Úgy hozta a sors, hogy folytatni tudom a múlt héten elkezdett cikksorozatot az orosz hadiflotta állapotáról, ami persze nem az én érdemem, hanem a kiváló orosz katonai szakértőé, Pavel Luziné, aki újabb izgalmas adatokat közöl a fegyvernem állapotáról a Riddle hasábjain. Ezúttal a tengeralattjárók állapotáról lesz szó.

Hogy kissé képbe kerüljünk, álljon itt egy rövid kronológia: hat hónap telt el azóta, hogy Oroszország felfüggesztette részvételét az új START-szerződésben, egy év telt el azóta, hogy Oroszország és az Egyesült Államok utoljára cserélt adatokat nukleáris arzenáljaik méretéről, valamint három és fél év telt el azóta, hogy a szerződés alapján utoljára végeztek ellenőrzéseket. Minél messzebbre tekintünk, annál több kérdés merül fel az orosz stratégiai fegyvernemek tényleges hordozókapacitásával kapcsolatban.

Ugyanakkor a legutóbbi, 2022. szeptemberi információcsere során, amikor Moszkva valószínűleg már az Új START megtorpedózására készült, 540 hadrendbe állított hordozót jelentett be, szemben az Egyesült Államok 659 hordozójával (2023 márciusában, amikor Oroszország már leállította az adatcserét, az Egyesült Államok esetében a hadrendbe állított hordozók száma 662 volt). Ez volt a legmagasabb szám a szerződés több mint tízéves fennállása óta, mivel korábban soha nem haladta meg az 528-at. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Kreml mesterségesen duzzasztja fel hordozóinak számát.

Ezzel a túlzással egyrészt az a célja, hogy politikai nyomást gyakoroljon az Egyesült Államokra, annak szövetségeseire és a nemzetközi közösség többi tagjára, másrészt pedig az, hogy elfedje azt a tényt, miszerint Oroszország stratégiai fegyverhordozóinak száma az elkövetkező években csökkenni fog.

Amerikára irányuló figyelem

Ezt az írást az az információ ihlette, hogy a 49 amerikai támadó tengeralattjáróból 14 javítás alatt áll, további négyet pedig fel kell újítani. Ez a hír némi felzúdulást okozott az orosz és orosz nyelvű médiában. Kiderült, hogy csak 31 támadó tengeralattjáró (63%) képes ellátni a rábízott feladatokat, míg 18 (37%) nem. A javítások a hajógyárak szervezési és műszaki problémái miatt késnek.

Az orosz közönség számára ezt a hírt újraközlő média azonban nem említette, hogy a cirkálórakétákkal és torpedókkal felfegyverzett támadó tengeralattjárók mellett az Egyesült Államoknak további négy, kizárólag cirkálórakétákkal felfegyverzett tengeralattjárója is van. Ezeket a tengeralattjárókat a 2000-es években alakították át az 1980-as évek első felében szolgálatba állított Ohio-osztályú stratégiai tengeralattjárókból.

Összességében az USA-nak 14 Ohio-osztályú stratégiai tengeralattjárója van ballisztikus rakétákkal a fedélzetén. Az 1984-1997 között szolgálatba állított tengeralattjárók mindegyike sorozatos felújításon esett át a 2000-es évek közepe és 2023 márciusa között, lehetővé téve fokozatos leszerelésüket a 2030-as évek folyamán, amikor is a stratégiai tengeralattjárók új generációjával fogják felváltani őket. Tekintettel arra, hogy az egyik ilyen hajó, a USS Pennsylvania 2023 májusában került dokkba a tervezett életciklus közepén esedékes nagyjavításra, az amerikai stratégiai nukleáris meghajtású tengeralattjárók 93%-a készen áll a tervezett küldetéseire.

Míg Oroszország helyzete a támadó tengeralattjárókkal kapcsolatban hasonló, azaz 22 különböző típusú támadó tengeralattjárójából kilenc (41%) a javítás különböző fázisaiban van, addig a stratégiai tengeralattjárók tekintetében komoly bizonytalanság uralkodik, hivatalosan ezek száma 13 darab.

