Vallási ügyekben nem árt, ha a sajtó a legmesszebb menőkig óvatos, hiszen senkit sem akarunk megbántani a hitében. De van olyan helyzet, mikor az őszinte, tiszta hit kifordul magából, fanatizmussá, babonává válik – háborúban ez gyakrabban megtörténik, mint békeidőben. A leggyakrabban mostanság az orosz hadseregben akad erre példa, ezt járta körül a The Insider riportja.

Tagadhatatlan, hogy az orosz fegyveres erők soraiban egyre erősödnek a misztikus hajlamok. A frontra küldött csomagokba varázslatos amuletteket tesznek a golyók elleni védelem érdekében, miközben ortodox papok és burját sámánok is a frontra vonulnak. A korábbi konfliktusokkal ellentétben azonban a mágikus gondolkodásmódot ma már nemcsak alulról, hanem a felsőbb szintekről is elfogadják Oroszországban: zászlóaljakat neveznek el szentekről, és az országos média fenntartás nélkül tudósít a csodákról.

„Az egyházmegye három kifejezetten hatásos imát választott ki a csapatok számára”

Tatjana Loginova, aki egykor fizikatanár volt egy iskolában, most az orosz katonák lelki védelmére szolgáló speciális készletek kurátora, amelyeket az Összoroszországi Népfront tomszki részlegén keresztül juttat el a hadsereghez.

Ezeket a csomagokat a katonák egyéni egészségügyi csomagjaiba szánják. Minden csomag tartalmaz egy kék szövetszalagot, amelyre a 90. zsoltár szavai vannak felírva („Aki a Magasságos oltalmában lakik”), egy megszentelt keresztet az eparchia részéről, egy fonalat hozzá és egy papír ikont. Loginova gondoskodik ezen ikonok ingyenes nyomtatásáról két tomszki nyomdában.

„Az ikon egyik oldalán Győzedelmes Szent György látható. A másikon egy külön kiválasztott ima. Az eparchia vezető személyisége kapta a választás feladatát, és tudatosan jelölt meg három erős imát a harcosok számára”.

Mivel minden katonai felszerelési tárgyhoz használati utasításnak kell tartoznia, közvetlenül az ima mellé egy utasításcsomagot nyomtattak: tegyük fel a keresztet, húzzuk meg a szalagot, és helyezzük az ikont a felső zsebünkbe. Az Összoroszországi Népfront tomszki fiókja már több ezer ilyen készletet küldött a frontra – Tatjana Loginova nem tudja felidézni a pontos számot. Elmondása szerint az egész 2022 júniusában kezdődött, amikor a tomszki papság „felfedezte” a 90. zsoltárral ellátott szalagok mágikus tulajdonságait:

„Ezek a szalagok már régóta léteztek, jóval a különleges katonai művelet előtt, de kevesen használták őket, és szinte senki sem figyelt rájuk. Az egyszerű plébániák akkor ajánlották őket, ha például valaki északra ment. Én még csak nem is tudtam róluk. De aztán biztosítási ügyek miatt az eparchiához kerültem. És az egyházi dolgozók egy csodáról beszéltek, ami a fronton történt”.

Itt egy bizonyos értelemben klasszikus legenda következik. Az egyik katonának az édesanyja küldött egy csomagot imaszalagokkal. A katona nem különösebben hitt bennük, de az édesanyja iránti tiszteletből kettőt is felvett belőlük: az egyiket a derékszíja, a másikat a sisakja alá. És csodával határos módon túlélt egy támadást. Loginova így meséli el a történteket:

„Felderítésen voltak, és kijutottak egy tisztásra. A másik oldalról az ellenség érkezett ugyanoda. Az egyik katona azt mondta, hogy az ellenség rálőtt a szalagos fickóra, és a golyó megváltoztatta a röppályáját: ahelyett, hogy megölte volna, a másik irányba repült. Az ukránok még a lövöldözést is abbahagyták, leesett az álluk. Ez többször is megtörtént vele. Ezután az egyik katona az egységükből, aki vagy szabadságon volt, vagy kórházban volt kezelésen, felvásárolta az összes imaszalagot Tomszkban.”

Nem volt elég szalag, de a kereslet egyre nőtt, ezért az eklézsia illetékesei felkérték Loginovát, hogy szervezze meg a gyártásukat. Talált egy helyi üzletembert, aki zászlók gyártásával és értékesítésével foglalkozik, és üzletet kötött vele. Novemberben legyártott egy 500 darabos tételt – mondja az aktivista.

