Ahogy Moldova György írta, „a hal is énekesmadár, csak esti tanfolyamon végzett”, és ha a mostani orosz zsoldosalakulatok állapotára alkalmazzuk ezt a nagy igazságot, annyit kell még hozzátegyünk: „ráadásul lelkes és szorgalmas amatőr, minden tehetség nélkül”. Ez így már tökéletesen jellemzi a „Konvoj” PMC-t (privát katonai társaságot), melynek ügyes-bajos dolgait Hodorkovszkij Dossier Center nevű projektje nyomozta ki.
A baj természetesen Prigozsin lázadásával kezdődött. Hagyjuk most a vatnik álmokat arról, hogy az miféle bonyolult, ötdimenziós sakkjátszma, micsoda fortélyos hadicsel része lehet, mert annyira bonyolult kéne legyen, hogy senki sem érti a világon, ideértve Vlagyimir Putyint, sőt, talán magát Prigozsint is. Ami utána maradt, az viszont szikár tény: a Bahmutnál már amúgy is nagyon kivérzett Wagnerre szüksége volna az orosz hadseregnek Ukrajnában, de ott már nem merik bevetni őket, inkább alkalmazzák a csoport maradékát Afrikában, amíg lehet. Az ő helyüket másokkal kéne betölteni – és itt kapnak szerepet azok a bizonyos estin végzett halak, mint énekesmadarak. Ha a Wagnerben volt is hazug pátosz és valódi tragédia, a Konvoj már ennek csak a paródiája lehet, akármennyire is igyekszik.
A Prigozsin-lázadás után a Wagner PMC elhagyta az ukrán frontot - de az orosz hadsereg nem hagyta abba a zsoldosokkal való együttműködést. Katonai, félkatonai és kvázi-katonai formációk tevékenykednek az orosz zászlók alatt. Zsoldosok helyett „önkénteseknek”, a PMC-k helyett pedig a hadsereg harci tartalékosainak nevezik őket, de lényegük nem változik. Jó példa erre a „Konvoj” nevű „katonai-biztonsági” magánszervezet. Borzalmas keveréke a zsoldosoknak, a kereskedelemnek és a farsangi kozákok ideológiájának. A „Konvoj” különösebb sikereit a fronton nem lehet észrevenni, de rengeteg pénzt költenek rájuk. Csak a 2022-es év másfél hónapja alatt a PMC 437,5 millió rubel jótékonysági adományt kapott. Több mint a felét Arkagyij Rotenberg cégétől és a VTB Banktól.
„Az újoncok mindent megesznek! Megettek egy boa constrictort, egy majmot... macskát, kutyát esznek... Ez normális számukra!” – írta kétségbeesésében Konsztantyin Pikalov orosz kiképző a Közép-afrikai Köztársaságból 2018 júliusában. Egy évvel később a The Insider újságírói Jevgenyij Prigozsin jobbkezének és ezredesének nevezték volna. A valóságban Pikalov inkább a condottierik világának Osztap Bendere. Hogy miképpen került a Közép-afrikai Köztársaságba, nem teljesen ismert, de a GRU egyik tisztjének küldött üzeneteiből egyértelműen kiderül, hogy „Prigozsin jobbkezének” nem volt megfelelő elképzelése arról, hogyan kell kezelni a helyi katonaság kiképzését.
„Az újoncok IQ-szintje ~0,8, amit tanítanak nekik, az 5-6. osztályos gyerekeknek való. A nulláról kell kezdeni a képzésüket! De a legnehezebb dolog a valódi hadműveletek vezetése lesz.” – siránkozott Pikalov. – „Ha van klasszikus tananyag ehhez – hajrá!!!! Elemzés, tervezés, végrehajtás... aztán rajtaütés, portyázás, felderítés... Ha van olyan tapasztalt ember, aki ebbe belemegy – annak ajánlom!”.
2023-ra Konsztantyin Pikalov „Mazai” hívójellel saját zsoldoscsapatának vezetője lett az Ukrajna elleni háborúban, és több száz millió rubeles adományokat kezdett kapni a kormányszervektől és az elnök egyik barátjától.