Zombi tengeralattjárók

Oroszország hat 955-ös és 955A típusú, Borej, illetve Borej-A típusú tengeralattjáróval rendelkezik, amelyek 2013-2022 között álltak hadrendbe, hat 667BDRM Delfin (Delta-IV) tengeralattjáróval, amelyek 1984-1990 között álltak hadrendbe, és egy 667BDRM Kalmar (Delta-III) tengeralattjáróval, amelyet még 1982-ben kapott meg a flotta. Itt nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a 667BDRM tengeralattjárók, azaz a Karélia, a Novomoszkovszk, a Verhoturje és a Jekatyerinburg, a legutóbbi, 2010-2014-es hosszabbítás után már túl vannak a használati idejükön. Ráadásul a Verhoturje és a Jekatyerinburg leszerelését legkésőbb 2022-ben nyíltan tervezték, és 2022 februárjában a Verhoturje szerepelt egy dokumentumfilmben a Karelia tengeralattjáróról, amely már zászló nélkül várakozik a kikötőhelyén.

A Karélia és a Novomoszkovszk 2020-2022-es szolgálata bizarr eseményekkel tarkítottan alakult. Például 2021 márciusában Mihail Morozov első osztályú tengerészkapitány a Karélia parancsnokaként jelent meg az orosz hivatalos médiában, de ugyanebben az időszakban az Északi Flotta hivatalos lapjának a Novomoszkovszk parancsnokaként adott interjút, ami a tényleges beosztása. Még érdekesebb, hogy Morozov az interjúban felidézte, hogy hajója egy 2020 decemberi hadgyakorlat során rakétát lőtt ki, holott a hivatalos jelentések szerint a rakétát a Karélia lőtte ki (és a gyakorlatról készült videón valóban Morozov és legénysége szerepelt).

Akkoriban a Karélia parancsnoka Anton Maszlennyikov első osztályú haditengerészeti kapitány volt (és valószínűleg még mindig az). Maszlennyikov 2020 nyara és 2021 februárja között egy bírósági tárgyaláson is részt vett a tengeralattjárón történt alkoholfogyasztás miatt, miközben a katonai és politikai munkáért felelős helyettese a bázison tartózkodott. Érdekes módon Maszlennyikov volt a fő és tulajdonképpen az egyetlen szereplője az említett dokumentumfilmnek a hajójáról, amely nem tűnt működőképesnek. Maszlennyikov szerepel a 2022 februárjában tartott gyakorlatokról készült hivatalos videóban is, ahol Karéliából ismét kilőttek egy rakétát. Az említett felvételen azonban sem Maszlennyikov, sem egyik beosztottja nem viseli a kötelezően előírt hordozható légzőkészüléket, ami szabályellenes, és felveti a gyanút, hogy a videó esetleg megrendezett. Ráadásul annak ellenére, hogy Karélia hivatalosan részt vesz a 2020-as és 2022-es gyakorlatokon, a Novomoszkovszk parancsnoka és legénysége az Északi Flotta nyilvános sztárjai.

Ezen a ponton óvatosan feltételezhetjük, hogy a legutóbb 2010 elején javított és egy tízéves szolgálati időhosszabbítást kapott Karélia vagy nem állt szolgálatba, vagy nem volt képes rakétákat kilőni 2020 végén. Feltehetően a Novomoszkovszk (amely 2012-ben került ki a javításból 10 éves szolgálati időhosszabbítással) dolgozott helyette a tengeren, elfedve azt a tényt, hogy a Karélia komoly problémákkal küzdött.

Az összehasonlítás kedvéért: egy másik 667BDRM tengeralattjárón, a Tulán 2018-ban fejeződtek be a javítások, és szintén 10 éves üzemidő-hosszabbítást kapott, sőt, a tengeralattjáró, parancsnoka és legénysége tevékenységéről azóta elég széles körben beszámoltak a flottán belül és kívül is.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy az orosz tengeralattjárók hivatalos védnökséget kapnak azoktól a városoktól és régióktól, amelyek tiszteletére elnevezték őket. Míg a Tula régió küldöttségei rendszeresen találkoznak a Tula és a Novomoszkovszk legénységével, addig a Karéliai Köztársaság kormánya valamiért 2019 vége óta nem fordít figyelmet patronált tengeralattjárójára.

A Brjanszk nevű hatodik stratégiai 667BDRM tengeralattjáró már öt éve javítás alatt áll, az előző javítást 2002-2008 között végezték el. Tekintettel arra, hogy az ezen a konstrukción alapuló tengeralattjárók végleges leszerelését 2030-ra tervezik, a Brjanszk a javítások befejezése után csak néhány évig lehet szolgálatban. Talán éppen ezek a megfontolások, és nem a hajó vagy az üzem műszaki problémái a felelősek a javítások elhúzódó időtartamáért: gyári körülmények között a tengeralattjáró mint erőforrás nem használódik el.

