Az egész azzal kezdődött, hogy Margarita Szimonjan, az RT (korábban: Russia Today) főszerkesztője, Vlagyimir Putyin elnök talán leghangosabb és leglelkesebb híve hadat üzent Szibériának és termonukleáris fegyver bevetésével fenyegette meg annak területét, annak ellenére, hogy Szibéria ez idő szerint az Oroszországi Föderáció részét képezi.

Most pedig ott tartunk, miszerint a hölgy mindenkit feljelent, aki komolyan vette a szavait, mert igaz ugyan, hogy ezt mondta, de nem úgy gondolta, hanem teljesen másként, és aki azt hallotta, amit mondott, az büntetést érdemel. De jobb lesz, ha részletezem az eseményeket, mert így, a történtek két végpontjából csak valami bulgakovi abszurdot lehetne kikövetkeztetni – különben jogosan, mert a sztori pont ebbe a kategóriába tartozik.

Történt pedig, hogy Margarita Szimonjan Szibéria feletti termonukleáris robbantásról beszélt egy műsorában. Előbb azt közölte, hogy „a kollektív Nyugat Ukrajna keze által” megpróbálja „megfojtani” Oroszországot. Véleménye szerint a nyugati országok „egyáltalán nem fognak leállni”. A továbbiakban szóba hozta, hogy október 1-jén éjjel egy ukrán drón zuhant le „pontosan” a Krasznodari Területen fekvő Adlerben lévő otthona elé, ahol felnőtt, és ahol most a rokonai élnek. (Margarita, nénémasszony, nem ér maga annyit Ukrajnának, hogy célba vegyék a szülőházát mondjuk egy fegyverraktár helyett).

Úgy vélte, hogy „céljaik” (nem részletezte, hogy pontosan kiknek a céljai, de nyilvánvalóan a Nyugatra gondol) „egyre messzebbre mennek”, „a tét egyre nagyobb”, orosz részről pedig „a nukleáris ultimátum igénye egyre fenyegetőbb és elkerülhetetlenebb”. A propagandista úgy véli, hogy „addig nem enged a Nyugat, amíg rá nem jönnek, hogy ez egy másodpercen belül, nos, akár azonnal is nagyon, nagyon, nagyon fájni fog nekik”. Véleménye szerint a Nyugat addig nem fog megállni, amíg nem látja, hogy „egy közvetlen, azonnali fenyegetés jelenik meg”.

Szimonjan szerint „egy nap az orosz lakosok felébrednek”, és meghallgatják az elnök beszédét, amelyben „a nevén nevezi a dolgokat”, tehát elmondja, hogy az Oroszország elleni háborút mindvégig a Nyugat vívta, ezért Oroszország kénytelen háborút vívni a Nyugattal „annak minden következményével együtt”.

Körülbelül itt következett a feketeleves, ami eddig elhangzott, az csak a megszokott, hagymázas uszítás, most jön a megszólalás lényegi része:

„És ehhez még csak nem is lesz szükség arra, ahogyan Zsirinovszkij, az örök világosság fényeskedjék neki, követelte, hogy Washingtonra vagy Tbiliszire csapjunk le. (...) Nem is kell Washingtonra csapást mérnünk. Egy okos ember mondott nekem valamit, amit soha nem sejtettem és nem is tudtam. Én nem tudok minderről semmit, nem vagyok katonai szakértő. Tudják, én egy buta nő vagyok, nem értek a focihoz sem. Ez az ember, egy rádióelektronikai mérnök, azt mondta nekem: a szovjet időkben tudtuk, hogy ha például egy termonukleáris robbantást, egy atomrobbantást hajtunk végre több száz kilométerrel a mi területünk fölött, valahol Szibériában, akkor a Földön semmi sem fog történni. Semmi szörnyűség. Nem lesz nukleáris tél, amitől mindenki fél. Sem szörnyű sugárzás, ami mindenkit megölne a környéken, és aki nem hal meg, az tíz éven belül belehalna a rákba. Ez nem fog megtörténni. Ami történni fog, annyi, hogy minden rádiótechnikai és elektronikai eszköz működésképtelenné válik. Minden digitális készülék és az összes műhold. Ez a kamera, amivel engem filmeznek, ez a telefon mellettem. Vissza fogunk térni valami olyasmihez, mint ’93-ban. Vezetékes telefonokat használunk majd. Már nem emlékszem, hogy egy vagy kettő volt-e belőlük a telefonfülkében.

