Hogy egy kétes dicsérettel kezdjem, olyan beszédet mondott tegnap Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök az Orosz Népek Világtanácsának ünnepi ülésén – természetesen videokapcsolaton keresztül, csak nem képzeljük, hogy személyesen is az orosz népek közé látogat? – hogy arról már menet közben az volt az érzésem: ezt Orbán Viktor is mondhatta volna.

(Képünk illusztráció)

Pedig hát tévedek, nem Putyin mondja Orbán gondolatait, hanem fordítva, illetve mindkettő kikérné magának, hogy köze van a másikhoz, de hogy több, mint kísérteties a hasonlóság a két politikus megszólalásai között, az biztos. Putyin jelenlegi beszéde kicsit rövidebb a megszokottnál (láttam már tőle több, mint száz oldalas beszédet is), de jóval hosszabb annál, amennyit az egészséges emberi szervezet maradandó károsodás nélkül elvisel, tehát inkább a fontos részleteket emelném ki, némely megjegyzésekekel, melyeket csillaggal jelölök, tördelési problémák miatt. Akkor vágjunk bele, annyit még meg kell jegyeznem, hogy a szövegben megjelenő „Szentséged” nem más, mint Kirill pátriárka, aki elnökölt az eseményen.

„Vlagyimir Putyin: Szentatyám! Kedves barátaim!

Üdvözlöm az Orosz Népek Világtanácsának minden résztvevőjét.

A szervezet 1993-ban jött létre. Emlékszünk, milyen nehéz és kritikus időszak volt ez az ország számára. Akkoriban a Tanács képes volt közös célok mentén egyesíteni az orosz ortodox egyház képviselőit, más vallási szervezeteket, politikai pártokat és mozgalmakat, kulturális személyiségeket, tudósokat, vállalkozókat, különböző nézeteket valló, hitű, nemzetiségű, de a legfontosabb dologban – szilárd hazafias álláspontjukban – egyetértő embereket.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Önöknek a támogatásukat, az orosz államiság megerősítéséhez, a polgári békéhez és harmóniához, a társadalom konszolidációjához való hozzájárulásukat, és azt a segítséget, amelyet mindig nyújtanak honfitársaiknak, mindazoknak, akiket a nagy orosz világ összeköt.”

*Magyarul: „Helló, röfik, mamelukok, egymás között vagyunk, most elmondom nektek a frankót, meg azt, merről mérjük a hány métert.”

„Kedves barátaim, a szuverenitásért, az igazságért folytatott harcunk minden túlzás nélkül nemzeti felszabadító jellegű, mert népünk biztonságát és jólétét védjük, azt a legfőbb, történelmi jogot, hogy Oroszország erős, független hatalom, ország-civilizáció legyen. A mi országunk, az orosz világ, mint a történelemben már annyiszor megtörtént, elállta a világuralomra és kizárólagosságra igényt tartók útját.

Mi most nem csak Oroszország, hanem az egész világ szabadságáért harcolunk. Nyíltan kimondjuk, hogy az egységes világhegemón diktatúra – látjuk, látja most már mindenki – kezd elkorcsosulni. Szétesett, ahogy ők mondják, és egyszerűen veszélyes másokra nézve. Ez már világos a világ többsége számára. De, ismétlem, a mi országunk az, amely most egy igazságosabb világrend kialakításának élére állt. És szeretném hangsúlyozni, hogy szuverén, erős Oroszország nélkül nincs tartós, stabil világrend.”

*Itt baj van. Nemzeti Felszabadító harc? Még jó, hogy nem Nagy Honvédő! Hogyan zárta el az Oroszország a világuralom felé vezető utat? Úgy, hogy rálépett, kérem, pont úgy, erre mutat az is, hogy most az egész világ szabadságáért harcol, egy olyan „világhegemón” diktatúra ellen, ami csak a konteósok alufólia-sisakos koponyájában létezik. Magát a világot elmulasztották megkérdezni, akarja-e, hogy felszabadítsák, van-e erre szükség vagy igény – kéretlenül is felszabadítanak minket, úgy, hogy belegebedünk, ha hagyjuk. Hát ne hagyjuk: ez két bekezdés a demagóg orosz imperializmus kvintesszenciája, nem egyéb.