„Konvoj” Ukrajnában
2022. november 14-én a PMC „Konvoj” regisztrált egy Telegram-csatornát, és azonnal hirdetést adott fel, hogy önkénteseket toborozzon egy kozák századba az Ukrajna elleni háborúra. Csak két követelmény van: férfinak és 60 év alattinak kell lenni. A többit majd megtanítják.
Hamarosan az új PMC megkapta bázisát a Krímben, Perevalnoje falu közelében. Az elcsatolt félszigeten a „Konvoj” a „165. Kiképzőközpont” néven működő kirendeltségen keresztül tevékenykedik. Ezt 2023 májusában regisztrálták, de a tevékenysége már korábban megkezdődött. A krími „kiképzőközpont” a Szovjetunió Védelmi Minisztériumának régen megszűnt 165. kiképzőközpontjának nevét sajátította ki. Ebben 1965 és 1991 között külföldi katonák és külföldi nemzeti felszabadító mozgalmak résztvevői tanulták a hírszerzői és szabotőr feladatok finomságait.
A krími komplexum a védelmi minisztérium katonai kiképzőközpontjával szomszédos, és többszörösen nagyobb annál. Különböző típusú lövészetre (pisztolyokból, automata puskákból, mesterlövészpuskákból, kézi és nagy kaliberű géppuskákból, gránátvetőkből, valamint a rajtaütő és csapásmérő járművek fegyverzetéből) vannak megfelelően kialakított területei. A lőtereken kívül a kiképzőközpont rendelkezik egy taktikai gyakorlótérrel, egy gránátdobó pályával, egy vezetési pályával, egy lakótáborral és melléképületekkel.
A „Konvojt” a megszállt Krím vezetője, Szergej Akszjonov támogatja. A harcosok magával a „Konvojjal” vagy a 22179 – 150. motorizált lövészhadosztály katonai egységével kötnek szerződést. Ugyanakkor a „Konvoj” nem része – saját harci területtel és saját parancsnoki vonallal rendelkezik.
2023 elején a „Konvoj” 261 főnyi személyi állománnyal rendelkezett, mint az kiderült a zsoldosok „dossziéjában” rendelkezésre álló dokumentumokból. A különítményhez tartozott egy igazgatóság, parancsnokság, kommunikációs, műszaki és egészségügyi szolgálat, rakéta- és tüzérségi ellátó szolgálat, logisztikai szolgálat, két felderítő- és rohamosztag, két újabb rohamosztag, egy parancsnoki szakasz, egy tüzérségi osztag, egy tüzérségi szakasz, egy tűztámogató szakasz és egy hírszerző egység. A „Konvojjal” együttműködő orosz hadsereg szerint 2023 nyarán az egységnek már mintegy 400 harcosa volt. A PMC harcálláspontja a Herszoni Területen található.
Egy ilyen gazdasági válllakozás fenntartása komoly pénzbe kerül: az önkéntesek legalább havi 200-300 ezer rubelért hajlandóak harcolni az „ukrofasizmus” ellen – jelentette nemrég a „Fontos történetek” (Vazsnoje isztorii).
A példátlan nagylelkűség vonzereje
A „Krym.Realii” azt írta, hogy a „konvojt” helyi üzletemberek tartják fenn, akiket az oroszok által kinevezett kormányzó, Szergej Akszjonov bátorít erre. Ha ez igaz, akkor valószínű, hogy ez a tőke a fekete pénzmosási rendszereken keresztül folyik. A Dossier Center megvizsgálta a Konvoj struktúráinak banki adatait, és más finanszírozási forrásokat is talált. Csak 2022 őszén másfél hónapra 437,5 millió rubelt kapott a „Konvoj”. Ebből 120 milliót Putyin barátjának cégétől, további 200 milliót az állami banktól, a többit pedig a PMC-khez nem kapcsolódó üzemanyagcégektől.
A „Konvoj” bevételének egy része ugyan tényleg a Krímből származik, de nem a helyi üzletemberektől. A pénzt a JSC „Ai-Petri Szanatórium” számlájáról fizetik ki. Például 2022. október 16-án a szanatórium 120 millió rubelt adományozott a „Konvoj” kozák társaságnak. A szanatórium 2018-ig a Krími Köztársasághoz tartozott, de 2018-ban privatizálták, és Arkagyij Rotenberg birtokába került. Elmondása szerint a szanatórium tulajdonosán az Infrastruktúra Projektek Menedzsment Társaságán (UKIP) keresztül.