„De kiderült, hogy nagyon drága – szalagonként 100 rubel. Szerencsére éppen akkor érkeztek imaszalagok Moszkvából az eparchia területére. Most mindannyian beszállunk, és az eparchiától vásárolunk szalagokat fejenként 50 rubelért”.

Egyébként a 90. zsoltárral ellátott védőszalagok darabonként 42 rubelért kaphatók a Sofrino gyár – a legnagyobb ortodox kellékgyártó – online áruházában. Ezek a háború kitörése után váltak nagyon népszerűvé. Ennek megerősítéséhez csak fel kell hívni a Sofrino-t, azt kell mondani, hogy csomagot készül a frontra, és meg kell kérdezni, hogy mit szoktak vásárolni az emberek. „Nem ártanak a szalagok „Aki a menedékben lakik” felirattal” – válaszolják azonnal a vonal másik végén.

Mint kiderült, ezek a szalagok különböző színekben készülnek. A standard eredetileg fekete, de megjelent egy khaki színű változat is, kifejezetten a katonaság számára, bár nem feltétlenül kell az egyenruha fölött viselni a szalagot, magyarázzák a boltok eladói, egyszerűen csak zsebre kell tenni. Különösen nagy volt a kereslet irántuk ősszel, a mozgósítás kezdete után. A legnehezebb terepszínű szalagot vásárolni. A gyári üzletben és a futárszolgálatnál egyszerűen elfogytak, de a gyár moszkvai, Szokolnyikiben található zászlós üzletében 728 darab kapható belőlük.

Ami az ikonokat illeti, a fából készülteket nem ajánlják a frontra. Általában a laminált papírikonokat részesítik előnyben a katonaság számára, mondták a Sofrino értékesítési munkatársai. A legnépszerűbb katonai termék a „Szpasz Nerukotvornyij” ikon, 5×8 cm-es méretben, 2070201-0023141-es termékkóddal. Ezeket küldik a leggyakrabban a frontra. A második legnépszerűbb a „Nyikolaj Csudotvorec” (Miklós a csodatevő). „De bármelyik ikon védelmet nyújt, konzultáljon a papjával” – teszik hozzá az eladók.

Kereszteket is nagy számban küldtek a frontra egy időben. Az Insider egyik megkérdezettje nem ajánlja az alumíniumból készülteket, mondván, hogy könnyen törnek. Sokkal megbízhatóbb választás a sárgaréz kereszt; ezeket nagy tételben, dobozban lehet megvásárolni.

Ungern-Sternberg és Dzsingisz kán védelme

Más vallások is követik a példát. Tavasszal a Cugol Dacanból, a Transzbajkál régió legrégebbi buddhista kolostorából egy láma látogatott el Bahmutba. Az Agin burját körzet tisztviselőivel érkezett oda, és 15 quadkoptert, 18 hőkamerát, 25 távcsövet és meg nem határozott számú talizmánt hozott az orosz katonáknak.

Balzsinima Csirenov, aki a Cugol Dacanban dolgozik, elmondta, hogy ezer amulett volt a lámánál. Ezt a mágikus tárgyat „Dugar Garzsama”-nak hívják, és a hagyomány szerint megbízható védelmet nyújt a golyók ellen.

„Ez az amulett egy mantrát tartalmaz minden hadistenhez. Ungern-Sternberg báró mindig százada előtt rohamozott a csatában, de a golyók sosem találták el, mert a nyakában hordta a Dugar Garzsamát. Csata után levette a tábornoki váll-lapos zubbonyát, és a golyók valósággal záporoztak róla. Ungern báró emberi árulás miatt pusztult el – letartóztatták, a talizmánt levették a nyakáról, majd kivégezték”.

Mongólia meghódítója, Roman Fedorovics von Ungern-Shternberg báró idejében a Dugar Garzsama egy bronzlemez volt. Most egyszerűbb és technikailag sokkal kezelhetőbb. Az amulettet papírra nyomtatják, a nedvesség elleni védelem érdekében laminálják, és egy szalagra akasztják. Így teljesen lehetséges, hogy mágikus segítséget nyújtson mindazoknak, akik jelenleg háborúban állnak Ukrajnában, nem csak a buddhistáknak. Csirenov állítja, hogy az orosz harcosok is tömegesen fordultak a lámákhoz áldásért és amulettért.

