatkozni, mert valószínűleg ez befolyásolta a 19-es szekszárdi önkormányzati választások eredményeit. Konkrétan ezért vágtak ki. Akkor el tudtam menni a munkaügyi központba, de ismeretség alapján 2020 januárjától neki is tudtam állni dolgozni a szekszárdi Auchannál, ott kivételesen nem volt politikai üldöztetés, bár megjegyezték, hogy tisztában vannak ezzel a „Hadházy-dologgal”. Úgy is emlegettek akkor Szekszárdon egy jó darabig, hogy a Hadházy kutyája, meg ilyenek. Vicces volt.
Szóval volt egy bő fél év, mikor éppen nem folytak a politikai élet-halál harcok, és akkor Szekszárdon beindult egy bizonyos átmenet, fejlődés, változás.
2020. július 27-ével sikerül felvételt nyernem a szekszárdi sportközpontba, a karbantartási vezető munkakörébe. Ezt a pozíciót azért kaptam meg, mert az előző karbantartási vezető konkrétan annyi pénzt lopott el céges számlákra kiírva, meg mindenféle vissz-elszámolásokkal, visszaosztásokkal, amennyit nem szégyellt. Utólagos számításaink alapján, abban az időszakban, 2018 és 2020 közt a fizetésével, a sportközpontban üzemeltetett büféjével, illetve az egyéb plusz és fölösleges megrendelésekkel és visszaosztásokkal a havi nettó bevétele 2,5-3 millió forint közt mozoghatott.
– Az azért már szép összeg.
– Az egészben az volt a vicces, hogy általa feltüntetett karbantartási részleg éves nettó költségvetése 45 millió forint volt. Mikor én odakerültem és átszámoltam a dolgokat, (hozzáteszem, papírforma szerint alkalmas voltam a pozícióra, három felső-középfokú és három középfokú végzettséggel, úgyhogy mondjuk ebből kettő pénzügyi végzettség volt, csak megjegyzem, mert elég sok vád illetett engem azon az alapon, hogy mivel parkolóellenőrként dolgoztam három és fél évig, folyamatosan ezt hallgattam, hogy, „a jegyszedőből lett a karbantartási vezető”). Visszatérve a lényegre, 20-22 millió forintból is ki lehetett hozni azt a költségvetést. Magyarán kiderült, hogy az egykori karbantartási vezető az általa hasraütés-szerűen bemondott 45 milliós számnak legalább a felét, durván 20-25 millió forintot egyszerűen lenyúlta.
Ott voltak mondjuk apróbb, érdekesebb szituációk, hogy az előző vezetés által hanyagul otthagyott villanykapcsoló szekrényről már a Tixo is leszakadt, így ideiglenes megoldásként gyorsan szigetelőszalaggal érintésvédetté tettem az egészet, hogy véletlenül se történjen baleset, de ugyanezt megcsináltam az egyik titkársági irodában a falból már kiálló konnektorral, villanykapcsolóval, vagy gyorsan, amíg szigetelőszalaggal lenyomattam az egészet, mondván, hogy addig sem nyúlnak bele az emberek, míg nem cserélem ki a szerelvényeket, ha valami gond van, véletlenül se legyen baleset, aztán gyorsan elrohantam kitalálni, hogy lehetne megoldani a problémát. A bent lévő téglák erről fotókat készítettek, és rögtön továbbították akkor még működő „Szekszárdi városvédők” Facebook-oldalra, ahol az én engedélyem nélkül, de a nyilvánosan elérhető képeimmel együtt kirakták ezt az egészet afféle lejáratásképpen. Hozzá kell tennem ezt a módszert egy-két éven keresztül folyamatosan alkalmazták, például általam privátban elküldött fényképeket szereztek meg, és sokszor cenzúrázatlanul megosztották durván 1500 fős követői bázissal rendelkező önkormányzati vagy önkormányzathoz közeli Facebook-oldalakon, ahol arccal, névvel feltüntettek engem, idézem, ahogy azokban az időkben fogalmaztak, „az elmebeteg”, „a bolsevista hülyegyerek”, „a Lenin-fiú”, „az ávós”. Hozzáteszem, hogy egy-két olyan képhez volt szerencséjük hozzájutni, ami mondjuk vörös csillagos usankában, meg fekete bőrkabátban vagyok. Az orosz kultúrából meg a sportokból adódóan születtek ezek, akkor még érdekesebb volt a széljárás.
– Igen, de bocsánat, például éppen Szekszárdon történt meg velem, aki mellesleg a megyei Fidesz-csoport alapítója voltam, hogy Pakson leszedtük a vörös csillagot a pártházról, és a pártházban találtunk egy rahedli munkásőr egyenruhát, vörös csillagot, sapkát. Hülyéskedtünk, rólam is készült fotó munkásőr egyenruhában és vörös csillagos sapkában, csak épp könyékig érő hajjal. Úgyhogy egy kép még semmit nem bizonyít.
– Hát igen. Hozzáteszem, hogy abban az időszakban nagyjából a kutyát sem érdekelték ezek a dolgok, de azt azért hozzáteszem, hogy igen, tudták rólam nyíltan, hogy a kelleténél kicsit jobban felvállaltan baloldali vagyok, de ez mellékes ez ebből a szempontból. De most érkezünk el a rázós részhez.
Korrupció, választási csalás, karaktergyilkossági kísérlet – lehet ezt még fokozni? Lehet bizony, ez csak a kezdet volt! Holnap folytatjuk a sorozatot.
Szele Tamás