A Dossier Center felhívta a menedzsment-társaság vezérigazgatóját, Nelly Satovát, és megkérdezte, milyen jótékony célokra utalták át a pénzt a Konvojnak. Az összeg a szanatórium léptékét tekintve jelentős: a SPARK szerint 2022-ben a cég nyeresége valamivel kevesebb mint 505 millió rubeles bevétel mellett 25,8 millió rubel volt, ami azt jelenti, hogy négyszer annyit adományoztak a „Konvojnak”, mint amennyit kerestek. Satova asszony figyelmesen hallgatta, megígérte, hogy tisztázza a dolgokat és visszahívja az oknyomozókat. Erre nem került sor.
Rotenberg struktúráján kívül a katonai magáncéget közvetlenül az egyik legnagyobb bank, a VTB finanszírozza, amely cég részvényeinek 69 százaléka állami tulajdonban van.
A VTB Sztrana jótékonysági alapítvány számlájáról 2022. szeptember 28-án 100 millió rubelt utaltak át a Konvoj számlájára, 2022. október 5-én pedig további 100 millió rubelt - közvetlenül a VTB számlájáról. És mindezt annak ellenére, hogy 2022 a banknak rekord veszteséget hozott a szankciók miatt.
A VTB Sztrana beszámolója szerint a bank 2022-ben összesen 1,6 milliárd rubelt költött jótékonysági programokra az alapon keresztül. A „Hazafiság és az ország hagyományai” program keretében, amelyhez elméletileg a „Konvojnak” nyújtott adományt lehet hozzárendelni, – 423,7 millió rubelt utat át. Tehát még akkor is, ha a kifizetések egyszeriek voltak, a VTB Sztrana éves kiadásainak fele „a hazafiságra”, sőt, a PMC számára ment. De lehetetlen pontosan megmondani, hogy a pénzösszegeket hogyan osztották el: a VTB Jótékonysági Alapítvány úgynevezett jelentése valójában egy képeskönyv, amely nem jelzi az adományok konkrét összegeit és címzettjeit. A Dossier Center kérdéseket küldött a VTB sajtószolgálatához a Konvojnak adott adományok összegéről és céljáról, de választ nem kaptak. Nem ez az első eset azonban, hogy a bank a krími hatóságok segítségére siet: a félsziget elcsatolása után a VTB vezetői voltak azok, akik segítettek a bankrendszer felállításában a félszigeten.
A Konvoj finanszírozásának másik forrása váratlanul derült ki. A PMC 2022 szeptember-októberében 109,5 millió rubelt kapott jótékonysági célokra a novoszibirszki LLC Promreszursz-tól. A cég szilárd tüzelőanyaggal kereskedik, és a Dosszier Center nem talált semmilyen kapcsolatot, ami a Krímhez kötné. A Promreszursznak az elmúlt öt évben nem is volt állami szerződése. A vállalat 2022-ben 24,7 millió rubel veszteséggel zárta az évet. A cég főtulajdonosa, Vagyim Priszjazsnyuk nem tudta megmondani, hogy miért volt ilyen nagyvonalú, de biztosította, hogy a pénzt „jó célokra” fordították. Az adományok teljes összegét sem volt hajlandó megnevezni.
Végül a PMC utolsó rejtélyes jótevője a moszkvai székhelyű Coal Trading Ltd. 2022 novemberében 8 millió rubelt adományozott a „Konvojnak”, bár a cég teljes éves nyeresége 14 millió volt. A "Coal Trading" száz százalékban Alexander Bobyr vezérigazgató tulajdonában van, a profiljuk üzemanyag-kereskedelem, a cég tevékenységéről nincs nyilvános információ. Bobyr maga a jogi és üzleti tanácsadással foglalkozó Mihajlov és társai cégcsoport vezérigazgatója. Míg Bobyr finanszírozza a zsoldosokat, a Mihajlov & Tsai, amint az a honlapjukon szerepel, „a 2022-es események fényében” segít az ügyfeleknek „elkerülni a nyereség és a vagyon elvesztését”, valamint megoldja az „üzleti áthelyezéssel kapcsolatos” kérdéseket és létrehoz egy „biztonsági útvonalat” a pénzek mentésére.