Engedtessék meg egy megjegyzés: a történelemtudomány viszont azt mondja, hogy Ungern-Sternberg bizony beteg lelkű szadista volt, nem hős, aki a neki nem tetszőket válogatott kínzásokkal végeztette ki, és még Kolcsak is alig bírt szabadulni tőle – a végén saját katonái adták át a Vörös Hadseregnek, akik viszont azonnal kivégezték a „Véres Bárót”. Nem kéne romantikus figurának tekinteni, nagyon nem az volt.

A transzbajkáli burjátok erősen hisznek a talizmán védő tulajdonságaiban, amint azt nemrégiben egy kísérlet is bizonyította, mondja Csirenov.

„Volt egy ember a dacanunkban, aki úgy döntött, hogy teszteli a Dugar Garzsamát. Egy kecske nyakába akasztotta, kikötözte az állatot, és két vadászt utasított, hogy másfél méter távolságból lőjenek rá. Meglepő módon a kecske egyetlen karcolás nélkül megúszta! A különleges katonai akcióban elpusztult bajtársainknak, például a kjahtai harckocsi legénységének egyszerűen hiányozhattak ezek a talizmánok”.

Ennek ellenére maga Balzsinima Csirenov még mindig a sámánok amulettjeit részesíti előnyben. A háború kitörése óta több tucatot készített személyesen. Egy mamut agyarából a mongol szellem-szulák képmásait faragta ki, és a frontra küldte őket.

A burját vallás magában foglalja a szinkretizmust. Ugyanazok az emberek egyik nap meglátogathatják a dacant, másnap pedig sámánnal konzultálhatnak. Még a sámánizmus hívei is aktívan hozzájárulnak az orosz hadsereg támogatásához.

Oleg Bulutov például, Csirenov közeli ismerőse és a Hun Alapítvány nevű közhasznú szervezet vezetője három sámánjurtát és sámánokat szállított a Rosztovi Területre:

„Először két sámánt hoztam, később még négyet. Aztán három-négy ember jött egyedül. Köztük voltak a Temüdzsin klánhoz tartozó mongolok, akik Dzsingisz kánig vezetik vissza a származásukat. Régebben a sámánok gyakran jártak „a frontra”, de az utóbbi hónapokban az ilyen látogatások ritkábbak lettek. A sámánok jelenléte azonban döntő fontosságú. Az ember a hadviselés során gyakran szemtanúja lehet valaminek, ami megingatja a lelkét. Ezt vissza kell hozni. Az ember nem bírja sokáig a lelke nélkül.”

A sámánok csomagokat visznek a katonáknak, köztük olyan mágikus tárgyakat, mint a szent helyek földje kis zsákokban, ezüst- és rézamulettek. A fém kiválasztása a katona klánjától függ, magyarázza Bulutov:

„A talizmán nem arra szolgál, hogy a katona kárt okozzon, hanem arra, hogy élve és egészségesen térjen haza. A csatatéren zajló eseményeket a legfőbb istenek határozzák meg; ez egy magasabb szintű konfliktus, amely túlmutat a mi birodalmunkon. Nemrég egy orosz katona mesélt egy esetet: Burjátok haladtak előre a csatában mellette, és szemtanúja volt, hogy egy hatalmas ló galoppozik felettük, és őrzi őket. Azonnal értesítette az édesanyját: Anya, gyorsan, hozz nekem egy burját amulettet!”.

A mongol és burját folklórban jártas Alekszandra Arhipova antropológus ismeri ezt a legendát:

„Ez egy mongol vagy burját történet, amely egy háborúba induló mongolról vagy burjátról szól, és számos változata létezik a 19. századtól a második világháborúig tartó konfliktusok idejéből. Egy kavicsot vesznek az „oboból”, egy kövekből és ágakból álló rituális halomból, és magukkal viszik. A csata közepette egy hatalmas lovat vagy egy lovast látnak, aki a harcba vezeti a katonákat, vagy éppen ellenkezőleg, megmenti őket a csatából. A burjátok és más közép-ázsiai közösségek legendáira jellemző az a végkifejlet, amelyben egy orosz személy szerepel, aki szemtanúja volt a csodának és sámánhívővé vált.”

