A mai, illetve tegnapi nap legfontosabb híre egyértelműen Jevgenyij Prigozsin és Dmitrij Utkin halála: a történtekkel kapcsolatban rengeteg találgatás kering, mindazonáltal, ha őszinték akarunk lenni, azt meg kell vallanunk, hogy az ő repülőgépüket bizony lelőtték. Éspedig az orosz fegyveres erők légvédelme tette, ugyanis 8 500 méter magasságban következett be a találat, ehhez bizony fejlett rendszert kellett használni.

Prigozsin tagadhatatlanul színes egyéniség volt, életrajzával korábban részletesen foglalkoztam, hosszú utat tett meg a kisstílű bűnözés világától a Kreml fényes termeiig, a halála majdhogynem méltó volt az életéhez (az majdnem bizonyos, hogy Hollywoodban már most írja valaki az életrajzi filmjének a forgatókönyvét). Jelenleg azt tesszük a leghelyesebben, ha összeszedjük az ISW napi jelentése alapján, amit a tegnap történtekről tudunk.

A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin és az alapító Dmitrij Utkin állítólag meghalt, miután az orosz erők lelőttek egy repülőgépet, amely magas rangú Wagner-vezetőket szállított a Tveri Terület fölött. Az orosz Szövetségi Légügyi Hivatal (Roszaviacija) augusztus 23-án jelentette, hogy a gép összes utasa – Jevgenyij Prigozsin, Dmitrij Utkin, Szergej Propusztin, Jevgenyij Makarjan, Alekszandr Totmin, Valerij Csekalov, Nyikolaj Matyuszejev – a katasztrófában életét vesztette a személyzet mindhárom tagjával együtt. Az orosz ellenzéki Dossier arról számolt be, hogy Csekalov, aki lőszerek Oroszországba történő szállítása miatt amerikai szankciók hatálya alatt áll, és Prigozsin nevében tevékenykedett, felügyelte a Wagner szállítási logisztikát és a külföldi "civil" projekteket. Egy orosz bennfentes forrás azt állította, hogy Csekalov a Wagner biztonsági szolgálatainak vezetőjeként is szolgált, bár egy másik forrás cáfolta ezt az állítást. Orosz források felerősítették azokat a felvételeket, amelyeken látszólag egy orosz rakéta csapódott be a Prigozsint, Utkint és más Wagner-parancsnokokat szállító repülőgépbe, valamint a repülőgép roncsait mutatták. Egy bennfentes forrás azt állította, hogy két S–300-as rakétával lőtték le a repülőgépet. A Wagner-csoport nevén regisztrált Embraer Legacy 600 típusú (RA–02795 lajstromjelű) repülőgép repüléskövetési adatai moszkvai idő szerint 18:11 után leálltak, miközben a Tveri Terület felett tartózkodott. Orosz források azt állították, hogy egy második, a Wagner-csoport tulajdonában lévő Embraer repülőgép (lajstromjel: RA–02748) indult el Moszkvából, de visszafordult és a moszkvai Osztafjevo repülőtéren szállt le a csapás időpontja körül. A repüléskövető adatok szerint ez a második repülőgép 18:27-kor érkezett Szentpétervárra, és 20 perccel később repült vissza Moszkvába, ahová azonban 20:02-kor érkezett meg. A második repülőgép a moszkvai repülőtéren landolt.