Elmondom maguknak, csodálatos élet volt. Örülni fogunk, ha megtesszük. Legalább nem kell majd magyarázkodnom a gyerekeimnek, hogy miért van mindenkinek kütyüje, és nekik miért nincs. Megtiltottam a gyerekeimnek, hogy kütyüik legyenek. Ez egy külön téma, most nem erről van szó. De legalább egy hegyet venne le ez a robbantás a vállamról. Minden alkalommal, amikor a gyerekek hazajönnek az iskolából, megkérdik: „Mindenkinek van telefonja, iPadje, nekünk meg nincs, miért nincs?”. Mire én: „Nektek nem is lesz”. Szóval ez az egy lehetőség. És még mindig ez a leghumánusabb. Nem látok más eredményt, mint valami ilyesmit. Akár tetszik, akár nem.”

Itt álljunk meg egy pillanatra és csodálkozzunk rá a szövegre. Tehát a hölgy, aki diplomát szerzett újságírásból a Kubanyi Állami Egyetemen (és nem mellesleg egy évet töltött cserediákként New Hampshire-ben, Bristolban) sutba vág mindent, amit a radioaktivitásról tanítottak neki a középiskolán, a főiskolán, elfelejti azt is, amit a minden orosz felsőoktatási intézményben kötelező katonai kiképzésen hallott, és arra hivatkozik, amit állítása szerint egy meg nem nevezett, de bizonyára nagyon nagy tudású „ismerősétől” hallott. Ez nem forrásmegjelölés és nem hivatkozás, Margarita, kérem, vágja sutba a diplomáját is, mert ez nem is újságírás.

Sőt, még propagandának sem nevezhető, mint majd látni fogjuk – annyiról van szó, hogy a hölgynek megért volna egy termonukleáris robbantást, hogy ne kelljen iPadet vennie a gyermekeinek, és ha lehet, a másoké se működjön, ne legyen ilyesmi egyáltalán, mert azt ő nem szenvedheti. Ha ettől kipusztul Szibéria, az Szibéria baja lesz.

Hát, nem látogatnék a helyében mostanság az Uralon túlra, az is biztos.

Szibéria ugyanis kissé rossz néven vette az ötletet. De a Kreml sem rajongott érte

Arra a kérdésre, hogyan kommentálja Szimonjan felvetését, Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő azt mondta, hogy az Oroszországi Föderáció nem lépett ki „az atomkísérletek elutasításának rendszeréből”. „Ez eddig nem történt meg, ezért nem hiszem, hogy ilyen megbeszélések hivatalos szempontból most lehetségesek. Ne felejtsük el, hogy Margarita nem dolgozik semmiféle hivatalos szervnél, így szavai nem mindig tükrözik a hivatalos álláspontot” – mondta Peszkov. (Ez, kedves Margarita, érthető nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy ha maga maszek alapon hülyeségeket beszél, akkor nem tudnak, de nem is akarnak segíteni az ön által olyannyira rajongott kormánytényezők, az épp úgy a maga saját baja lesz, mint Szibériának a kipusztulás, mármint, ha mégis megtörténik az a kis hatalmas robbanás a magácska kedvéért).

Nyikolaj Koroljov, aki a moszkvai városi duma képviselőjének, Jevgenyij Sztupinnak az asszisztense elmondta, hogy feljelentést küldött a Nyomozó Bizottsághoz és a belügyminisztériumhoz, amelyben azt követelte, hogy „elemezzék” Szimonjan kijelentéseit, és vonják büntetőjogi vagy közigazgatási felelősségre. Véleménye szerint a propagandista kijelentése sérti az orosz törvényeket. (Ezt jegyezzük meg, ez később fontos lesz!)

