Prigozsin nem is olyan nagyon váratlan halála elhomályosított egy másik, meglehetősen érdekes (és gyomorforgató) ügyet, konkrétan Jan Petrovszkij kiadatásának esetét, ami azért fontos, mert Petrovszkij a Ruszics szabotázscsoport egyik vezetőjeként nagyon komoly háborús bűnöket követett el – igaz szadista volt, aki örömét lelte a kínzásban és a gyilkolásban.

Érdemes tehát a Novaja Gazeta Evropa nyomán megvizsgálni, ki is ez a Petrovszkij, kicsit végigtekinteni élettörténetén, amit karriernek azért mégsem neveznék. Előre jelzem: olyan borzalmak leírása is előfordul majd az írásban, ami az érzékenyebb olvasókat felzaklathatja, így kérem, csak az olvassa végig, aki biztos abban, hogy erős a gyomra. Akkor lássuk tehát, ki is ez a Jan Petrovszkij?

Jan Petrovszkij náci, szadista és az első orosz, akit háborús bűnökért kiadhatnak Ukrajnának (Oroszország hallgatólagos beleegyezésével).

Az orosz neonáci, a Ruszics csoport egyik vezetője Finnországban kért politikai menedékjogot. Ukrajna azzal vádolja, hogy 2014-2015-ben (is) háborús bűnöket követett el a Donyecki és Luhanszki Területen, és követeli kiadatását.

Jan Petrovszkij őrizetbe vétele augusztus 25-én vált ismertté. Az orosz nagykövetség közlése szerint Petrovszkijt, akit Vojiszlav Torden vagy Velikij Szlavjan néven is ismernek, július 20-án vették őrizetbe Finnországban a migrációs jog alapján, amikor a Helsinki-Vantaa repülőtérről Nizzába akart repülni. Először egy ideiglenes befogadóközpontban helyezték el. Egy hónap elteltével azonban átszállították egy vantaai börtönbe.

"2023. augusztus 23-án a rendőrség tájékoztatta a nagykövetséget V. I. Torden előzetes letartóztatási intézkedéséről a vantaai börtönbe való átszállításával, összefüggésben az ukrán félnek a további kiadatására irányuló, büntetőügyben történő őrizetbe vételére irányuló kérelmével. Csak ekkor vált ismertté, hogy V. I. Torden korábban a Petrovszkij vezetéknevet viselte"

– áll a finnországi orosz nagykövetség közleményében. Miután a migrációs központból a börtönbe szállították, Petrovszkij politikai menedékjogot kért Finnországban – jelentette az Yle tévé- és rádiócsatorna. Petrovszkij társai azt állítják, hogy Ukrajnában életfogytiglani börtönbüntetés vár rá.

A Ruszics csoport közölte, hogy amíg bajtársukat nem adják ki Oroszországnak, a csoport leállítja a harci bevetéseket.

„A szerződéseink már régen lejártak, mi az ő ideje alatt teljesítettük a kötelezettségeinket (és nem tartozunk senkinek a megállapított normánál többel)”

– olvasható a Rusics Telegram-csatornáján. Miféle egység az, amelyik magától elsétál a frontvonalról?

1. „A gyilkolásnak lassan kell történnie”

A Ruszics szabotázs- és felderítő csoport 2014 nyarán vált ismertté: ez az orosz nacionalistákból álló egység a „DNK” és az „LNK” oldalán vett részt a donbásszi harcokban. Nyílt forrásokból származó információk szerint a Ruszics az Orosz Föderáció Szövetségi Kábítószer-ellenőrző Szolgálatának „Grom” különleges alakulatában harcolt. Különben a Ruszics-fotók azonosították a Grom harcosait – a szentpétervári születésű Konsztantyin és Borisz Vojvodina testvéreket. Mindkettőjükről köztudott, hogy nacionalista nézeteket vallanak.