Az orosz védelmi minisztérium és a Kreml a lázadás óta próbálta tönkretenni a Wagner katonai magáncéget és csökkenteni Prigozsin tekintélyét – a Wagner felső vezetésének meggyilkolása valószínűleg az utolsó lépés volt a csoport, mint független szervezet felszámolásához. Wagner- és orosz bennfentes források arról számoltak be, hogy az orosz Védelmi Minisztérium a közelmúltban új PMC-ket kezdett létrehozni a Wagner helyett Afrikában és a Közel-Keleten, és megkezdte a Wagner személyzetének toborzását. Wagner-parancsnokok jelezték, hogy két magas rangú Wagner tisztviselő csatlakozott az orosz Védelmi Minisztériumhoz, és bennfentes források azt állították, hogy a Wagner személyzetének egy része elkezdte elhagyni Belaruszt, miután Alexander Lukasenka belorusz elnök megtagadta a Wagner finanszírozását, amikor megtudta, hogy Oroszország nem fogja fizetni a Wagner költségeit. Prigozsin online személyiségét a lázadás óta nagyrészt elhallgattatták - valószínűleg a Lukasenka, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Prigozsin közötti alku részeként -, ami negatívan befolyásolhatta a Wagner képességét új személyzet toborzására a Kreml Prigozsin elleni rágalomhadjárata közepette. Az orosz védelmi minisztérium és a Kreml gyakorlatilag olyan körülményeket teremtett, amelyek között Prigozsin nem tudta többé megfelelően támogatni a Wagner-kontingenst, ha csak nem tudott új finanszírozást és küldetéseket biztosítani a Wagner személyzete számára a közeljövőben. Ezek a feltételek végül azt eredményezhették volna, hogy Wagnert lassan elhagyják a harcosok, és Prigozsin elveszíti jelentőségét és befolyását.

Prigozsin valószínűleg megpróbálta ellensúlyozni az orosz védelmi minisztérium és a Kreml pusztítását. Egy orosz bennfentes forrás, amely állítólag kapcsolatban állt az orosz biztonsági szolgálatokkal, azt állította, hogy Prigozsin „sietős” távozása Afrikába és Afrikából válasz volt az orosz vezérkar főigazgatóságának (GRU) tervei és intézkedései miatt, amelyek célja Wagner afrikai jelenlétének aláásása volt. A forrás azt állította, hogy a GRU helyettes vezetője (a különleges tevékenységek szolgálatának vezetője) Andrej Averjanov vezérezredes vezette az erőfeszítéseket, hogy teljesen megakadályozzák Wagner afrikai működését, és hogy tervben volt egy több mint 20 000 fős hadtest létrehozása és kiképzése a Wagner helyettesítésére. A forrás hozzátette, hogy Prigozsin mélyen ellenezte ezeket a törekvéseket, és „mindent megtett, hogy megakadályozza őket”. Az ISW megfigyelte, hogy Prigozsin és Wagner képviselői augusztus közepén fokozták a Wagner afrikai és közel-keleti visszaállítására irányuló erőfeszítéseiket, és Prigozsin augusztus 21-én még egy videót is közzétett magáról egy meg nem nevezett afrikai országban - ez a lázadás óta Prigozsin kevés közzétett videójának egyike volt. Lehetséges, hogy Prigozsin annak reményében utazott Afrikába, hogy az orosz védelmi minisztériumtól és a Kremltől független további küldetéseket szerezzen a Wagner személyzete számára. Averjanov állítólag részt vett más nagy horderejű merényletkísérletekben, például Szergej és Julija Szkripal megmérgezésében, és lehetséges, hogy orosz tisztviselők Prigozsin pánikját és impulzivitását használták ki a Wagner legfelsőbb vezetésének likvidálására.

A Wagner PMC jövője vezető nélkül továbbra is bizonytalan. Egy orosz híraggregátor azt állította, hogy a Wagner parancsnoki tanácsa e cikk megjelenésének időpontjában éppen most ülésezik, hogy közös nyilatkozatot készítsen elő, és bejelentse, mi fog történni a Wagnerrel a közeljövőben. Az aggregátor egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva azt is állította, hogy a Wagner már régóta kidolgozott egy mechanizmust Prigozsin és Utkin halála utóhatásainak enyhítésére. A forrás azonban nem volt hajlandó felfedni, hogy ezek az enyhítések mit jelentenek, de megjegyezte, hogy „minden forgatókönyv szerint ezek az enyhítések kellemetlenek lesznek.” A Wagnerhez kötődő csatornák felszólították az orosz médiát, hogy tartózkodjon a Prigozsin vagy a Wagner sorsával és a parancsnoki tanáccsal kapcsolatos spekulációktól. Egy prominens orosz milblogger, aki állítólag kapcsolatban áll az orosz Állami Dumával, azt állította, hogy a Wagner személyzete még mindig „a posztján van” Fehéroroszországban és Afrikában, és cáfolta azokat az állításokat, hogy a Wagner-személyzetet evakuálják. Prigozsin és Utkin kétségtelenül a Wagner arcai voltak, és meggyilkolásuk drámai hatással lesz a Wagner parancsnoki struktúrájára és a Wagner márkanévre. A Wagner-parancsnokok és harcosok elkezdhetik félteni az életüket, vagy demoralizálódhatnak. Az orosz védelmi minisztérium és a Kreml beavatkozása a Wagner műveleteibe, valamint Prigozsin hiánya – aki a Wagner személyi állományának új lehetőségekért harcolna – tovább vezethet a Wagner-csoport leépüléséhez.