Alexander Bobyr válaszolt a Dossier Center hívására, és meghallgatta a kérdést a Konvojnak történő pénzátutalásról, de gyorsan megszakította a beszélgetést:
„Köteles vagyok válaszolni? Nem? Akkor inkább fejezzük be.”
A finanszírozási rendszer egyszerű és nyilvánvalóan illegális. Az állami és államközeli vállalatok adományai a Szentpétervári Kozák Társaság „Konvoj” (SzPbKO) számlájára érkeznek. A kozákok az elmúlt években semmilyen nyilvános tevékenység nyomát nem hagyták maguk után. A társaságnak nincs honlapja, a 458 követővel rendelkező VKontakte oldalukat több mint két éve nem frissítették, a „Konvoj” által tartott rendezvényekről szóló utolsó bejegyzés pedig 2016 januárjából származik.
A „Konvoj” kozák szervezet viszont pénzt utal a „Military Security Company Konvoj LLC” számlájára. Másfél
hónapig 2022 őszén 85 millió rubelt utaltak át ilyen módon. A nyíltan megvásárolható katonai felszereléseket (testpáncél, egyenruhák, sátrak, orvosi felszerelés) a kozákok közvetlenül a saját számlájukról fizetik.
A kiadásokra szánt pénzek beváltása meglehetősen mesterkélt: a „Konvoj”-kozákok számlájáról származó pénzeszközöket „alapítói kölcsönként” utalják át Pikalovnak. A dokumentumokból ítélve havonta mintegy 60 millió rubelt kölcsönöz.
Császári konvoj
A császári konvoj tiszteletére elnevezett SZPbKO „Konvojt” 2009-ben alapította Konsztantyin Pikalov, a PMC későbbi vezetője, Igor Jurcsenko szentpétervári kozák aktivista, a szentpétervári kozák mozgalom másik aktivistája és videoblogger, Vaszilij Jaszcsikov, Nyikolaj Provotorov, az „Élő ókor” kozák dalegyüttes vezetője és Alekszandr Cservonyenko kozák történész. Dmitrij Romanov herceg, II. Miklós császár harmadfokú unokatestvére segített nekik a társaság bejegyzésében. A herceg kérvénye előtt, ahogy Igor Jurcsenko írja köszönőlevelében, 2005-től 2009-ig többször sikertelenül próbálkoztak az SZPbKO „Konvoj” bejegyzésével.
Konsztantyin Pikalov katonai tapasztalatai a katonai iskolában teljesített kötelező szolgálatra korlátozódnak. Egy szentpétervári tengerészeti középiskolában végzett, és tizenéves kora óta privát biztonsági őrként dolgozik. Ahogy ő maga írta önéletrajzában 2016-ban:
„1993 óta, biztonsági őrként kezdtem, folyamatosan dolgoztam Moszkvában, Szentpéterváron és a Leningrádi területen a Vidas; Competence; Apis; Cesta; Security and Detective Agency magánbiztonsági cégeknél. Magánnyomozó vállalkozásoknál is tevékenykedtem: ezek a „Magánnyomozó Iroda” és a „Biztonsági Nyomozó Iroda”. Ezen kívül vezettem néhány magánbiztonsági céget és a Szentpétervár és a Leningrádi régió biztonsági és detektívvállalkozások szövetségét.”
A „képzettség” oszlopban Pikalov jelezte, hogy a Leningrádi Tengerészeti Iskola (műszaki középiskola) mellett 1994-ben elvégezte a privát biztonsági őrök iskoláját, 1996-ban – a „Professional” állami testőriskolát, és 2007-ben diplomát kapott a „Professional” állami testőriskolából. 2007-ben jogi diplomát szerzett az Északnyugati Közszolgálati Akadémián. Úgy volt, hogy disszertációt ír „Az orosz kozákok részvétele az államvédelemben” címmel, de tíz év alatt sem készült el vele.