„Tudjuk, hogy milyen fenyegetéssel állunk szemben. Napjainkra a ruszofóbia és a rasszizmus más formái, valamint a neonácizmus gyakorlatilag a nyugati uralkodó elitek hivatalos ideológiájává vált. Nemcsak az oroszok ellen irányul ez, hanem Oroszország minden népe ellen: tatárok, csecsenek, avarok, tuvaiak, baskírok, burjátok, jakutok, oszétok, zsidók, ingusok, marik, altájiak ellen. Sokan vagyunk, nem fogom most mindet megnevezni, de ismétlem, ez Oroszország minden népe ellen irányul.

Elvileg a Nyugatnak nincs szüksége egy olyan nagy és soknemzetiségű országra, mint Oroszország. A kultúrák, hagyományok, nyelvek, etnikumok sokfélesége és egysége egyszerűen nem illik bele a nyugati rasszisták és gyarmatosítók logikájába, a teljes elszemélytelenítés, elkülönítés, elnyomás és kizsákmányolás kegyetlen tervébe. Ezért kezdték újra a régi lózungot: azt mondják, hogy Oroszország a „nemzetek börtöne”, maguk az oroszok pedig a „rabszolgák nemzete”. Ezt már sokszor hallottuk az évszázadok során. Azt is hallották már, hogy Oroszországot, mint kiderült, ma „dekolonizálni” kell. És mire van szükségük valójában? Valójában arra, hogy feldarabolják és kifosszák Oroszországot. Ha ezt nem tudják erőszakkal megtenni, akkor zavart kell szítaniuk.”

*Nos, a „ruszofób” kifejezést manapság az Oroszországi Föderáción belül olyan emberre használják, aki nem szereti a Kremlt és nem akar orosz lenni, mert mondjuk más nemzetiségű, azon kívül pedig egyszerűen bárkire, aki nem tapsol transzban az orosz politikának. De hogy lássuk, mennyire álságos ez az érvelés, vegyük azt, hogy ha a ruszofóbia az oroszországi zsidókra is vonatkozik – mint Putyin ki is emeli – akkor a ruszofób egyben antiszemita is kell legyen. Márpedig, mivel Izraelben elég sok párt ítéli el a putyini politikát, sőt, maga Izrael állam is egyre összevontabb szemöldökkel tekint a Kreml felé, ezen az alapon tehát Izrael antiszemita kéne legyen. Ezzel szemben a Hamász vezetősége rajong Putyinért és az orosz politikáért, ami azt jelenti, hogy őket meg filoszemitának kéne tekinteni? Cár atyuska, maga nagyon fordítva ült fel arra az éjjeliedényre.

„Szeretném hangsúlyozni, hogy minden kívülről jövő beavatkozást, az etnikumközi vagy vallásközi konfliktusok kirobbantására irányuló provokációt hazánk elleni agresszív akciónak tekintünk, a terrorizmus és a szélsőségesség Oroszországba való újbóli bevezetésére irányuló kísérletnek, a velünk szembeni harc eszközének, és ennek megfelelően fogunk reagálni.

Nagy, sokszínű országunk van. És a kultúrák, hagyományok és szokások sokféleségében rejlik az erőnk, hatalmas versenyelőnyünk és potenciálunk. Folyamatosan erősítenünk kell, védenünk kell ezt a sokszínű harmóniát, közös örökségünket. Erre hívom fel a föderáció minden szubjektuma vezetőinek figyelmét, és itt számítok történelmi, hagyományos vallásaink lelkészeinek tekintélyére, minden politikai erő és közszervezet felelősségére.”