Putyin szinte biztosan utasította az orosz katonai vezetést, hogy lője le Prigozsin gépét. Rendkívül valószínűtlen, hogy az orosz hadsereg tagjai, különösen Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök, hadseregtábornok, Putyin utasítása nélkül kivégeznék Prigozsint. Az orosz politikai és biztonsági szféra egésze valószínűleg úgy tekintette, hogy Prigozsin további életben maradása a Wagner lázadása után Putyin belátására volt bízva. Az ISW a további értékeléseket azon a feltételezésen alapulva fogja elvégezni, hogy Putyin rendelte el Prigozsin meggyilkolását, hacsak nem merül fel bizonyíték az ellenkezőjére. Az ISW korábbi állandó értékelése, miszerint Putyin valószínűleg nem ölte meg Prigozsint, mert félt, hogy felbosszantja Wagner személyi állományát, így érvényét veszti.

Putyin arra a következtetésre juthatott, hogy Prigozsin és a Wagner már eléggé elkülönült, és megölhette a volt vezetőt anélkül, hogy Prigozsin mártírrá válna a Wagner fennmaradó állománya számára. Néhány Wagner-parancsnok a közelmúltban úgy tűnt, hogy elárulja a Wagnert az orosz védelmi minisztériumhoz kapcsolódó Redut PMC kedvéért, ami arra utal, hogy a Kreml és az orosz védelmi minisztérium erőfeszítései, amelyek a Wagner-elemek és a Prigozsinhoz hűségesek szétválasztására irányultak, részben sikerrel jártak. A Wagner pénzügyi problémáiról szóló egyre több jelentés, valamint a Wagner-személyzetnek a csoportot a csökkent kifizetések és bevetési lehetőségek miatt elhagyó tagjairól szóló jelentések azt eredményezhették, hogy Prigozsin elvesztette a Wagner-állomány kegyeit. Az orosz Védelmi Minisztérium meghatározta a feltételeket, hogy a Wagner-csoportot a Védelmi Minisztériumhoz kötődő PMC-kkel váltsa fel, és orosz források azt állították, hogy ezek a PMC-k megpróbálják toborozni a Wagner jelenlegi és korábbi személyzetét. Putyin úgy dönthetett, hogy a Wagner személyzete elérte azt a pontot, amikor már jobban érdeklik őket a kifizetések és a bevetések ezekkel az új PMC-kkel, mint a Prigozsin iránti folyamatos lojalitásuk, és hogy nyugodtan megölheti Prigozsint.

Vagy Putyin úgy is dönthetett, hogy Prigozsin átlépett egy előre meghatározott vörös vonalat a Wagner afrikai műveletekhez való hozzáférésének megtartására irányuló erőfeszítéseivel. Putyin, Prigozsin és Lukasenka a Wagner lázadásának véget vető megállapodásba belefoglalhatott egy olyan megállapodást, amely előírta Prigozsin számára, hogy korlátozza a saját és Wagner médiajelenlétét és/vagy korlátozza a Wagner afrikai tevékenységét. Prigozsin augusztus 21-i videója, amelyben azt állította, hogy a Wagner bővíti afrikai jelenlétét, és az ezt követő, a Wagner toborzására vonatkozó hirdetések felerősödése átléphetett egy előre meghatározott vörös vonalat, ha Prigozsin beleegyezett abba, hogy csendben marad. Prigozsin állítólagos ismételt kísérletei, amelyekkel megakadályozta, hogy az orosz védelmi minisztérium teljes mértékben helyettesítse a Wagner afrikai kontingensét, szintén átléphettek egy korábban meghatározott határvonalat, amely korlátozta a Wagner afrikai tevékenységét. Putyin úgy dönthetett, hogy Prigozsin megsértette az előzetesen megkötött alku egy részét vagy egészét.