Viktor Szoboljev, az Állami Duma védelmi bizottságának tagja a Daily Stormnak azt mondta, hogy „nincs szükség arra, hogy ilyen nyilatkozatokkal álljon elő Oroszország. A nukleáris fegyverekkel gyakran riogatnak. Igen, vannak, működőképes állapotban vannak és bevetésre készen állnak. De csak abban az esetben vetjük be őket, ha a kollektív Nyugat használ hasonló eszközöket ellenünk” – mondta.

A képviselő hozzátette, hogy egy kisebb termonukleáris robbanás esetén nem történne nagy katasztrófa.

„Radioaktív szennyeződés biztosan nem lesz. Mi történhetne egy bombától Szibéria felett? Semmi. Minden a robbanás erejétől, méretétől és magasságától függ. Ha azonban a robbanás a földön történik, a következmények erősebbek lesznek. Ezek: lökéshullám, fénysugárzás, radioaktív szennyezés és elektromágneses impulzus”

És akkor jöjjön most Szibéria válasza a felvetésre, miszerint meg kéne sütni őket elevenen.

Anatolij Lokot, Novoszibirszk polgármestere bírálta Szimonjan kijelentését. Szerinte a föld feletti atomrobbantások következményei „évezredekig is eltarthatnak, és közben végig kifejtik hatásukat.” – mondta az NGS-nek adott kommentárjában.

„Azt hiszem, én, mint fizikus végzettségű ember, kommentálni fogom. Semmi jó nincs a föld feletti termonukleáris robbanásokban. A következmények nem évszázadokra, hanem évezredekre is kihatnak. Mert instabil elemek keletkeznek, amelyek felezési ideje több száz évben, vagy akár néhány ezer évben számolható. A termonukleáris teszteket és minden olyan robbanás problémáját, amely termonukleáris energia felszabadulásával jár, sőt, általában az atomenergiát nagyon felelősségteljesen kell kezelni”

Maria Prusakova, az Altaj régió állami dumájának képviselője felhívást intézett Szimonjanhoz. Azt mondta, hogy a szibériaiak „mélységes sértésnek vették” az RT főszerkesztőjének szavait egy Szibéria feletti atomrobbanásról.

„Szeretném emlékeztetni, hogy többek között a szibériaiaknak köszönhető, hogy a szovjet nép legyőzte a fasizmust a Nagy Honvédő Háborúban. Ezért legalább bocsánatot kellene kérnie Szibéria egész népétől, és különösen azoktól, akik még ma is, sőt, évtizedek óta szenvednek a szemipalatyinszki kísérleti telepen végzett kísérletek következményeitől.”

Az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Kirendeltségének Nukleáris Fizikai Intézete az NGS kiadványnak elmondta, hogy egy termonukleáris robbanásnak katasztrofális következményei lennének Szibériára nézve, hatásait lehetetlen kiszámítani, és emberek milliói halhatnak meg.

„Minden a robbanás mértékétől függ, de a jelenlegi kapacitások mellett nem csak lokális ökológiai katasztrófával kéne szembenézünk. A szennyeződés szétterjedhet az egész Földön, és a radioaktív csapadék más régiókba, országokba is eljuthat – ezek olyan negatív következmények, amelyek mindenhol lehetségesek.”

– válaszolta az intézet a kiadvány megkeresésére. Hozzátették azonban, hogy „valamely meglévő és bevethető nukleáris töltet egyszeri felrobbanása nem vezethet nukleáris télhez, amit az 1961-es kísérletek is megerősítettek, amikor a történelem legnagyobb teljesítményű – 58,6 megatonnás – termonukleáris bombáját robbantották fel”.

Valerij Hrisztoforov fizikus, a Novoszibirszki Állami Műszaki Egyetem docense csodálkozott, hogy Szimonjan „hogy volt képes ilyet mondani”. Mint mondta:

„Nem vagyok képes megérteni. Lehet, hogy ha felrobbantják valami hatalmas magasságban, akkor nem öli meg egyszerre és tömegesen az embereket, de attól még a radioaktív csapadék a Föld körüli légkörben kering majd, és végül az esővel, porral együtt hullik le, az összes ember fejére. Egy termonukleáris robbanás következményei egyszerűen szörnyűek, borzalmasak, és még egy atombombáénál is komolyabbak.”