*Azt, ugye, mégsem lehet hivatalosan bevallani, hogy a dagesztáni pogromkísérletek nagy valószínűséggel a Hamász hatására törtek ki, bár helyi erők lelkes támogatásával, hiszen a Hamász most Moszkva nagy barátja, tehát fogjuk rá a Nyugatra vagy Ukrajnára. Esetleg Izraelre, amilyen pengeéles logikát használ a Kreml, egyáltalán nem kizárható ez a verzió sem. Még az a szerencse, hogy – zsidók hiányában – áldozata nem volt a csőcselék tombolásának. Különben is, pogromot majd akkor szabad rendezni, ha lelsz rá ukáz a cártól. De akkor majd nem csak szabad lesz, hanem muszáj is.

„Soha nem fogjuk elfelejteni ezeket a hibákat, és nem szabad megismételnünk őket. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: minden olyan kísérlet, amely az etnikumok és vallások közötti viszálykodásra, társadalmunk megosztására irányul, árulás, egész Oroszország elleni bűntett. Nem engedjük, hogy bárki is megosztja Oroszországot, amely csak a miénk. Imáink, amelyek különböző nyelveken hangzanak el, róla szólnak, a mi hazánkról.

És szeretném ebben a hallgatóságban felidézni Szent Gergely teológus szavait: „Az anya tisztelete szent dolog. De mindenkinek megvan a maga anyja, és a közös anya a Haza”.”

*Hogy a Közös Anyáról és annak erkölcseiről ki mit gondol, az mindenkinek a magánügye.

„Az orosz világ – őseink minden nemzedéke és az utánunk élő leszármazottaink. Az orosz világ az Ősi Oroszország, a Moszkvai Királyság, az Orosz Birodalom, a Szovjetunió és a modern Oroszország, amely visszanyeri, megerősíti és megsokszorozza szuverenitását, mint világhatalom. Az orosz világ egyesíti mindazokat, akik szellemi kapcsolatot éreznek szülőföldünkkel, akik az orosz nyelv, történelem, kultúra hordozóinak tekintik magukat, függetlenül nemzeti vagy felekezeti hovatartozásuktól.

De szeretném hangsúlyozni: az oroszok mint etnikum, az orosz nép nélkül nincs és nem is létezhet az orosz világ és maga Oroszország. Ez a kijelentés nem tartalmaz semmiféle felsőbbrendűségre, kizárólagosságra, kivételezésre vonatkozó igényt. Ez egyszerűen tény, mint ahogy az is, hogy alkotmányunk egyértelműen rögzíti az orosz nyelv státuszát, mint az államalkotó nép nyelvét.

Az orosz nyelv több mint egy nemzeti közösség. Ez egyébként mindig is így volt országunk történelmében. Többek között kulturális, szellemi és történelmi identitás is. Orosznak lenni mindenekelőtt felelősség. Ismétlem, hatalmas felelősség Oroszország megőrzéséért, és ez az, amiről az igazi hazafiság szól. Oroszként pedig azt szeretném mondani, hogy csak egy egységes, erős, szuverén Oroszország garantálhatja az oroszok és az összes többi nép jövőjét és eredendő fejlődését, akik évszázadok óta élnek hazánkban, akiket történelmi sorsunk közössége egyesít velünk.”

*Nofene. Az előbb még sokszínű volt, most már olyan orosz, hogy a három bogatir, Ilja Muromec, Aljosa Popovics és Dobrinya Nyikitics hozzá képest csecsen... Ez magyarul azt jelenti, hogy „lehetsz te akármi, de szolgáld az oroszokat és beszélj a nyelvükön, vagy jön a kancsuka!” De most jön Orbán Viktor kedvenc része:

„Mit jelent a szuverenitás államunk, minden család, minden ember számára? Mi a jelentése, az értéke, a valódi tartalma? Mindenekelőtt a szabadságot. Szabadságot Oroszország és népünk számára, tehát mindannyiunk számára. Mert a mi hagyományaink szerint az ember nem érezheti magát szabadnak, ha a szerettei, a gyermekei, a hazája nem szabadok. Ez az igazi szabadság az, amit a mi fiaink, a mi embereink, katonáink és tisztjeink, a haza lányai most védelmeznek.