Konstantin Pikalov megpróbált kiegészítő képzést szerezni a Harvard Egyetem Kennedy School of Governmentben. Önéletrajzában jelezte, hogy ő a szerzője az „Orosz igazság” projektnek – mely a „Közbiztonság koncepciója” című összeesküvés-elméletnek a rendfenntartók körében népszerű változata. A magukat a Szovjetunió belügyi előrejelzőinek nevező szerzők kollektívájának „Holt víz” című alapművét Oroszországban szélsőségesnek ismerik el. Pikalov szerint a projekt „az oroszországi jogalkotás új alapelveinek megalkotására” irányult. Ennek érdekében a vezetése alatt álló csoport tanulmányozta „a legősibb traktátusokat, szentírásokat és a működő rendszerek, államisági modellek modern értelmezéseit”. Miután megkapta önéletrajzát, Pikalovot elutasította a Harvard.
A 2014-es ukrajnai háború kitörése előtt az általa vezetett kozák társaságot nem látták részt venni semmilyen katonai-biztonsági tevékenységben. A kozákok az utolsó cár idejéből származó császári kíséret egyenruhájába öltöztek (élénkvörös cserkesz ruha, tölténytárak, válltömések, vállpántok, szablyák), „őrizték” az egyházi rendezvényeket, nyári tábort tartottak gyerekeknek és tinédzsereknek, és összevesztek más kozák vagy ál-kozák szervezetekkel Szentpéterváron. A The Insider szerint 2014 szeptemberében Pikalov a kozákokkal a Balkánra utazott – állítólag egy folklórfesztiválra. A valóságban Konsztantyin Malofejev oligarcha bérelte fel őket, hogy segítsék Milorad Dodik nacionalista jelöltet a választásokon. Dodik nyert, nem volt szükség erőszakos támogatásra, a kozákok pedig visszarepültek Oroszországba.
„Mazai” Afrikában
A dosszié birtokába jutott dokumentumokból ítélve, körülbelül 2014 közepétől Konsztantyin Pikalov és Igor Jurcsenko megpróbált belépni a katonai szolgáltatások piacára. A The Insider szerint 2014 és 2017 között Pikalov az ukrán határhoz közeli városokba repült – néha olyan Wagner-ügynökökkel együtt, mint Nyikolaj Kamatkojev kommunikációs vezető.
Ekkor azonban Pikalovot kevéssé érdekelte a „kijevi rezsim ellen fellázadt donbássziakkal” való közösködés és az ukrán háborúban való részvétel. Éppen ellenkezőleg – figyelme messze a régió határain túlra fordult. A negyedszázados tapasztalattal rendelkező privát biztonsági őr megpróbált a külföldi műveletek mesterévé válni.
A „Konvoj” katonai biztonsági magánvállalatot 2015 januárjában alapította a kozák társadalom, de nem voltak látható projektjei, ismert szerződései vagy pénzügyi sikerei.
Ez nem azt jelenti, hogy Konsztantyin Pikalov nem próbálkozott. A Dossier Center számos kolosszális léptékű kezdeményezését találta meg – melyek nulla eredménnyel jártak. Például az „intelligens város” építésére irányuló projekt Burkina Fasóban, amelynek célja egy „egységes biztonságirányítási bázis” létrehozása, valamint az afrikai lakosság közbiztonságának és gazdasági stabilitásának növelése volt. Vagy az állami finanszírozás iránti kérelmek egy „biztonságos jellegű, belföldi lokalizációjú állami katonai-polgári kábeles és vezeték nélküli kommunikációs hálózat” létrehozására. Vagy a Kalasnyikov Konszern „Szajga” karabélyai Madagaszkárra történő szállításának megszervezésére tett kísérletek. Nem érdemes a részletekkel foglalkozni, hiszen az üzletek nem jutottak tovább az előterjesztéseknél.
A „Konvoj” pénzzel kapcsolatos valódi helyzetét tökéletesen jellemzik azok az ígéretek, amelyeket Pikalov tett jó barátjának, Sztanyiszlav Poluzanov katonai tolmácsnak és, amint az a Dossier Center rendelkezésére álló dokumentumokból kiderül, a GRU tisztjének. Poluzanov arra kérte Pikalovot, hogy végül fizesse ki a „Konvoj” alapító okiratának arabra fordítását, de Pikalovnak nem volt pénze:
„Mindenképpen elszámolunk mindenkivel, aki segített és elvégezte a munkát... Most már tényleg szorít a kapca!”.