Egy másik, az antropológusok számára ugyancsak ismerős „csoda”, amelyet Oleg Bulutov lelkesen oszt meg, egy lövészárokban lévő burját katonáról szól. Mivel burját nyelvű hangokat hallott a közelben, kíváncsivá vált, és elment utánajárni. Ezzel egyidejűleg egy gránát pontosan ott csapódott be, ahol ő állt. Nyilvánvaló, hogy védőszellemek segítették őt. Most Bulutov szerint orosz harcostársai mindenhová követik. A háború kitörése óta mind Burjátföldön, mind a Transzbajkál régióban azt tapasztalja, hogy a lakosság körében megnőtt az érdeklődés az őseik hite iránt:

„Manapság az emberek özönlenek a sámánokhoz. Minden képviselő a kabátjába varrt „Toli”-val járkál. Azok, akik tudnak beszélgetni a sámánokkal, vagy részt vesznek egy rituálén, a gyermekeik háborús helyzetéről érdeklődnek. Amikor a katonák szabadságra vagy gyógykezelésre jönnek, óhatatlanul felkeresik a sámánt, hogy megbizonyosodjanak arról, vissza kell-e térniük a frontra”.

Balzsinima Csirenov megemlíti, hogy a háború alatt a buddhista jóslásra is megnövekedett igény mutatkozik, mivel mindenki igyekszik megtudni a fronton lévő szerettei sorsát.

Imalevelek és -láncok

Míg a buddhisták jóslással foglalkoznak, addig az ortodoxok imádkoznak. Alexandra Arhipova megfigyeli az úgynevezett „imalevelek” figyelemre méltó terjedését az invázió alatt. Az olyan platformokon, mint az Odnoklassznyiki, a VKontakte és a WhatsApp-csevegéseken megosztott üzenetek arra buzdítanak, hogy továbbítsák őket ismerőseiknek, és így „imaláncot alkossanak”.

Arhipova három fő szöveget emelt ki. Az első így szól: „A harcosok imát kérnek! IMÁDKOZZATOK KATONÁINKÉRT, A LELKÜK EREJÉÉRT! ÉS AZ ELLENFELEK ZŰRZAVARÁÉRT ÉS SZÉGYENÉÉRT”. A második változat azt állítja, hogy „a következő órákban döntő csata zajlik Ukrajnában, amely vagy győzelemre vezet és a NATO nem avatkozik be, vagy ha elveszítjük, megsemmisítő vereségre”. Emellett imádsággal történő támogatásra szólít fel.

A harmadik írás címe: „Egy orosz próféta jóslatai a harmadik világháborúról”. Ez egy hosszú szöveg egy bizonyos látnokhoz intézett kérdések és az azokra adott válaszok formájában. A válaszok tartalma ismerős lehet mindenkinek, aki nézett már orosz televíziót. A Putyin küldetéséről, a NATO agressziójáról és arról szóló történeteket azonban, hogy az ukránok állítólag gonosz erők által manipulált, korrupt oroszok, nagyvonalúan átitatják miszticizmussal. A szöveg isteneket, tibeti lámákat és sámánokat említ. No, és a végén persze van egy kérés, hogy a levelet továbbítsák „igaz barátoknak”. És az emberek Arhipova szerint nem hagyják válasz nélkül ezt a kérést: „Ezeket a szövegeket aktívan továbbítják egymásnak, például a wagnerita feleségek csevegőszobáinak tagjai”.

A Medialogia szolgálat elemzése azt mutatja, hogy az „imalevelek” terjesztőinek háromnegyede nő. Szinte mindegyikük 40 év feletti, és a többségük 65 évnél is idősebb.

Stuart Vyse professzor, az Amerikai Pszichológiai Társaság tagja és a „Believing in Magic: The Psychology of Superstition” című könyv szerzője úgy gondolja, hogy a babonákhoz és imákhoz való ragaszkodás akkor válik a leginkább elterjedtté, amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk:

„Az orosz katonák halála bizonyára lesújtó a családjuk és a barátaik számára, de szinte semmi hatásuk nincs az eseményekre. Amikor valaki imádkozik vagy talizmánt vásárol, ez a cselekedet a pszichológusok által „a kontroll illúziójának” nevezett állapotot teremt. Azt az érzést, hogy valami pozitív dolgot tettek egy kedvező eredmény elérése érdekében, még akkor is, ha az illető gyakran tisztában van azzal, hogy az ima vagy a talizmán nem segíthet. Mivel nincs hatékony módja annak, hogy garantálják szeretteik biztonságát, az emberek gyakran a babonákhoz és a mágikus gondolkodáshoz folyamodnak.”