Lehetséges, hogy Putyin már egy ideje tervezte Prigozsin kivégzését, és Prigozsin repülőgépének augusztus 23-i lelövése véletlen volt, bár ez valószínűtlen. A Kreml hírügynöksége, a RIA Novosztyi augusztus 23-án jelentette, hogy Putyin hivatalosan felmentette a Wagner-közeli Szergej Szurovikin hadseregtábornokot az Orosz Légierő parancsnokságáról, és Viktor Afzalov vezérezredessel váltotta fel. Szurovikin felmentésének hivatalos megerősítése az orosz állami médiában ugyanazon a napon, amikor Prigozsin meggyilkolása történt, valószínűleg nem véletlen. A Kreml valószínűleg mindkét nyilvánosságra hozott büntetéssel azt az egyértelmű üzenetet kívánja közvetíteni, hogy a június 24-i lázadásban részt vevőkkel leszámoltak, és hogy a Wagner általi kihívás az orosz vezetéssel szemben elintézett ügy.

Putyin szinte biztos, hogy utasította az orosz védelmi minisztériumot Prigozsin repülőgépének lelövésére, ami valószínűleg nyilvános kísérlet arra, hogy megerősítse uralmát, és bosszút álljon azért a megaláztatásért, amelyet a Wagner-csoport június 24-i fegyveres lázadása okozott Putyinnak és az orosz védelmi minisztériumnak. Putyin ugyanis a kurszki csata 80. évfordulójának tiszteletére rendezett, nyilvánosan közvetített koncerten vett részt, körülbelül akkor, amikor az orosz légvédelem leterítette Prigozsin gépét. Putyin részvétele a televíziós koncerten felidézte azt az emléket, amikor a szovjet állami televízió 1991 augusztusában, a Szovjetunió összeomlásakor a Hattyúk tavát mutatta be a televízióban (végtelenítve). Orosz források megjegyezték, hogy pontosan két hónap telt el a Wagner-féle fegyveres felkelés kezdete óta, amelynek során a Wagner-erők több orosz helikoptert lelőttek és legalább 13 orosz katonát megöltek. Az a döntés, hogy az orosz légvédelem legyen Prigozsin meggyilkolásának módszere, lehetővé tette az orosz védelmi minisztérium számára, hogy közvetlenül megbosszulja az orosz légi közlekedés egyik leghalálosabb napját a teljes körű invázió kezdete óta. Putyint jelentős megaláztatás érte, amiért nem tudta megállítani Wagner lázadását, Lukasenkára hagyatkozott Prigozsin menetelésének megállításában, és nem büntette meg azokat a Wagner-katonákat, akik felelősek voltak az orosz repülőgépek június 24-i lelövéséért. Putyin viselkedése a lázadás alatt állítólag aggasztotta a belső körét azzal kapcsolatban, hogy képes-e fenntartani a rezsimjét, és William Burns CIA-igazgató is hasonló észrevételeket tett Putyin megítélésével és az eseményektől való elhatárolódásával kapcsolatban. Burns azt is megjegyezte, hogy „Putyin a végső bosszú apostola”, és valószínű, hogy csak a megfelelő pillanatra várt, hogy végre bosszút állhasson magán Prigozsinon anélkül, hogy impulzívnak tűnne. Putyinnak nemcsak azért volt szüksége a Prigozsinon való hivalkodó bosszúállásra, hogy bizonyítsa, hogy nem gyenge vezető, hanem azért is, hogy támogassa a katonaságát – amely sok orosz szemében nem kapott elégtételt a június 24-i eseményekért.