2018-ban Pikalovnak volt ideje arra, hogy Afrikában dolgozzon Jevgenyij Prigozsin projektjein. A Dossier rendelkezésére álló, a Wagner HR-osztályától származó dokumentumokban találtunk egy bejegyzést arról, hogy 2018 júliusában vette fel a cég M–5904-es személyi számmal. A személyzeti listákban azonban nincs róla más bejegyzés – nagy bizonyossággal feltételezhetjük, hogy Pikalov nem volt tagja a Wagner harci egységeinek. Valószínűleg valamelyik tanácsadó csoporthoz vagy biztonsági szolgálathoz volt beosztva.
A The Insider szerint Mazai a Jevgenyij Prigozsin által támogatott madagaszkári elnökjelölteket őrizte, majd a Közép-afrikai Köztársaságba utazott, ahol állítólag a Wagner összes ügyét ő intézte, és ő volt az egyetlen, aki egyenrangú félként beszélt Prigozsinnal. A Dosszié Központ azonban nem talált megerősítést Pikalov magas pozíciójáról a Közép-afrikai Köztársaságban. Képesítéssel rendelkezik a közeli védelem területén, de az afrikai katonai műveletek szakértőjeként való értéke megkérdőjelezhető. Mivel részt vett a helyi biztonsági erők kiképzésében, és feltételezte, hogy valódi harcokban vezetheti őket, Pikalov megkérte Sztanyiszlav Poluzanov GRU-tisztet, hogy legalább néhány kiképzési anyagot küldjön.
Nem valószínű, hogy egy ilyen kiképző magasabb pozíciót töltött be a Wagnerben, mint a valódi szakemberek, például „Ratibor”-Kuznyecov vagy „Lotosz”-Jelizarov, akik elit katonai iskolákat végeztek, többéves tapasztalattal rendelkeztek az orosz hadsereg különleges alakulatainál, és a Wagnerrel együtt harcoltak Ukrajnában, Szíriában és Afrikában. 2019 után pedig egyáltalán nincs információ Pikalovnak a Prigozsin struktúráival való érintkezéséről. Néha ugyanazokkal az emberekkel működtek együtt - de ez érthető. A magán-katonai és zsoldos személyzet fluktuációja folyamatos, az emberek Wagnerből a Redutba, a Redutból a Konvojba, más struktúrákba, néha még a „hivatalos” hadseregbe is átkerülnek, és néha visszatérnek korábbi munkaadójukhoz.
Valószínűleg az afrikai projekt nem a Wagner és a Konvoj struktúrái közötti együttműködés volt, hanem Pikalov személyes „hackermunkája”. Egy összeesküvés-elmélet is elképzelhető: talán Pikalovot, aki szoros kapcsolatban állt a katonai hírszerzés képviselőivel, a GRU kényszerítette Prigozsinra, vagy annak ügynökeként tevékenykedett.
Amint az a dokumentumokból kiderül, a „Konvoj” vezetősége a Prigozsinnal való kapcsolatokról szóló The Insider-anyagokat használja fel a tárgyalások során a PMC-jük létezésének bizonyítására. De a „Konvoj” egyáltalán nem a „Wagner”, és Pikalov messze nem egyenlő a lázadó oligarchával. Inkább az ő ellenpólusa. Praktikus és biztonságos a hatóságok számára.
Pikalov sikertelen és kisebb projektjeinek sorozata megszakadt az ukrajnai teljes körű invázió kezdetével. Az orosz hadsereg hatalmas veszteségei miatt most már bárkit a frontra visznek. Ha a képesítés nélküli elítéltek alkalmasak katonai célokra, akkor a privát biztonsági őrök ugyanúgy megfelelnek. Hamarosan valóban eljött a „Konvoj” fénykora, jött az igazi pénz – és vele együtt a saját kiképzőközpont, a saját osztag és a rubelmilliók áramlása.