Szent zászlóaljak

A háborút övező misztikus érzelmeket Alexandra Arhipova szerint maga a konfliktus természete táplálja:

„Az emberek nem igazán értik, miért harcolnak. Félnek, és a parancsnokság is pocsék. Egy ilyen helyzetben az ember tényleg el akarja hinni, hogy igaz ügyért harcol és hal meg, hogy az Istenanya velük van”.

Ezt a megfigyelést a biztonsági szolgálatok kutatója, Andrej Szoldatov is megjegyezte. A háború lefolyása tisztázatlan, az olyan eseményeket, mint Bahmut elfoglalása, ukrán ellentámadások követik:

„Ezek az érzelmi kilengések már a hadseregen belül is a misztikus érzelmek terjedéséhez vezettek. Az egységeket szentekről kezdték elnevezni; a katonák egyre gyakrabban osztanak meg ikonokat és imákat a Telegram-csatornákon; és a háborút támogató papok egyre népszerűbbek a hadseregben”.

Szoldatov szerint a fegyveres erők legnépszerűbb papja Andrej Tkacsev, egy 53 éves, jelenleg Moszkvában élő pap. Ő a Moszkvai Városi Egyházmegye Ifjúsági Osztályának lelki vezetője és népszerű televíziós műsorvezető. Ez a férfi a nagyközönség előtt arról ismert, hogy egy Grad rakétarendszer töltésekor imára szólított fel, és jóváhagyta az ukrajnai polgári infrastruktúra bombázását.

Ami a katonai egységek szentekről való elnevezését illeti, ezt a gyakorlatot a Komszomolszkaja Pravda aktívan támogatja. „Az egyik csatában a különleges erők egyik katonája, akinek a hívójele „Nyevszkij” volt, meghalt. Hasonlított a legendás hercegre. Technikailag és bürokratikusan lehetetlen volt „Nyevszkijt” tartósan az egység nyilvántartásában szerepeltetni. Így az ő emlékére a zászlóaljat Szent Alekszandr Nyevszkijről nevezték el” – írja Dmitrij Sztesin propagandista.

Ugyanebben a cikkben megemlít egy zászlóaljat, amelyet a csecsen háborúban fogságban meghalt, kanonizálatlan Jevgenyij Rogyionovról, a csecsen háború egyik résztvevőjéről neveztek el. Sok ortodox hívő, különösen a katonák és az Izborszkij Klub tagjai, új mártírnak tartják és szentként tisztelik. Sztesin cikkének nagyon jellegzetes a főcíme: „Zászlóaljunkat szentekről neveztük el - és már nincsenek súlyos veszteségek”. Általában a védőszentek nevének felvételét mágikus cselekedetnek tekintik.

Az orosz fegyveres erőknél már létezik a rosztovi Szent György Motorizált Lövészzászlóalj és a Szent Ilja Muromec zászlóalj. A Zaporizzsjai Terület megszállt részén megalakult egy zászlóalj, amelyet Elsőként Hívott András apostolról neveztek el. Zahar Prilepin pedig Nyizsnyij Novgorodban toborozza a Szarovi Szent Szerafim motorizált lövészzászlóaljat.

Ilja Muromeccel és Alekszandr Nyevszkijjel ellentétben Szarovi Szerafim nem egy különösebben harcias szent. A legenda szerint a remeteségébe érkező látogatókat „Örömest látlak” szavakkal üdvözölte. Egyszer, amikor banditák támadtak rá, engedte, hogy megverjék és egy fejsze tompa végével fejbe vágják anélkül, hogy ellenállást tanúsított volna. Ilyen viselkedést aligha várnánk el egy harci egységtől. Úgy tűnik azonban, hogy a szent nevének kiválasztása az egység címében nem az erkölcsi példa, hanem egy egyszerű csoda miatt történt.

Háborús csodák

Szaporodnak a csodák, különösen az orosz sajtóban. A Cárgrád TV beszámol egy csodával határos módon megmenekült katonáról, egy novoszibirszki pap fiáról:

„Egyik bevetése során egy ellenséges drón vette célba, amely három gránátot dobott rá. Egyik sem robbant fel. A szüleivel folytatott telefonbeszélgetés során megköszönte apjának az imákat”.

