Az Oroszországi Föderációban tegnap úgynevezett részleges választásokat tartottak, melyeket annak ellenére is érdemes elemezni, hogy az eddigi eredmények alapján nagy meglepetést nem hoztak, sőt, kicsit sem. Természetesen az Egységes Oroszország párt vezet mindenhol, sőt, ahol mégsem, ott is vezetni fog rövidesen. Csoda lenne, ha nem így volna.

Maguk a választások és a kampányok azonban hű tükrét mutatják a jelenlegi orosz közhangulatnak, politikai légkörnek, az orosz belpolitika módszereinek, elméletének és gyakorlatának, akkor is, ha például már tudjuk, hogy Szobjanyin moszkvai polgármestert 76,39 százalékkal választották újjá, ami háború idején, egy ekkora városban kisebb abszurdum, bár Moszkvában Woland mester látogatása óta szó szerint minden előfordulhat, különösen a Patriarsije Prudi környékén. Mindenesetre a The Riddle szerzője, Kszenyija Szmoljakova alaposan kielemezte ezeket a választásokat. Lássuk, mit mondott róluk – a végeredmények megszületése előtt (hiszen esetünkben a végeredmények, hogy úgy mondjam, nem kétségesek).

Szeptember 10-én, vasárnap újabb nagyszabású választásra került sor Oroszország-szerte. Ezúttal az Állami Duma képviselőinek megválasztására kerül sor négy körzetben, 21 régió vezetőinek megválasztására, valamint 16 regionális parlament képviselőinek és 12 városi duma képviselőinek megválasztására a regionális fővárosokban. Ezenkívül választásokat tűztek ki az orosz hatóságok által ellenőrzött területeken az úgynevezett „különleges katonai műveleti övezetben”, vagyis Ukrajna megszállt részein.

A 2023-as regionális és helyi választásokat nehéz közös nevezőre hozni: Oroszország nagy ország, és régióit jelentős sokszínűség jellemzi, többek között választási szempontból is. A teljesen versenyképtelen Kemerovói Terület mellett, ahol egyik jelölt sem költött a drága műsoridőre és nem szerveztek televíziós vitákat, ott van Hakasszia, ahol a 14 vitaműsor mindegyikét a köztársaság jelentős része nézte – mindez a 2015-ös, hasonlóan feszült irkutszki kormányzói választások óta legintenzívebb kormányzói kampánynak köszönhető. A magadáni régió kormányzójának eseménytelen megválasztása mellett Jakutföldön érdekes hármas választások vannak (kormányzó, regionális parlament és városi duma). Van még jó néhány példa a vegyes képre. És ez már jelentős különbség a 2022-es választásokhoz képest, amikor gyakorlatilag nem voltak érdekes kampányok.

A különbség tehát 2022-höz képest várható. Egy évvel ezelőtt a választások felhalmozódása nagyon kényelmes volt a hatóságok számára; sok volt a nem versenyképes kormányzói kampány, és a parlamenti kampányok teljes egészében a szigorú ellenőrzés alatt álló régiókban zajlottak. Ezúttal az urnákhoz induló régiók csoportja nem túl kényelmes a hatóságok számára. A Távol-Kelet, Szibéria, az Ural és az európai észak általában problémás régiók a Kreml számára, ahol a teljes ellenőrzés nem valósult meg. Mindez rengeteg elemzési anyagot szolgáltat.

Csökken a részvételi kedv a választásokon

A mostani választásokat inkább 2018-hoz, mint 2022-hez érdemes hasonlítani; öt évvel ezelőtt nagyjából ugyanezek a kampányok zajlottak ugyanazokban a régiókban. Azoknak a választásoknak a hátterét az éppen bejelentett nyugdíjreform jelentette, amely nagy ingerültséget váltott ki a társadalomban. Az idei választások hátterében a katonai akciók iránti csökkenő érdeklődés, a gazdaság fokozatos alkalmazkodása a szankciókhoz és a közelgő elnökválasztási kampány áll, amely idén decemberben kezdődik.

A 2018-as választásokhoz képest a fő különbség az eredetileg indított jelöltek és pártlisták számának csökkenése. Ez a választások minden szintjén előfordul. Az állami duma időközi választásain a felére csökkent a jelöltek száma. Még a „parlamenti” „Új Emberek” párt sem állított egyetlen jelöltet sem az Állami Duma képviselői helyeire. Az öt évvel ezelőtti kormányzói választásokon régiónként átlagosan 7,8 jelöltet állítottak, most viszont csak 5,2 jelöltet. A regionális parlamenti választásokon öt évvel ezelőtt átlagosan 8,7 politikai párt indított listát, most csak 7,1. A városi választásokon városonként 8,3 politikai párt indult, most 7. Ez jelentős csökkenést jelent a versenyben indulni szándékozók számában.