A Ruszics az egyik szeparatista vezető és az LNK védelmi minisztere, Alekszandr Bednov („Batman”) operatív alárendeltségébe tartozott. „Batman” gyorsreagálású csoportjával együtt a Ruszics részt vett a luhanszki repülőtérért folytatott harcokban, valamint a Scsasztye és Sztanickij Luhanszkaja települések melletti összecsapásokban. A Batman és a Ruszics harcosai osztoztak ennek a szörnyű háborúnak a nehézségeiben és (nagyon kétes) örömeiben.

Például 2014. szeptember 5-én a „Ruszics” harcosai a Batman embereivel együtt rajtaütöttek az Aidar ukrán területvédelmi zászlóalj konvoján a Luhanszki területen lévő Cvetnye Peski falu közelében. Ennek következtében több tucat ukrán katona vesztette életét.

A 36 éves Jan Petrovszkij éppen az „Aidar” elleni rajtaütés helyszínéről készült videók és fotók közzététele után vált híressé. Jan és a neonáci Alekszej Milcsakov (hívójele „Szerb” és „Fritz”), a Ruszics csoport társalapítója az ukrán katonák égő holttestei mellett fényképezkedett.

A Donbásszban harcoló nagyszláv nacionalista már akkor is levágta és gyűjtötte a foglyok fülét, „trófeáinak” nevezve azokat. Ezekről a kínzásokról fényképes bizonyítékok is találhatók az interneten. Emellett a LifeNews közzétett egy videót, amelyen Petrovszkij egy még élő ukrán katonatiszt arcára egy „Kolovrat” (horogkerék) jelet vésett, majd megölte őt.

– Az első összecsapások során világossá vált, hogy Ruszics kórosan vérszomjas embereket gyűjtött össze – mondta egy, az LNK Népi Milícia helyzetét jól ismerő forrás – Tűzzel kínozták a foglyokat, pengékkel neopogány szimbólumokat és rúnákat véstek az arcukra. A kihallgatások után az ukránokat általában kivégezték. Ráadásul az ellenséggel való efféle bánásmódot ideológiai szintre emelték.

Alekszej Milcsakov, a csoport parancsnoka, becenevén „Fritz”, nyíltan kijelentette, hogy az elfogott katonákat meg kell ölni, és ha van rá idő, akkor lassan kell ezt tenni.

Petrovszkij maga is elismerte a háborús bűnök elkövetését egy, a közösségi oldalakon terjedő videóban, amelyben ő és Milcsakov Skype-on beszélgetnek. A beszélgetésről készült videót az Aidar zászlóalj egyik tagja adta át az Ukrajinszka Pravdának. A telefonja videokamerájával rögzítette a „Valkűr” hívójelű kollégája és Milcsakov közötti Skype-beszélgetést, akit „Valkűr” a Vkontakte közösségi hálózaton keresztül csábított a beszélgetésre.

„Aztán még két páncélozott csapatszállító ment el. Egy lövés a szélvédőn keresztül megölte a sofőrt, és a jármű az árokba borult. Szlavjan és még egy férfi, valójában hárman, pedig elkapták őket” – mondja Milcsakov a videóban, majd Petrovszkijra fordítja a kamerát, aki megerősíti az általa elmondottakat: „Hat sebesült jött ki a járműből - mindannyian meghaltak, senki sem maradt életben”.

2. „A háború az enyém.”

Jan Petrovszkij 1987-ben született, és 2004-ig, a tizenhatodik születésnapjáig Irkutszkban élt. Aztán az édesanyja férjhez ment egy norvég állampolgárhoz, és hozzá költözött Tensbergbe. A fia is vele tartott, és hamarosan tartózkodási engedélyt kapott Norvégiában.

Norvégiában Petrovszkij aktív kapcsolatba került a neonácizmus eszméivel. Oslóban a True Metal tetoválóstúdióban dolgozott, amely a radikális mozgalmakkal foglalkozó norvég újságíró, John Farseth szerint „rendszeres találkozóhelye volt a kelet-európai neonácik egy csoportjának, akik szerették a fegyvereket”.