A „Konvoj” már az önkéntesek toborzásának bejelentése előtt kereste a helyét a háborúban. A Dossier Center rendelkezésére állnak a tervek, amelyeket 2022 nyarán készítettek elő. Ezekből ítélve a „Konvoj” alapítói a különítményt elsősorban az orosz csoportosulás hátországában történő biztonsági intézkedésekre kívánták használni. Kidolgoztak egy tervet a vasúti pálya védelmére a 150 kilométeres Melitopol-Dzsankoj szakaszon, amely három erődítmény építését (Melitopolban, Partizany faluban és Dzsankojban), domináns magasságokban lévő rögzített megfigyelőállások, járműveken járőröző csoportok, egy UAV-csoport, sőt búvárok felállítását is előirányozta a pálya vízfelületek melletti szakaszainak ellenőrzésére. A különítménynek összesen 73 fővel kellett volna rendelkeznie.
Ha Pikalov maga nem is rendelkezik a szükséges katonai képzettséggel, megtanult olyan embereket találni, akik igen. Így lett a helyettese a „konvojban” ugyanaz a GRU-tiszt, Sztanyiszlav Poluzanov, aki szakterülete szerint katonai tolmács, szabadidejében pedig tünde, vagyis annak öltözik, mint arról fotók is tanúskodnak.
(Fotó: Dossier Center)
Poluzanov a Védelmi Minisztérium Katonai Egyetemén tanult, majd a Védelmi Minisztérium (GRU) vezérkari főigazgatóságának műveleti egységeiben szolgált. A hadseregből 2017 végén őrnagyi rangban vonult nyugdíjba, majd a karéliai kormányfő adminisztrációjában helyezkedett el a különleges programok osztályának helyettes vezetőjeként. Amikor régi ismerőse, Pikalov sikerrel járt – lemondott, és átlépett a „Konvojba”. A dokumentumokból ítélve Poluzanov az, aki a „Konvoj” különítmény szervezési terveiért és harci alkalmazásáért felelős.
Amennyire tudni lehet, a Konvoj nem harcol jobban vagy rosszabbul, mint más zsoldos egységek. És csakúgy, mint más BARS-okban (harci tartalékos alkulatokban), itt is azt pletykálják, hogy „a csapatokat megszorongatják” és „a jutalmakat alulfizetik”. Ez a katonai kereskedelmi struktúrák általános betegsége, amelyek között talán csak Prirozsin Wagnere volt a kivétel: a Zenekar jó hírneve a zsoldosok körében az anyagi kötelezettségeinek teljesítésén is alapult. A Dossier beszélgetőpartnerei másként vélekednek a Konvojról: „Lezárják a végrehajtást, és mindennek vége. Megragadják a szerződést, kiszednek belőle, amennyit csak tudnak, aztán összetojják magukat, és kész”. Lehetséges, hogy ezek a vesztesek véleménye, de Konstantin Pikalovtól nem sikerült megtudni egyebet: nem veszi fel a telefont, és nem válaszolt az üzenetre, amelyben beszélgetést kértek tőle. Inkább saját Telegram-csatornájának ad interjút, ahol azt ígéri, hogy „amint lehet, lepisálja a Buckingham-palotát”.
A Kreml számára azonban a Konvojnak és a hasonló formációknak egy előnye mindenképpen van a Wagnerrel szemben: Jevgenyij Prigozsin magánhadseregével ellentétben ők nem jelentenek katonai fenyegetést a rezsimre. Ugyanakkor a fronton elért különösebb sikereikről sem hallani semmit.
Nos, igen: ha nincsenek sikereik a fronton, veszélyesek sem lehetnek, de ha nem veszélyesek, akkor zsoldosnak sem valók... Prigozsin véres tragédiájából így lesz Pikalov jelmezes, karneváli tragikomédiája a Kreml biztonságbarát politikájának köszönhetően.
A „Konvoj” foglalkozik, mint látjuk, pénzmosással, valószínűleg zsarolással, csalással és használhatatlan tervek készítésével, tehát merőben érthetetlen, miért nevezik zsoldoscsoportnak. Pikalov még felvehetne a kozák kórus mellé egy balettkart, akik eltáncolnák a Hattyúk Tavát, és teljes lenne a vándorcirkusz.
Szele Tamás