Erre több magyarázat is van. A régiókban a „politikai osztály” egy része mindig is inkább „üzleti osztály” volt. Az emberek a gazdasági problémáikat politikai eszközökkel oldották meg. Ennek az osztálynak egy része most arra kényszerül, hogy napi szinten mentse a vállalkozásait és a vagyonát; egyesek egyszerűen külföldre viszik a pénzüket, egy másik részük pedig úgy véli, hogy a közpolitikában való részvétel kockázatai megugrottak.

Ezek a kockázatok valóban jelentősen megnőttek, és ez nem mindig a jelöltek által használt retorikának köszönhető. Elég, ha egy jelölt vagy párt elkezd problémákat okozni a hatóságok által támogatott versenytársaknak. Ennek eredményeképpen azt látjuk, hogy a biztonsági erők általi megtorlásra szinte minden pártban sor került. Szinte minden pártnak vannak saját politikai foglyai, akiket „szélsőséges” vádakkal vádolnak, vagy olyan jelöltek, akik egyszerűen túlélték a letartóztatásokat és házkutatásokat. Egyébként az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának van a legtöbb olyan tagja, akik a biztonsági szolgálatok nyomása alatt álltak, és még mindig ők jelentik a legnagyobb veszélyt az Egységes Oroszország párt hatalmára.

Ugyanezen okból kifolyólag még azok a politikusok is, akik úgy döntenek, hogy részt vesznek a választásokon, gyakran pusztán formális kampányt folytatnak: a választási pénzalapok és a kampány volumene szerény. Sok jelölt és párt nem annyira részt vesz a választásokon, mint inkább úgy tesz, mintha részt venne. Ez vonatkozik a regionális tagozatokra is, amelyek a közelmúltig komoly erőt képviseltek régiójukban. Az Irkutszki területen például az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja szerényebben kampányol, mint az elmúlt években (bár korábban ott egy kommunista kormányzót választottak meg a kompetitív választásokon). És néhány nappal a szavazás kezdete előtt ugyanebben az irkutszki régióban az Új Emberek regionális ágának vezetője, aki helyi megfigyelők szerint népszerűségre kezdett szert tenni, kilépett a pártból. Az Igazságos Oroszország pénzhiánnyal küzd a Jaroszlavl régióban, ahol éppen két évvel ezelőtt mindkét egyéni választókerületet elvitték az állami duma képviselőinek választásán. A Transzbajkáli Területen az Igazságos Oroszország szövetségi vezetése a választási kampány idején egy erős regionális fiókot oszlatott fel közvetlenül. A lista folytatható – bármeddig.

Még van élet

Idén azonban versenyszerű és intenzív kampányok zajlanak, és ezek sokat elárulhatnak. A 2023-as év legkiemelkedőbb kampánya Hakasziában zajlik, ahol a hivatalban lévő kommunista kormányzó 2018-as meglepetésszerű győzelme után újraválasztásra pályázik. Szeptember 2-ig az Állami Duma képviselője, az Egységes Oroszország tagja, Szergej Szokol állt vele szemben, aki állítólag részt vett az ukrajnai harcokban, és a kampány kezdetén a Bátorságrenddel tüntették ki. A hakassziai kampány a politikai thriller cselekményének teljesen nem szokványos fejlődése miatt érdekes. Az események alakulása során a helyi elit jelentős része átállt a kommunista Konovalov oldalára: a regionális parlament Egységes Oroszország-párti elnöke, az Egységes Oroszország regionális fiókja végrehajtó bizottságának korábbi vezetője, a köztársaság városainak és régióinak Egységes Oroszország-párti polgármesterei, az Új Emberek regionális fiókjának korábbi vezetője stb. Ez csak egyértelmű megerősítése annak a folyamatnak, amely az elmúlt hónapokban kezdett megnyilvánulni az ország különböző részein: a helyi elit és a szövetségi központ között a különböző régiókban komoly ellentétek vannak, ezért az önkormányzati reform megrekedt. Ez azért fontos, mert a bürokrácia alsó szintje a jelenlegi politikai rendszer egyik fő pillére.

