Folytatjuk Sávoly Dániel szekszárdi odüsszeiáját, de előtte tartozom pár magyarázó szóval: ennek a sorozatnak csak az elsődleges célja bemutatni a vele történteket – a másodlagos, bevallott szándékom, hogy korképet adjak erről a hihetetlenül abszurd és korrupt időszakról, amit pár év múlva már senki sem fog érteni, és azt kérdik majd róla: „Miért hagytátok, hogy így legyen?”

Van, aki hagyta, van, aki nem... de térjünk vissza az eseményekhez. Ott hagytuk abba, hogy a szekszárdi uszoda korrupciós ügyében megszüntették a nyomozást, mire fel pót-magánvádas eljárást próbált indítani az ellenzék, de ehhez be kellett volna adni egy két mondatos hiánypótlást – ennek a határideje előtt tört ki a botrány a sportközpontban, ekkor érkeztek meg a verőemberek és ekkor bocsátottak el onnan mindenkit, akit lehetett és akit nem. Adjuk át a szót Sávoly Dánielnek:

– Április 26-án reggel nyilván nem lehetett beadni a hiánypótlást. Innentől következett az, amit én csak úgy fogalmazok, hogy „mint a nácik”. Április 26. hétfői nap volt, a 29-ei csütörtökön, végeztek velem. Előtte lévő nap az újdonsült igazgató képes volt velem pakoltatni, rendeztetni az irodáját, a volt igazgatói irodát kiüríttetni, az újat berendeztetni, velem behordatni minden nehezebb bútort, meg minden vackot, holott akkor én már valószínűleg éppen covidos is voltam, hála a Jóistennek, mert április 29-én valóban kegyetlenül rosszul lettem, és én erre hivatkozva el is mentem a sportközponttól, azzal, hogy nekem most beszélnem kell a háziorvossal telefonon. Beszéltem is vele, aznap reggeltől rögtön táppénzre vett, hivatalos dokumentumaim vannak arról, hogy április 29-étől számítva én táppénzen voltam Covid-gyanús tünetekkel, a másnapi Covid-tesztem pozitív is lett, tíz napra karanténba kerültem, és már épp kint voltam az épületből, mikor visszahívtak.

Szóval ez volt a leggusztustalanabb, hogy tudta jól, hogy végezni fog velem, de előtte képes volt velem megcsináltatni az irodáját, azért említettem náci módszereket, mert ez olyan volt, mint amikor a zsidókkal vagy a komisszárokkal megásatták a sírjukat előre, és utána lőtték bele őket.

– Ehhez azért pofa kell.

– Igen, ehhez pofa kell, de a továbbiakhoz pláne. Április 29-én történt ez, de a bírósági anyagokban is szerepel, hogy akkor én már kint voltam az épületből, hogy szarul vagyok. Beszéltem az orvossal. Mondtam neki, hogy nem tudom, mi a bajom, de benne van a pakliban, hogy Covid. Az új igazgató képes volt felhívni telefonon, idézem: „ha el akarsz menni táppénzre, akkor azt élő szóban kell megtenned, az nem elég, hogy betelefonálsz vagy SMS-t. Írsz. Szóval kérlek szépen, gyere vissza ide az igazgató irodába és élőben kéretőzz el tőlem.” Itt tudtam jól, hogy már nagyjából egyesélyes a helyzet, ezért ment is a telefonon a felvétel, mikor beléptem, és sikerült is felvenni a beszélgetésnek a szaftosabb első felét, csak hát sajnálatos módon pont akkor hívott folyamatosan a volt igazgató Malomsoki Krisztián, ezért az utolsó pár percet már nem sikerült felvennem.