2005-ben, miközben Jan Petrovszkij norvég nácikkal csavargott, Alekszej Milcsakov hasonló nézeteket vallott Szentpéterváron. A fiú akkor még csak 15 éves volt. Milcsakov és társai már 2009-ben képesek voltak megszervezni egy „kiképzőbázist”, amelynek látogatóiból később létrejött a Ruszics. 2012-ben Alekszej belépett a hadseregbe, a 76. gárdalégideszant-hadosztályban szolgált. Ugyanebben az évben Milcsakov széles körben ismertté vált a VK-fiókján közzétett fotóknak köszönhetően. Ezeken a fotókon egy élő kutya fejét vágta le, majd megette az állatot.

Petrovszkij norvégiai élete 2010-ben dőlt romba, amikor a bűnüldöző szervek razziát tartottak a tetoválószalonban, ahol dolgozott. A helyi média arról számolt be, hogy az oslói rendőrség egy csoport orosz neonácira bukkant, akik öt pisztollyal és revolverrel, egy sörétes puskával, lőszerrel és norvég katonák nevére kiállított hamis dokumentumokkal voltak felfegyverkezve. Petrovszkijt őrizetbe vették; egy hónappal később azonban szabadon engedték.

Ezt követően Szlavjan gyakrabban kezdett Oroszországba utazni, ahol találkozott Milcsakovval.

2020 decemberében Alekszej Milcsakov interjút adott Jegor Proszvirnyinnek, a Szputnyik i Pogrom című nacionalista online kiadvány létrehozójának. Másfél órán keresztül beszélgettek arról, hogyan alakult meg a Ruszics, mit csinál Ukrajna területén, Alekszej Milcsakov politikai nézeteiről és a gyilkossághoz való hozzáállásáról.

„Olyan készségeket kaptam a hadseregben, amelyeket a valóságban is használni akartam. És a jó Donbássz 2014 erre nagyszerű lehetőséget adott nekem. Itt kezdődött a Ruszics egység útja. 2014 júniusától részt vettünk a harcokban. Megérkeztünk Luhanszkba, majd onnan először Szlavjanszkba vonultunk át. Egy kis csoport önkéntes oroszországi nacionalistával érkeztem és egy norvégiai barátommal, aki ott élt Szlavjanszkban. Megérkeztünk Luhanszkba” – mondta Milcsakov.

Sem Milcsakov, sem Petrovszkij soha nem titkolta azt, hogy nem csak nacionalista nézeteik motiválják őket, hanem a háborúban való részvételük fő oka – a gyilkolás vágya.

A Szputnyik i Pogrom című nacionalista kiadvány alapítójának, Jegor Proszvirnyinnek adott interjújában Milcsakov először büszkén beszélt arról, hogy a Ruszics-harcosok részt vettek az ukrán hadsereg elleni harcokban, majd arról, hogy mennyire élvezte mindezt:

„Számomra az elsődleges az, hogy azt teszem, amit szeretek, vagyis megölöm az ellenséget... Oroszországért” – mondta Milcsakov. – „Felfedeztem azt az érzést, hogy a háború az enyém. Szeretem, ez a komfortzónám. Mert tudom, tudom, hogyan kell csinálni, teszem és tenni is fogom.”

3. „Nem világos, hogy kinek az érdekeiért fogunk harcolni”.

2015. január 1-jén a „Batman” vezetője, Alexander Bednov ellen, akinek a parancsnoksága alatt a Ruszics állt, rajtaütötést hajtottak végre, melynek során Bednov elesett. A támadás során a „Batman” parancsnokát kísérő őröket megölték, köztük legalább két Ruszics-harcost.

A legelterjedtebb verzió szerint az LNK hatóságai rendelték el a támadást, különösen annak akkori vezetője, Igor Plotnyickij, aki Batmant riválisnak tekintette a „köztársaság” élén. Az elkövetők állítólag a PMC „Wagner” harcosai voltak.