Hrisztoforov kifejtette, hogy egy termonukleáris robbanás miatt valóban meghibásodhatnak a „kütyük” és megszűnhet az áramszolgáltatás, de egy ilyen robbanás elektromágneses impulzusa Szibéria felett nem fogja érinteni az egész világot, beleértve a műholdakat is. Hasonló véleményt fogalmazott meg az Orosz Nukleáris Fizikai Intézet is. Közleményükben nyilvánvalóvá teszik:

„Egy több tíz megatonnás robbanás elektromágneses hullámának hatása több száz kilométeres sugarú, ami más tényezőkhöz, például a lökéshullámhoz és az ionizáló sugárzáshoz hasonló sugarú. A megadott hatókörön belül a robbanás képes műholdakat hatástalanítani, de távolabb – nem.”

Hrisztoforov hozzátette, hogy termonukleáris robbanás esetén a radioaktív sugárzás sem kerülhető el.

„Hiroshimában az emberek nem mind haltak meg azonnal. Volt, aki azonnal elhamvadt – teljesen atomjaira hullott, csak egy árnyék maradt belőle a hídon, mások később haltak meg, kínok között. A következmények szörnyűek voltak, minden beszennyeződött. Gondolják, hogy ezúttal másképp lesz?”

Na, de volt dalia, bogatir, aki a bajba került hölgy segítségére sietett. Szerintem kitalálták: Ramzan Kadirov kelt Margareta Szimonjan védelmére. Ő – aki egyébként a taktikai nukleáris fegyverek harctéri bevetésének nagy szorgalmazója – azt mondta:

„Nem olyan hülye Margarita, hogy azt javasolja, hogy atomcsapást mérjünk a saját területünkre. Az ő kontextusában a példaként említett akció azt jelenti, hogy Oroszország még az események ilyen kedvezőtlen alakulása mellett sem veszít stratégiai szempontból a világ többi részével szemben.”

Az egy dolog, hogy a hölgynek mennyi esze van, az egy másik, hogy a csecsen vezetőnek mennyi jutott Allah kegyelméből, de szerintem ezek után már fogalmazódik Moszkvában az új átok:

„Védjen meg téged a Kadirov!”

Aki azt hiszi, itt a mese vége, nagyot téved. Mai hír, hogy Margareta Szimonjan ugyan két napig elbújt valami egérlyukba, de harmadnapra összeszedte magát (kicsit még pihenhetett volna) és megszólalt a Telegram-csatornáján:

„A bennem lakó egyszerű ember győzött. Feljelentést tettem az ellenem feljelentést tevő valamelyik képviselő-asszisztens ellen. Rágalmazás miatt. Azért, mert nemcsak jogi lépéseket tett ellenem, hanem azt is írta, hogy „nukleáris csapást javasoltam az Orosz Föderáció területére”. Természetesen nem javasoltam és nem is javasolhattam ilyen eretnekséget. Az ilyen szörnyű vádaskodás lejáratja a hírnevemet, és mindenféle kárt és szenvedést okoz nekem.”

Már dehogynem javasolt, asszonyom, élő, egyenes adásban tette, milliók, ha ugyan nem tízmilliók előtt, megvan a felvétel is. Ha most feljelentést tett amiatt, hogy nem azt mondta, amit mondott, igen könnyű lesz a bizonyítási eljárás, ennyi tanúval és ráadásul tárgyi bizonyítékkal.

Ez mégiscsak rekord a sajtó történetében: médiamunkás egyszerre ennyi embert még nem nézett hülyének. Sőt, a bíróságot is annak nézi.

Megúszhatja?

Az attól függ. Erős, nagyon erős protektorai vannak az Elnöki Adminisztrációban, Putyinra sem jellemző, hogy nagyon büntetné a jó emberei által elkövetett tévedéseket – egy bizonyos szintig. Afölött viszont könnyen kiesik az illető nem csak a kegyekből, hanem egy magas ablakon is, esetleg lezuhan a repülőgépe, mint Prigozsiné, tehát minden attól függ, milyen súlyosnak ítéli az affért a cár atyuska és a környezete.

Azért a helyében kerülném egy ideig a magas épületeket és Szibériát úgy általában.

Szele Tamás