Annyi volt a dolog lényege, hogy ott konkrétan kijelentette, hogy akkor kapok két választási lehetőséget. Ne legyenek hiú ábrándjaim, a munkahelyem mindenféleképpen meg fog szűnni. Azt kérdeztem: „és miért szűnne meg?” „Átcsoportosítást hajtok végre”. „Ez mit takar?” „Azt már nekem nem dolgom elmagyarázni neked ez ügyben. Szóval vagy a közös megegyezést aláírod, ez az első lehetőség a következő ennél rosszabb lesz.” „És mit szeretnél Gergő?” „Ha nem írod alá a közös megegyezést, akkor ez opció már nem él, és akkor csak a már rosszabbik marad.” „De Gergő, hova gondolsz te, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy mi a két lehetőség, egyiket elregéled, és konkrétan fenyegetsz azzal, hogy...” Ekkor elkezdett sipákolni, hogy ne merjem felemelni a hangomat rá. „Bocsáss meg Gergő! Te is jól tudod, hogy baromság, amit beszélsz.” Na, szóval felolvasta, hogy a közös megegyezést nem írom alá, utána mondta, akkor ez a verzió innentől kezdve nem él, ezt akkor már nem veheted igénybe. Mondom: „szerintem ehhez semmi jogod nincsen, akkor azonnali hatályú a felmondás.” „Jó.” „És mire föl azonnali hatályú?” Az azonnali hatályú felmondás lényegében annyit tartalmazott, hogy mivel én 2021. április 23-án este meg mertem jelenni a munkahelyemen, megkérdezni a portástól a munkaidőn túl, hogy valóban végrehajtották-e a zárcserét, illetve a portás elmondása szerint valószínűleg én be akartam jutni az irodákba, amiről később a bíróság is igazolta, hogy nem tettem meg, de ha akartam volna, simán meg tudtam volna tenni, nos, ezért megbízhatatlannak minősültem. Magyarán, mert munkaidőn kívül meg mertem jelenni a munkahelyemen, megbízhatatlanná váltam, és azonnali hatállyal felmondanak nekem. Hozzáteszem, hogy ezt a csodálatos felmondást az akkori jegyző Gábor Ferenc úr szerkesztette meg forrásaink alapján. Konkrétan a közjegyzővel csináltatták meg az én azonnali hatályú felmondásomat.

– Vicces helyzet.

– Igen, hát akkor eléggé azonnali lehetett, mivel rendszerint a környéken sem volt közjegyző, szóval már bocsánat, de egyszerűen készültek az azonnali felmondásra.

Szóval ezen a ponton már nagyjából tudtam, hogy konkrétan nácik ellen harcolunk a rosszabbik fajtából, akikkel még tárgyalni sem lehet. Én így is tekintettem egész Fideszre, mert korábban is volt számos olyan „Éljen Szekszárd!” meg Bomba Gábor szekszárdi politikai oldalai alatti megjegyzésem, ahol Ács Rezsőt mindig gauleiterként, náci városi helytartóként jellemeztem, illetve a Fideszt mindig úgy emlegettem, hogy a fasiszta párt. Szóval nem nagyon fogtam magamat vissza ebből a szempontból, és hát megtörtént ez a csodálatos felmondás, aztán tíz nap Covid, karantén. Ekkor történt, hogy próbáltak nekem segíteni az „Éljen Szekszárd!”-os szövetségeseim, rögtön elküldtek egy ügyvédhez, aki hajlandó is volt rá egy hétre fogadni, csak hozzáteszem, itt nagyon ketyegett az óra, mert április 29-tel mondtak fel nekem, és kerek harminc napom volt arról, hogy én erre jogorvoslatot kérjek.

Az első ügyvéd, M. P. kijelentette, hogy ő ezt nem meri vállalni, mert annyira fél a helyi Fidesztől. Túl sok önkormányzat cégnek dolgozik be jogilag. Utána az akkori és jelenlegi vagyonkezelő-igazgató, Barta Zoltán próbált segíteni, hogy egy női ügyvédet találjunk, aki jó is a szakmában és a munkajogi ügyekben, de amint meghallotta, hogy miről van szó, egyszerűen csuklóból elutasította az egészet. Ezután M. P. megadta nekem, Dr. P. G. elérhetőségét, aki munkaügyi jogász, forduljak hozzá. El is mentem P. úrhoz, meg is fogalmaztuk a keresetet, vastagon fizettem is érte, illetve elmondtam neki, hogy nézze, ez az ügy kilencvenkilenc százalék politika, egy százalék munkaügyi per, meri vállalni? Vállalta.