Bednov halála után a Ruszics parancsnoksága kijelentette, hogy többé nem engedelmeskedik a „Luhanszki Népköztársaság” vezetésének. Az „LNK” miniszterelnökével, Igor Plotnyickijjal való nyílt konfliktus arra kényszerítette a Ruszicsot, hogy áttelepüljön a szomszédos „DNK”-ba, ahol az alakulat részt vett a különböző irányú harcokban az önjelölt LNK és a DNK oldalán.

– Amikor 2015-ben az el nem ismert köztársaságok vezetése utasította az összes független egység harcosait, hogy kössenek szerződést a Népi Milíciával, a Ruszics parancsnoksága ezt megtagadta – mondta Denisz Korotkov, a Dossier Center szakértője a Novaja Gazeta Evropának. – A Ruszics parancsnokai, Alekszej Milcsakov „Szerb” hívójellel, Jan Petrovszkij „Szlavjan” hívójellel és mások azt mondták, hogy ők nem zsoldosok, és nem azért jöttek Donbásszba, hogy pénzért harcoljanak.

A Ruszics 2015 júniusának végén hagyta el Ukrajna területét.

Alekszej Milcsakov a VKontakte-oldalán bejelentette, hogy „a csoport teljesítette a feladatát”, és „nem fogunk tovább harcolni ilyen körülmények között, mert nem tudjuk, kinek az érdekeit szolgáljuk”.

Azonban sem Milcsakov, sem Petrovszkij nem gondolt arra, hogy felhagyjon véres hobbijával. Közvetlenül a Ruszics kivonulása után az „LDNK”-ből Milcsakov a PMC „Wagner” tagjaként Szíriába ment harcolni, 2017-ben a „Fontanka” kiadvány fedezte fel. Jan Petrovszkij részvételéről a szíriai háborúban egy szélsőjobboldali csoport részeként, amely a Bassár al-Aszad rezsim oldalán harcolt, a norvég NRK műsorszolgáltató számolt be.

– Van egy fotó, amelyen Milcsakov és katonatársai 2017-ben a Homsz tartománybeli Hayyan gyár közelében lévő bázison egy medencében úsznak. „A birtokomban lévő információk szerint Szíriában Alekszej Milcsakovot a Wagnerben közlegényből szakaszvezetővé léptették elő” – mondta Denisz Korotkov. – A PMC „Wagner” közvetlenül „Batman” és az őrségéhez tartozó emberek likvidálásáért volt felelős. Érdekes, hogy egy idővel később Milcsakovot, Petrovszkijt és több más Ruszics-tagot is beszervezett Jevgenyij Prigozsin PMC-je, és zsoldosként Szíriába mentek harcolni.

Jan Petrovszkij 2016-ban visszatért Norvégiába. Érdemes megjegyezni, hogy a királyság hatóságai tudtak arról, hogy Szlavjan Ukrajnában harcolt, de a kitoloncolási és tartózkodási engedélyétől való megfosztási eljárást csak 2016-ban, a visszatérése után indították el. Ugyanezen év őszén a „Bevándorlásról szóló” törvény 126. cikke alapján kitoloncolták, mivel veszélyt jelentett az ország biztonságára.

„Petrovszkij ügyvédjének neve Niels Christian Noordhuis, és ő volt az, aki 2016. október 5-én hivatalos értesítést kapott a norvég migrációs szolgálattól. A dokumentum szerint a hatóságok úgy vélték, hogy Petrovszkij szélsőjobboldali radikálisokhoz fűződő kapcsolatai és katonai képességei „fontos nemzeti érdekeket fenyegető veszélyt” jelentenek, ezért fontolgatták, hogy kiutasítják Norvégiából, és visszavonják Petrovszkij 2004 óta birtokolt tartózkodási engedélyét. Két héttel később a rendőrség megjelent Petrovszkij otthonában; őrizetbe vették és hamarosan kiutasították” – írja Giovanni Pigni újságíró.

A Norvégiából való kitoloncolás gyakorlatilag azt jelentette, hogy Szlavjan nem juthatott be az EU-ba.