Egy másik ortodox honlapon a háborús csodák rendszeres rovatot kaptak. Ott például arról lehet olvasni, hogy „Az Istenanya egyik, lövészárokban álló ikonja megvédte a katonákat. A közelben felrobbant egy gránát, és a repeszek nem feléjük, hanem tőlük jobbra és balra repültek”.

Az Argumenti i Fakti egy szamarai mozgósított katona történetét meséli el, akit egy Szűz Máriát ábrázoló kép mentett meg a repeszektől. Nem abban az értelemben, hogy a repesz nem hatolt át rajta, hanem abban, hogy az isteni erő kifejezetten elterelte a katonáról a gyilkos repeszeket.

Az orosz közösségi médiában most még több csodás megmenekülésről szóló történetet lehet találni. Íme egy másik, az antropológusok számára jól ismert legenda a korábbi háborúkból, ezúttal egy Rubizsnye elleni támadás során történt esetet mesélnek újra:

„Katonáink egy alacsony domb közelében rekedtek egy részben lerombolt ház közelében, ahonnan egy ellenséges géppuskás tüzelt. Ez a géppuskás lehetetlenné tette a döntő támadást. Ekkor egy fiatalember hátulról odaszólt az egyik katonának, és mutatott egy utat a ház megkerülésére. A katona azonnal a parancsnokhoz fordult, megmutatta az irányt, és mire visszafordult, a fiatalember eltűnt. Elfoglalták a dombot, megkerülve a géppuskaállást, ahogy a fiatalember mutatta. Később, a város egy másik részén ezek a katonák bementek egy romos templomba, amelyet a Győzedelmes Szent Györgynek szenteltek. A tető nélküli, romos épületet elnézve, a téglatörmelék és a por miatt nehéz volt benne felismerni egy templomot. Az oltárrács maradványain azonban két ikon maradt. Az egyik, amelyet egy ukrán katona rohamfegyveréből kilőtt golyók lyuggattak át, Mihály arkangyal ikonja volt. Ránézésre katonánk felismerte ugyanazt a fiatalembert, aki megmutatta neki, hogyan kerülje el a géppuskatüzet”.

Alexandra Arhipova szerint ez a történet még 1915-ben került be először a közbeszédbe. Azóta több háborúban is előkerült. A különbség a jelenlegi helyzetben az, hogy a nagy állami és kvázi-állami médiumok buzgón terjesztik őket. Arhipova gyanítja, hogy mindez nem véletlenül történik:

„Ez egy nagyobb állami narratíva része lehet. Kísérletek annak bemutatására, hogy ez a háború nem területekért, nem a Krímbe vezető szárazföldi folyosóért folyik, hanem hogy szent, isteni háborút folytatunk. És Isten ebben Oroszország oldalán áll. Ez illeszkedik azon papok szavaihoz is, akik a fronton prédikálnak, és azt mondják, hogy ez a háború az orosz nép próbája”.

Nemrég egy másik népszerű katonai pap, Szvjatoszlav Csurkanov (még profilképe is van védőfelszerelésben és sisakban) mesélt egy misztikus eseményről, mely a Visnyevszkij katonai kórházban történt, ahol a háború sok sebesültjét ápolják. Íme, mit ír Csurkanov a Telegram-csatornáján:

„Egy hónappal ezelőtt az orvosok nagyon keményen küzdöttek egy fiatalember életéért ebben a katonai kórházban, de ezúttal nem történt csoda. Meghalt a műtőasztalon. Halála pillanatában Szűz Mária képe jelent meg az összes üvegajtón, amely az első emeletről a hatodik emeletre, az intenzív osztály szobájába vezet”.

Bizonyítékként bemutatott egy videót a kórház folyosójáról, amelyen félkör alakú páracsíkok láthatók az ajtókon. Megfelelő misztikus hangulatban valóban meg lehet látni bennük Szűz Mária vagy valamelyik másik szent fejkendős fejét. És pontosan ezt a fajta hangulatot keltik most az orosz emberek körében.

Amulettek, ikonok, szalagok, imaláncok... nem akarok senkit sem hitében megbántani, de ezeknél tudok egy sokkal megbízhatóbb módszert, ami garantálná minden orosz katonának, hogy Ukrajnában a haja szála sem görbül meg.

Nem kell odamenni, és akkor nem lövik le az embert.

Szele Tamás