Viszont azt mondta, hogy szerinte a keresetbe nem kell ilyet belefoglalni, hogy táppénzen voltam, meg covidos lettem. Ez fölösleges. Ezzel a bíróság úgysem fog foglalkozni. Ezt inkább ne tegyük bele a keresetbe.

És az eredeti keresetem így is ment el, hogy nem volt benne ügyvédi kérésre az, hogy én táppénzen voltam, és covidos voltam, azaz táppénz alatt, betegen rúgtak ki.

Durván egy-másfél hónappal később kaptam az infót egy ismerősömtől, hogy dr. P. G. amúgy hírhedten fideszes ügyvéd.

– De hiszen magát az egész munkaügyi eljárást is befolyásolja, hogy a táppénz alatt nem lehet elbocsátani senkit.

– Az egészben az volt a legszebb, mikor 2022. október 25-ei tárgyaláson a bírónő ezt konkrétan kijelentette, hogy eredeti keresetben benne lett volna az, hogy én táppénz alatt kerültem kirúgásra, illetve covidosan, azonnali hatállyal nekem adott volna igazat.

– Természetesen, hát ilyen nincs.

– A lényeg az, hogy amelyik ügyvédhez keveredtem, konkrétan ragaszkodott hozzá, hogy ezek a dokumentumok ne szerepeljenek a keresetben. És utólag tudtam meg, hogy a Fidesz egy helyi ügyvédjéhez küldtek először véletlenül. Ez egy érdekes véletlen volt. Érdekes véletlen volt, mert szerintem Dr. M. P. feltételezte azt, hogy a P. G. van olyan gerinces ember, hogy politikailag nem áll bele ebbe a dologba. Magyarán, hogyha a P. G.-s verziónál maradtam volna, eladtak volna a tárgyaláson.

– Röviden és tömören.

– És ekkor jött az a pillanat, hogy én annyit láttam akkor 2021 késő tavaszán-kora nyarán Szekszárdon, hogy az „Éljen Szekszárd!” Zaják Rita árulásának köszönhetően meggyengült. Itt egy fontos motívumot megemlítenék. Én a szekszárdi ellenzékkel, az Éljen Szekszárddal úgy kerültem ismeretségbe, hogy a 2019-es július-augusztusi kampányuk során volt egy nyilvános lakossági fórumuk fent a Béla téren, én ellátogattam oda, mert akkor már megkaptam az első pofont a szekszárdi Fidesztől és Ács Rezsőtől, azáltal, amikor a vagyonkezelő akkori vezetősége konkrétan börtönbe akart juttatni, meg rendőrrel elvitetni, hazugságvizsgálóra, ráköttetni. Elmentem erre a rendezvényre, és Bomba Gábor frakcióvezető úrnak Zaják Rita mutatott be engem, azzal, hogy „Nézd, Gábor, itt a rendszer egy igazi áldozata.” Szóval így utólag vicces, hogy Zaják Rita által kerültem ismeretségbe Bomba Gáborral és az „Éljen Szekszárd!”-dal. Csak zárójelben említeném, hogy a legkomolyabb politikai üldöztetésemet épp Zaják Rita átállásának köszönhetem, főleg, hogy utólag kiderült, hogy ő nagyon ragaszkodott Szőke Gergő személyéhez.