Bizonyos személyek, akik esetleg azt tervezték, hogy szembeszállnak Putyinnal, a Kremllel vagy a Védelmi Minisztériummal, valószínűleg tudomásul vették Prigozsin sorsát és más, a közelmúltban hozott intézkedéseket, hogy megerősítsék a Kreml támogatását a magas rangú orosz katonai vezetés iránt. Putyin a közelmúltbeli Army–2023 fórumon feltűnően háttérbe szorította Alekszej Djumint, a Tulai Terület kormányzóját, nyilvánosan Sojgu alárendeltjének állítva őt, miután felmerült, hogy Djumin leválthatja Sojgut. Putyin és Geraszimov meglátogatták a Déli Katonai Körzet (SMD) központját Rosztov-na-Donban, amelyet a Wagner-erők elfoglaltak a lázadás alatt, valószínűleg azért, hogy nyilvánosan demonstrálják a Kreml támogatását Geraszimov iránt. Prigozsin sorsa valószínűleg elrettentő példaként is szolgálhat az orosz hadsereg azon elemei számára, akik megpróbálhatják követni az engedetlenség meglévő precedensét, amelyet Prigozsin segített létrehozni. Lukasenka kifejezetten zavarba hozta Putyint azzal, hogy közvetlenül tárgyalt Prigozsinnal a lázadás befejezéséről, és Prigozsin meggyilkolása jelezheti Lukasenka számára mind a Kremllel való tárgyalási mozgástér drámai csökkenését, mind az Uniós Állam integrációs törekvéseinek való további ellenállási kísérleteivel szembeni implicit fenyegetést.

Úgy tűnik, hogy a Kreml olyan feltételeket teremt, amelyekkel a Prigozsin meggyilkolásáért való nyílt felelősséget Putyinról és az orosz hadseregről hárítja el. A Roszaviacija különbizottságot hozott létre a lezuhant repülőgép műszaki állapotának, a repülési útvonal meteorológiai viszonyainak, valamint a diszpécserszolgálat és a földi rádióberendezések vizsgálatára. Az orosz Nyomozó Bizottság büntetőeljárást indított a közlekedésbiztonság és a légi közlekedés üzemeltetése szabályainak megsértése vádjával. Egy Kreml-közeli milblogger megjegyezte, hogy a Nyomozó Bizottság a légvédelmi rendszerek „téves” indítását választhatja az esemény fő magyarázataként, tekintettel a Moszkva elleni állítólagos ukrán dróncsapásokra. Egy orosz bennfentes forrás azt állította, hogy a balesetet valószínűleg a fedélzeten történt terrorcselekményként fogják beállítani, és Jevgenyij Popov orosz állami duma-elnökhelyettes már visszhangozta ezt a narratívát az orosz információs térben. Egy Wagner-közeli csatorna bírálta az orosz állami tévécsatornákat, amiért nem tettek említést a balesetről az esti hírekben.

A szélesebb orosz információs tér tartózkodott a baleset okainak kommentálásától, és csak néhány forrás kötötte az incidenst a Kremlhez és/vagy az orosz védelmi minisztériumhoz. Számos forrás megjegyezte, hogy a baleset pontosan két hónappal Prigozsin lázadásának kezdete után történt. Több bennfentes forrás azt állította, hogy az incidens azt jelzi, hogy Putyinnak „van mitől tartania”, és azt feltételezték, hogy Putyin rendszere (valószínűleg a rendszerére utalva) új változásokat hajt végre. Néhány milblogger azt állította, hogy Prigozsin meggyilkolásának „katasztrofális következményei” lesznek, és hogy ez az incidens egy lecke arra, hogy mindig el kell menni a végsőkig – arra utalva, hogy Prigozsin folytatta volna a Moszkva elleni menetelését. A legtöbb milblogger nem volt hajlandó kommentálni Prigozsin halálát, a rendelkezésre álló hivatalos információk hiányára hivatkozva.

Az orosz milbloggerek az elkövetkező napokban valószínűleg leginkább Prigozsin meggyilkolására fognak összpontosítani, és kevesebbet fognak írni az ukrán ellentámadásról. Az orosz milbloggerek ehhez hasonlóan a június 24-i Wagner-lázadásról szóló tudósításaik nagy részében az Oroszországon belüli fejleményekre helyezték át a hangsúlyt, és több napba telt, mire visszatértek az ukrajnai frontvonalakról szóló szokásos tudósításaikhoz. A Kreml valószínűleg azért döntött úgy, hogy Prigozsint ezúttal látványosan öli meg, hogy az orosz információs térben a figyelemre méltó ukrán előrenyomulás közepette az ukrajnai frontvonalakról elterelje a figyelmet.