A „papírflotta” nyilvántartása

Az egyetlen megmaradt 667BDR tengeralattjáró, az idén ősszel 41 éves, világviszonylatban igen öreg Rjazany 2017 februárjában állt újra szolgálatba egy hatéves nagyjavítás után. Még ha műszaki erőforrásként még nem is merült ki, komoly probléma van a fegyverzetével, nevezetesen az R–29R ballisztikus rakétákkal, amelyek egyszerűen elérték élettartamuk végét. Ráadásul a Rjazany már 2019 őszén sem tudott elindítani egy ilyen rakétát, és azóta nem érkezett jelentés arról, hogy ez a tengeralattjáró aktívan részt venne bármilyen hadgyakorlaton.

2023 augusztusától az összesen 13 orosz stratégiai tengeralattjáróból csak hat 955/955A tengeralattjáró és két 667BDRM tengeralattjáróról, a Tuláról és a Novomoszkovszkról lehet megbízhatóan állítani, hogy készen állnak küldetésük teljesítésére. Azt is figyelembe kell venni, hogy a Novomoszkovszk is túllépte 2023-ban meghosszabbított élettartamát. Ugyanakkor a Rjazany, a Verhoturje és a Jekatyerinburg aligha tekinthető üzemképesnek. A Karélia állapota továbbra is tisztázatlan. A Brjanszk viszont még mindig javítás alatt áll, ami inkább a fennmaradó élettartamának konzerválására hasonlít. Mindazonáltal Moszkva igyekszik stratégiai tengeralattjáróit minél tovább üzemben tartani.

Így kiderül, hogy Oroszországnak papíron 13 stratégiai tengeralattjárója van, de a gyakorlatban csak nyolc, és ennyi is csak a legjobb esetben. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy a START-szerződés értelmében a stratégiai tengeralattjárók mindig teljes fegyverzetűnek minősülnek (a gyakorlatban ez természetesen nem mindig van így, különösen az orosz tengeralattjárók esetében). Így Oroszország egyelőre azt állítja, hogy 13 tengeralattjárója van, amelyek mindegyikén 16 tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta van, és egy tengeralattjáró javítás alatt áll, ami azt jelenti, hogy hivatalosan 192 tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétával rendelkezik, amelyek bevetésre kerülhetnek. A valóságban viszont azt lehet feltételezni, hogy Oroszország ma legfeljebb 128 ballisztikus rakétával rendelkezik, amelyeket nyolc tengeralattjáróra telepítettek.

Nyilvánvaló, hogy Oroszország továbbra is építi a Borej tengeralattjárókat, melyek a 2030-as évek elejére készülnek majd el, amikor a korábbi terveken alapuló összes tengeralattjáró a valóságban és papíron is leszerelésre kerül. Ennek megfelelően akár 160 rakéta hordozására is képesek lesznek, feltéve, hogy minden tengeralattjáró teljes fegyverzetet hordoz. Moszkva igyekszik ragaszkodni az Egyesült Államokkal való nukleáris paritás gondolatához, amely kül- és belpolitikájának alapja, de a paritás eszméje a valóságban már halott.

Mi ebből a tanulság?

Az, hogy az orosz tengeralattjáró-állomány ugyanolyan, ha nem rosszabb állapotban van, mint az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek többi fegyverneme: papíron, kizárólag papíron természetesen hadra fogható, sőt, elvileg elrettentő erőt is képvisel, de a gyakorlatban ennek a fele sem igaz. Az orosz géniusz ezekben az esetekben nem a fegyverek tervezésének vagy alkalmazásának terén mutatkozik meg, hanem – a könyvelésben.

Bármikor, bármilyen ócskavasat képesek elkönyvelni harcképes tengeralattjárónak vagy repülőgép-hordozónak – aki nem hiszi, gondoljon az Admiral Kuznyecov esetére, mely flottaegység egyben a világ legnagyobb füstgyertyájaként is üzemel, ha a hajó elhagyja a dokkot.

De nem hagyja el, mert nincs olyan állapotban.

Nos, az Admiral Kuznyecov hivatalosan pont annyira harcképes, mint a Karélia vagy a Rjazany.

A gyakorlatban viszont tengeri csata esetén meg kéne majd beszélni az ellenséggel, légyen az bárki, hogy játsszák le inkább kockás papíron az ütközetet, „Torpedó”-játék útján, hogy az orosz flottának legalább a hírneve megmaradjon.

Felvonulni már úgysem igazán képes.

Szele Tamás