Közben 2016 novemberében a Nemzetközi Büntetőbíróság befejezte a Krímben és Ukrajnában 2013 novembere óta történt eseményekkel kapcsolatos előzetes vizsgálatát. A Nemzetközi Büntetőbíróság jelentést készített, amelyben háborús bűnökkel vádolja a Ruszics tagjait.

November 21-én az ukrán katonai ügyészség előzetes vizsgálatot indított Milcsakov és Petrovszkij ellen: terrorista szervezetben való részvétellel vádolják őket.

4. „A halál nem büntetés, hanem szabadulás”

A teljes körű invázió kezdete után a Ruszics a PMC „Wagner” részeként tért vissza Ukrajnába.

– „Miután visszatértek Ukrajnába, a Ruszics folytatta az atrocitásokat” – mondta az említett, az „LNK Népi Milíciájához” közel álló forrás:

„Ismert a foglyokkal való bánásmódra vonatkozó utasítás, amelyet a Ruszics parancsnoksága adott ki. Ebben ajánlották az ellenséges katonák ujjainak levágását, fülük levágását, ágyékon és ízületeken való ütlegelését, valamint a tűk szúrását a körmük alá. Az ellenséges hadifoglyot kihallgatása után, az utasítás szerzőinek logikája szerint, feltűnés nélkül le kell lőni. Ugyanakkor, ha lehetséges, a parancsnokoknak nem szabad jelenteniük az ellenség fogságba ejtéséről. A halálnak az „oroszok” elképzelése szerint az elfogott ellenség számára nem büntetésnek, hanem szabadulásnak kell lennie. A holttesteket a Ruszics eladta a rokonaiknak, és a bevételből vásárolt felszerelést és fegyvereket a csoport számára. Miattuk mindannyian úgy éreztük magunkat, mint az igazi fasiszták. Ha rajtam múlott volna, lefegyvereztem volna őket, és az egész csoportjukat a pincébe zártam volna.”

2022 júliusában az orosz Állami Duma képviselője, Anatolij Vasszerman, aki aktívan támogatja az ukrajnai háborút, kérvényt küldött a Nyomozó Bizottságnak és az orosz főügyészségnek, hogy a Ruszics harcosai által elkövetett lehetséges háborús bűncselekmények miatt személyesen végezzenek vizsgálatot Petrovszkij és Milcsakov ellen. Az eljárás eredménye, ha egyáltalán sor került rá, nem ismert.

Alekszej Milcsakov és Jan Petrovszkij 2022-ben került fel az amerikai szankciós listákra brutalitásuk miatt.

Ugyanebben az évben kerültek fel az EU, Japán és Új-Zéland szankciós listáira, 2020-2021-ben pedig az Egyesült Királyság, Svájc, Ausztrália és Ukrajna szankciós listáira.

Az „LNK”-hoz közel álló forrás szerint jelenleg a csoport létszáma körülbelül 100 fő lehet, és nem játszik komoly szerepet a fronton. A formáció 2022 nyarán részt vett a harcokban Harkiv irányában, például Izjum város közelében. A lőszerek és felszerelések beszerzésében a Ruszicsot a „Donbásszi Önkéntesek Szövetsége” segíti. Ezenkívül Milcsakov és társai köztudottan részt vesznek olyan csalásokban, amelyek az ukrajnai jótékonysági alapítványok által összegyűjtött pénzek internetes ellopásával kapcsolatosak.

5. „Ünnepeljünk!”

Szlavjan természetesen 2022. február 24-e után a Rusics tagjaként harcolt Ukrajnában.