Hát igen, szóval ezt követően folyt a munkaügyi per. Itt igazság szerint csak annyi érdekességet jegyeznék meg, hogy 2021. május 27-ével adtam én be a keresetet, és 2021. szeptember vége felé szereztem róla tudomást, hogy egyáltalán hajlandóak lesznek-e ezt tárgyalni. Szóval eléggé lutri volt az egész. És ami a legfélelmetesebb az egészben, hogy 2021 novemberében volt egy tárgyalás, ami nem hozott érdemi eredményt, viszont ott nyíltan elmondtam a bírónőnek és a hallgatóságnak, hogy engem politikai okok miatt vágtak ki, és politikailag üldöznek, ami azért volt érdekes, mert a tárgyalást nagyon sürgette a bírónő mondván, hogy a lényeget mondjam, csak a lényeget, „ez miért tartozik az ügyhöz?”, „ezt miért mondja?”, „ennek mi köze van ahhoz?” Kimentem beszélni az ügyvédemmel, dr. Litresits Andrással, ő az MSZP egyik központi ügyvédje. Harangozó Tamás ajánlotta fel az ügyvéd képviseletét, és én ezt igyekeztem azzal honorálni, hogy beléptem a pártba mert azt láttam, hogy ők minden körülmények közt folytatják a harcot a Fidesz és Ács Rezső ellen. Így jó szokásomhoz híven amellé álltam, aki konkrétan, érdemben harcol a rendszer ellen, nem érdekelt a szín vagy az ideológia, vagy bármi. Láttam, hogy MSZP folytatja a harcot, az „Éljen Szekszárd!” kis híján összeomlott Zaják árulásának köszönhetően.

Szóval visszatérve: 2022. január 11-re lett volna kitűzve egy tárgyalási nap, és csúszott, és csúszott, csúszott, és a bíróságtól érkezett hivatalos levelekben ilyenek voltak, hogy „a bíróságon fellépő objektív okok miatt a tárgyalás elmarad.”

Január, február, március, április 26-ra megint kitűztek egy tárgyalást, a január 11-éből így lett április 26. 2022-ben. Nyilván az április 3-i országgyűlési választásoknak nem volt semmi köze hozzá...

Április 26-án meg lehetett tartani a tárgyalást, viszont előtte már úgy nézett ki, hogy hajlandóak lennének tárgyalni. Az ellenérdekelt felet egy hírhedten fideszes ügyvéd képviselte elég mocskos módszerekkel.

Érdekes szituáció volt ez, hogy április 26-a előtt, 25-én este még azt írta az ügyvédem, hogy úgy néz ki, sikerül megállapodni velük peren kívül. Hozzáteszem ekkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy lehet, bölcs döntés lenne azonnal elmenekülni az országból. Nem így tettem, maradtam.

Az ellenérdekelt fél is belement volna egy köztes megoldásba, és amint a két ügyvéd közt megszületett volna az egyezség, szóltak, hogy nem áll. A másnapi tárgyalásra be kell menni. Meg is jelentünk a másnapi tárgyaláson, és én még kérdeztem is: „Bocsánat, ügyvédnő, kérem, mondja már meg... Most az önkormányzattól szóltak magának, vagy miért vagyunk itt? Tegnap olyan jól haladt a megállapodás.” „Sávoly úr, ha ezzel arra próbál célozni, hogy a polgármester vagy a jegyző szólt nekem az ügyben, hogy folytatni kell, akkor nagyon rossz úton jár.” Mondanom sem kell, hogy szakadtam a röhögéstől.

– Leleplezte saját magát. Azt sem tartom kizártnak, hogy üzenni akart, hogy igen-igen, ők szóltak.

– Az volt a lényeg, hogy igen, ők szóltak, még röhögött is rajta az ügyvédem, hogy nagyon jó tartótisztjük van.

Azt hozzáteszem, hogy az akkori jegyző, dr. G. F. valóban a Belügyminisztériumnál dolgozott korábban, a belső elhárításnál. Konkrétan belügyes tiszt volt.

– Nagyon szép.

– Így folytatódott tovább a tánc. Április 26-án nem volt érdemi megállapodás, így június 14-ére sikerült nagy kínkeservek árán kitűzni egy újabb tárgyalási napot. Viszont menet közben változott a bíróságnál is a felállás. Nem lenne jó nekik, maximum egy-két órát tudnánk megtartani... viszont nagy horderejű lenne az a tárgyalás, nem kéne lerövidíteni... így kénytelenek voltunk csúsztatni, és mivel megint pont elkaptuk az ítélkezési szünetet, így szeptember 20-ával tudtuk megtartani a ma tárgyalást. Nyolc órát voltunk bent a tárgyalóteremben. Ők négy tanút állítottak: az igazgató egyik titkárnőjét, Szőke Gergőnek, a bonyhádi fürdőgépház felújításos mutyiban résztvevő két barátját, Kozma Zsoltot, aki megkapta a karbantartási vezetői pozíciót, vagyis az én állásomat, jelentősen megemelt alapfizetéssel, illetve Fritz Zoltánt, akiből fürdővezető lett, miután végzett Sz. T. M.-mel, aki falazott nekik annak idején, illetve az egyik munkatársat, de olyan jól sikerült, hogy a négy ember öt felé beszélt. Megjegyezném, hogy a bíróság meg a magyar jog a hamis tanúzást többnyire egy évvel szokta honorálni.