A szabad nép, amely megérti felelősségét a jelenkor és a jövő nemzedékek előtt, az egyetlen olyan szuverén hatalom, amely arra hivatott, hogy minden embert, minden népet szolgáljon, és természetesen nem arra, hogy valakinek a magán-, vállalati, osztály- és még inkább idegen érdekeit szolgálja.

Az igazán szabad ember mindig teremtő. Támogatni fogjuk mindenkinek azt a törekvését, hogy az ország, a társadalom és az emberek javát szolgálja. Ebből áll a szuverén, nemzeti érdekű fejlődés.”

*Tehát nemzeti, kollektív szabadságról van szó, az egyén jogai lényegtelenek, támogatnak mindenkit, aki az államot szolgálja, de ezen kívül semmi egyéb törekvést.

„Kolosszális feladatokat kell megoldanunk, hogy hatalmas területeket fejleszthessünk a Csendes-óceántól a Balti- és a Fekete-tengerig. Gazdaságunknak, iparunknak, mezőgazdaságunknak, új iparágainknak, kreatív és alkotóiparunknak, nemzeti vállalkozásainknak meg kell sokszorozniuk lehetőségeiket.”

*Papíron menni is fog, egyszerű számtani művelet, elemiben tanítják, az a neve, hogy szorzás. A gyakorlatban megnézem én magamnak, hogy abból a szerencsétlen országból még ennél is többet ki lehessen sajtolni. Sokszor többet meg egyenesen lehetetlen. De milyen lesz az „orosz világ”?

„Az ország, a gazdaság, a vállalkozások és a szociális szféra szuverén fejlődésének minden polgár, minden orosz család számára jólétet kell hoznia, és ezért igazságosnak kell lennie. Nem primitív egyenlősdiről beszélünk, természetesen nem. A méltányosság mindenekelőtt tisztességes életkörülményeket, modern kulturális, egészségügyi és sportlétesítményeket jelent az ország minden régiójában. Ez képzett, jól fizetett munkát jelent. A munkás, mérnök, tanár, orvos, művész, kultúrmunkás, vállalkozó, minden lelkiismeretes szakember, mesterember kiemelt közmegbecsülését. Méltányosság az egyenlő, széleskörű lehetőség is a tanulásra, az életkezdésre, a fiatalok önmegvalósítására.”

*Kommunizmus minden kommunizmus nélkül. Az állam a lakosságot haszonállatnak tekinti, és jól tartja, míg képes szántani, hogy aztán mi lesz, ne kérdezzük. Egyenlősdiről szó sem lehet, a vezetés nem osztja szét a keletkező hasznot, hanem megtartja magának. Ez az új orosz méltányosság.

„Olyan holisztikus nevelési szférára van szükségünk, amelyben a család, az oktatási rendszer, a nemzeti kultúra, a gyermek-, ifjúsági, sport-, katonai-hazafias szervezetek munkája, a mentorálás széles mozgalma és – hozzáteszem – a lelkipásztorok bölcs szava harmonikusan kiegészíti egymást.”

*Azért ez érdekes lesz, főleg a csecsenföldi pravoszláv iskolákra leszek nagyon kíváncsi.

„Tudjátok, hogy már aláírtuk azt a rendeletet, amely a következő évet, 2024-et a Család évének nyilvánítja Oroszországban. És szeretném hangsúlyozni, hogy egy ilyen döntés valóban társadalmunk abszolút többségének álláspontján alapul. Biztos vagyok benne, hogy az Orosz Népek Világtanácsa is egyhangúlag támogatja.

Mit szeretnék itt mondani és kihangsúlyozni? Az előttünk álló nagyon komoly demográfiai kihívásokat nem lehet csak pénzzel, szociális juttatásokkal, segélyekkel, támogatásokkal, kedvezményekkel, egyéni programokkal leküzdeni. Igen, természetesen a költségvetési „demográfiai” kiadások számai rendkívül jelentősek, de ez nem minden. Sokkal fontosabbak az ember életorientációi. A szeretet, a bizalom és az erős erkölcsi alap a család és a gyermekvállalás alapja. Erről soha nem szabad megfeledkeznünk.