Tavaly június 18-án Szentpéterváron tartották a „Kamen” hívójelen ismert Alekszej Pozsarov temetését, aki önkéntesként vett részt az ukrajnai háborúban és ott is halt meg. A temetésről a Fontanka című kiadvány tudósított, és Jan Petrovszkij is ott volt. A kiadvány idézi Szlavjan temetésen elmondott beszédét:

„Alekszejt „Kamen” hívójel alatt ismertük. Február 24-től részt vett a katonai műveletben, amit mi háborúnak nevezünk. Ő volt az első, aki az egységemmel együtt átlépte a határt és megkezdte orosz földjeink megtisztítását a megszállókról. Egy igazi északi harcos buzgalmával érkezett ezekre a földekre, és utolsó leheletéig a példát mutatott a csatatéren arról, hogyan kell harcolni, hogyan kell megvédeni a földet és elpusztítani az ellenséget. Igazi harcosként halt meg, fegyverrel a kezében, utolsó leheletéig kitartva. Halálának példaként kell szolgálnia a jövő harcosai számára, akik úgy döntenek, hogy elindulnak ezen a nehéz úton - hogy megvédjék hazánkat az ellenségtől, akik megsértik annak integritását, az ellenségtől, akik az országon belül megpróbálják darabokra tépni azt. Az olyan férfiaknak köszönhetően, mint Kamen, vitéz hazánk továbbra is létezni fog, és rettegésben tartja ellenségeinket, mert a harcosok becsülettel mennek előre, hogy életüket adják, és elpusztítják az ellenséget, darabokra tépve azt. A Valhalla kapui valóban megnyíltak előtte, ahová becsülettel és vitézséggel fog belépni. Egy napon ott találkozunk vele, egy asztal köré gyűlünk és lakomázunk. Dicsőség Oroszországnak!”

2023. július 19-én Jan Petrovszkij autóval átlépte a Szentpétervár és Finnország közötti határt. Vele együtt költözött a skandináv országba felesége és három gyermeke – erről Petrovszkij ügyvédje, Natalja Malgina számolt be a Helsingin Sanomat című finn kiadványnak. Az eseményt megelőzően nem volt ismert, hogy a férfi házas és gyermekei vannak.

Mind az ügyvédnő, mind Petrovszkij társai – a Ruszics harcosai – azt írják, hogy „elkísérte a feleségét”, aki a Finn Alkalmazott Tudományok Egyetemére jelentkezett. Ennek alapján az egész család tartózkodási engedélyt kapott Finnországban.

Valószínűleg azért sikerült ezt keresztülvinni, mert Petrovszkij még Ukrajna teljes körű megszállása előtt megváltoztatta a nevét. Most a dokumentumok szerint ő Vojiszlav Torden.

A Ruszics Telegram-csatornáján közöltek szerint a helyi orosz konzulátus Petrovszkij őrizetbe vétele óta eltelt csaknem egy hónap alatt semmilyen módon nem reagált. Az orosz fél tétlensége és Ukrajna Petrovszkij kiadatását követelő felszólításai miatt a Ruszics-csoport közölte, hogy leállítja a harci bevetéseket Ukrajnában, amíg ki nem adják Oroszországnak.

Finnország többek között a Jan Petrovszkij körül kialakult helyzet miatt tervezi felülvizsgálni a tartózkodási engedélyek kiadásának rendszerét. Ezt Mari Rantanen finn belügyminiszter jelentette ki.

„Minden ügyet aszerint fogunk mérlegelni, hogy olyan személyek, akik veszélyt jelenthetnek Finnország nemzetbiztonságára, ne lépjék át a határt” – mondta Rantanen.

Ha Jan Petrovszkijt kiadják Ukrajnának, ez lesz az első eset, hogy egy háborús bűnökkel vádolt orosz személyt kiadnak. Mindenesetre az biztos, hogy elszámította magát: a finn hatóságok éberebbek voltak annál, hogy egy szimpla névváltoztatás megmenthesse jól megérdemelt, sőt, szó szerint kiharcolt sorsától. Az ukrán bíróság pedig kicsit sem lesz vele kíméletes.

A jelek arra mutatnak, hogy Oroszország nem fog tenni érte semmit, hiszen szadizmusa miatt védhetetlen és csak kompromittálná a Kremlt. Így aztán nagyon érdekes tárgyalás várható – remélhetőleg Kijevben. És remélhetőleg rövidesen.

Jó volna tudósítani róla.

Szele Tamás