A történteket részletesen elemzi műszaki szempontból a Meduza is, és nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az Embraer gép fedélzetén robbanószerkezet lehetett. A lap által elemzett lakossági videofelvételek szerint feltűnő volt, hogy a repülőgép irányítása teljesen megszakadt, és véletlenszerűen zuhant le. A hangokból ítélve legalább az egyik hajtómű még működött; a repülőgép mögött füstsugár húzódott. Egyes részek, különösen a szárny és a vezérsíkok külön-külön zuhantak le.

Mindez egyértelműen arra utal, hogy a zuhanást robbanás előzte meg. Már csak egy kérdés maradt: a robbanás a repülőgép belsejében vagy azon kívül – azaz rakétatalálat következtében – történt?

A Roszavija képviselői állítólag már azt mondják, hogy a gépet „felrobbantották” – ami azt jelenti, hogy nem lőtték le (más források szerint minden lehetséges lehetőséget mérlegelnek). Ez ellen a verzió ellen is vannak érvek:

Az egyik videón egy légvédelmi rakétából származó inverz nyomra emlékeztető felhő látható. A videón szereplő szemtanúk két robbanásról beszélnek, amelyek megelőzték a gép lelövését. Két légvédelmi rakéta indítása egyetlen célpont ellen bevett gyakorlat, amivel a célpont eltalálásának valószínűségét növelik.

A repülőgép roncsainak egy részén olyan nyomok láthatók, amelyek úgy néznek ki, mintha egy légvédelmi rakéta robbanófejének kész becsapódási lyukai lennének. A képek minősége azonban gyenge, így lehetetlen megítélni a nyomok pontos jellegét. A roncsokon nincsenek olyan nyomok, amelyek a repülőgéptől elkülönülten hullottak volna le.

A belső robbanás mellett is szól egy érv.

A Flightradar24 szerint a gép 28 000 láb (több mint 8,5 kilométer) magasságig emelkedett, mielőtt lezuhant. Ilyen magasságban nem minden légvédelmi rendszer képes lelőni egy gépet. Elvethetjük azonnal a hordozható légvédelmi rakétarendszerekkel (amelyeket elméletileg szabotőrök is használhatnának), sőt, az összes kis hatótávolságú légvédelmi rendszerrel kapcsolatos verziókat. Legalább egy közepes hatótávolságú komplexumra (pl. Buk) van szükség, amelynek közel kell lennie ahhoz a légi útvonalhoz, amelyen a repülőgép halad.
Az ilyen komplexumok nagy teljesítményű rakétái sokkal komolyabb károkat okoznának a repülőgépben, mint ami a szemtanúk videóin látható: egy 70 kilogrammos, hétezer rombolóelemet tartalmazó robbanófej találata esetén egy ekkora repülőgép aligha zuhanna le „egyben”.

A robbanás okának kérdése nyilvánvalóan politikai jelentőséggel bír. Ha a gépet légvédelmi rakétával lőtték le, akkor egyértelműen az orosz biztonsági erők érintettségéről lehet majd beszélni. A fedélzeten történt robbanás gyakorlatilag bármilyen verziót megenged (ami nem zárja ki az orosz hatóságok esetleges érintettségét).

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabályai szerint a balesetet egy helyi hatóságnak (Oroszország esetében a Nemzetközi Légügyi Bizottságnak) kell kivizsgálnia, a repülőgép gyártója, a brazil Embraer S.A. Részvételével.

Teljesen tisztán valószínűleg csak évtizedek múlva láthatunk a kérdésben, annyi azonban bizonyos, hogy Prigozsin mindent megtett már életében is, hogy népmesei figurává, valamiféle mai bogatirrá váljon, és különös halála után egészen biztos, hogy legenda lesz belőle: bár különös, többarcú figuraként fog bevonulni a történelembe.

Bizonyos jelentések szerint a Wagner-csoport Belaruszban állomásozó egységei megindultak Moszkva felé, ebben nem lehetünk teljesen bizonyosak, ahogy abban sem, hogy tényleg meg akarják támadni az orosz fővárost: mindenesetre érdemes figyelemmel kísérni az eseményeket, mert amennyiben komoly harcok alakulnak ki orosz területen, az nagyban befolyásolhatja az Ukrajnában zajló háború sorsát is.

Egyelőre ennyit tudunk – híradásainkat folytatjuk, ahogyan új fejleményekről szerzünk tudomást.

Szele Tamás