Sok népünk, hála Istennek, őrzi az erős, többgenerációs család hagyományát, ahol négy, öt vagy még több gyermeket nevelnek. Emlékezzünk arra, hogy az orosz családokban sok nagymamánk és dédnagymamánk hét, nyolc, sőt több gyermeket is szült.

Őrizzük meg és elevenítsük fel ezeket a csodálatos hagyományokat. A sok gyermeknek és a nagy családnak normává, életmóddá kell válnia Oroszország minden népe számára. A család pedig nemcsak az állam és a társadalom alapja, hanem lelki jelenség, az erkölcs forrása.”

*Ez közelgő abortusztilalomra utal, amiről persze eddig is tudtunk. Tény, hogy az etnikai szempontból orosz népesség demográfiai mutatói tragikusan rosszak. Már a háború előtt is rosszak voltak, most még sokkal pocsékabbak, aminek ezer és egy oka van, a kilátástalanságtól, a társadalmi mobilitás hiányától, a rossz egészségügyi ellátástól és a kaotikusan működő gazdaságtól kezdve az általános, civilizációs jelenségekig, ezt most bővebben nem is elemezném, legyen elég annyi, hogy mikor idén januárban Putyin megbízta Misusztyin miniszterelnököt, hogy két hét alatt vessen véget a népességcsökkenésnek, elképzeltem, ahogy Misusztyin rendel egy vagon Viagrát és nekilát a feladatnak...

„A család, az anyaság és a gyermekkor támogatásának kivétel nélkül minden kormányzati szféra munkáját, gazdasági, szociális és infrastrukturális politikánkat, a felvilágosítást és az oktatást, valamint természetesen az egészségügyet is magában kell foglalnia. A család megerősítéséhez szükséges valamennyi társadalmi egyesület és hagyományos vallásaink tevékenysége is. Oroszország népének megmentése és megsokszorozása a mi feladatunk az elkövetkező évtizedekre, sőt: az elkövetkező nemzedékekre. Ez az orosz világ jövője, az ezeréves, örök Oroszország.

Szentséged! Kedves barátaim!

Sok nagyszabású feladat áll előttünk, megoldásuk valóban közös munkát igényel, és mi készen állunk rá. Megerősödtünk. Történelmi régióink visszatértek Oroszországhoz. A társadalom lemond minden feleslegesről, az igazi, valódi értékek felé fordul.”

*Ezt is mondhatta volna Orbán, talán csak a történelmi régiókat kellene kihagyja.

Összegezve: Oroszország világuralomra tör, amit „felszabadításnak” hív (láttunk már ilyent tőlük), a Nyugat ármánykodik és rothad, az „orosz világ” rendszere nem különbözik sokban az Aranyhordáétól, az orosz nők pedig szüljenek sok katonát és munkást, mert szükség lesz rájuk. Ezenkívül nyomor várható a háborúk miatt, így a társadalom lemond minden feleslegesről. És legfontosabb a szuverenitás.

Igen, innen jönnek Orbán Viktor „eszméi” is, melyeket saját, magyar politikának nevez. Egyelőre magyarul, de ha minden így marad, lefogadom, rövidesen megcsodálhatjuk a magyar kormányfő orosz nyelvtudását is.

Van egy olyan érzésem, hogy sem Európa, sem a bolygó többi része nem kér ebből az „orosz világból”. Sokat fogjuk még emlegetni azt a jó, moszkvai, közös anyácskájukat. Ugyanis ha minket felszabadít ez a nagy, sokszínű „állam-civilizáció” épp úgy oroszok kell majd legyünk, mint a manysik vagy a  burjátok.

Vagy bele is dögölhetünk. Ez is egy lehetőség. Ne jussunk el idáig.

Szele Tamás