Figyelemre méltó kampány zajlik Jakutföldön is, ahol a kormányzó mellett a regionális parlament képviselőit és a jakutszki városi duma képviselőit is megválasztják. Jakutszk volt polgármestere, az „Új Emberek” állami duma-képviselője, Szardana Avkszentyeva nem vett részt a kormányzóválasztáson. És feltételezhető, hogy cserébe megígérték, hogy nem avatkoznak bele a regionális képviselők választási kampányába, mivel ő vezette a pártlistát. A valóságban azonban Avkszentyeva arra panaszkodik, hogy folyamatosan törlik a repülőjáratokat azokra a településekre, ahová a választókkal való találkozókra tervezett repülni.*

*A jakutföldi választások a legfrissebb hírek szerint igen sajátosan zajlottak, ugyanis a választási bizottság a RIA Novosztyi és a TASZSZ értesülései alapján a régió legtöbb városában 23 perccel a szavazóhelyiségek bezárása előtt tette közzé a jakutföldi elnökválasztás első szavazási eredményeinek adatait. Az ügynökség telegram-csatornáján moszkvai idő szerint 13 óra 37 perckor (jakutszki idő szerint 19 óra 37 perckor) közzétett RIA Novosztyi jelentés szerint a régió hivatalban lévő vezetője, Ajszen Nyikolajev (Egységes Oroszország) a szavazatok 0,37 százalékának feldolgozása után 59,29 százalékkal vezet. A választási bizottság az incidenst egy „rendszergazdai hibának” tulajdonította, amely a már bezárt szavazóhelyiségek adatainak bevitele során idő előtt tette közzé az eredményeket: „Itt csak a rendszergazda hibája történt, tévedésből megnyomta a „post” gombot. Az eredmények idő előtt jelentek meg, de nem volt torzítás. Az eredmények helyesek” – mondta a bizottság elnöke a Podemos című orgánumnak. Még jó, hogy vannak rendszergazdák, így nem lehet mindent ráfogni a portásra, a mindenesre meg a takarítónőre, mondom én.

Jekatyerinburgban a kampány olyan intenzív, hogy folyamatosan előfordulnak az erőszakos túlkapások (ez általában hagyomány az Ural fővárosában). Ennek következtében az egyik jelölt székházának egyik alkalmazottja már életét vesztette – felmászott egy hirdetőtáblára, hogy tönkretegye azt, és lezuhant. De tekintve az ott uralkodó szenvedélyek intenzitását, több halálos áldozat is lehetett volna. Ráadásul ott nem működik jól a pártokhoz való igazodás elemzése: a valódi érdekcsoportok nem korlátozódnak egy párt keretein belül. Egy szemléletes történet történt a jekatyerinburgi városi duma korábbi elnökével, Ira Ovcsinnyikovával, aki elvesztette az Egységes Oroszország előválasztását, és arra kényszerült, hogy önálló jelöltként induljon. Nem volt regisztrálva, és csak egy szövetségi botrány után, amely kapcsán levelet írt Vlagyimir Putyinnak, engedélyezték neki, hogy részt vegyen a választásokon.

A választások lezárása

Az ilyen kampányokra jó néhány példa van országszerte. És ezeknek köszönhetően világossá válik a választási hivatalnokok szinte mániákus törekvése arra, hogy a lehető legjobban elrejtsék őket a nyilvánosság elől. Annak ellenére, hogy több mint két évtizede próbálják a választásokat teljes ellenőrzés alá vonni, a mostani eszközök nem elegendőek ahhoz, hogy a hatóságok nyugodtak legyenek.

Ezért az elmúlt év során támadás indult a megfigyelési lehetőségek ellen: a megfigyelő egyesületek nyomást gyakorolnak a biztonsági erők részéről, a megfigyelés számára teljesen átláthatatlan online szavazás használata bővül, és általában véve csökkennek a megfigyelési lehetőségek.

Ezzel egyidejűleg a választókra gyakorolt nyomás is növekszik: mind a cenzúra és a propaganda, mind pedig a közvetlen kényszerítés révén, hogy továbbra is online szavazzanak.

A hatóságok megpróbálják a választásokat zárt rendszerré alakítani - ahol nem lesz helye sem a nemkívánatos jelölteknek, sem az ország polgárainak. Amint ugyanis akár csak távolról is versenyképes választások lesznek, azonnal rengeteg probléma fog felmerülni. A kormány valós népszerűségéről kiderülhet, hogy nem is olyan magas, mint ahogyan azt általában prognosztizálják.

Persze nem volt egyéb ez olcsó választási komédiánál, ahogy az is vásári képmutatás, hogy az Oroszországi Föderációban demokratikus rendszer működne. Sőt, ha már itt tartunk, mi sem állunk sokkal jobban: le merem fogadni, hogy Orbán Viktor kötcsei tizenöt pontjában sem véletlenül szerepel előkelő helyen a „digitális állampolgárság” – ezen valószínűleg a teljesen ellenőrizhetetlen online szavazási lehetőséget ért (majd körbekerítik egy csomó műszaki halandzsával, de ez lesz a lényege). Valóban sokat tanulunk Moszkvától, hogy mennyit is, az majd 2024-ben és 2026-ban derül majd ki.

De nincsenek illúzióim. Ahogy Batsányi mondaná manapság:

Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek!

Szele Tamás