Én oda tudtam állítani Malomsoki Krisztiánt, illetve a Sportközpont volt pénztárosát, Csicsa Vanesszát. Az ellenérdekelt fél végig azt állította, hogy önmagamnak ellentmondó dolgokat állítok meg azt, hogy „Ugyan, politikai üldöztetés? Ilyen nem létezik Magyarországon”. Mi meg mondtuk a saját verziónkat arról, hogy mi történt. Szeptember 20-án még nem született eredmény. Október 25-én tartottak egy újabb tárgyalást. Ott a bírónő annyit mondott, hogy igazság szerint az ítélet háromnegyede megvan, már csak a végső simításokat kellene megoldani. Viszont volt egy apró technikai bökkenő. Én akkor a kórháznál dolgoztam, ahol nem kaptam cafeteriát, a sportközpontnál viszont járt. A kártérítési igényben a cafeteria elmaradását is feltüntettük.

Valamilyen módon bizonyítani kellett azt, hogy én a kórháznál nem vagyok jogosult cafeteriára. Ezt egyféleképpen tudtuk azonnal bizonyítani, vagy villantunk néhány munkabér-papírt, ahol jelentősen magasabb volt a nettó fizetésem a sok túlóra és a műszakpótlék miatt, mint a sportközpontnál, és ezzel bevállaljuk azt, hogy majd a kórház munkajogi specialistái döntik el azt, hogy akkor most ez beleszámít, vagy nem számít bele, mert az ellenérdekelt fél ügyvédje által folyamatosan pedzegette azt, hogy ugyan most milyen kártérítésről beszélek, a kórháznál így is többet kerestem, mint a sportközpontnál. Hozzáteszem, a sportközpontnál volt nettó 199.500 forint a fizetésem, plusz 15 ezer forint a cafeteria, ezt is sajnálták tőlem annak idején. És a kórháznál ilyen 250-280 ezreket tudtam keresni a 2021-es évben, a sok túlóra, meg a műszakpótlékok miatt, és még az ügyvédem kelt ki a legjobban magából, hogy kórháznál jelentősen alacsonyabb volt a bruttó bérem, mindössze 219 ezer forint, a sportközpontnál meg 300 ezer forint. Ne annak alapján hozzanak ítéletet anyagi kártérítés ügyében, hogy én túlórákkal, meg műszakpótlékokkal mennyit tudtam pluszban megkeresni.

– Külön figyelemmel kell lenni arra a helyzetre is, hogy akkor világjárvány volt, és te a kórházi munkával az életedet kockáztattad.

– Igen, bár ez egy másik történet lesz. Minket szorított idő, mert november 13-mal önkormányzati választások, időközi választások voltak Szekszárdon. És mindenféleképpen legalább egy elsőfokú ítéletet el kellett érni. November 8-án meg is született az elsőfokú ítélet, ahol a bíróság nekem adott igazat, viszont ebben a helyzetben történtek bizonyos dolgok ebben az időszakban, így október végétől december elejéig egy durván másfél hónapos időintervallumban, főleg azt követően, hogy november 8-án nekem adott igazat első fokon a munkaügyi bíróság. Másfél hónap leforgása alatt a Facebook fiókomat négyszer törték fel úgy, hogy közben ment a kétfaktoros védelem. A G-mail fiókomat legalább két esetben feltörték, de még a netbank-fiókomat is letiltották.

Bíróság, árulás, ármány és titkosszolgálati módszerek bevetése – egy elvileg pusztán munkajogi ügyben... Holnap folytatjuk a történetet.

Szele Tamás